Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-15 / 46. szám

szem előtt tartsák, hogy Olaszország politikájá­nak alapját a monarchiával való legjobb viszony képezi._________________ ____________ „E­GYETÉRTÉS“ Február hó 16-tól kezdve új előfizetést nyitunk. Lapun­g előfizetési ára: agy hóra — — 1 írt 80 kr két hóra 3 „ 60 „ három hóra — — — — _ 5 Ä „ hat hóra — — — — — 10 „ — „ l­epims mindennap, tehát hétfőn és ünnepek után következü napokon is megfelel*. Az előfizető nevének, ezimének, lakhelyének * az ■tellé postának tisztán s olvashatólag kiirását kérjük, hogy a lap saéíkfildésében hiba ne történjék. Előfizetést a hé bármely napjától el fogadunk. Régi időficeinink ierYizálswwühhen ...dlí.kszfboel­­­ísímraai­gyek&t a postautalvány szélére ragasztva beküldik a Viadófelvatalnak. PH?’ Az előfizetési pénzek és posta-utalvá­nyok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (himzö-utcza 1. szám alá) küldendők. kt .,£ űv&tárló?.“ kiadóhivatalt bíztak a mi békés szerb szomszédainkban. Most ugyan siettek lehetőleg sűrű kordonnal ellátni a szerb határt, de még mindig megfeledkeztek ar­ról, hogy az ott levő kerületeket csak egy egy­szerű távírdával lássák el. Így pl. ha Szebeni­­csán valami fontos dolog adná elő magát, úgy a postai közlekedés Szebrenicza és Szerajevo kö­zött épen 16, szóval tizenhat napot vesz igénybe, a­z bizony hallatlan a tizenkilenczedik században. Nem is kell tehát csodálkozni azon, ha 14 nap­pal ezelőtt, ott, a­hol nem is álmodták volna, Bosznia északkeleti részén is mutatkozott nem csekély jele a lázongási vágynak. Bjelinánál 48 egyént fegyverkezve fogtak el, kik között két pópa volt. A pópákat különben min­den kisebb vagy nagyobb csapatnál lehet találni. Világos jele ez annak, hogy a jelenlegi mozga­lom főként az ő lázítási vágyuknak köszönti létét. Zárából jelentik február 13 -iki kelettel. A „Narodni Liszti“-nek egy Konjiczából érkezett tudósítása megczáfolja az „Ag. Hav.“ ama hírét, hogy nevezett várost a fel­kelők elfoglalták volna. Említett tudósítás szerint a Herczegovinában eddigelé csak Truvicza falunak kizsákmányolása és felgyújtása sikerült a feketéknek. S­t­o Iá­cz­ból azt írják a „N. L.“-nek,hogy a hasonnevű kerületben semmiféle zavar nem háborgatta meg a békét. Egy kisebb garázdálkodó ban­dát, a lakosság által szervezett önkénytes csapat csakhamar elűzött. Ez önkénytes csapat egyes osz­­tályai részére a kerületnek katonai szempontból fontos helyein hat kisebb kaszárnyát rendeztek be. A stoláczi küldöttség, melyet J­ovanovics altábornagy mostári útjában fogadott, azzal a biztositással érkezett haza, hogy minden okos ember megadja magát, mert a tréfálkozás ideje elmúlt. * A Krivosjéban az utóbbi két nap alatt nem volt összeütközés. Egyes községek egész határozottsággal a meg­adás mellett nyilatkoznak. Számos krivosjei Montenegróba menekül, e egy részét a határon visszatartották, menekülők ezeket le­­fegyverezték , azután Montenegróban internálták. * A Trnova melletti harczok­­b­a­n szenvedett veszteségekről emlékezik meg a ma érkezett bécsi hivatalos jelentés. Mint már lapunkban említve volt, a Trnova melletti har­­czokban az 51-dik­ (kolozsvári) és a 62-ik (ma­­rosvásárhelyi) ezredek voltak tűzben, még­pedig erős ellenséggel szemben. Mindkét ezred legény­sége hősiesen viselte magát a harcz tüzében. A hivatalos jelentés szerint az 51-ik sorgyalogezred legénysége közül súlyos sebet kaptak: T­u­r­ó­s János és Tamási Mihály gyalogosok, a 62-ik bz. gyalogezred legénysége közül e­l­­esett Zsigmond Sándor szakaszvezető; súlyos sebet kapott : Mátyás Lajos gya­logos. L­edenicze és Orahovicz ostroma. Gravozából távirják február 13 iki kelettel . Heves és véres harcz után Ledeniczét, a lázadók eddigi főhadi­szállását az­ első rohamra elfoglalták, mire a katonaság a kavosjei Karszt hegyekre vezető összes hegyi utakat megszállot­ta. Az ostromról a következő részleteket jelen­­t­i : A tüzérség kitünően működött, s fényes jeleit adta annak, hogy az ostromoknál megállja a sarat. Minden lövés behatott a kőfalba, mely a felkelők­nek fedezetül szolgál és hatalmas szikladarabok hullottak alá a karszti hegyből, minden egyes lövés után. Minden lövés találja az orahováczi erőd- szerü templomfalakat, mikn­ek hatalmas sánczai között a felkelők egész raja tanyázott s rögtön­zőn czitadellajok Doi Kengcimcacu ledobtottok w ostromló katonaságra. Az épület füstfelhőbe bo­rul s a benne lévő tömeg egyszerre óriási