Párduc, 1980 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 1-2. szám
JÓSLAT Ki mondja meg, mit ád az ég ? Harag, káromlás volt elég ; Gyűlöltünk mint kuruc, tatár, Bánkódtunk mint a puszta vár ; Ügyünk azért Sikert nem ért. Pedig neked virolnod kell, a hon, Lelkünk kihalna hervadásodon. Hát félre bú és gyűlölet ! Vagy bár gyűlöljünk szellemet, Azt, mely közöttünk lakozott, És eggyé lenni nem hagyott : E gyűlölet A szeretet. Mert még neked virulnod kell, a hon, Tul és innen sok késő századon. A gyűlöletnél jobb a tett, Kezdjünk egy újabb életet. Legyen minden magyar utód Külömb ember, mint apja volt. Ha áldozat Mindig szabad. Mert még neked virulnod kell, o hon, Vagy szégyen rögzik minden fiadon. Mi tilt jobbakká válnotok ? Ha eddig pazaroltatok, S idő, és a pénz elszóratott Megvenni a gyalázatot : Elég az ok Javulnotok. Mert még neked virulnod kell, a hon, Bár bűneink felnöznek arcodon. A verseny nyilt, a nemzet él, Ha egy jobb tagja sem henyél, Jut ember és kéz, munka, vér ; Mi volna az, mit el nem ér ? S legyen dicsőbb Ki tettre főbb. Mert még neked virulnod kell, a hon, Ragyogva hírben büszkén, szabadon. Itt még e föld, mély sírjaiból Az elhunyt ősök lelke szól. Munkát reá s szabad kezet : Dicső kert lesz a sír felett, Zöldelni fog Bérc és homok. Mert még neked virulnod kell, a hon, Miért volnál az éggel oly rokon ? Mit a művészet, tudomány Csodásat, üdvöst hagy nyomon, Adjuk meg e hazának azt A hervadatlan szép tavaszt. Múlt és jövő így egybe nő. Mert még neked virulnod kell, a hon, Fölül időn és minden sorsokon. Vagy nincs erőnk? Az nem lehet . Ártunk egymásnak eleget. Lesz költő, szónok és vezér, és tudomány mely eget ér . De tisztelet A gúny helyett ! Mert még neked virulnod kell, a hon, A szellemek kincsével gazdagon. Fut, fárad a sok idegen. Miért? hogy tápja meglegyen, S mi tőlük várjuk a csodát, Fölékesiteni e hazát ? E jog nekünk Szent örökünk. És még neked virulnod kell, a hon, Vérünknek lángja ég oltárodon. Kié e hon, ha nem miénk ? Ha érte mindent megtevénk, Ha tiszta kézzel áldozánk, S lettünk, mi eddig nem valánk , Nincs hatalom, Mely visszanyom, És még neked virulnod kell, Ó hon, Mert Isten, ember virraszt pártodon. 2 Vörösmarthy Mihály