Egyetértés, 1884. december (18. évfolyam, 331-359. szám)
1884-12-31 / 359. szám
tudta Kaju szállásidójától, hogy agyanuagB egy főreáliskolai tanárral lakik egy szobában ,ez megmagyarázta ama papirosok eredetét, melyek a pénzesleveket pótolták a csomagban. Kiderült az is, hogy Kiáju a 23-áról 24 éve hajló éjszakán nagy összeget költött el egy vendéglőben, minélfogva ;«Jí&táimták letartóztatását. A gyakornok egész testében remegett, midőn a rendőrbiztos fölszólította a postahivatalban, hogy kövesse őt a városházára. Mindjárt ki is hallgatták s bár eleintén tagadott és ügyetlen kifogásokkal mentegetőzött, bűnössége kétségtelennek látszott, mert zsebében találtak még egy ötvenest és öt darab ötös államjegyet, melyekről azt állította, hogy nem tudja, mikép kerültek hozzá. A postafelügyelő megértette vele, hogy ha töredelmes vallomást tesz s szülei megtérítik az elsikkasztott összeget, az igazgatóság nem bolygatja tovább a dolgot, mire a gyakornok elismerte, hogy csakugyan ő a bűnös. A pénzes levelet akkor tette félre, mikor az ellenőrző hivatalnok, a kísérő iratok kiállításával vesződött, s becsempészte a csomagba a már előre elkészített, papirosokkal teletömött borítékot. Az elsikkasztott pénzből csak 270 frtot költött mulatságokra, 300 frttal pedig a kezére bízott levéljegy-pénztár deficzitjét fedezte. A postafelügyelő táviró utján tudatta az esetet a sikkasztó atyjával, Kaju István iregi orvossal s megkérdezte, váljon hajlandó-e az elveszett összeget megtéríteni. Minthogy e táviratra válasz nem érkezett, a gyakornokot átadták az ügyészségnek. — Bál az udvarnál. A január 7-én tartandó b U az udvarnál mulatságra az országgyűlés mindkét házának valamennyi tagja hivatalos lesz. — A nemzet bárójának hagyatéka még most sincs tisztában, még ma sem bizonyos, hogy az általunk tegnap említett hagyatéki vagyonon kívül nincs-e nagyobb összegű pénze a takarékpénztárban. Barabás Béla ügyvédjelölt az aradi örökös megbízottja, minden követ megmozdít s szorgalmasan fürkészi a kedvező adatokat, míg aztán nyomára jött, hogy igenis az első hazai takarékpénztárban nagyobb összegű tökének kell elhelyezve lenni, s amit eddig találtak, az csak kamatja a meglevő tökének. Igen nehezíti a kutatást az, hogy Bitay "Mihály nem a saját nevére helyezte el pénzeit, hanem B. V., Bró, Zay., B. Z. s más ismeretlen álnevek alatt. Különben az első hazai takarékpénztár a IV. kerületi elöljáróság által hivatalból kerestetett meg a bentlevő pénz kimutatására. A Postarablás hírét veszi egyik helyi lap Szeghalomról. E hír szerint tegnap reggel hat órakor a Szeghalomról Körösladány és Gyoma irányából indult postakocsit még eddig ismeretlen tettesek kirabolták, a postakocsist pedig lelőtték. A kár e forrás szerint 1125 forintra rúg, ami tekintve azt, hogy e vonalon szállítják Kőrösladányra, Gyomára és Vésztőre az összes pénzküldeményeket, igen csekélynek mondható, mert erre rendszerint ezreket visz a berettyóujfalusi postajárat. A posta Szeghalomra délután érkezik, itt tartózkodik éjjel és reggel hat órakor, tehát még sötétben indul Körös-Ladányba és Gyomára. Kétezer forintot meghaladó küldeményeket rendesen fedezet szokott kisérni. — Gyilkosság a vasúti vágányokon. Whitmore és Maueley közt e hó 26-án a vasút mentén egy katona hullájára akadtak, melynek feje hiányzott. A helyszíni szemle megejtése után arra a következtetésre jutottak, hogy a katonát egy vasúti kocsi ablakán dobták ki a vágányokra, hol aztán az arra robogó vonat leszelte fejét. —■ Verekedő katonák: Bécs-Ujhelyen a katonai törvényszék egy bírája a katonák verekedése ügyében, melyről pár nap előtt emlékeztünk meg, erélyesen folytatja a vizsgálatot. A verekedésben részt vett katonákkal megismételtette az akkori mozdulatokat és kardvágásokat. A vizsgálat kiderítette, hogy tüzet nem vezényeltek, hanem egy kardvágással megsebesített gyalogos