Egyetértés, 1884. december (18. évfolyam, 331-359. szám)

1884-12-31 / 359. szám

tudta Kaju szállásidójától, hogy a­gyanuagB egy főreál­­iskolai tanárral lakik egy szobában­­ ,ez­ megmagyarázta ama papirosok eredetét, melyek a pénzeslevek­et pótolták a csomagban. Kiderült az is, hogy Kiáju a 23-áról 24 éve hajló éjszakán nagy összeget­ költött el egy vendéglőben, minélfogva ;«Jí&táimták letartóztatását. A gyakornok egész testében remegett, midőn a rendőrbiztos fölszólí­totta a postahivatalban, hogy kövesse őt a városházára. Mindjárt ki is hallgatták s bár eleintén tagadott és ügyetlen kifogásokkal mentegetőzött, bűnössége kétség­telennek látszott, mert zsebében találtak még egy ötve­nest és öt darab ötös államjegyet, melyekről azt állí­totta, hogy­ nem tudja, mikép kerültek hozzá. A posta­felügyelő megértette vele, hogy ha töredelmes vallomást tesz s szülei megtérítik az elsikkasztott összeget, az igazgatóság nem bolygatja tovább a dolgot, mire a gya­kornok elismerte, hogy csakugyan ő a bűnös. A pénzes levelet akkor tette félre, mikor az ellenőrző hivatalnok, a kísérő iratok kiállításával vesződött, s becsempészte a csomagba a már előre elkészített, papirosokkal teletö­mött borítékot. Az elsikkasztott pénzből csak 270 frtot költött mulatságokra, 300 frttal pedig a kezére bízott levéljegy-pénztár deficzitjét fedezte. A posta­felügyelő táviró utján tudatta az esetet a sikkasztó atyjával, Kaju István iregi orvossal s megkérdezte, váljon hajlandó-e az elveszett összeget megtéríteni. Minthogy e táviratra válasz nem érkezett, a gyakornokot átadták az ügyész­ségnek. — Bál az udvarnál. A január 7-én tartandó b­ U az udvarnál mulatságra az országgyűlés mindkét házának valamennyi tagja hivatalos lesz. — A nemzet bárójának hagyatéka még most sincs tisztában, még ma sem bizonyos, hogy az általunk teg­nap említett hagyatéki vagyonon kívül nincs-e nagyobb összegű pénze a takarékpénztárban. Barabás Béla ügy­védjelölt az aradi örökös megbízottja, minden követ meg­mozdít s szorgalmasan fürkészi a kedvező adatokat, míg aztán nyomára jött, hogy igenis az első hazai takarék­­pénztárban nagyobb összegű tökének kell elhelyezve lenni, s a­mit eddig találtak­, az csak kamatja a meglevő tökének. Igen nehezíti a kutatást az, hogy Bitay "Mihály nem a saját nevére helyezte el pénzeit, hanem B. V., Bró, Zay., B. Z. s más ismeretlen álne­vek alatt. Különben az első hazai takarékpénztár a IV. kerületi elöljáróság által hivatalból kerestetett meg a bentlevő pénz kimutatására. A Postarablás hírét veszi egyik helyi lap Szegha­lomról. E hír szerint tegnap reggel hat órakor a Szeghalomról Körösladány és Gyoma irányából indult postakocsit még eddig ismeretlen tettesek kirabolták, a postakocsist pedig lelőtték. A kár e forrás sze­rint 1125 forintra rúg, a­mi tekintve azt, hogy e vonalon szállítják Kőrösladányra, Gyomára és Vész­tőre az összes pénzküldeményeket, igen csekélynek mond­ható, mert erre rendszerint ezreket visz a berettyó­­ujfalusi postajárat. A posta Szeghalomra délután érke­zik, itt tartózkodik éjjel és reggel hat órakor, tehát még sötétben indul Körös-Ladányba és Gyomára. Kétezer fo­rintot meghaladó küldeményeket rendesen fedezet szo­kott kisérni. — Gyilkosság a vasúti vágányokon. Whitmore és Maueley közt e hó 26-án a vasút mentén egy katona hullájára akadtak, melynek feje hiányzott. A helyszíni szemle megejtése után arra a következtetésre jutottak, hogy a katonát egy vasúti kocsi ablakán dobták ki a vá­gányokra, hol aztán az arra robogó vonat leszelte fejét. —■ Verekedő katonák: Bécs-Ujhelyen a katonai törvényszék egy bírája a katonák verekedése ügyében, melyről pár nap előtt emlékeztünk meg, erélyesen foly­tatja a vizsgálatot. A verekedésben részt vett katonák­kal megismételtette az akkori mozdulatokat és kardvágá­sokat. A vizsgálat kiderítette, hogy tüzet nem vezényel­tek, hanem egy kardvágással megsebesített gyalogos in­tézett több lövést a támadókra, mire a többiek is lődözni kezdtek. A meglőtt dragonyost tegnap temették el. Meg­sebesült társának karját amputálni kellett. A dragonyo­­sokat egytől-egyig kaszárnya-áristommal sújtották. — Uj lapok. Bírósági Értesítő czim alatt Fekete Adolf hirlapiró szaklapot indit, mely hétről-hétre közölni fogja a kúriai és táblai összes heti bejelentéseket, az ügydarabok mikép történt elintézését, továbbá a kúria összes osztályaihoz h­etenkint beérkezett pörös iratokat, azok számát és előadójának nevét. — Magyar Hölgy czim alatt Székesfehérváron Gara József és R. Erdy Ró­bert szépirodalmi és «hölgyeink érdekeit képviselő» heti­lapot indítottak meg, melynek ára egész évre 4 frt. Rövid hírek. A pusztaszentmihályi köz­birtokosság derék elnöke, Müller Károly kezdemé­nyezése folytán, 10 szegény iskolás gyermeket ru­háztak fel teljesen, hogy ezeknek módjukban legyen az ott újonnan felépült iskolát meglátogatni, a­mi­ben, ruházat hiányában, gátolva voltak.­­ A bel­ügyminiszter körrendeletileg értesítette a tör­vényhatóságokat, hogy mivel a kolera­járvány úgy Olasz­, mint Francziaországban teljesen megszűnt, a Francziaország irányában elrendelt óvintézkedé­sek, s az onnan jövő utasokra nézve elrendelt or­vosi felügyelet e hó végével megszüntetendők.­­ A keleti villámvonat ma reggel 5 óra 15 perczkor tehát 19 óra 15 percznyi késéssel érkezett meg az osztrák-magyar államvasút pályaházába; a késés oka a Feketetengeren uralkodott köd volt, mely miatt a Lloyd-hajó Várnába csak tetemes időmulasz­tással érkezhetett meg. — A déli vaspálya ma reg­geli 206. számú vegyes vonata 55 percznyi késede­lemmel érkezett meg a fővárosba. — A soproni lövészegylet a kellő részvét hiánya miatt fel­oszlik. — Az Érmellék czimü székelyhídi lap megszűnt.