Egri Újság, 1990 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1990-08-10 / 16. szám
FOTÓ: MOLNÁR BÉLA EZ AZ A VÁROS... EGER ékszerdoboz, ahogy szoktuk emlegetni. Másfél millió vendéget fogad évente. Gyönyörű házak, utcák, csodálatos környék. Ez mind igaz, s amit most képekben bemutatunk, nem is általánosan jellemző. De egyre jellemzőbb... s ez bizony nem jó jel. A vár felé haladva, az Almagyar utcában Ez a kép pedig már egyenesen a vár bejáratánál fogad... El se hiszik: a város kellős közepén, a Hibay Károly utcában készült felvétel Városszéli jelképek Sziki Károly fotói LEVÉL A „HUNGAROCELL-SZIGETEKRŐL” Az utazási irodák már régen megtették üdülési, nyaralási ajánlataikat, s ami azt illeti, a nyárból is már csak az utolsó hónap van hátra. Talán a napszúrás teszi, hogy kénytelen vagyok a „Hungarocell-szigetek” megtekintését indítványozni. Hogy már késő? Nincs több szabadság, elfogyott a pénz vagy már lekötöttek egy nyár végi utat? Nem gond! Két jó láda, esetleg kétszer nyolc forintja és félóra szabadideje majd mindenkinek akad... Ha hiszik, ha nem, a „Hungarocell-szigetek” hőn szeretett városunk majdhogynem belvárosában találhatók, így tehát gyalogosan minden irányból könnyen, autóbusszal pedig a helyi járatú buszok Malom utcai megállója felől néhány lépés séta után közelíthetők meg. Minden normális szigetet víz vesz körül, jól nyomoz tehát, aki vizet keres. Ez a nagy víz esetünkben az Eger-patak, melyen — lepillantva a Malom utcai hídról jól láthatók — egymást érik, sőt a kis patak vizét egy szakaszon teljesen ellepik a hungarocell darabok. Véletlenül fedeztem fel ezt az újabb helyi látványosságot. Akkor, ott a híd korlátjára támaszkodva, háttal az ormótlan északi lakótelepnek. Jacques Prévert meseregénye — Levél a Kóbor-szigetekről — jutott eszembe. Ezt, a mindenkinek tetsző kis szigetet boldog bennszülöttek lakják. Városi tanácsuknak csak egyetlen köztisztasági alkalmazottja van, akit Négy Dolgos-Kéz-nek hívnak. A szigetecske ragyog így is a tisztaságtól, ám nem sokáig, mert egy gonosz város : Páva— Piff-Páva—Puff lakói megtámadják. A szépséges kis sziget pedig lassan elkoszolódik, de csak a mese végéig, mert akkor minden fenekestül felfordul, megváltozik, jóra fordul. A mese egri változata némiképp más, s arról szól, hogy ebben a szép városban született egy csomó csúf kis sziget, a bennszülöttek mostanság cseppet sem boldogok, bár egynél azért több köztisztasági alkalmazottja van a városi tanácsnak. Nem támadt a városra külső ellenség, noha a város úthálózata, a szeméttelepre emlékeztető patakmeder, a pártok által el nem távolított plakáthullák és a Jóbarát vendéglő oldalfalán éktelenkedő horogkeresztek például kifejezetten azt mutatják. Az egri zöldek nemrégiben már tisztasági akciót kezdtek. Jó volna, ha a más színűek is tennének ilyesmit. Mi mindannyian... liosvai