Egri Népújság, 1924. január-június (41. évfolyam, 1-149. szám)
1924-04-24 / 95. szám
Előfizetési díj postai szállítással Mmnbóra. . 20.000 K ! Egész és félévi előfizetést Hegyadévre 60.000 K * nem fogadunk el. — POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám U. Újabb intézkedés a Kereskedelmi-, iparvállalata Vagyon Vártságáról, a bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek KényszerKölcs Snér Kft. Közli: dr. Nagy János. Eger, 1925. ápr. 22. A felhatalmazási (szanálási) törvény a fenti intézmények vagyonváltságáról, illetve kényszerkölcsönéről a következőket tartalmazza : 1. A kereskedelmi és iparvállalatok vagyonváltságának alapja az illető vállalatok vagyonának, árúraktárának 1923. év végén mutatkozott értéke. Erre az alapértékre vetik ki az 1924. évi vagyonadó kivetésével együtt a vagyonváltságot, melyet még az 1921. XLV. t. c. rendelt el. 2. A vagyonváltság kivetésének kulcsa progresszív lesz és pedig 10,000 aranykorona értéknél 5 tized százalék, 5.000,000 aranykorona érték után már 10%. 3. Ha valamely vállalat az 1922. XXVII. t. c. értelmében már önként fizetett be előleget vagyonváltságára, a befizetett összeget a befizetés hónapjának megfelelően aranyértékre számítják át és a kivetett vagyonváltság végösszegéből, melyet szintén aranyértékben számítanak ki, levonják. 4. Az ily módon kivetett vagyonváltságot 1925. jan. 1-től 1926. dec. 31-ig évnegyedes részletekben kell befizetni minden évnegyed első hónapjának 15-dikéig. 5. A fenti vállalatok meg is válthatják a kivetett vagyonváltságot egyszeri befizetéssel a következő módon : a) azok a vállalatok, melyek az 1922. XXVII. t. c. értelmében 1922. dec. 31-ig a vagyonváltságukra már önként előleget fizettek be, az 1921. XLV. tc. szerint kivethető vagyonváltság papirkoronára szőló összegének százszorosával; b) azok a vállalatok, melyek még semmit sem fizettek vagyonváltságul, megválthatják a rájuk kivetendő vagyonváltságot a rájuk kirótt kényszerkölcsön 80 °/o ának a kényszerkölcsönnel együtt való befizetésével. 6. A bankok, részvénytársaságok és szövetkezetek az 1923. év végén mutatkozott részvényeiknek, illetve üzletrészeiknek értéke alapján kötelesek kényszerkölcsönt fizetni és pedig azok, amelyeknek részvényeit az árú és értéktőzsdén jegyzik, a részvényvagyonnak 1923. dec. 31-diki összértéke 2 °/o-át, amelyeknek részvényeit az áru- és értéktőzsdén nem jegyzik és a szövetkezetek, az 1921. XV. t. c. alapján kivetett vagyonváltság 100-szorosát kötelesek fizetni kölcsön címén; azok a részvénytársaságok, bankok és szövetkezetek, melyek a vagyonváltságról szóló törvény után alakultak, részvény-, illetve üzletrészvagyonuknak 2 °/o-át kötelesek kölcsön címén lefizetni. Ezt a kölcsönt ezek a részvénytársaságok, bankok és szövetkezetek 1925. jan. 1-től kezdve 5 félévi részletben kötelesek befizetni. Végül azoknak a részvénytársaságoknak, bankoknak, szövetkezeteknek, amelyek a rájuk kirótt vagyonváltságot készpénzben fizették le, de késedelmesen, az általuk fizetendő kényszerkölcsönből nem fog a kincstár visszafizetni annyit, amennyit kitesz az a különbözet, amely a pénz esése folytán a befizetett összegnek az 1920. dec. 20-dikai aranyértéke és a lefizetés időben volt aranyértéke között van. Evvel az utóbbi intézkedéssel a kincstár azt a károsodását akarja megtéríttetni, ami a kincstárt a késedelmes fizetés és a valutaesés folytán érte. Példákban ez jobban látszik: A Magyar Kereskedelmi Bankra ki volt róva 80 260,000 papírkorona vagyonváltság, befizette 