— A péterváradi és eszéki erődökben felhalmozva volt régi gránátokat, lánczos ágyúgo­lyókat és bombákat a Ganz-féle gyár ócska vas ké­pen megvette s az első szállítmány ma érkezett meg a gőzhajóval a fővárosba; a kihordást nagy kö­zönség nézte a Dunaparton. — A bécsi ka­tonai hatóság mint szökevényt körözi az el­tűnt fiatal Bamberger Rikhárdot, a­ki mint orvosnövendék szolgált a bécsi helyőrségi kórház­nál. — A bajor király által az osztrák határon épített «Nibelungenhütte», egy nyers tüskékből­­ összerótt vadászlak, nagyértékü berendezésével együtt leégett; a különcz király ép ebben akarta tölteni a karácsony­éjt; felépítésén már dolgoznak. — Marosvásárhelynél a Maroson megindult a zajlás. — Az orsovai járásbíróság közzéteszi, hogy dr. Csabatáry Endre mehádiai elhunyt orvos mintegy 17,000 forintot hagyott hátra; ismeretlen örökösei kerestetnek. A Tű­z a Haris-bazárban. Tegnap este tíz óra körül tűz ütött ki Magner Miksa ékszerésznek a Haris-bazár­ban levő bolthelyiségében. A házfelügyelő idejekorán észrevette a veszedelmet s értesítette a tűzoltóságot, melynek egy csapata hamar ott termett a bazárban s egy órai fáradsággal eloltotta a tüzet. A belvárosi kapitány­ság részéről Farkassányi Kálmán kapitány jelent meg az égés helyén, a­hová az ékszerészt is elhivatták. A bolt­ban körülbelül 8000 forintot érő ékszerek voltak fölhal­mozva, melyekben nagy kárt tett a tűz. A kapitány gon­dosan megvizsgálta a helyiséget s arra a meggyőződésre jutott, hogy abban csak készakarva gyújthattak tüzet.­­.Gyanúját megerősítette az a körülmény, hogy Magner a 8000 forintos készlet fejében 7000 forinttal tartozik, s az egészet 4000 forintra biztosíttató, minélfogva való­színű, hogy hitelezőit ki akarta játszani s szántszándék­kal gyújtotta fel a boltját. E miatt még az éjszaka letartóztatták őt, s a míg a tűzvizsgáló-bizottság el nem oszlatja az ellene fölmerült gyanút, nem is eresztik szabadon. S­o= Elveszett ékszer. Szelényi Anna asszony, a nép­színház tagja egy kettős lánczból álló értékes karpereczet­­ veszített el tegnap a népszínháztól a hatvani­ utczáig menve. A megtaláló 30 forintnyi jutalmat kap. s. A vízivárosi veszett eb elfogójának a tanács mai ülésén 25 forint jutalmat szavazott meg, annak a munkásnak pedig, a­ki agyonütötte, 10 forintot. Tudva­levőleg a veszett eb agyonü­tésénél rendőrök is voltak je­­en, de a rendőrök csak akkor jelentek meg, mikor nem volt már élet az ebben s a lövés, a­mit tettek s a szúrás, a­mit rajta ejtettek, csak a dögöt érte. = 36 fogás. Az obrozini (morvaországi) plébániáról a napokban 8700 forintot érő értékpapírokat loptak el s erről a főkapitányságot táviratilag értesítették. A­ tolvajt tegnap este elfogta a budapesti rendőrség Dadák Jó­zsef személyében a sugárúti 65. számú házban. Az ello­pott értékpapírokat egytől-egyig megtalálták nála. — Egy munkás balesete. A Gánti­ utczai 23. szám alatt levő kovácsműhelyben tegnap az egyik legény ütésre e melt át fontos vaskalapácsával, Tikos József 22 éves kovácsregényt merő véletlenségből úgy vágta homlokon, e gyeti hogy a jobb szerhez TeTSTHPST centiméter hosszú seb támadt. A szegény fiatal­embert, a­ki öt heti betegség után épen e napon állott munkába, a Rókus-kórházban ápolják.­­* A kórház halottja, Hingott József 12 éves gyári munkásíró, a­kit az óbudai hajógyári kötélgyárban elkapott s egészen összezúzott a gép, két napi szenvedés után tegnap a III. kerületi fiókkórházban meghalt. Hol­testét fölbonczoljá­k a halottas kamrában. — Tréfás tombola-nyeremények Kertész Tódornál. = A «Tréfás Lapok» h­umorisztikus képes hetilap mutatványszáma lapunkénál számának vidéki előfizetőinek példányaihoz mellékelve van. A lap elől Pálmay Ilka színes arcképét hozza és belől 15 szép képet. A lap a társadalmi kinövéseket élezelve ostorozza, de a tréfás életet csak bizonyos határig engedi s épen a tulfrivol irány ellen küzd. s. köri Pulszky Ferencz jubileuma. Az orsz. régészeti és embertani társaság és az irók és művészek társasága ma emlékünnepet ren­deztek Pulszky Ferencz ötvenéves írói jubileuma alkalmából. Az ünnepelt férfiúnak érdemeit ma a tudomány, irodalom és művészet nagynevű mun­kásai dicsőítették. Nem szükséges tehát, hogy e helyen külön méltassuk a Pulszky munkásságát. A­ki figyelemmel kíséri tudományos, társadalmi és politikai viszonyainkat minden lépten-nyomon ta­­lálkozhatik az ő nevével. Sokoldalúságát, ritka tudományosságát és munkálkodásának széles körét bizonyítja a mai ünnep, a­melyen minden oldalról méltányolni igyekeztek az ünnepelt férfiút. Az ün­nep lefolyásáról szóló részletes tudósításun­k igy hangzik: Az orsz. régészeti és embertani társulat illése. A jubiláris ünnep első mozzanata az országos régé­szeti társulatnak ez alkalomból tartott gyűlésében folyt le. Délután öt óra előtt kezdett gyülekezni a közönség az akadémia dísztermében, s öt órára nagy számmal vol­tak jelen miniszterek, képviselők, tudósok, írók és művé­szek. Az első széksorokban előkelő hölgyközönség fog­lalt helyet. Az elnöki emelvén­nyel szemben az első széksorban ültek Tisza Kálmán miniszterelnök, Trefort Ágoston, Pauler Tivadar miniszterek és Péchy Tamás a képviselőház elnöke. Ezeken kivül ott voltak: Hunfalvy Pál, Szász Károly, Jókai Mór, dr. Lenhossek József, dr. Sztoczek József, Gyulai Pál, Szilágyi Sándor, Fraknói Vilmos, Pesty Frigyes, Tóth Lőrincz, Herman Ottó, Henszlmann Imre, id. Szinnyey József, P. Szathmáry Károly, Arany László, Komócsy József, Láng Lajos, Visi Imre, Szabó József, Beöthy Zsolt, Havas Sándor, Ballag­ Mór, Hampel József, Pulszky Ágoston, Pulszky Károly, Vizváry Gyula, Paulay Ede, Heinrich Gusztáv, Siposs Antal, Nagy Lajos a főváros képviselője