Egészségügyi Dolgozó, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1974-05-06 / 5. szám

Renato Guttuso: Május Az egészségügyi miniszter az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkárával egyetértésben „Kiváló Gyógyszertári Köz­pont” címmel tüntette ki a Baranya megyei Tanács, a Fejér megyei Tanács és a Fővárosi Tanács Gyógyszer­tári Központját 1973-ban el­ért jelentős eredményeikért. Kiváló Vállalat lett múlt évi kiemelkedő tevékenységéért a Gyógyáru Értékesítő Vál­lalat. Az egészségügyi miniszter szakszervezetünk főtitkárá­val egyetértésben az elmúlt évben nyújtott magas színvo­nalú munkáért dicséretben részesítette a Győr megyei Ta­nács és a Vas megyei Tanács Gyógyszertári Központját. A Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Köz­pontja — egye­bek m­ellett — azzal érdemel­te ki a magas kitüntetést, hogy következetesen végre­hajtotta fejlesztési tervét, amellyel számottevő fejlődést ért el szakmai és gazdasági vonatkozásban. Országosan iránymutatóak gyógyszertári rekonstrukcióik, a biztonsá­gos és ésszerű munkakörül­ményeket segítő építészeti megoldások, korszerű beren­dezések. Költséggazdálkodá­sukat a takarékosság jelle­mezte. Az előző évhez vi­szonyítva csaknem 1000 fo­rinttal lett magasabb az egy főre jutó évi átlagos sze­mélyi jövedelem. A szo­ciális helyzet javítására húszan lakásépítési köl­csönt kaptak, húszszemélyes asszisztensotthont létesítet­tek. A működő 22 brigád­ból kilenc elnyerte a szocia­lista címet, három arany, hét ezüst és egy bronz foko­zatot ért el. A Baranya megyei Tanács Gyógyszertári Központja műszaki fejlesztési bizottsá­got és hálózatfejlesztési ta­nácsadói munkakört létesí­tett. Tovább gépesítették a galanusi laboratórium mun­kafolyamatait, a műszaki megoldásokat tekintve a la­boratórium országosan vezet. Automatikus gőzkazánt sze­reztek be,, kidolgozták a gyors autoklávozás techno­lógiáját, melynek eredmé­nye: a termelés 30 százalék­kal nőtt. Szakemberek bevo­násával bevezették a gyógy­­szerhatástani tájékoztató szolgálatot és hasonló háló­zatot hoztak létre az állat­orvosok és állattenyésztők munkájának támogatására. „A jobb egészség­­űrért” munkamegjavító mozgalom keretében 22 szocialista cí­mért küzdő brigád alakult meg, közülük 14 elnyerte a kitüntető címet. A Fejér megyei Gyógy­szertári Központban az ed­diginél nagyobb súlyt he­lyeztek a magisztrális gyógy­szerkészítés és az adminiszt­ráció gépesítésére. Növelték­­a munka színvonalát a gale­­nusi laboratórium gépesíté­sével. Infúziós oldatokkal látják el a székesfehérvári, a móri és a csákvári kórhá­zakat. A gyógyszertárakban a szakmai ellenőrzéseken kí­vül komplex vizsgálatokat is végeznek, melyben részt vesz a főgyógyszerész, a vezető szakfelügyelő és a gyógy­­szergazdálkodás vezetője. Példamutató kapcsolatuk a tanácsi és társadalmi szer­vekkel, közös erőforrásból, társadalmi összefogással tör­ténő hálózatfejlesztést ered­ményezett. Következetesen segítik­­ a dolgozók szakmai és politikai képzését, to­vábbképzését. A központnál eddig 17 brigád nyerte el a szocialista címet. A Gyógyért azért lett ki­váló vállalat, mert az utób­bi években kiegyensúlyozot­tan, körültekintően gazdál­kodtak. A szállítások jobb megszervezésére törekedtek. Csökkentették a bérszállítá­sokat és növelték a saját vállalkozását. Az egészség­­ügyi intézmények határidő­re megkapták a gyógyszere­ket, és egyidejűleg csökken­tek a szállítási költségeik. A dolgozók munkakörülmé­nyeinek javítására, a nehéz fizikai munka könnyebbé té­telére több hidraulikus anyagmozgató gépet szerez­tek be, ezzel meggyorsítot­ták a szállítást és csökken­tették a baleseti lehetősége­ket. Sokat tett a vállalat a dolgozók szakmai tovább­képzéséért, vállalta a vizsga- és tandíjköltségeket. Szocia­­lista brigádjai közül kiemel­kedik a „Felszabadulás”: ti­zenhárom éve tevékenyke­dik sikeresen, az elmúlt év­ben aranykoszorús lett. A miniszteri dicséretben részesített Győr megyei Gyógyszertári Központ és a Vas megyei Gyógyszertári Központ a hálózat bővítésé­vel, korszerűsítésével, szín­vonalas, jól szervezett gyógyszergazdálkodással ér­demelte ki az elismerést. A SZAKSZERVEZETI MUNKÁÉRT