zaj és lárma között futva menekül. Perasztó fölött, honnan kisded fehér házi­kók néznek alá, ellenséges tömegek tűnnek föl. Az Aehácziusok s a Fasana fregatte ágyúi egy szempillantás alatt megtisztítják a magaslatokat. Az „Albrecht“ pánczélos kolosszus, mely mint úszó vár tűnik föl a a San Nikola mellett mutatkozó misánói öbölben, felkelő csapa­tokra szórja tü­zét sugárágyúiból, mialatt a fedél­­zet ágyukból félelmetes prec­izitással Ledenicze el­len irányozták a hatalmas lövegeket. A nyolcz tengeri mérlföldnyire terjedő támadási vonalon folyó hatalmas ágyúzás által támogatva, a kato­nák előre nyomultak. A harmadik szám­i (salz­burgi) vadászzászlóalj B­o­l­z­a­n­o őrnagy vezény­lete alatt s az első Allemann zászlóalj a középen 8­e­p­e­n és V­e­l­i­k­i­n­j­e felé haladott, mig a jobb szárnyat a Hessen-gyalogezred képezte Ljutából Orohovácz felé nyomulva. A hajó­ágyuk egyre tovább szórják aczél lövegeiket a magaslatok ellen, azonban az ágyú­zásnak szünetelnie kellett, mihelyt a katonai csa­patok a magaslat felé közeledtek. A „Nautilus“ hajónak utolsó ágyúlövése egy felkelőt talált, a­ki arra használta fel utolsó perczeit Alsó Oraho­­váczban, hogy két barmot elhajtson, azonban végzete utól érte, még mielőtt szándékát végre­hajthatta volna. Ezalatt a harmadik vadászzászlóalj legény­sége által alkotott balszárny részben a ledeniczei kanyarulatokon, részben pedig azok mentén az elszáradt bozóttal sűrűn benőtt magaslatokon köz­vetlen a Ledenicze inferiore mellett felállított ellenséges tűzvonalhoz közeledett. A felkelők tü­zelése egyre hevesebbé vált, s mikor a távolság már csak nyolczszáz lépésnyi volt, a golyók jég­eső módjára hullottak. A felkelők előbb azt hihették, hogy a ka­tonaság csak tüntető manővert csinál, s gúnyos kiáltásokkal fogadták az egyes közeledő vadá­szokat. De csakhamar meg kellett győződniük, hogy igen komoly nap virradt reájuk. Hatalmas csata fejlődött ki. A katonaság följebb és följebb hatolt. Egyszerre, mikor a katonaság balszárnya felülről számítva az utolsó előtti kígyózó érkezett, a felkelők megkezdték félelmetes útra és sajátszerű kőbattériaikat használni. Az iszo­nyatos kísérletek azonban nem tettek kárt a vadászok között, kik rettenthetlen bátorság­gal haladtak tovább kitűzött czéljuk felé. Az nzonyú kőlavinák zuhanásai közben hatoltak föl a vadászok s egyszerre megjelentek a legmaga­sabb bigyormon, mialatt 500 szurony, ragyogva a nap fényétől, elhagyja hüvelyét. Harsogó „Hur­rá!“ kiáltás zúgott föl, s a fölkelők, illetve a katonaság tüzelése által, Kuerlak felé siettek. A középső hadoszlop nem igen vett részt a harcá­ban, míg ellenben a jobb szárny annál hevesebben küzdött. Itt a felső ausztriaiak harczoltak Ehlers őrnagy vezénylete alatt,míg S­c­hari­ng­en ezred­parancsnok a tizenkettedik századot a ljulai híd­hoz állította a támadó hadoszlop hátvéde gya­nánt.Az Alsó-Orahováczból kiűzött felkelők Felső- Orahovaczba vonultak, s jó fedezet mögül ké­nyelmesen lőhettek a katonaságra, míg ezek alig viszonozhatták a tüzelést, miután csak a sziklák mögül föl-föl villanó push­a tüzeket lehetett látni s a gomolygó füstfelhő árulta el az ellenfél hollétét. A tisztek mindent elkövettek, hogy helyes tüzeléssel ily kedvezőtlen körülmé­nyek között is gyöngítsék a felkelők ere­jét. Böhm kapitány az 5-ik századtól halálos sebbel rogyott össze. Alig egy pillanat múlva Winternitz főhadnagyot találta a golyó, de szerencsére nem veszélyesen. Winternitz tovább harczolt, még be­végezte teendőjét, s akkor a be­végzett ütközet után vérvesztés és roppant ki­merültségtől összerogyott. A hesszeni zászlóalj föltartóztathatlanul nyomult előre, túl az elfoglalt Orakováczon és üldözte a felkelőket, kik Kravi­­czin keresztül Beljezeló felé San Venerandóig menekültek. Ez előrenyomulás közben Freu­­müller kapitány a 4-ik századdal a ljutai hí­don keresztül Orashovácába vonult, fölkutatta falut, s nyolcz foglyot kerített kézre, a kik vis­a­kóikban rejtőztek. Délután 4 órakor a felkelők minden állá­sukból ki voltak verve s az egész vonalon szét­­szórattak. A katonaság vesztesége összesen 2 halott és tizenkét sebesült. A sebesülteket a kattarói katonai kórházba szállították, a­hol gondos ápolásban részesülnek. A veszteséget meghatározni nem igen lehet, felkelők mert azok halottjaikat és sebesültjeiket magukkal szokták vinni, de annyi bizonyos, hogy veszte­­ségök jóval nagyobb, mint a kato­naságé. * Csíkszereda, febr. 14. (Az „E­g­y­e­t­é­r­­t­é­s“ tudósítójának távirata.) Miniszteri leirat sze­rint a 62 ik sorezred összes tartaléko­sait legfelsőbb parancs folytán legközelebb be­hívják. Zára, febr. 14. A „Narodni Liszt“ jelenti: A Krivosjéban lévő csapatok most főleg az el­foglalt állások megerősítésével vannak elfoglalva, minélfogva folyvást erősítésre szánt anyagot, élelmi­szert és más egyéb szükséges czikket szállítanak a tengerpartról a Krivosjéba. A szál­lítmányok bántatlanul mint a legbékésebb idő­ben, mennek az illető pontokra. Stoláczból jelen­tik, hogy ott néhány egyént fogtak el, a­kik a rend és a közbiztonság ellen izgattak. Zimonics Bogdánnak és Grga Szerdárnak, az törökök ellen kitört felkelés előkelő 1876 ban a vezéreinek hozzájárulásával sikerült a gaczkói kerületben a zavartalan békét fentartani. BÓCS, febr. 14. (Az „Egyetértés“ tu­dósítójának távirata.) A „Glas Crnagorca“ közzé­tette Nikita fejedelemnek a kormányához inté­zett utasításait, s ezek itt bizonyos feltűnést kel­tettek, mert abban Montenegro semlegessége föl­tételesnek van jelezve, s nincs megmondva, hogy a fejedelem a „menekülő ártatlanok“ kifejezése alatt mit ért. Bécs, febr. 14. (Az „Egyetértés“ táv­irata ) Pol. Corr.: Az utolsó hivatalos bulletinben említett Salkoforte-t helyesen S­a­l­k­o F­o­r­­tá-nak nevezik, azelőtt török rendőrhivatalnok volt Nevesinyében s a keresztények elnyomásá­ról tette magát ismertté, a miről már az 1878 diki vörös könyvben em­lités van téve. — Mosztarban általában azt tartják, hogy pénzzel bírták rá a felkeléshez való csatlakozásra, hogy példája után a többi moha­medán is induljon. Ezt a czélt azonban nem érték el, minthogy a legutóbbi hírek is arról tesznek tanúságot, hogy a mohamedán elem a mozgalomtól visszatartja magát. Bécs, febr. 14. (Az „Egyetértés“ tu­dósítójának távirata.) A Bocche di Cattaróból távirják, hogy a Krivossiában levő csapatok fő­képen az elfoglalt állások megerősítésével foglal­koznak. E szempontból szakadatlanul tart az erődítési anyagok, élelmi­szerek s egyéb az épí­téshez és élelmezéshez tartozó anyagoknak tengerpartról a Krivossiába való szállítása. Eddig a minden szállítmány sértetlenül érkezett meg, mint a lognoi^szolo^» ^><61*:© id­ején. Stoláczból jelentik táviratilag, hogy ott ne­hány egyént elfogtak, mert a közrend és nyuga­lom ellen izgattak. Az 1876 iki lázadásban a gaczkói kerület egészen nyugodt maradt, mit Boldán Zimorics és Szerdar aga, kiváló vezérei­nek köszönhet. Bukarest, febr. 14. (Az „Egyetértés“ tudósitójának távirata.) Egyik legelőkelőbb buka­resti építész ép most érkezett haza R­u­s­c­s­u­k­­b­ó­l s azt adja elő, hogy valamennyi ruscsuki szállót orosz tisztek tartják elfoglalva. Vasárnap Várná­ból hatvan orosz tiszt érkezett Ruscsukba. Valamennyi Bulgáriában lévő orosz tiszt önk­énytesként Kri­vosjéba megy húsz rubel havi fize­tés mellett. Említett építész maga is beszélt ilyen önkénytesekkel. Bukarest, febr. 14. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Izm­ai­l­b­ó­l jövő utazók beszélik, hogy február hóban Oroszország belsejéből három ezred gyalogságot, egy- egy ezred lovasságot, tüzérsé­get és egy egészségügyi csapatot összpontosítottak Beszarábiában. Egész Oroszországban harczias han­gulat uralkodik Ausztria -Magyaror­szág ellen. Hubmayrt pénteken Ruscsukban látták. Hitelt érdemlő forrásból azt állítják, hogy Hubmayr Szalonikiba megy. Kattaró, febr. 14. (Az „Egyetértés“ tu­dósítójának távirata.) A montenegrói fejedelmi családi kincsek titokzatos hovafordításáról fölme­rült híreket Montenegróból ideérkezett utazók különös kommentárral látják el. E szerint a csa­ládi kincsek minden­esetre eltűntek a fejedelmi kastélyból, még pedig azok a fejedelem tud­tával és akaratával, egyenesen a felkelők zsebeibe vándoroltak. A fejedelem loyális nyilat­kozatai daczára teljesen bizonyosnak tartják itt azt, hogy Montenegró, mire a he­gy­eken a hó elolvad a háborúba ind. 1. A fejedelem­nek Czetinyébe való visszatérése, korántsem zá­loga a békének, mint azt a félhivatalos „Glas Crna­gorca“ állítja. Az inkább névtelen hadüzenetet jelent, mert a czetinyei viszonyok ma olyanok, hogy a fejedelem, ha igazán és loyális módon békét óhajt­ana Ausztria Ma­gyarországgal, nem merészkednék Cze­tinyébe visszatérni, hol a chauvinist­a párt Petro­­v­i­c­s Bozó vezetése alatt anarchikus-terroristikus kormányzatot visz. A fejedelem j­ó­l­ t­u­d­j­a ezt, s ha daczára ennek Czetinyébe visszatér, akkor ez azért történik, mert