s a hazai tudo­mány, irodalom és művészet még számos jeles munkája. Valamivel öt óra után Nyáry Jenő b. a társulat má­sodelnöke a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Pulszky Ferencz nagyérdemű elnökünk írói jubileuma alkalmából «az orsz. régészeti és embertani társulat» a mai ünnepélyes ülésen fogja e férfiú iránti mély és hálás tiszteletét kifejezni. Az ünnepély fényét nagyban emeli ama megérdemlett kitüntetés, hogy hazai tudományos társulataink és inté­zeteink elhatározták magukat küldöttségileg képvisel­tetni. Örömmel jelentem, hogy Budapest főváros, a magyar tud. akadémia, a magyar történelmi, a heraldikai és genealógiai, a képzőművészeti, a Kisfaludy- és Petőfi­­társaságok, az iparmúzeum, az orsz. képzőművészeti tanács, a magyar nemzeti múzeum, az egyetemi könyv­tár, a «Hunyad megyei régészeti társulat», a tudomány- és műegyetemi olvasókör, a magyar írók és művészek díszes és nagytekintetű küldöttségeit körünkben üdvözöl­hetni szerencsénk lehet. Ez elismerés az élő­­ iránt több nyomatékkal bír, mint ha halála után az érdemesnek emlékszobrot emelne az utókor. A tudomány, a világ e legtekintélyesebb hatalma tüntet a tudomány mellett. Ötven éve most, hogy nagyérdemű elnökünk tollat fogva kezébe az irodalom és a tudomány terén épp oly buzgó, mint sikeres tevékenységgel működik. Nagy idő ez, de nagy az eredmény is, melyet ez idő alatt kivívott. Tud­juk, hogy az ünnepelt a műveltség igényelte minden tudományban otthonossággal bir, de mégis az ős­történelem volt kiváló előszeretettel választott ama foglalatossága, melynél tehetségét egész fényében kifejt­­hető s mely őt jutalmul, méltán, európai hírnévre emelte. Hazai archaeologiánk megalapítói, Ipolyi, Erdy, Henszl­mann, Torma és Rómer neveivel mindenha az ő neve is ragyogni fog. E férfiaknak és neki köszönhetjük, hogy újabb időben annyi jeles tehetség érvényesült; az ő szárnyaik alatt, az ő útmutatásaik mellett növekedtek a régészettel foglal­kozó fiatalabb tudósaink. Művei fáklyaként világítanak és biztos vezetőül szolgálnak az archaeologia sötét mezején. Nincs tudomány hazánkban, mely ily rövid idő alatt oly rohamosan fejlődött volna, mint­ az archaelogia. A föld, mely mindent eltakar, egyedül képes ismét min­dent feltárni. Ásatásainknak köszönhetjük, hogy ősko­runk mivelődési fokáról immár tájékozással bírunk. Ő volt, ki hazánk őstörténelmét «A rézkor» czimü nagyobb szabású művével gazdagította, s gondos felfedezése által, mely már a Budapesten megtartott ősrégészeti kon­gresszuson feltűnést keltett, őstörténelmünknek nagy szolgálatot tett. E kitűnő művét írói tevékenysége hattyú­dalának nevezte el, sajtó alatt levő újabb munkái­ által azonban jóslatát örömünkre megczáfolva látjuk. Övé az érdem, hogy a magyar nemzeti muzeum régiség­­osztályát most nagyhírnevü külföldig tudósok­ mind­inkább felkeresik, hogy tudományos műveikhez meg­becsülhetetlen adatokat gyűjtsenek. Ő az, kinek az országos régészeti és embertani társu­lat megalakulását nagy részben köszönheti. Kezdettől, mint e társulatnak elnöke, ernyedetlen tevékenységgel és ritka tapintattal vezette üléseinket. Tudományi tevé­kenységben gazdag múltjára gondolva és érdemeinek elismeréséül az «országos régészeti és embertani társu­lat» mindig érzett háláját akarja kifejezni, midőn tiszte­letére ez ünnepély megtartását határozta el. Hogy pedig helyesen cselekedett, annak az itt egybe­­gyűlt fényes társaság, a tudományos társulatok nagytekin­tetű küldöttségei s hazánk itt megjelent kitűnőségei méltó bizonyságát képezik. Végül indítványozza, hogy Fraknói Vilmos vezetése alatt egy Szilágyi Sándor, Lenhossék József, Mailáth Béla, P. Szathmáry Károly tagokból álló küldöttség hívja meg Pulszky Ferenczet az ülésre. Az indítvány helyeslés közt elfogadtatott. Pár percz múltán Pulszky Ferencz a küldöttség által kisérve zajos éljenzések közt lépett a terembe, s elfog­lalta az elnöki helyet. Ekkor Havasa Sándor dísz­­magyarba öltözve a régészeti társulat tagjainak ne­vében az alkalomhoz mérten kissé hosszúra nyúlt beszédben üdvözölte az ünnepelt férfiút. Vázolta Pulszky Ferencz munkálkodását a régészet terén, felsorolta kiváló érdemeit az őstörténelmi kutatások kö­zül. Részletesen fejtegette a nemzeti muzeum rendezése és felvirágoztatása körül kifejtett nagyszerű munkálko­dását s munkásságának mindama mozzanatait, melyek a hazai tudomány haladására epochalis jelentőséggel bírnak. Végül átadta neki a társaság tagjai nevében a pompás kötésbe foglalt díszalbumot, mely a régészeti társulat több tagjának munkáját is magában foglalja. A beszédet élénk éljenzés követte, majd Pulszky Ferencz a következő képen válaszolt: A múzsák hálá­­datosak az időért, melyet nekik szentelünk, mert száz­szoros örömmel pótolják azt. Midőn a régészettel fog­lalkoztam, midőn száműzetésben voltam, midőn a jövő reményét is csaknem egészen elvesztettem, akkor a mú­zeum szobrai közt találtam vigaszt, mert láttam, hogy a mi szép és nemes, megmarad, midőn nemzetek és or­szágok már elenyésztek. Most is ennek köszönhetem eme szép ünnepélyt, mely rám nézve annál megtiszte­­lőbb, mert meg nem érdemeltem. Az én életem szaka­dozott volt, sok mindenfélére kellett figyelmemet kiter­jesztenem s azért minden téren csak a középszerűségig vihettem, fogadják őszinte köszönetemet szívélyes meg­emlékezéseikért (Éljenzés.) Következett a küldöttségek tisztelgése. Elsősorban a tud. akadémiának az osztályok elnökei és titkárai­ból álló küldöttsége, melynek nevében Hunfalvy Pál üdvözölte Pulszkyt. Elmondta, hogy a tud. akadémia örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy ez ünnepen, mely Pulszky munkásságát úgyszólván megkoszorúzza, kifejezze örömét