A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége május elseje alkalmából odaadó, sokéves mozgalmi mun­kájáért a „Szakszervezeti Munkáért” arany fokozattal tüntette ki Dani Irént, a Békés megyei bizottság tagját; Datzu Józsefnét a HUMÁN szb tagját; Filep Istvánnét, a Komárom megyei bizottság titkárát; Hódosi Péternét, a győri kórház bizalmiját; Horváth Lászlóné érsekcsa­­nádi bizalmit; dr. Illés Péter volt etikai bizottsági elnö­köt; dr. Kováts Bélát, a Csongrád megyei etikai bizott­ság titkárát; dr. Kovács Endrét, a Fejér megyei bizott­ság tagját; dr. Kretzer Andrást, a Zala megyei bizottság elnökét; Nagy Józsefet, a gazdasági-ügyviteli szakcsoport vezetőségi tagját; dr. Sebők Alizt, a Heim Pál Kórház rt-elnökét; Szántó Gusztávné nagyecsedi bizalmit; Turá­­nyi Lászlót, a Borsod megyei Gyógyszertári Központ szb­­titkárát; és Wágner Mihálynét, a szakszervezet központi vezetősége gazdasági osztályának vezetőjét. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatot kapta: dr. Bánhidy Ferenc, a Pest megyei bizottság tagja; dr. Czei­­zel Endre, az OKI szb-titkára; Duliskovich Arnoldné, a IV. kerületi Rendelőintézet szb-titkára; Gyömrei Margit keceli bizalmi; Emődi László, a Pest megyei bizottság tagja; Molnár Györgyné kispesti bizalmi; Fónyad Már­ton, a berettyóújfalui kórház szb-tagja; Kalmár Pálné, a balassagyarmati kórház szb-tagja; Kulcsár András­né, a Komáromi megyei bizottság tagja; Lestyán Pálné, a Heves megyei bizottság tagja; Maul Ervinné, a Bara­nya megyei bizottság tagja; Paless Imréné szb-titkár a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen; Papp Gyula, a János Kórház szb-tagja; dr. Papp Károly, a Tolna me­gyei bizottság tagja; Pánti Gyuláné, a karcagi bölcsőde szb-tagja; Salamon Tiborné, a veszprémi KÖJÁL szb­­tagja; Sárközi Miklósné, a szakszervezeti központi veze­tősége szervezési és káderosztályának politikai munka­társa; Szabó Istvánná, a dunaújvárosi bölcsőde bizalmi­ja; Szalmási Jánosné, a Borsod megyei középkáder szak­csoport elnöke; Szőts Zoltánná, a kaposvári tbc-gondozó szb-tagja; Tóth Lászlóné, az egri járási hivatal szb-tit­kára; Tóth Menyhértné, a Vas megyei bizottság tagja; Zsiga János, a Békés megyei bizottság tagja. Az ünnepi alkalomból 222 szakszervezeti aktivista jó munkájáért oklevélben részesült. Világ proletárjai, egyesüljetek! A családért 9. oldal KONKOLY TI­EGE ALADÁR: Időfegyelem 5. oldal Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Inmia­xum- EVF­­ara­­i Ft. 5. SZÁM 1971. V. 2. Megoldásra váró kérdések a központi vezetőség előtt 3. oldal Marosán György: Májusi köszöntő Az öt kontinensen ezen a napon, amely nemcsak az újjáéledés természeti és emberi tavasza, kirajzanak a munka és az alkotás hősei, hogy számot adjanak arról, mit tettek, és arról, amit tenniök kell még az embere­kért, az emberiségért. Így van ez már több mint száz éve, amióta a nemzetközi munkás- és szakszervezeti mozgalom a világtörténelem színpadára lépett. Ezzel új korszak kezdődött, amelynek szenvedélyesen izzó és for­radalmi, demokratikus és szocialista, valamint humanis­ta harca ma is tart. Talán a leggazdagabb, legszínesebb és a legtöbbet mondó, világot és embert formáló kor­szak ez. Elevenen élő és ható történelem ez, mindenkit tanító és nevelő, csak tanulni, okulni kell belőle. Aki er­re vállalkozik — bárhol éljen — , nem téveszt utat, de megtanulhatja az ember értelmes életének titkát, való­ságát. Kik által lett éppen május 1-e az a nap, amelynek nemcsak jelképeznie, de meghatároznia kell ezt a nem­zetközi méretű harcos ünnepet. Azt hiszem nem véletlen, hogy amikor az első párizsi nagy szervezett munkás-világtalálkozó létrejött, meghir­dették a „három nyolcvast”: 8 óra munka, 8 óra alvás, 8 óra pihenés. Ez nem ötletszerűen alakult így, a jelszó megszületésénél ott bábáskodtak az orvosok, az egész­ségügyi világ hősei, mártírjai is. Meg kellene már írni egy könyvben, hogy az ösztönö­sen szervezkedő munkások világszerte három értel­miségi réteghez kapcsolódtak, a történelem során. Az el­ső helyen álltak az orvosok, a másodikon a jogászok, a harmadik helyen a filozófusok, költők, írók, művészek. Miért éppen az