intézett több lövést a támadókra, mire a többiek is lődözni kezdtek. A meglőtt dragonyost tegnap temették el. Megsebesült társának karját amputálni kellett. A dragonyosokat egytől-egyig kaszárnya-áristommal sújtották. — Uj lapok. Bírósági Értesítő czim alatt Fekete Adolf hirlapiró szaklapot indit, mely hétről-hétre közölni fogja a kúriai és táblai összes heti bejelentéseket, az ügydarabok mikép történt elintézését, továbbá a kúria összes osztályaihoz hetenkint beérkezett pörös iratokat, azok számát és előadójának nevét. — Magyar Hölgy czim alatt Székesfehérváron Gara József és R. Erdy Róbert szépirodalmi és «hölgyeink érdekeit képviselő» hetilapot indítottak meg, melynek ára egész évre 4 frt. Rövid hírek. A pusztaszentmihályi közbirtokosság derék elnöke, Müller Károly kezdeményezése folytán, 10 szegény iskolás gyermeket ruháztak fel teljesen, hogy ezeknek módjukban legyen az ott újonnan felépült iskolát meglátogatni, amiben, ruházat hiányában, gátolva voltak. A belügyminiszter körrendeletileg értesítette a törvényhatóságokat, hogy mivel a kolerajárvány úgy Olasz, mint Francziaországban teljesen megszűnt, a Francziaország irányában elrendelt óvintézkedések, s az onnan jövő utasokra nézve elrendelt orvosi felügyelet e hó végével megszüntetendők. A keleti villámvonat ma reggel 5 óra 15 perczkor tehát 19 óra 15 percznyi késéssel érkezett meg az osztrák-magyar államvasút pályaházába; a késés oka a Feketetengeren uralkodott köd volt, mely miatt a Lloyd-hajó Várnába csak tetemes időmulasztással érkezhetett meg. — A déli vaspálya ma reggeli 206. számú vegyes vonata 55 percznyi késedelemmel érkezett meg a fővárosba. — A soproni lövészegylet a kellő részvét hiánya miatt feloszlik. — Az Érmellék czimü székelyhídi lap megszűnt.— A péterváradi és eszéki erődökben felhalmozva volt régi gránátokat, lánczos ágyúgolyókat és bombákat a Ganz-féle gyár ócska vas képen megvette s az első szállítmány ma érkezett meg a gőzhajóval a fővárosba; a kihordást nagy közönség nézte a Dunaparton. — A bécsi katonai hatóság mint szökevényt körözi az eltűnt fiatal Bamberger Rikhárdot, aki mint orvosnövendék szolgált a bécsi helyőrségi kórháznál. — A bajor király által az osztrák határon épített «Nibelungenhütte», egy nyers tüskékből összerótt vadászlak, nagyértékü berendezésével együtt leégett; a különcz király ép ebben akarta tölteni a karácsonyéjt; felépítésén már dolgoznak. — Marosvásárhelynél a Maroson megindult a zajlás. — Az orsovai járásbíróság közzéteszi, hogy dr. Csabatáry Endre mehádiai elhunyt orvos mintegy 17,000 forintot hagyott hátra; ismeretlen örökösei kerestetnek. A Tűz a Haris-bazárban. Tegnap este tíz óra körül tűz ütött ki Magner Miksa ékszerésznek a Haris-bazárban levő bolthelyiségében. A házfelügyelő idejekorán észrevette a veszedelmet s értesítette a tűzoltóságot, melynek egy csapata hamar ott termett a bazárban s egy órai fáradsággal eloltotta a tüzet. A belvárosi kapitányság részéről Farkassányi Kálmán kapitány jelent meg az égés helyén, ahová az ékszerészt is elhivatták. A boltban körülbelül 8000 forintot érő ékszerek voltak fölhalmozva, melyekben nagy kárt tett a tűz. A kapitány gondosan megvizsgálta a helyiséget s arra a meggyőződésre jutott, hogy abban csak készakarva gyújthattak tüzet..Gyanúját megerősítette az a körülmény, hogy Magner a 8000 forintos készlet fejében 7000 forinttal tartozik, s az egészet 4000 forintra biztosíttató, minélfogva valószínű, hogy hitelezőit ki akarta játszani s szántszándékkal gyújtotta fel a boltját. E miatt még az éjszaka letartóztatták őt, s a míg a tűzvizsgáló-bizottság el nem oszlatja az ellene fölmerült gyanút, nem is eresztik szabadon. So= Elveszett ékszer. Szelényi Anna asszony, a népszínház tagja egy kettős lánczból álló értékes karpereczet veszített el tegnap a népszínháztól a hatvani utczáig menve. A megtaláló 30 