és az ünnepelt iránt való elismerését. Pulszky ama kevesek közé tartozik, kiknek a külső körülmények és a természet mindent megadtak. Fölemlíti, hogy mi­lyen nagy tevékenységet fejtett ki a tudományok érde­kében. Ő a nemzet fiatal örege. Berlinben nem­rég ün­nepelték Ranke születésének kilenczvenedik születésnap­ját. Ha valaki, úgy Pulszky elérheti ezt a kort. Kívánja, hogy elérje azt és a nemzet megünnepelhesse 90 éves születésnapját, mint a­hogy a Rankéét megünnepelték. (Élénk éljenzés.) Pulszky Ferencz következőkép válaszolt: Az akadé­mia megalakítása első mozzanata volt a magyar nemzet újjászületésének. Az akadémia folyton összeköttetésben maradt a nemzettel, és ezt a nemzet elismerte ama pár­tolással, melynél fogva soha nem fukarkodott iránta, ■ [UNK]I mif époly fontos mint a politika és hogy^^K­­épSBr^U­­letet vallunk, mint politikai eljárásudl^B. Az akadémiai tagságot nálunk is nagy kitüntetésnek ves­szük és mél­tán, mert az akadémia tagjai sorában a­ nemzet legjobb­jaival találkozunk. Engem igen korán/ért az akadémia kitüntetése, melyet azzal iparkolltt m­eg­eghálálni, hogy tevékenységében mindig részt vettem.­­ Különösen örven­­dek pedig, hogy oly kitűnő férfiú mint te, üdvözölsz en­gem ez alkalommal, ki idősebb vagy­­ tálamnál, de még mindig megtartottad ama lelki erőt, mel­lyel bebizonyí­tod Magyarország jogait és lefegyverzed­ő elleneit. Kívá­nom, hogy te is elérd a 90-est. (Éljenzés.) A Kisfaludy-társaság küldöttségének szónoka Szász Károly üdvözlő beszédében hangsúlyozza, hogy Pulszky a Kisfaludy-társaságnak egyik legrégibb és legér­demesebb tagja. A Kisfaludy-társaság köszöni neki azt, hogy sohasem kicsinyelte, s mindig munkás tagja volt. Nem feledkezett meg róla akkor sem, mikor országok és tengerek választották el tőle. Kéri továbbra is a tár­sasághoz való ragaszkodását s kívánja, hogy,éljen sokáig. (Éljenzés.) Pulszky Ferencz válaszában kiemeli, hogy a társa­ságnak hálával tartozik, mert megválasztotta tagjának a legkritikusabb időben. A Kisfaludy-társaság fedezte fel Arany Jánost és ez nagy érdem. Büszke arra, hogy tagja e társaságnak,s kéri a társaság tagjait: tartsák meg ezután is barátságukban. (Éljenzés.) A Petőfi-társaság küldöttségének szónoka Jókai Mór a következő beszédet intézte az ünnepekhez: Kedves barátom ! Megragadom az alkalmat, melyben úgy szerepelhessek, mint fiatal ember (Élénk derültség), a­ki egy vénebb pályatársat félszázados örömünnepén üdvözölhet! Mikor veled legelőször találkoztam (ezelőtt 36 évvel) akkor még talán fiatal voltam, te már akkor is veterán voltál, és most, midőn ismét egymás előtt állunk, én már vete­rán vagyok, te még mindig fiatal vagy. (Elénk tetszés.) Te már akkor országgyűlési képviselő voltál, akadémiai tag, három minisztériumban sorba államtitkár, én újoncz szakaszvezető az irodalomban, a­kit az én hadnagyom Petőfi a maga seregébe toborzott. (Tetszés.) Es te voltál a legelső igazságos bírálója ennek a Petőfinek, a ki magad is magasan állva, ennek a szellemi nagyságát már ak­kor elismerted. Hát az akkori nehéz idő kiegyenlítette a korkülönbséget vének és fiatalok között. Mi nem is vol­tunk igazán fiatalok soha. A mi életünk erőszakát nem kezdte a virágpazarló tavasz, hanem a munkater­hes nyár és a minden leveleket lehullató ősz. (Élénk tetszés) Mikor még figyelmekek voltunk, a nemzet vállunkra nehezíté a textikor legnehezebb terhét. (Éljenzés.) Mi volt az a teher? Te tudod legjobban, mert annak leg­nagyobb részét viselted. S midőn e nagy munkában el­buktunk, ismét nem a fiatal kor gyönyörélete követke­zett el ránk, hanem egy hosszú, nehéz álom, kínzó látá­sával. Csakhogy nekünk, a­kik az álmokban csak szenvedő részt vettünk, könnyebb volt a dolgunk, mint azoké, a­kiknek a mi álmainkban élő fantomokként tevő részt kellett venni, ahova mi álmodtuk őket, oda el kellett nekik menni, a­mit mi álmodtunk róluk, azt meg kellett ne­kik kisérteni. Te is köztük voltál. (Élénk tetszés.) Hála az égnek, hogy fölébredtünk belőle ! És most az ébre­dés korában is itt találunk magunk között. (Élénk tet­szés.) Segítesz a nehéz, de sikeres munkát nyomról­­nyomra előbbre vinni, nagy tehetségeddel, gazdag ta­pasztalatokkal, világismerettel s hajdani törhetlen erővel. Te, ki a régészetet búvárkodtad mindig, a régiség rozs­dáiból nem ragadt rád semmi. Te a régészetet, s abban a magyar előidőket is tanulmányoztad mindig. Te tudod azt, hogy a magyar hitrege alakjai között van egy sokat emlegetett bálvány-alak , melyben közöttünk még most is sokan hisznek, m­egjöttére várnak. Ez a legnépszerűbb bálványa fajunknak egy madár , de nem a Turul; őseink vezetője, — hanem a sült galamb. (.Élénk de­rültség.) Ez a rém az, a kit nem mi eszünk, hanem ő esz minket. (Derültség.) ez a ki döntő csatákat veszí­tett el velünk, ez, a ki egy századot felfalt nemzetünk életéből, a mennyivel hátramaradtunk más országok mögött. (Elénk tetszés és éljenzés.) A te érdemed leg­nagyobbika az, hogy ennek a megrontó mesebeli rém­nek a kultuszát lerontani segíted. (Élénk éljenzés.) Hogy te, aki tapasztalatokkal gazdagon jöttél meg a nagy vi­lágból, minden alkalommal hirdeted nemzetednek, hogy mástól, mint saját magától ne várja boldogulását; hogy a­mennyire saját erőnk emel, annyira nőhetünk, hogy abban a nagy világban, a­melyre apellálunk, tisztelnek, becsülnek bennünket, egy kicsit ismergetnek is már, hanem azért hazánkra irgalmatlan vámot vetnek; sze­retik, hogy élünk, de nem kérdik hogyan. Te hirdesd nekünk, hogy csak az a nagy szó, a­minek tett a vége. Hogy a dicsekedőnek megszaporodnak az ellenségei, a panaszkodónak elfogynak a jó barátjai, csak a némán dolgozó munkás az, akit megtűr a nagyvilág; nagy porra, sisainkra