orvosok és egészségügyiek álltak és áll­nak ma is az első helyen? Mert a munkás életét, tevé­kenységét a születéstől a halálig az orvosok kísérik vé­gig. A tudatosan szervezkedő munkások mindig és min­denhol tisztelettel és megkülönböztetett szeretettel visel­tettek az egészségügyiek iránt, mert tudták, hogy politi­kai harcukban meghatározó szerepet játszottak és — né­zetem szerint — fognak játszani a jövőben is. Az orvo­sok számtalan hőst, mártírt adtak a világméretű harc­nak. Mit kapott a munkásosztály ettől az értékes réteg­étől, világtól?" Az első­ Trégyre teszem a legfontosabbat, az intellektualizálódás alapjait, az emberi élet és egészség alapjait: ők tudatosították és tudatosítják a munkások­kal a munka állati és embertelen volta elleni harcban azt, ami a védekezés, a felkészülés, az emberré válás alapfeltétele. Történelmi tény, hogy szervezkedő mun­kások először betegsegélyező és rokkantsági egyleteket hoztak létre. Ez orvosok nélkül nem lett volna lehet­séges. Itt és ezzel kezdődött el a tudatos munkásvédelem, a szociálpolitikai alapok lerakása és ezek nyomán évti­zedek múlva gomba módra születtek sport- és kulturá­lis szervezetek, ezekből pedig állami, tehát országos és nemzetközi világszervezetek és intézmények jöttek lét­re. Mindennek segítségével évtizedek harcai során meg­változott a munkás egész élete. A leghaladóbb, a szocia­lista orvosok tudták: nem elég csak gyógyítani, ennél több kell, olyan társadalmat, olyan világot kell teremteni, amely megelőzi magát a betegséget. Nem szabad eltűr­ni, hogy a munka fizikai és lelki nyomorékká silányítsa az embert. Korunkban már a munkát kell humanizálni, s ezért harcolnak az orvosok, rámutatva ,a kapitalista futószalag lélektelenségére. Csak a világsajtót kell figye­lemmel kísérni: megálljt kiáltanak, és ahol nem hallgat­nak rájuk, ott valóságos munkáslázadás folyik az ember­telen futószalag ellen. Ők figyelmeztetik a világot, hogy vége van annak az áldatlan rendszernek, amikor baro­mi munkára baromi embereket használtak fel. A munka szép, a munka értelmes, ha emberiek a körülmények. Erre figyelmeztetni: humanista tett. A munkásosztálynak létérdeke, hogy ne csak megszív­lelje a figyelmeztetést, de becsülje és tisztelje azokat, akik hivatásuknál fogva áldozatokat hoztak és hoznak ma is. Ne csak akkor gondolj és számolj az orvossal, az egészségügyi emberekkel, amikor letaglóz a betegség, bénává és tehetetlenné váltál, és jogosan várod, hogy meggyógyítson, de mindig és mindenkor! A szocialista forradalom után a szocializmus felépítéséhez nélkülöz­­hetelen a testi és a lelki felkészültség és a kiegyensú­lyozott élet. Amikor így tisztelgünk előttük, az egészség védői előtt, ez nem udvariassági gesztus. A harc világméretekben to­vább folyik, és újabb problémák, betegségek, veszélyek halmozódtak fel. Az atomháború rémét elkerülve a bé­kés egymás mellett élés korszakába léptünk, de szembe kell nézni új fenyegetésekkel, veszélyekkel. Ez nemcsak gazdasági, de erős ideológiai harcot is jelent. A tudomá­nyos technikai forradalom és az urbanizáció nyomán ve­szélyeztetetté vált az emberi lét: veszélyben az éltető víz, a levegő, a táplálkozás, civilizációs betegségek léptek fel. S miközben éhezik a világ egyik fele, évente 40 millió ember hal éhen, és rosszul táplálkoznak százmilliók, a gazdag országokban pusztít a túltápláltság. ‘ Lám honnan indultunk el, és hová érkeztünk. Város és falu, ipar és mezőgazdaság, paraszt, munkás, értelmi­ség, tehát természet és ember végveszélybe kerülhet, és a pesszimisták szerint a káosz, a megsemmisülés felé ha­lad a világ. Nem! — kiáltjuk ki mindenki felé az öt kon­tinensen. A demokrácia, a szocializmus, a társadalmi egyenlőség az emberibb élet felé haladunk! Óriási fele­lősség nehezedik mindenkire, különösen a munkásokra és az alkotó értelmiségire, az egészségügyi világ gondja azonban talán a legnagyobb, ezért nem csoda, hogy min­den jó érzésű ember szeretettel, tisztelettel gondol rájuk. Ha ez nem elég, több kell, segíteni őket! Május 1. a munka és a harc ünnepe, de most legyen a felelősség és elismerés ünnepe is, azok elismerése, akik értünk és nekünk élnek.

Next