forintnyi jutalmat kap. s. A vízivárosi veszett eb elfogójának a tanács mai ülésén 25 forint jutalmat szavazott meg, annak a munkásnak pedig, aki agyonütötte, 10 forintot. Tudvalevőleg a veszett eb agyonütésénél rendőrök is voltak jeen, de a rendőrök csak akkor jelentek meg, mikor nem volt már élet az ebben s a lövés, amit tettek s a szúrás, amit rajta ejtettek, csak a dögöt érte. = 36 fogás. Az obrozini (morvaországi) plébániáról a napokban 8700 forintot érő értékpapírokat loptak el s erről a főkapitányságot táviratilag értesítették. A tolvajt tegnap este elfogta a budapesti rendőrség Dadák József személyében a sugárúti 65. számú házban. Az ellopott értékpapírokat egytől-egyig megtalálták nála. — Egy munkás balesete. A Gánti utczai 23. szám alatt levő kovácsműhelyben tegnap az egyik legény ütésre e melt át fontos vaskalapácsával, Tikos József 22 éves kovácsregényt merő véletlenségből úgy vágta homlokon, e gyeti hogy a jobb szerhez TeTSTHPST centiméter hosszú seb támadt. A szegény fiatalembert, aki öt heti betegség után épen e napon állott munkába, a Rókus-kórházban ápolják.* A kórház halottja, Hingott József 12 éves gyári munkásíró, akit az óbudai hajógyári kötélgyárban elkapott s egészen összezúzott a gép, két napi szenvedés után tegnap a III. kerületi fiókkórházban meghalt. Holtestét fölbonczolják a halottas kamrában. — Tréfás tombola-nyeremények Kertész Tódornál. = A «Tréfás Lapok» humorisztikus képes hetilap mutatványszáma lapunkénál számának vidéki előfizetőinek példányaihoz mellékelve van. A lap elől Pálmay Ilka színes arcképét hozza és belől 15 szép képet. A lap a társadalmi kinövéseket élezelve ostorozza, de a tréfás életet csak bizonyos határig engedi s épen a tulfrivol irány ellen küzd. s. köri Pulszky Ferencz jubileuma. Az orsz. régészeti és embertani társaság és az irók és művészek társasága ma emlékünnepet rendeztek Pulszky Ferencz ötvenéves írói jubileuma alkalmából. Az ünnepelt férfiúnak érdemeit ma a tudomány, irodalom és művészet nagynevű munkásai dicsőítették. Nem szükséges tehát, hogy e helyen külön méltassuk a Pulszky munkásságát. Aki figyelemmel kíséri tudományos, társadalmi és politikai viszonyainkat minden lépten-nyomon találkozhatik az ő nevével. Sokoldalúságát, ritka tudományosságát és munkálkodásának széles körét bizonyítja a mai ünnep, amelyen minden oldalról méltányolni igyekeztek az ünnepelt férfiút. Az ünnep lefolyásáról szóló részletes tudósításunk igy hangzik: Az orsz. régészeti és embertani társulat illése. A jubiláris ünnep első mozzanata az országos régészeti társulatnak ez alkalomból tartott gyűlésében folyt le. Délután öt óra előtt kezdett gyülekezni a közönség az akadémia dísztermében, s öt órára nagy számmal voltak jelen miniszterek, képviselők, tudósok, írók és művészek. Az első széksorokban előkelő hölgyközönség foglalt helyet. Az elnöki emelvénnyel szemben az első széksorban ültek Tisza Kálmán miniszterelnök, Trefort Ágoston, Pauler Tivadar miniszterek és Péchy Tamás a képviselőház elnöke. Ezeken kivül ott voltak: Hunfalvy Pál, Szász Károly, Jókai Mór, dr. Lenhossek József, dr. Sztoczek József, Gyulai Pál, Szilágyi Sándor, Fraknói Vilmos, Pesty Frigyes, Tóth Lőrincz, Herman Ottó, Henszlmann Imre, id. Szinnyey József, P. Szathmáry Károly, Arany László, Komócsy József, Láng Lajos, Visi Imre, Szabó József, Beöthy Zsolt, Havas Sándor, Ballag Mór, Hampel József, Pulszky Ágoston, Pulszky Károly, Vizváry Gyula, Paulay Ede, Heinrich Gusztáv, Siposs Antal, Nagy Lajos a főváros képviselője s a hazai tudomány, irodalom és művészet még számos jeles munkája. Valamivel öt óra után Nyáry Jenő b. a társulat másodelnöke a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Pulszky Ferencz nagyérdemű elnökünk írói jubileuma alkalmából «az orsz. régészeti és embertani társulat» a mai ünnepélyes ülésen fogja e férfiú iránti mély és