senki sem figyelmez (Élénk tetszés), hanem a kalapácsütésünket meghallja az egész világ. (Élénk tetszés és taps.) Érzem nagyon jól, hogy hiba volt tőlem ezt a helyet elfoglalni más elöl; fiatalabb kedély na­gyobb melegséggel tudta volna érdemeid egész hosszú sorát feltüntetni ez ünnepélyes felköszöntésnél; de mi ketten még ahhoz az iskolához tartozunk, a­melyben a jó barátok szemtől-szembe nem cserélnek ki marasztalá­sokat s az igaz megbecsülés számára, mely szivükben meggyőződéssé erősült, nem keresnek múlandó szava­kat. Egy kézszoritás megmond mindent. Fogadd a kéz­­szoritást amaz írók nevében, a kik az általad legelsőül méltányolt Petőfi neve alatt egyesültek. Isten tartson meg testben, lélekben e hazánknak, irodalmunknak és családodnak oly sokáig, hogy a­kik még fiatalok kö­zöttünk, hadd üdvözöljenek egykor, mint őszhajú fiatalt. (Élénk éljenzés.) Élj és világolj. (Élénk éljenzés.) Hosszan tartó zajos éljenzés és taps hangzott fel Jókai beszéde után. Mikor újra csend lett Pulszky a követ­kezőképen válaszolt: Kedves barátom! Szorosabban a márcziusi napokban ismerkedtünk meg, mikor a múzeum lépcsőzetének pár­kányzatáról szóltál a néphez, mikor még szép és dús hajú, karcsú fiatal ember voltál. Akkor lelkesítetted a népet, mely dörgő éljenzésbe tört ki. Azóta az idő lebo­rotválta hajadat (Derültség), azóta nem vagy már fiatal ember s nem is szólsz a múzeumi párkányzatról a nép­hez, hanem a lapok hasábjain lelkesíted a nemzetet, a mely benned tiszteli a legtermékenyebb és legkedveltebb íróját és a­mely most is csak úgy, mint akkor, egyhan­gúlag kiáltja : Éljen Jókai Mór! (Élénk éljenzés és tet­szés.) A magyar történelmi társulat és az egyetemi könyvtár képviseletében Szilágyi Sándor, az írók és művészek társaságának nevében Paulay Ede, a heral­dikai és genealógiai társaság nevében Hagy Imre, a nemzeti múzeum nevében Friedvaiszky János aligaz­gató üdvözölték Pulszkyt, a­ki valamennyinek külön-kü­­lön röviden válaszolt. A műemlékek orsz. bizottságának képviseleté­ben Henszlmann Imre intézett rövid beszédet az ün­nepekhez. Minthogy a bizottság alelnökét betegsége aka­dályozta a megjelenésben, őt bízták meg, hogy üdvö­zölje Pulszkyt. Üdvözli tehát a társaság nevében, de üd­vözli egyúttal a maga nevében, mint legrégibb barátját. Kilencz évvel ezelőtt barátságuk aranyjubileumát ülték, adja az isten, úgymond, hogy megülhessék e barátság gyémántos jubileumát is. (Zajos éljenzés és taps.) Pulszky Ferencz meghatva válaszolt a megható üd­vözlésre. Közel hatvan esztendeje, úgymond, hogy isme­rik egymást és mindig jóbarátok voltak. Együtt küzdöt­tek azóta mindig és barátságuk köteléke sohasem lazult. A megindulástól elfojtott hangon e szavakkal végzi be­szédét: Élj boldogul! A közönség zajos éljenzése közt szorított egymással kezet a két régi jóbarát A hunyadmegyei régészeti társaság képvisele­tében Téglás Gábor üdvözölte az ünnepeltet, kikérve to­vábbra is ennek a társaság iránt való ragaszkodá­sát és köszöni eddigi nagybecsű pártfogását. Pulszky válaszában hangsúlyozza a vidéki társaság nagy fontosságú feladatát és munkálkodásának nemes irányát. Kívánja, hogy jövőre is kedvező sikerrel mű­ködjék. (Éljenzés.) Ezután dr. Tergina Gyula az ünnepély rendezője fel­olvasta Kamermayer polgármesternek Budapest fővá­ros hatósága nevében a rendező bizottsághoz intézett átiratát, a m. kir. tudományos egyetemnek üdvözlő át­iratát, valamint a sárospataki ref. főiskola szépészeti társaságának üdvözlő táviratát. A budapesti tud. és műegyetem ifjúságának küldöttségét Ktelly Béla vezette s üdvözlő beszédében hangsúlyozta az ünnepelt kitűnő érdemeit, üdvözli a nemzet ifjúsága nevében, mely mindenkor hódolni kész a hazája fényéért és boldogságáért egész életén át oly nemesen harczoló férfi előtt. Pulszky Ferencz az ifjúságnak adott válaszában kérte az ifjakat: Ne felejtsék el soha, hogy ők vannak hivatva a most küzdő nemzedék nyomaiba lépni, ha az majd kidől. Tartsák meg lelkesedésüket és munkálkodjanak a haza üdvére. (Éljenzés.) A budapesti angol kör nevében Black Maurice másodelnök angol nyelven mondott beszédben üdvözölte Pulszkyt, mire ez hasonlóképen angol nyelven mondott köszönetet a körnek. Ezzel a küldöttségek­ tisztelgése véget ért. Az iparművészeti múzeum elnöke Ráth György a rendező bizottsághoz intézett átiratában kimenti magát elmaradásáért és üdvözletét küldi az iparművészeti mú­zeum képviseletében az ünnepeltnek. Az ünnep alkalmából számos távirat érkezett a ju­bileumot rendező társulathoz. A bécsi anthropologiai társulat nevében Andrián báró elnök a következő táviratot küldötte : «A bécsi anthro­pologiai társulat legmelegebb szerencse kivánatait küldi a El ______ Andor, polgármester .............. Nyáry Jenőhöz: «PulszkBerrencz ötven éves jubileuma alkalmából szülővárosa Eperjes üdvözletét s szerencse­­kivonatait küldi át.» A kulai kerület választói nevében számos polgár táv­irati uton üdvözölte Pulszkyt mint a kerület orsz. kép­viselőjét. A kedvezőtlen időjárás következtében a kül­döttség nem jelenhetett meg. Ormós főispán Temes­várról küldött táviratában félszázados barátsága jeléül üdvözli Pulszkyt. Csabáról Bann Lajos és Zsilinszky Mihály üdvözlik­, br. Kun Géza, Benczúr József, Ap­­ponyi Sándor, a délmagyarországi történelmi társulat, a hunyadmegyei régészeti társulat s számos más tisztelője és barátja az ünnepeltnek hasonlóképen távirati uton fe­jezték ki szerencsekivánataikat. E táviratok felolvasása után Pulszky Ferencz állott fel s a következő beszédet mondotta : Hetven év hosszú idő az emberi életben, de az a het­ven év, melyet átéltem, a haza történelmében is egy nevezetes időszakot jelez. Mert ez volt a nemzet feléb­redésének