a nem rég Antiváriba hívott Petrovicscs­l újra teljesen ki­békült s ennek akczió programmját jóvá­hagyja. A háborús előkészületeket Czetinyébe­n maga fogja vezetni. Thömmel ezredes tegnap itt időzött, hogy Ivanovics altábornag­gyal. e fölött értekezzék. Róma, febr. 14. (Az „Egyetértés“ táv­irata.) Pol. Corr.: A lázadás színhelye közelében levő olasz konzulságok kormányuk részér­ől igen erélyes utasítást nyertek, melyben utasithatnak, hogy az osztrák-magyar hatóságokkal szemben a legbarátságosabban viseljék magukat és állandóan ÚJDONSÁGOK. — Lapunk első mellékletének tartalma: Országgyű­lés. Előterjesztés. A szegedi körtöltés felmagasításáról szóló előterjesztés. Színház, művészet. Egyletek, társula­tok. Fővárosi ügyek- Törvényszéki csarnok. Kivonat a hi­vatalos lapból. Közgazdaság. — Lapunk második mellékletének tartalma : Prónay Gábor báró beszéde. A csatornák és vasutak harcza. Tár­­cza: A szép Alfonz. A véres rózsák. — Személyi hírek. Stefánia fő­­herczegné, mint Prágából távirják, e hó 14-én reggel az ottani nőegyesület árvaleányházát láto­gatta­ meg; Thurn Taxis herczegné mint elnök fogadta a trónörökös nejét. — Koburg Fü­löp herczeg és neje Bécsből Münchenbe utaztak. — Lobanov herczeg londoni orosz nagykövet tegnap Bécsből Pétervárra indult. — Er­zsébet román királyné fü­lbaja oly súlyos, hogy az orvosok azt hiszik, hallását veszti el. — Lovag Lippert József kir. tanácsos és herczegprimási főépítész, a rend iránt kiváló ér­demei elismeréséül a máltai rend főnökétől a souverain in&itai lovagrend Donát keresztjét nyerte. — Perekhynecs Mihály, párisi ro­mán követ, Bécsből Párisba visszautazott. — Ar­­n’u­l­f bajor Lg Münchenből Bécsbe érkezett. — E 1­i­m­e­r oldenburgi herczeg nejével Bécsből Pá­risba utazott. — Jánosi Gusztáv „Milton“ fordításával egészen elkészült. — M­ehemet pasa, a szultán sógora a napokban érkezik Bécsbe, hogy betegsége iránt az orvosokkal ta­nácskozzék. — Munkácsy Mihály, ki Bécs­­ben időzik megígérte, hogy a bécsi magyar bál­ban megjelen. — G­a­m­b­e­ll­a, mint Páriából írják, nem egyhamar tér vissza; Genuából Flo­­renezbe, onnan pedig valószínűleg Rómába,megy. — Királyi kihallgatás. Ő fel­sége febr. 12 én hosszabb magán kihallgatáson fogadta Potoczki Aladár gróf, tartót, 13 án szintén kihallgatás gácaországi hely­volt, melyen a többi közt megjelentek: Ilye báró, dr. Szom­­bratovics görög-katholikus érsek, Della Bon­a­trienti herczegpüspök, dr. Zyblikie­­v­i­c­h, Z­a 1­f­i­n­g­e­r, Vucsetics és B­u­r­g­­st­a 11 er képviselők, egy lembergi küldöttség stb. — Gyújtogatás. Monostorról írják la­punknak e hó hó 12 ikéről: Január hó 12-én P. Monostor községének lakosait az a rémhír riasz­totta fel, hogy Kovács Gyulának, a község egyik birtokosának egy asztag szalmája lángban áll. A tüzet egy helyre szorították, úgy hogy ekkor nagyobb baj nem esett. Már akkor kezdték re­­­besgetni, hogy a tűz gyújtogatásból származik. Február 3-án este fél 9 órakor ismét Kovács há­zánál támadt tűz. Ekkor már erősbödött a gyanú. A káros birtokos fegyveres őrökkel őrizteté házát s most már a szomszédja Elek Lörincz házát gyújtották fel. A lakosság a gyakori tüzesetek miatt annyira megrémült, hogy késő estig majd minden háznál ébren vannak. Senki nem tudja : vájjon nem a feje fölött gyujtják-e meg a hajlé­kot. A község elöljárósága e napokban a megyei törvényhatóságnak tett jelentést a rémületes helyzetről. — Nagy tűz. Szegedről írják, hogy ott tegnap nagy tűz volt, Varga Józse asztalos műhelye égett le s a legnagyobb buzgó­­ság daczára sem voltak képesek a tűzoltók so­kat menteni, a kár több 22,000 frtnál. A kész­munkák 3000 frtig voltak biztosítva.­­ A tűz délben egy órakor támadt s rövid idő alatt hihetetlen gyorsasággal terjedt a gyúlékony faanyagokon egész a melléképületekig, míg nem minden a lángok martaléka lett. A tűznek oko­zója egyik segéd vigyázatlansága volt. Varga a legderekabb iparosok egyike, ki már egyszer bukás szélén volt és ügyességével, szorgalmával a helyre ütötte a csorbát; most másodszor érte csapás és ezzel tönkre jutott. Egész Szeged leg­a­nagyobb részvéttel van sorsa iránt. — Egy földbirtokos öngyilkos­sága. Szabadkán nagy szenzécziót keltett V­ö­­r­ö­s László földbirtokos öngyilkossága, ki Kele­­bia birtokán végezte ki magát. Fiatal, jómódú férfi volt, kit mindenki kedvelt, műveit. Darab idő óta, mint lapunknak írják, panaszkodott ba­rátainak, hogy az élet siralom völgye, a halál a nyugalom