Dunántúli Protestáns Lap, 1944 (55. évfolyam, 1-53. szám)
1944-01-02 / 1. szám
Ötvenkettedik évfolyam, 1. szám, Pápa, 1944 január 2 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE _____________________________ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. _______________________ ------------------------------------- FŐSZERKESZTŐ: GYŐRY ELEMÉR PÜSPÖK---------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL, TANÁR PÁPAI FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐS TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK 1/1944. szám. Új zászlók alatt örök célok felé. Pásztorlevél a Dunántúli Ref. Egyházkerület lelkipásztoraihoz, vallásoktató- és s.-lelkészeihez. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Ezzel az apostoli köszöntéssel fordulok Hozzátok kedves szolgatársaim, az új év hajnalán. Ennél nagyobbat és jobbat nem kívánhatnék Néktek, minthogy Isten kegyelme ne távozzék el tőletek, sőt úgy munkálkodjék a Ti lelketekben s az Úr Jézus Krisztus békessége lakozzék a Ti szívetekben az egész év folyamán, hogy akik hallják bizonyságtevésteket, látják életeteket és részesülnek szolgálatotoknak bármily csekély ajándékában, dicsőítsék a mennyei Atyát és a mi Urunk Jézus Krisztust. Mont vagyok győződve, hogy a szentek irántadó szolgálatról felesleges Néktek írnom, mégsem mulaszthatom el, hogy ne intselek, ne buzdítsalak és ne erősítselek benneteket az indulásnál. Kérve kérlek mindnyájatokat, hogy vigyázzatok és szüntelen imádkozzatok, szerelmes Atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a Ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. Hirdessétek az Igét alkalmatos és alkalmatlan időben; a szegényekre, elhagyatottakra, özvegyekre és árvákra gondotok legyen. Minden dolgotok szeretetben menjen végbe, mindenkién ti magatokat adván példaképül a jócselekedetben, tudományban, romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészszéges feddhetetlen beszédet, hogy azellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani. Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek vigyázókká tett Titeket, nem kényszerítésből, hanem örömest, jóindulattal. A Krisztus testének építése és a szentek tökéletesbítése céljából szívetekre kötöm, az Ige hűséges szolgálata és az egyházközség bölcs kormányzása mellett a missziói munkát. Évtizedek során kialakult missziós munkánkban új szín, új forma és új feladatként jelentkezik a leventeifjúság lelkigondozása és a női munka megszervezése. Lényegileg nem új és nem ismeretlen munkaágak ezek, csak új zászlók alatt indulunk, küzdünk és haladunk örök célok felé. Szeretettel hívlak és elkötelezlek benneteket kedves szolgatársaim, a leventeifjúság lelkigondozásának lelkiismeretes végzésére. A leventemunka nagy fordulóponthoz érkezett: mozgalomból intézmény lett. Mint aozgalom önkéntes vállalkozáson alapult, mint intézményes munka az állam és az anyaszentegyház hatáskörébe tartozik és ellenőrzés alatt áll. Kétségtelenül az állam a levente munkát a maga célkitűzése szerint vezeti és irányítja, de elvárja, »az egész lelkészkedő papság« szervezetszerű bevonását a leventeifjúság valláserkölcsi és hazafias nevelési munkájába. Egyetemes konventünk elnökségi tanácsa megnyugvással vette tudomásul a munka megindítását s intézkedett a hadtest, a kerületi kiegészítő és járási leventelelkészek kijelölése és megbízása iránt, engem pedig utasított, hogy az egyházközségben végzendő leventegondozói munkára hívjam fel egyházkerületünk lelkipásztorait, vallásoktató és segédlelkészeit. En-nek alapján az összes lelkipásztorokat egyházközségük területére — ideértve a leány-, fiókegyházközségeket és a szórványokat is — megbízom a leventelelkészi teendők végzésével és felhívlak benneteket ennek a nemzeti és egyházi szempontból egyformán fontos munkának a végzésére. A konvenő iroda által az összes lelkész hivatalokhoz megküldött »A Levente Ifjúság Lelkigondozása« című utasításban foglaltakat hajtsátok végre, az utasítást megismerés végett közöljétek az egyházközség területén lakó vallásoktató és segédlelkészekkel s ennek megtörténte után sörözzetek be az egyházközség könyvtárába. Minden református lelkipásztornak kötelessége Isten parancsa és egyházi törvényeink szerint az ifjúság lelkigondozása ,s missziói szempontból különösen ügyelni arra, hogy a levente munka ne legyen ifjúsági munkánk helyettesítője, hanem annak kiegészítője, vagy még inkább kiindulási alapja. A más szervezetbe és más hatás alá kerülő református leventeifjúság úgy lesz az away szent egyházban megtartható és a mi eszméink szerint nevelhető, ha ott áll mellette saját lelkipásztora, s megérzi lelkipásztorának feléje áradó szeretetét, aki azt nyújtja számára, amit nem tud neki nyújtani a legkitűnőbb leventeoktató sem, hanem egyedül csak a saját lelkipásztora. Azért használja fel minden lelkipásztor ezt az alkalmat, a honvédelem célja mellett az ifjúság gyülekezetképessé nevelésére. Igen jó alkalmmul kínálkozik a levente munka arra, hogy a lelkipásztor minden ifjúval kapcsolatba jusson s azokban is felébreszthesse a vágyat az egyházi élet után, akik eddig nem voltak elérhetők a lelkipásztor számára. Ezért örömmel kell megragadnunk a levente munkában adott nyitott ajtót és református ifjúságunk nagy seregében az Ige magvetését lelkiismeretesen végezni annak szem előtt tartásával, aki bőven vet, bőven arat. Emellett az is meggyőződésem, ha a lelkipásztor hasznosítani tudja magát ebben a munkában, a levente parancsnokságok még fokozottabb mértékben fogják látni, mint eddig látták, hogy a lelkipásztori szolgálat ezen a téren is jó, szükségszerű és nélkülözhetetlen. Figyelmeztetlek és intelek benneteket, hogy a nehézségek leküzdésében tapintatosan, deegyben állhatatosan járjatok el, mindig és mindenben szem előtt tartva, hogy a szeretet épít és csodákat tesz. Nem szeretném, ha valaki ennek a szolgálatnak ürügye alatt egyéb lelkipásztori teendőjét elhanyagolná, azért azt tanácsolom, hogy minden lelkipásztor készítse el minden hét elé-