korszaka, ebben kezdett a tudományosság gyökeret verni. Ez volt a költészet virágkora, ez a politi­kai élet legszebb kifejlése, midőn a harcz a régi institu­­cziók és az újkor kívánalmai közt megkezdődött és a szabadság győzelmével és a parlamentarizmus megállapí­tásával végződött. De ingyen nem nyerheti senki a sza­badságot, ennek árát meg kell fizetni áldozatokban és vérben. Be is következett a szabadságháboru, melyben a nemzet régi harczi dicsősége újra feléledt s utána jöttek az elnyomatás nehéz évei, de végre a nemzet kitartásának s állami bölcsességének diadala, a ki­egyezés, mely a koronát s a nemzetet kibékitette. Nem maradtak el azután is keserű s meddő parlamenti viták, de végre sikerült a fúzió s a kevéssel rá beállott felizgató, de annál termékenyebb kifejlése a nemzeti életnek, po­litikában, tudományban, művészetben. Ötven év alatt nagy eseményeknek voltam tanúja, nagy férfiaknak kor­társa. Vörösmarty és Toldy, Széchenyi, Kossuth (Éljen­zés), és Deák, Eötvös és Arany megtiszteltek barátsá­gukkal s az a tény, mely őket­ környezi, világot vetett arra is, a ki közel állt hozzájuk. Ők elköltöztek közü­lünk, csak kevesen maradtak meg azok közül, kik e nagy kor változatos eseményeiben részt vehettek. Ugyan­azért tudom, hogy az a megtiszteltetés, melyben engem részesítenek, nem annyira személyemet illeti, mint ama nagy kor emlékét, melyet átélni osztályrészem volt. Annak, ki az események e lázas változásai­ban részt vett, annak nem maradott ideje, hogy konczent­­rálja erejét s egy bizonyos irányban működjék folyto­nosan. Nekem is hol politikusnak kellett lennem, hol régésznek, hol büntető joggal foglalkoznom, hol történel­met írnom, hol történelmet csinálnom. Később a szám­űzés idejében öt különböző nyelven, öt különböző or­szág hírlapjaiban kellett védenem az ország jogait és becsületét, újabb időkben pedig szólnom, írnom, gyűjte­ményekkel és művészettel foglalkoznom, s így elforgá­­csolnom erőmet. Ahelyett, hogy bizonyos szakmában kitűnőségre emelkedhettem volna, sok szakmában közép­szerű maradtam, de azért volt alkalmam koromra és kör­nyezetemre hatni, ha nem is került maradandót teremte­nem, hosszú munkásságom még­sem maradt minden nyom nélkül hazánk kulturális életében. Aki hosszú nyilvános életet él, annak meg kell vívnia sok ellenkező nézettel, az sok érdeket sért meg sok személyes összeütközést nem ke­rülhet ki, s ki van téve a pajkosság és bosszantás, az irigység és fellobbanó harag apró tűszúrásainak. Ezek csak akkor szűnnek meg, midőn a nyilvános élet színpadjáról le­szállun­k, s ha azután a sirhant fedez, a közönség elfe­lejti a hibákat s botlásokat, csak az érdemekről emléke­zik meg s a babérkoszorút, mely az előtt megillette, koporsójára teszi le. Csak a sors ritka kedvenczeinek jutott osztályrészükül, hogy m­ég életükben tapasztalhassák fáradozásaik elismerését. Ily ritka szerencsében részesí­tenek önök, tisztelt barátim, itt látom a hazai kultúra minden ágának leghivatottabb képviselőit, kik most érde­mem felett megtiszteltek. Vegyék forró köszönetemet szívességükért s legyenek meggyőződve, hogy a mint eddig hazánk kulturális érdekeit tűztem ki munkássá­gom főczéljául, úgy ezentúl is a haza jövőjét csak kultu­rális haladásával látom kapcsolatban s boldognak érzem magamat, ha alkalmam lesz önöknek támogatása mel­lett ezentúl is e czélra közreműködhetni. (Éljenzés.) Végül Nyáry Jenő b. elnök köszönetet mondott a képviselt társaságoknak és intézeteknek, majd felkéri az ünnepeltet, hogy a társulatot további fejlődésében is ve­zérelje; az ülést Pulszky Ferencz éltetésével zárja be. (Éljenzés.) Ezzel az ülés véget ért. Az írók és művészek diszlakomája. Az irók és művészek társasága a jubiláns tiszteletére esti fél nyolcz órakor diszlakomát rendezett a h­ungária­­szálló nagy termében. Tervben volt, hogy a lakoma hangversenynyel köttessék egybe, de a terem kicsinysége s a résztvevők nagy száma miatt e terv meghiúsult. Pulszky Ferencz tisztelői a terem minden zugát megtöltöt­ték, úgy hogy a hangversenyhez szükséges emelvénynek már nem jutott hely. Viharos éljen fogadta a jubilánst, ki fél nyolcz óra után jelent meg a teremben leányával Hampl Józsefnjével karján. Molnár Antal üdvözlő beszéd kíséretében nyújtotta át a gyönyörű mívű díszalbumot, mely a magyar írók és művészek névaláírásait foglalja magában. Molnár Antal bezédében melegen emlékezett meg Pulszky Ferencz érdemeiről, melyeket a társaság irányában szerzett. Vezetője volt a társaság­ hazai és külföldi kirándulásainak, mindenütt a társaság javára értékesí­tette gazdag szellemi tehetségeit, úgy hogy ez által a kis társaság és a nagy világ között az összeköttetés mindig bensőbbé vált. Pulszky Ferencz a meghatottság nem tit­kolható érzelmei között köszönte meg a szép megemlé­kezést, mely egyformán értékes előtte, mint baráti emlék s mint iparművészeti remek egyaránt nagy és maradandó becsű. Majd Komócsy József szavalta el emelkedett szel­lemű ódáját, melyben Pulszky Ferencznek a magyar társa­dalom, művészet és irodalom iránt szerzett érdemeit di­csőíti. Ezután a vendégek nagy és díszes társasága a te­remben felterített három asztal körül foglalt helyet. Ritka és kivételes alkalom az, midőn az irodalom, tudo­mány s művészet ennyi kiváló művelője gyűl egy tár­saságba. A jubiláns családjával együtt az asztal­on fog­lalt helyet, melynek hátterét Pulszky Ferencz már­vány mellszobra diszile gazdag élőnövény ékesitéssel. Ott láttuk a többek között a következőket: Salamon Ferencz, Lenhossék József, Keleti Károly, Gyulay Pál, Berzeviczy Albert, Emich Gusztáv, V­eisz B. Fe­rencz , ühiczey Samu, Mikszáth Kálmán, Bartók La­jos, P. Szathmáry Károly, Török