1921. okt. 15-én, ez ekkor 609,895 aranykoronát ért. A Magyar Általános Hitelbankra 108.465,525 pkt fizetett 1923. okt. 29-én, ennek aranyértéke 17,717 ak. volt. A Magyar Általános Kőszénbánya R.T. 86.356,890 pkt fizetett 1921. nov. 11-én, 483,602 ak. értékben. Ganz-Danubius RT. 29.719,305 pkt fizetett 1922. márc. 11-én 187,370 ak. értékben. Salgó Kőszénbánya 72,100,000 pkt fizetett 1923. júl. és dec. 11,164 ak. értékben. Rima 46,651,988 pkt fizetett 1923. nov. 29-én 7564 ak. értékben. Viktória-malom R. T. 22,108,927. pkt fizetett 1921. szept.17-én 241,818 ak. értékben. Mezőgazdasági Ipar R.T. 4,725,000 pkt fizetett 1921. okt. 15-én 35,902 ak. értékben. Cukoripar R. T. 15,680,363 pkt fizetett 1921. okt. 15 én 119,169 ak. értékben. Hazai Bank 38,875,000 pkt fizetett 1921. okt. 21-én 213,850 ak. értékben. Első Magyar Ált. Bizt. 10,742,120 pkt fizetett 1923. szept. 15-én 1694 ak. értékben. Pesti Hazai Takarékp. 40,500,000 pkt fizetett 1921. nov. 15-én 226,500 ak. értékben. Ezekből a példákból világosan kitűnik, hogy a befizetés napjára 7564, sőt 1694 aranykoronára zsugorodott össze az egyes bankokra és részvénytársaságokra kivetett vagyonváltság. Ezt az aránytalanságot akarja a felhatalmazási törvény kiküszöbölni. \ A vármegye törvényhatósági bizottsága bizalmat szarvazott a miniszterelnöknek s köszönetet a Nemzetgyűlésnek a szanálási javaslatok elfogadásáért. Eger, 1924. április 24. Heves vármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlésre ült össze tegnap, szerdán, délelőtt 10 órakor Vitéz Bobory György dr. főispán elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlés tárgysorozata mindössze 17 pontból állott, amelyek közül egy, az első volt különösen fontos: Lipcsey Péter dr. kormányfőtanácsosnak és társainak indítványa a szanálási törvényjavaslatokra vonatkozóan. És a tárgysorozat pontjai közül mindössze az első pont, illetve az indítvány felolvasása és elfogadása tartott valameddig, míg a többi 16 ponttal egy-kettőre végeztek, úgy hogy körülbelül 25 perc múlva már be is zárta az ülést az elnöklő főispán. Az ülés megnyitása után a következő indítványt olvasták fel: »Indítvány az 1924. április hó 23-án tartandó rendkívüli közgyűlés elé : A 4 és V* éven keresztül dicsőséggel küzdött világháborút külső, de főleg belső árulás következtében elvesztve, országunk a legsúlyosabb bel és külpolitikai szituációba került. Megtépve, lezüllesztve, a kommunizmus undorától nagy nehezen megszabadulva,országunk eddig még nem ismert nagyságú gazdasági válságba került, amely egyformán sújt e hazában szegényt és gazdagot és amely az annyira szükséges konszolidációt, további fejlődésünk elengedhetetlen alapját, nem engedi létrejönni. Minden igazán magyar ember joggal várhatta volna, hogy országunk ily végtelen súlyos helyzetében kéz kézbe téve siet minden hazáját szerető ember önzetlen munkáját a talpraállításhoz felajánlani — s mégis mit látunk? Eddig meg nem ért számú pártokra szakadást, érvényesülési tülekedést, pártfrakciók áldatlan a saját érdekeit tekintő, intrikáját. A jóérzésű hazafiak aggódó megdöbbenéssel szemlélték közállapotaink elfajulását és szinte könyörögve várták azt, a minden nemzet legválságosabb idejében adva volt »nagy ember« t, aki a megmentést, a talpraállást hozta volna vergődő nemzetünknek. Két nehéz és lehetetlenül eredménytelen esztendeig vártunk, amíg megjelent, jobban mondva vállalkozott gróf Bethlen István arra, hogy a nehéz viharú tengeren hánykődő hajóját szegény nemzetünknek biztosabb révbe