hazája. Barátai tréfára vették a dol­got, mert, betegségét nem találták olyannak, hogy e­miatt kétségbe eshetett volna, egyébként pedig mindennel el volt árasztva, mi megelégedetté te­hette. Az öngyilkosságot csak akkor tudták meg, mikor inasa belépett szobájába s a pamlagon heverő gazdája eltorzult arczát látta. Csekélynek látszó betegsége gyógyíthatatlan volt s ez adta a gyilkos fegyvert kezébe. — Az Esztergom melletti rab­lógyilkosság elkövetésével egyének ellen megindított vizsgálatot, gyanúsított mint la­punknak írják, az esztergomi járásbíróság befe­jezte, s a vizsgálati iratokat előterjesztés végett a komáromi ügyészséghez küldte. A borzasztó tett elkövetőjét a vizsgálat nem bírta kideríteni, kétségtelen azonban, hogy a gyilkosságot a meg­gyilkolt barátai, a­kik vele egy időben indultak el Budapestről, követték el. Az eddigi vizsgálat folyama alatt egyik gyanúsított egyén nem bírta igazolni, hogy a gyilkosság éjjelén hol volt. Azt állítja, hogy Budapestről jővén Vörös­váron halt meg, ezt azonban nem bizonyította be. A vizsgá­latot nagy mérvben hátráltatta a trencséni járás­bíróság sajátszerü lassúsága, mel­lyel ez ügyet hetekig hevertette. Feiechtinger Ernő vizsgáló bíró hetek múltán kapta meg az általa alaposan gyanúsított egyének kihallgatásáról szóló jegyző­kö­ny­vet a trencséni járásbíróságtól, s így a meg­kezdett vizsgálatot abban kellett hagyni, s ki tudja, hogy a gyilkos nem-e­s keleti lassúság következtében fog menekülni az igazság sújtó keze alól? — Égő hegy. Turbói­ból írják e hó Il­dikóről : Két nap óta ég a Tembio hegy, 2 órá­nyi távolban Rivától. Évente rendkívüli szép lát­ványt nyújt s lángoknak összecsapása, majd szán, s majd azon a ponton való erősebb fellobbanása. A hatalmas tölgyek s az erdő moha bő tápot nyújt a tűznek, mely roppant arányokban terjed s néha egész tüzesőt szór a jégbe, mely szipor­kázva, kígyózva hull alá. A hegy a leg­fagazda­­gabb a vidéken. Fagyüjtök tűz­rakásából támadt a tűz, mely most az egész hegy fölött elhatal­maskodott. — Auerbach Berthold temetésénél, mint lapunknak Bécsből e hó 14-éről távírják, az el­hunytnak kebelbarátja, a hírneves aesthetikus: Vi­scher mond gyászbeszédet. Bécsből, Berlin­ből gazdag virágküldemények érkeztek a kopor­sóra. A holttestet tegnap hozták Cannesból és a nordstetteni elöljáró a tűzoltósággal nagy pompával szállította a tanács házához. — A zsidók Oroszországban, Pé­­tervárról távirják e hó 14-ikéről: A mohilevi tartományi bizottság a zsidókérdést illető ta­­nácskozmányban azt indítványozta, hogy a zsi­dókat minden faluból kiüldözzék s csak a város­ban engedjék meg nekik a tartózkodást. Indit­ványozza a bizottság továbbá, hogy az anya­könyvnek vezetését tőlük megvonják, nem kü­lönben a szeszfélék árulását és a zsidó kultusz adók beszedését, és hogy a zsidók számára egé­szen külön berendezett iskolák alapittassanak. Indítványozza, hogy megtiltassé­k a zsidóknak a ssini előadások rendezése és hogy ha valamely városban 331/* százalékát képeznék a lakosság­nak, a városi képviselet egy harmadrészénél töb­bet még sem választhatnak. — Menekülő zsidók Angliá­ban. Londoni lapok a következőket jelentik: Mintegy 250 zsidó férfi és nő szerencsésen átme­nekült az orosz határon s február 10 én­burgból Liverpoolba érkezett. Czéljuk az, Ham­hogy innen Amerikába utazzanak, és az „Illinois“ ha­jón át is kelnek az uj világba. Kilenczvenöt gyermeket és csecsemőt vittek magukkal, több­nyire kézművesek és földmivelők. Liverpoolban az „angol jewish-association“ egy küldöttsége várta a menekülőket. Sürgős szükségleteiket a li­verpooli városi segélyalapból fogják fedezni. A sajtó képviselői hosszabb időn át beszélgettek velük és igen érdekes, eddig ismeretlen adatokat nyer­tek az orosz zsidóüldözésekről. A hírlapírók föl­jegyezték azok neveit, kik újabb adatokat nyúj­tottak ; neveiket azonban nem fogják közölni, mert könnyen érthető, hogy a kivándorlók ott­hon maradt rokonai ezáltal nagy üldözéseknek lenének kitéve. A kivándorlók közül 22 az orosz hadseregben szolgált és ezek az utolsó orosz-tö­rök háborúban részt is vettek. — Kegyetlenség. Csongrádiéi írják lapunk­nak : K­á­l­l­a­y István itteni gzöllőcs tiszt P. juhász fo­kosával úgy agyba főbe verte, hogy a szegény ember agyveleje kilátszott. A kapott s ebek következztében Kálley harmadnapra meghalt, de a juhász még mindig szaba­don jár. flavid hívek. Esztergommegyében a himlő jár­vány szer­ilteg lépett fel s eddig több