József, Görgey Ist­ván, Havass Sándor , Siposs Antal és még számosan. A pohárköszöntők sorát Siposs Antal nyitotta meg, rövid, de szellemes beszédben kívánva minden jót az érdemekben gazdag jubilánsnak. Pulszky Ferencz az ő szokott szellemes modorában köszönte meg a jókívánsá­gokat, majd pedig egy ügyes fordulattal arra tért át, hogy a mai emlékezetes napon annyi volt már a tudomá­nyos és okos beszéd, hogy jobban örül a társaság, ha azontúl tréfás dolgokkal foglalkoznak a követke­zők. Pulszky felszólalásának nem is maradt el a fo­­anatja, mert a következő roaszban P. Szathmáry Károly Pulszky Ferencz legtöbbet apostrophált tulajdon­ságával, orrával foglalkozott, nagy derültséget keltve. Él­tette Pulszky Ferencz családját, a kiválóan szellemes Hampl Józsefnél, különösen pedig Takács La­jos humoros pohár-köszöntőjében szintén Pulszky csa­ládját élteti. Komócsy Gyulay Pált köszönti fel, Henszlmann Imre pedig a jubilánst élteti. Ezután Molnár Autal az üdvözlő sürgönyöket ol­vasta fel. Első volt ezuk között Rudolf trónörökösé, a ki Mürzstegből emlékezett meg az érdemes tudósról. A trónörökös sürgönye szószerinti szövegében a követ­kező: Zum( heutigetiTage meine innigsten Glückwünsche); mögenSienoeh lange in ungeschwächter Kraft zum Wohie und Zierde der Wissenschafft erhalten bleiben. Herz­liche Grüsse Rudolf. Weilen a bécsi Concordia el­nöke egylete nevében a következőkben üdvözli a jubi­lánst : Die Wiener Concordia beglückwünscht den aus­gezeichneten Vorkämpfer liberaler Ideen zu seinen lünfzigsten Kämpfer- und A bécsi anthropologiai társaság Schriftsteller Jubileum. nevében br. Ad­rian elnök és Szombatiig titkár aláírásával a kö­vetkező táviratiérkezett: Die Anthropologische Gesell­schalt in Wien sendet dem hochberühmten, specieil um die ungarische Urgeschsichtslbrsohung ausseror­dentlich hochverdienten Jubilar die herzlichsten Glück­wünsche. Gelletich Bódogh Gráczból köszönetét fejezi ki a múltért, szerencsét kíván a jelenhez és jövőhöz. Besz­­terczebányáról Grüniwald Béla a következőket tártja: Ha már nem lehetek jelen jubileumodon, fogadd tőlem ily formában tiszteletem és ragaszkodásom kifejezését. Tanárky Gedeon Nagy-Köröstől szives üdvözlettel sorakozik a tisztelgőkhöz. Az erdélyi m­uzeum-egylet nevében Eszterházy elnök és Finály titkár üdvözlik a jubilánst. Teleky Sándor gr. Nagy- Bányáról a következő táviratban emlékszik meg a vete­rán judi.wM : Pulszky Ferenczet, a nagy tudóst, a ré­gészéül v» uitt'terem­e!, az én kedves Pólikám atyját üdvöz­löm, a '­árumázoFnak együtt és egyenként boldog uj éveket kívánok. Dr. Kehrt*. Zágrábból kíván üdvöt és hosszú bol­dog életet, Karlsruhes»« vr- Rosenberg Mark emlékezett klyesen a mai napról. Fiúméból irodalmunk1 Igtorának kíván áldást és üdvöt Eródy Béla. ^edzőf^eiztzer János nyilvánítja hazafias üdvözlet és magyar taddományosság nagy férfiának. Szűk sz­ive, angol szövegű táviratban Liechtenstein György Edin­­burgból röpíti jó Tavonaágait a jubilánshoz. Vas megye főispánja, Rád­ó Kálmán tisztelettel üdvözli a tudomány és minden szép kipróbált munkáját. Táviratokat küldtek, még TComáromy Andor tanfelügyelő, Huszk­a J. tanár s Nagy Géza muzeumőr Sepsi-Sz.-Györgyről, Fenyvesesy Ferencz B.-Gyarmatról és Szabó Gusztáv Temesvárról Rudolf trónörökös táviratának felolvasása után a kö­zönség riadó éljenekben tört ki. Pulszky Ferencz adott méltó kifejezést az emelkedett hangulatnak éltetve a trónörököst. A táviratok felolvasása után felhangzott a teremben a czigányzene, melynek nótái mellett a társa­ság derült hangulatban sokáig mulatott együtt.­­ SZÍNHÁZ, művészet. ^ — Hangverseny. A Budapest I. ker. tabáni iskola­szék, a tabáni szegény sorsú iskolás gyermekek felruhá­zása javára, január 5-én hétfőn, a budai kör termeiben (lánczhid utcza, északkeleti vasúti palota, alsó kapu, í. em.) hangversenyt rendez. Műsor: Férfi-négyes dal, elő­adják a budai dalárda tagjai. Legenda és Mazurka Wie­­niawskitól, előadja hegedűn Vecsey Lajos, zongorán ki­séri Istvánfy M. Magyar népdalok, énekli Apatitzky Bella k. a. Szavalat, előadja Bercsényi Béla. Férfi­ né­­gyes-dal, előadják a budai dalárda tagjai. A hang­verseny kezdete nyolcz órakor és utána táncz követ­kezik. — Német színház. A­­ holnap színre kerülő Tann­häuser czimü 3 felvonásos paródiában, Thaller, Druk­ker, Haas, Tuschl és Pokorny urak, Stein kisasszony és Schindlerné asszony működnek közre. Ezt követi Fine Vorlesung bei der Hausmeisterin, Thaller és Drucker urakkal a főszerepekben. Január elsején Lesser igazgató is föllép mint Henrik, Jordan 3 felvonásos Lurch's Ohr czimü vígjátékéban. — Tomaiaeo Salvini, a nagy olasz színművész, ki ré­gebb iuő óta lireuczei villájában lakik, deczem­ber 21-én ünnepelt névnapján számos üdvözlő iraton kivül levelet kapott egy Clark nevű amerikai milliomostól, ki azt az ajánlatot teszi, hogy Firenczében márványszobrot emel­tet saját költségén a mű­vésznek. A városi tanácsot meg is kérte már a milliomos, hogy jelöljön ki alkalmas he­lyet a szobornak. A szobrász megválasztását is Salvinira bízta Clark, valamint azt is, hogy a legkedvesebb szere­pében ábrázoltassa magát. Salvini nem fogadta el e szép ajánlatot s kérte amerikai bámulóját, hogy mondjon le tervéről. A nagy művész különben legközelebb ellátogat (most már negyedízben) Amerikába, hol egy színészfiú nagy diadalokat arat. — Eladás a színházban. A G­r. Typ.