Magyar Hit, 1988 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR HIT 1988 január MAGYAR CSILLAGOK őseink művészete, művészi ihletettsége természeti képeken alapul, mert a Természetben éltek és talán a biztonságosnak látszó köveknél is maradandóbb módon akarták megőrizni tudományukat. Olyan hagyományokban, melyek változatlan természeti törvényekhez kapcsolódnak. Ennek bizonyítéka a mi gyönyörű, költői és művészi formában jelentkező CSILLAGMŰVELTSÉGÜNK. Száz meg száz megkapó, költői, őseredeti magyar és nem idegenből kölcsönzött neve van a csillagunknak és csillagképeinknek. Göncöl is valami főtáltos lehetett valamikor, szekere: a Tündérkirálynő szekere (Csallóköz). Van az egünkön: tündérasszonyok palotája, tündérek tánca, tündérfő, nagy táltos, kis táltos stb. A tejút nevei: éjszakai szivárvány, éjjeli kegyelet, tündérek országútja, hajnalhasadék, fehér köz, a lelkek útja, hadak útja, amelyen át jöttek-mentek tündéreink és elesett hőseink lelkei. Egy háromszéki hagyomány szerint a csatában elhunyt székely katonák lelkei is a hadak útján tértek vissza, azután "ismét felvették testöket és segítettek megverni az ellenséget". Eleink vallásában a csillagok mögött hatalmas, emberszerető szellemek rejtőznek, kiket tisztelni kell. Szeged környéki tanyavilág népe még ma is azt hiszi, hogy a csillagokra rámutatni, velük szemben magunkat illetlenül viselni nem szabad, ha csak nem akarjuk, hogy baj érjen bennünket. Egyes ősi imádságaink bevezető sorait látomásteremtő sorok követik, amelyek a történést valóságfölöttivé emelik, és jelképes jelentéstartalomnál bővitik csillagműveltségünket: "Egy szép gyalogösvényen hát ott lődögél le, Azon ereszkedék fodor fejér bárány: A napot s a holdat szarva között hozván." A palócok is azt mondják: "apáinkról maradt reánk, hogy minden jónak teremtő apját, a napot tiszteljük azé hát minden jóra való munkás arcval fekszik a napnak". Pintér Sándor szerint a palóc házak homlokzatán látható háromszög is a Napisten jelvénye, valamint a kerékdísz: egy kör, beléje rajzolt kereszttel. Ismeretes a judeo-kereszténység "Isten nevében" történő kegyetlen térítése. Annál kevébé ismert, hogy a leigázás és megsemmisítés alatti magyarság száz esztendő alatt megtermékenyítette a külsőségekbe merült európai népek lelkét, kik átvették nemzetünk gazdag érzésvilágát. Ez mutatkozik meg Assisi Szent Ferenc, Clairvauxi Bernát és mások gondolatvilágában. Mennyire erős lehetett őseink csillagműveltségéből eredő gondolat és lelkivilága, annak jele az a félig "pogány", félig keresztény himnusz is, amelyben az első keresztény hittérítők valószínűleg össze akarták egyeztetni a régi vallást az újjal: "Légy magasztalva, te, nagy Isten, a mi TESTVÉRÜNKKEL, a Nappal. Ó, mily szép, mily ragyogó, ő a te jelképed, Uram! Légy áldva a mi ASSZONYNÉNÉNKKEL, a Holddal és a mi húgainkkal, a CSILLAGOKKAL, akik oly szépek és fényesek! Légy áldva a mi SÜVÜNKKEL, a széllel, aki a felhőket és derült időt hozza! Légy áldva a mi ángyikánkkal, a Vízzel, aki oly hasznos, jóízű és tiszta! Légy áldva a mi urunk bátyánkkal, a TŰZZEL. Ó, mily szép, mily vidám, mily erős és hatalmas ő! Légy áldva Uram, a mi NAGYASSZONYUNKKAL, a FÖLDDEL, aki minket táplál és megtart!" Amikor a magyarságot földbe ásták régi Hitéért, amelyhez ragaszkodott, ugyanakkor a szentté avatott Assisi Szent Ferenc legbensőbb ódájaként állítják a keresztény világ elé természetet tisztelő imáját. Azt amit az előbb ismertettünk, azt amiben a magyarok módja szerint köszönti a Természetvilág lelkét. Nálunk büntették azt, "aki pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának, forrásnak és kőnek ajándékot ajánl." Ugyanakkor azt mondja Clairvauxi Szent Bernád:"Több tudomány van az erdőkben, mint az írásokban." S lelki vezető dajkának is az erdő csendességét ajánlja inkább. Kell-e ennél több bizonyosság arra, hogy nemzetünk lelkéből ezer év kereszténysége sem tudta kiirtani a mágus-táltos csillagműveltséget? NEMERE

Next