községben szaporodtak a halálozások. már­a Bécsből írják, hogy a burgnál épitik az ideigle­nes lakot, melyben a számviteli irodák és a rajz­szobák lesznek elhelyezve. — A Nagyváradon me­gjelenő „Biharmegyei Lapok“, melyet He­gyes­ Márton volt képviselő szerkesztett, már közelebb a „Bihar“-ba olvad bele. — A „Pesti Hírlap“ 10 aranyos tárcza pályadijat Csák­t­o­r­n­y­a­y Lajos nyerte a „Tizedik“ czimü művével. = Eltűnt gyógyszerész. Bihar Géza soproni születésű 31 éves nőtlen gyógyszerész tegnapelőtt önkéntesi katona ruhájába öltözve Széchenyi­ utcza 2. sz. alatti lakásáról szó nélkül eltávozott és azóta nem tért vissz. Rokonai annál inkább aggódnak eltűnése felett, mert eltávozása alkalmával nagy összeg pénz volt nála. Az feltirat különben józan magaviseletü ember volt s ro­konai nem tudják elképzelni bűnös vagy öngyilkossági szándékból távozott e el, vagy valami baleset érte-e. Az esetről értesítették a főkapitányságot, mely az eltűnt kö­rözését­ azonnal elrendelte. B­i­h­e­r középtermetű, barna körszakállt visel s eltávozásakor a gyógyszerészi egyéves önkéntesi ruha volt rajta. • Merénylet a fővárosban Nagy csődülés támadt ma délutáni hat óra tájban a fegyver­­gyár-utc­a 3-dik számú háza előtt. A szomszédos Haggen­­macher-féle gőzmalom munkásai s az osztrák államvasut épülete körül veszteglő bérkocsisok oda gyűltek a ház elé, mert híre szaladt az egész környéken, hogy egyik lakóját, Ha­rmel János fuvarost meglőtték. A vakmerő em­bert, ki a gyilkosságot megkísérlő, S­aj­g­ó Józsefnek hivják. A rendőrség előtt nem ismeretlen, mert három évvel ezelőtt a városligetben is rálőtt egy nőre, kit szeretőjének vallott. Az akkor megindított vizsgálat során kiderült, hogy Sajgó elméje megháborodott. Hosszabb időre ott fogták a Ró­­kus-kórház megfigyelő osztályában, de azután szabadon bocsátották. Ez idő óta csavargás volt a kenyere s hol egyik, hol másik rokonán élősködött. H­e­r­m­­e­r János ellen haragot tartott mindig, mert elhódította tőle a sze­retőjét. Fenyegette többször, hogy csúffá teszi, de bűnös szándékát csak ma hajtotta végre, úgy hatodfél óra táj­ban megjelent H­e­r­m­e­s lakásán s konyhájának be­zárt ajtaján kopogtatott, a fuvaros nem volt otthon, mert csomagokat szállított az osztrák államvasut­ról s a szobá­ban csak anyja, szeretője s elhunyt nejéről maradt két gyermeke tartózkodott. A kopogtatásra az öreg asszony ment ki a konyhába s megképezte, hogy ki az, a­ki zör­get. Sajgó durva szavakkal kért bebocsáttatást s az­zal fenyegetőd­­­ött, hogy agyon lövi az egész háznépet, ha be nem eresztik. — A Her­mel­­ családja ezalatt elrejtőzött az éles kamrában és az öreg asszony bebocsátotta S­a­j­g­ó­t, ki egyenesen a szobába rohant s azt kiabálta egyre, hogy hol van az a c­sápot az asszony, hadd lövi agyon. Az asszony persze nem mutat­kozott s csak akkor hagyta el rejtekét­, mikor a fanye­­getüdző az udvarra ment , állást foglalt a kapuban. Her­­mel neszét vette Sajgó szándékának s az osztrák állam­­vasut három napszámosát megkérte, hogy kísérjék őt haza s ha az örült ember meg akarná verni, legyenek segítsé­gére, így hát negyedmagával ült a kocsija s megindult lakása felé. Már messziről meglátta Sajgót, de abban bizottt, hogy négyen csak elbánnak vele. Arra gondolni sem mert, hogy régi ellensége fegyerrel támadja meg. Mikor a ház elé értek, leszállott a kocsiról, hogy kinyissa a kaput. A merénylő e pilla­natban kirántotta zsebéből két csávő pisztolyát s iszonyúan szitkozódva, rálőtt a fuvarosra. A napszámosok, kiket Herme), segítségül hozott, leugráttak a kocsiról s meg akarták rohanni a merénylőt, de ez kézzel-lábbal ha­­bonázott s­­ fenyegette a három embert, hogy hozzá ne nyúljanak, mert a­melyik csak egy lépést is tesz feléje, azt lelövi irgalmatlanul. A lövés meg a napszámosok lár­mája behallatszott a Haggemnacher-malomba is s az ott dolgozó munkások az utczára szaladtak, hogy megtudják, mi történt. Mikor a gyilkos meglátta a közeledő em­bereket, futásnak eredt. A munkások utána iramodtak s az államvasut épülete előtt utólérték. A merénylő előrán­totta ismét a pisztolyát, s ha ki nem ütik a kezéből, a második golyót is kilőtte volna. De azért nem adta meg magát. Hadonázott, szitkozódott s bírókra kelt az egyik munkással, ki őt megragadta. A huzakodás körében vala­melyik üldözője mély szúrást ejtett a nyakán , ekkor a földre terült. H­e­r­m­e 1 is elbukott, mikor a lövés érte, s ott feküdt a vérében a kapu alatt, míg be nem