-nak írják e hó 27-ről Villachból: A helybeli színházban a tegnapi előadás alkalmával nagy riadalom támadt, melynek kön­­­nyen végzetes következményei lehettek volna. A negye­dik felvonás közben ugyanis durranásszerű zaj hallat­szott, minek következtében a közönség megrémülve, a kijáratok felé kezdett tolongani. Az asszonyok és gyer­mekek sírva fakadtak, egy nő el is ájult. Az eszeveszett tolongás csak akkor szűnt meg, mikor a színpadon egy­­begyűlt színészek megnyugtatták a közönséget, hogy nincs­ semmi baj. Az előadás ezután zavartalanul folyt tovább. Néhány bőrhorzsolást leszámítva, a nézőkben semmi baj nem esett. A riadalom okáról azt beszélik, hogy a színházzal szomszédos kaszárnyában valaki ön­gyilkossági kísérletet követett el és lövésének robaja ré­mítette el a közönséget. — Budapest látképei. A főváros által Budapest szebb pontjainak látképeire hirdetett pályázat, határnapja holnap jár le. A pályázat eddigi előjeleiből ítélve is, rendkívül sikeresnek ígérkezik. Már eddig mintegy 30 kés­ érkezett be Gerlóczy Károly alpolgármesterhez, mint a képzőművészeti bizottság elnökéhez, köztük hét Bécs­­ből Nadler Róberttel. A pályázók közt vannak Aggházy Gyula két képpel, Spányi Béla három képpel, Tölgyessy Arthur két képpel, Feszty Árpád négy képpel, Molnár József öt képpel, továbbá Ligeti Antal, Bruck Lajos, Böhm (Benő) Károly, Brodszky Sándor, Lechner Gyula, Schickedanz Albert, Balló Ede, Mesterházy Kálmán és kívülük még többen. A képeket a fővárosi új városház nagybizottsági termében közszemlére állítják ki s a ki­lencz tagú bíráló bizottság csak később dönt arról, hogy 1200 frtjával melyik tizenkettőt rendelje meg végleges kivitelben a főváros számára s ugyanekkor fogja oda­ítélni a kitűzött öt, három és kétszáz forintos pályadíja­kat is. S­PORT. — Udvari szarvasvadászat. Mürzstegből írják tegnapi kelettel: A király ő felsége ki tegnap érkezett ide ma a vadásztársasággal együtt a fischer-riegeli pago­nyokban kezdte meg a három napra tervezett szarvas­­vadászatot. Az első nap eredménye nem kedvező, mert csak hét szarvas esett zsákmányul, hármat pedig meg­sebesítettek. A király ő felsége egy sutát lőtt és egy­mást megsebesített, Rudolf trónörökös és Lipót bajor herczeg egy szarvast ejtettek el. A szerencse e napon a toskánai nagyhercegnek kedvezett, ki három sutát leterített és kettőt megsebesített. A hetedik szarvast Sperlbauer fő­­erdész lőtte, mig a király nyolcz többi vadászvendége zsákmány nélkül volt kénytelen hazatérni. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Nagyobbszerü jótékony­ alapítványt­­ tett De­­genfeldi Wetter Karolina, vagyonát mintegy 27244 frt értékben jótékony czélra hagyván.. A budapesti törvény­szék a napokban tette át a hagyatékot képező összeget a város letétpénztárába. A kamatoknak egy ideig egy a végrendeletben megjelölt egyén lesz élvezője, de ennek halála után a Gaál-család két fia élvezi az 500—500 frtos stipendiumokat. Ha a Gaál-családból középiskolai tanulók nem lennének, akkor az alapítvány kamatait két buda­pesti orvosnövendék fogja élvezni.­­ Az ügyosztályok újjászervezése ügyében ér­kezett miniszteri leirat a mai tanácsülés elé terjesztetvén, a tanács elhatározta, hogy a közigazgatás érdekében va­lónak látja az életbeléptetés mielőbbi eszközlését s ezért oly javaslattal járul a közgyűlés elé, hogy a pályázatot a 4 tanácsnoki állomásra azonnal írja ki, a miniszter ész­revételeit pedig a szabályzatba vétesse föl. — A Mayer-féle árvaház építése a küszöbön áll. Ma a munkák kiadására nézve a 8-ik ügyosztály meg­tartotta az árlejtést. Ajánlhatni fognak elfogadásra a kö­vetkezők : a föld- és kőmives munkára (42,078 frt 66 kr ) Kernstoch K. és J. 1 b1h’s lo eng. vagy Hofhauser Elek loo/o eng. A kőfaragó munkára (5520 frt 88 kr.) Udvary György 12% eng., az ácsmunkára (4179 frt 79 kr.) Hermann 12V2«/o, Czipauer János llVso/o, Antóni Tamás 93/ioo/o eng. Az asztalos munkára Madary Gábor 20%, vagy Kovács 13Va °/o, vagy Lemberger 16%o%, vagy Szeibl 131/7 ° lo engedmén­nyel. (Előirányzat 5142 frt­­ 70 kr.) A vas- és lakatos munkára Rill Lajos 2is/io»/o, vagy a vasmunkára (3604 frt 20 kr) Schlick lTJfü, vagy a lakatos munkára (3049 írt 45 kr.) Ber­kes 19% eng. A cserepező munkára Seidl 108/16% eng., vagy Kovács 10%% eng. , a bádogos munkára Minko­­vics és Kulcsár 28% eng., a szobrász munkára Kranosch 15% eng., s végre az üveges munkára Salveter 25%% eng., vagy Glatz 13%% engedm­én­nyel. Uj kóstáti vaspálya. A városliget külső részeihez vezető közlekedési utak szaporítása s a közlekedési eszközök javítása már hosszabb idő óta élénk utánjárás tárgyát ké­pezi a főváros egyes részeinek ez által különösen érdekelve levő lakosságánál, s ez ügyben tudvale­vőleg dr. Halász Géza és érdektársai egy indokolt előterjesztést intéztek a fővárosi tanácshoz, mely­ben utalva van arra a szükségre, hogy a városliget külső része egy övezeti vaspálya által a város élénk forgalmú északkeleti részeivel kapcsolatba hozandó volna. Ez az előterjesztés illetékes helyen igen jó­akaró méltatásra talált, minek folytán tanácsi hatá­rozattal kimondatott, hogy a közúti vaspályatársa­ság felszólítandó emez övezeti pálya gyors előállítása iránt nyilatkozni, esetleg a kiviteli terveket beter­jeszteni. Ámbátor eme minden oldalról czélszerű­­nek elismert közlekedési vonal létesítése ily hatha­tós pártolásnak örvend, mégis attól tarthatni, hogy a közúti vaspályatársulat az ügyet nem fogja kellő hévvel felkarolni, sőt némely, itt nem részletezendő okoknál fogva azon lesz, hogy annak kiépítése elhúzódjék, vagy épen a tárgyalások lebonyo­­lítása által az egész ügy abba­maradjon.­­ Viszont annál örvendetesebb, hogy a kérdéses pálya­hálózat létrehozása nem kizárólag egy társaság ki­sebb vagy nagyobb vállalkozási hajlandóságáról van feltételezve, hanem vannak még egyéb, a szüksé­ges tőkével rendelkező, vállalkozni kész üzleti egyé­nek is, a­kik ezt az ügyet teljes mérvben figyelmük tárgyává tették és készek e fotós feöztekftdési vonal

Next