vitték szobájába. Lovai megijedtek a lövéstől és szédítő sebes­séggel húzták be a kocsit az udvarra. A korcsmából kiro­­hant vendégek alig bírták megállítani a megbokr­zsodott álla­tokat. Sajgót körülfogták a munkások s őrizték mindad­dig, mig Gulyás István rendőr meg nem érkezett. Azután ko­csira ültették s bevitték a rendőrség épületébe. Sajgót két rendőr vitte be Paapera Ferencz tisztviselő elé,ki azonnal jegyzőkönyvet szerkesztett, de csak Gulyás István előadása nyomán, mert a merénylő mereven kinyújtott lábakkal ült a szákon s a világért sem mondott volna egyetlen szót is. Hiába kérdezték tőle a nevét, «rémeit forgatta csak s da­dogott érthetetlen szavakat. A rendőrtiszt orvos után kü­l­dött, de jó időbe került, míg dr. Miskolczy rendőr­­orvos megérkezett. Négy doktornál is voltak, de csak öt találhatták meg. Miskolczy megvizsgálta Saj­gót, de nem konstatálhatta , hogy veszedelmes é­s milyen mély a szúrás , melyet dulakodás köz­ben a nyakán ejtettek , hanem elrendelte, hogy a sebesültet kórházba szállúsák. A merénylő né­maságát tettetésnek mondotta s maga is bíztatta, hogy mondja meg a nevét, de az csak ismételte szemjátékát s dadogott, csuklóit újra. Paupers megmotoztatta a sterceit, de nem találtak nála egyebet, csak egy pár ron­gyos kertyűt, egy csentimétsiekre osztott vonalzót, agy megbámult erszényt, melyben néhány scrajezár se volt. Miután kikutatták, elszállították it a Rókus kórházba. — Sentslt SEsretcis vette ápolás alá. Az ő számára­­ is alig tudtak, orvost keríteni. Csak két óra tájban árka­ I — febr. 14. tett hozzá Sr. R­o­s­e­n­z­we­e­i­g Mór s megvizsgálván sebeit, úgy találta, hogy a golyó vagy sörét (melyet nem találhatott meg) a jobb hónalj vonalban, körülbelül a he­tedik horda alatt fúródott be. A betegnek sem nehéz lélekzése , sem vérköhögése nincs s teljesen eszén van. — Kilencz óra tájban felkereste öt lakásán Oláh István vizsgálóbiró s Paupera rendőrtiszt két polgári biztossal s jegyzőkönyvbe foglalták a házbeliek vallomását. Azután a Rókus-kórházba hajtattak s valla­tóra fogták Sajgó Józsefet, ki itt már nem szimulált s el­beszélte, hogy ő 13 évig é­lt azzal a nővel, ki megt­­­e­r­m­e­t­t­e 1 lakik és tizenkét gyer­meke született tőle. Ez a nő H­e­r­m­e­­r Jánosnak sógorasszonya, a rendőrség meg Sajgó Józsefben v­e­­szedelmes betörőt ismert föl, elrendelte, hogy a beteget szigorú felügyelet alatt tartsák. Említést érdemel, hogy a merénylő, mielőtt szándékát végrehajtotta, leborotváltatá szakiját és bajuszát, hogy rá ne ismerje­nek. De a haját három év óta nem nyiratta le s azt mon­dotta mindig, hogy haja az isten adománya, nincs rá joga hogy megkuntitsa. Gyászrovat: T­e­r­e­k­y Géza gróf, mint Kolozsvárról írják, elhunyt alig 31 éves korában. Fia volt gr. Teleky Domo­kosnak, a tudós erdélyi főurnak. Nején , Bethlen Margit grófnőn kívül nagy számú rokonság fájlalja a fiatal főur halálát. Az elhunyt Teleky Géza gróf össze nem té­vesztendő gr. T­e­l­e­k­i Géza országgyűlési képviselővel, a Petőfi-társaság tagjával W­alter Henriette asszony, P­u­l­s­z­k­y Fe­­rencz anyósa, mint távírják, elhunyt Fiórenczben, 86 éves korában A család több tagja jelen lesz a temetésen. Özv. Vörösmarty Mihályné haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki : Vö­rösmarty Bála és Széll Kálmánné szü­lett Vö­rösmarty Ilona, utóbbi maga és férje, Siséll Kálmán, valamint leánya : Széll Ilonka nevében mély fájdalommal jelentik, a felejthetetlen anya, illetőleg napa és nagyanya ií­v. V­örb­amarty Mihályné szül. Csaj­ág by Elficmpra assa’pag­­nafc, folyó február 13-án, éjjeli 2 órakor, elte 56-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldo­gult hült tetemei reáltanoda- m­ezg 19. ssz.­ a­­kásáról, f. hó 15-én délutáni 3 órakor lógnak le­a kerepesi temetőben örök nyugalomra tétetni. Béke hamvaira ! Mulatságok. — Mágnás bál, A fővarangu világnak Buda­pesten időző tagjai m­a este is megtartották­.szo­kásos heti báljokat az Európa szállóban. A mulatságon jelen voltak : Ifj. András tf­y Gyula gróf, Harkányi János, ifj. V­o­lk­­­a­n­e­r Béla, V­i­c­e­n - B­u­­r­g grófné leányával, Batthyány Lajos gróf, B­a­t­­t­h­y­á­n­y Béla gróf, B­r­aunecker Lám,,. ál báró, Széchényi Pál gróf nejével és leányai­val, Zichy Ernesztine grófnő és leánya,K­e­g­l­o­­v­i­c­h Béla gr., J­u­s­t­h Zsigmond, K­la­s b­o­v­s­e­h István nejével és leányaival, A­n­d­r­á­s a­y Manó grófné leányával, In­k­ey Nándor báró nejével és leányaival, P­a­l­l­a­vi­c­i­n­i Ede őrgróf és neje, Károlyi Gyula gróf és neje, P­a­­tay Ferencz és leánya. F­ej­ér­v­á­­r,­y Géza báróné és leánya, D’O­r­s­a­y fej­ ü grófné leányaival, Széchenyi Géza és Imre grófok, Esterházy Pál herczeg­­ nejével, F­o­r­g­á­c­h Antal gróf leányával, Z­i­c­­h­­y Lívia grófné leányával, id. A­l­m­ássy Kál­mán grófné leányával , Bed­e­k­o­v­i­c­h Kálmán, V­é­c­s­e­y József báróné és leánya, Károlyi István gróf, W­o­d­i­á­n­­e­r Albert báró, Huszár István és leánya, Prónay Gábor báró, Z­i­c­h­y Ágos­ton gróf és neje, Beniczky Ádám, Rad­­v­áns­z­k­y Béla báró, Károlyi László gróf, Pejacsevich Márk grófné és leánya, Es­terházy Béla gróf, Jankovich Gyula (Öreglakról), Esterházy Béla gróf,­­ (Sárpad­­ról), Mocsonyi Jenő, Barkányi Frigyes, R­égi latván, Salamon Géza, Mr. P­heps, a angol konzul és neje, stb. A bál előkészületei­­nél és a rendezésnél Batthyány La tprt, Andrássy Tivadar és ifj. Gyula grófok, Harkányi János, B­á­n­f­f­y György báró és Tisza István működtek közre. Az „Európa“­­szálló gyönyörű terme ezelőtt, rendszerint csupán csipke függönyökkel volt diszitve, m­og a S­z­e­­­n­á­r József úri utczai kereskedő ügyes keze virágokkal ékesítette a tükör­t,< tu liliké­­ket. A mulatság, mely 11 órakor kezdődött, a Berkes Lajos zenekarának játéka mellett (mint rendesen) reggelig tartott. Az estel­ 2 óra­kor kezdődött. — Gróf Szapáry Géza kormányzónál, mint Fiuméból tudósítónk távúja, ma fényes estély van, melyre számos egyházi, világi és katonai notabilitás hivatalos. A kormányzói palota fénye­sen ki van világítva, a lépcsőzetén gazdag déli növényzet díszeleg. A tánczot gr. Sztár­ay nyi­totta meg gróf S­z­a­p­á­r­y Gézánéval, ki ra­gyogó toillettében jelent meg. A díszes vendég­­koszorúban ott láttuk gr. Zichy Ida és báró B­oeksberg - Oh-tüdő főherczegnti fulvarhöl­­gyeít, báró W­ranyonaynét, Németh és Wallenesics tanácsosnál, Ciotta kis­asszonyokat, Gosuli filmét, Leardná­t, M­e­y­m­e­r­n­é­t, Hajnalidét. Az estélyen jelen volt Fosi­lovich zenggi püspök, Holdházy apát, Ciotta polgármester stb. A mulatság a legjobb kedvvel tart, — Bár Károly Lajos főherczegn­el. Károly Lajos főhercaag február 13-án fényes bált rende­zett palotájában, melyre 300 vendég volt hiva­talos. A királyi családból megjelentek: L­a­j­o­s Viktor és Károly S­z­a­l­v­a­t­o­r fírherc­egek, Maria Iramáé urata és Mária Terézia főherczegnők. A főúri körökből megemlítjük: Schwa­re­zenberg, Auersperg, Schön­­b­u­­r­g herczegek nejeikkel ,Lichtenstei­n, Clary és H­ohe­nlohe herczegek; F­e­ka­te­t­i­c­s, P­e­j­a­c­s­e­v­i­c­s, K­i­n­s­z­k­­y, S­z­a­­páry és Csáky grófok, Pillavicini őr­gróf stb. A bál reggel 4 órakor ért véget. M­á­­ria Terézia f­őherczegnő világos­kék hosszú uszálya selyem­ruhát viselt, Maria Immacu­lata f­őherczegnő csipkékkel dúsan diszitett vi­lágos zöld selyemruhát, Mary hannoveri her­­czegnő rózsaszínű ruhában jelent meg. — Magyar bál. A bécsi magyar bál az ottani elite bálok sorában méltó helyet fog el­foglalni. A táncznál Patikái­m bandája fogja a csárdást húzni, azonkívül a 34 ik gyalogezred zenekara is közre fog működni.­­ Az első budapesti gyermekkari egyesület ma esti „rt'b'é dausauta ja "SEÖp és előkelő üd­^yfenaönauffet gyűjtött a budai vári Kinbiabs. A jelenlevőknél meg volt a derült hangulat, a a fiatalságnál a tánc­kodv is, de a tánca kezdetben nehezen ment, mert s vározindísnak és alkalom­a át«l'­hitott nőKotere kicsinynek bizonyult a nagy közönség befogadására. A hölgyek kö­zü­l jelen vol­tak: L­i­p­t­h­a­y Bála hardné egyesületi alelnök, S­­int­n­e­r Isnránd, Hoffbauer Jótsabná és W­i­t­t­h­e­i­m Ágostonná bizottsági tagok, továbbá: Ivánka Imréné, Szász Károlyná, Martinná­ K­riszt Jánosné, Vaszlasekiná/Milassin Vil­­mosné, Vörös Sándorné, szentm­hályi T­i­c­h 1r Jánosná, L­oveczky Adalnné, J­ovanovics Emilia stb. leá­nyok : Szentmihályi T­i­c­h 11 Irén, L­i­p­t­h­a­y Margit, K­ordin Mariska, Schneller Emma, Beulwits Luj­ia és Mariska bárónők, Botoss Vilma és Ilona, Csik Ladmilla, Egert I­onka, Vsierle Koeshh, Wanner leili, Stehld Irén, Falap Kornélia, Ge­­r­e­n­d­a­y Ilonka, J­e­n­e­y Vilma, Kelen Milike, Lut­rit» Mariska, S­p­o­n­n­e­r Etelka, Sissza Irén, Reock Ilonka, Hartram Sári, Bákay nővérek, F érsekin­g­iLa Tniila, Borget Jé­zsa, Grün Ilona, o v 8­p­e­k­i nővérek, B­s­i­s­t­i Ilona, ttriszí­­ Janka és Józsa, Mara a­z 5 Anna és Katiéra, 3 o í f­at * s a Malva, B­o­l­b­er­i­t % Liona, Vörös Ilona

Next