hálás tiszteletét kifejezni. Az ünnepély fényét nagyban emeli ama megérdemlett kitüntetés, hogy hazai tudományos társulataink és intézeteink elhatározták magukat küldöttségileg képviseltetni. Örömmel jelentem, hogy Budapest főváros, a magyar tud. akadémia, a magyar történelmi, a heraldikai és genealógiai, a képzőművészeti, a Kisfaludy- és Petőfitársaságok, az iparmúzeum, az orsz. képzőművészeti tanács, a magyar nemzeti múzeum, az egyetemi könyvtár, a «Hunyad megyei régészeti társulat», a tudomány- és műegyetemi olvasókör, a magyar írók és művészek díszes és nagytekintetű küldöttségeit körünkben üdvözölhetni szerencsénk lehet. Ez elismerés az élő iránt több nyomatékkal bír, mint ha halála után az érdemesnek emlékszobrot emelne az utókor. A tudomány, a világ e legtekintélyesebb hatalma tüntet a tudomány mellett. Ötven éve most, hogy nagyérdemű elnökünk tollat fogva kezébe az irodalom és a tudomány terén épp oly buzgó, mint sikeres tevékenységgel működik. Nagy idő ez, de nagy az eredmény is, melyet ez idő alatt kivívott. Tudjuk, hogy az ünnepelt a műveltség igényelte minden tudományban otthonossággal bir, de mégis az őstörténelem volt kiváló előszeretettel választott ama foglalatossága, melynél tehetségét egész fényében kifejthető s mely őt jutalmul, méltán, európai hírnévre emelte. Hazai archaeologiánk megalapítói, Ipolyi, Erdy, Henszlmann, Torma és Rómer neveivel mindenha az ő neve is ragyogni fog. E férfiaknak és neki köszönhetjük, hogy újabb időben annyi jeles tehetség érvényesült; az ő szárnyaik alatt, az ő útmutatásaik mellett növekedtek a régészettel foglalkozó fiatalabb tudósaink. Művei fáklyaként világítanak és biztos vezetőül szolgálnak az archaeologia sötét mezején. Nincs tudomány hazánkban, mely ily rövid idő alatt oly rohamosan fejlődött volna, mint az archaelogia. A föld, mely mindent eltakar, egyedül képes ismét mindent feltárni. Ásatásainknak köszönhetjük, hogy őskorunk mivelődési fokáról immár tájékozással bírunk. Ő volt, ki hazánk őstörténelmét «A rézkor» czimü nagyobb szabású művével gazdagította, s gondos felfedezése által, mely már a Budapesten megtartott ősrégészeti kongresszuson feltűnést keltett, őstörténelmünknek nagy szolgálatot tett. E kitűnő művét írói tevékenysége hattyúdalának nevezte el, sajtó alatt levő újabb munkái által azonban jóslatát örömünkre megczáfolva látjuk. Övé az érdem, hogy a magyar nemzeti muzeum régiségosztályát most nagyhírnevü külföldig tudósok mindinkább felkeresik, hogy tudományos műveikhez megbecsülhetetlen adatokat gyűjtsenek. Ő az, kinek az országos régészeti és embertani társulat megalakulását nagy részben köszönheti. Kezdettől, mint e társulatnak elnöke, ernyedetlen tevékenységgel és ritka tapintattal vezette üléseinket. Tudományi tevékenységben gazdag múltjára gondolva és érdemeinek elismeréséül az «országos régészeti és embertani társulat» mindig érzett háláját akarja kifejezni, midőn tiszteletére ez ünnepély megtartását határozta el. Hogy pedig helyesen cselekedett, annak az itt egybegyűlt fényes társaság, a tudományos társulatok nagytekintetű küldöttségei s hazánk itt megjelent kitűnőségei méltó bizonyságát képezik. Végül indítványozza, hogy Fraknói Vilmos vezetése alatt egy Szilágyi Sándor, Lenhossék József, Mailáth Béla, P. Szathmáry Károly tagokból álló küldöttség hívja meg Pulszky Ferenczet az ülésre. Az indítvány helyeslés közt elfogadtatott. Pár percz múltán Pulszky Ferencz a küldöttség által kisérve zajos éljenzések közt lépett a terembe, s elfoglalta az elnöki helyet. Ekkor Havasa Sándor díszmagyarba öltözve a régészeti társulat tagjainak nevében az alkalomhoz mérten kissé hosszúra nyúlt beszédben üdvözölte az ünnepelt férfiút. Vázolta Pulszky Ferencz munkálkodását a régészet terén, felsorolta kiváló érdemeit az őstörténelmi kutatások közül. Részletesen fejtegette a nemzeti muzeum rendezése és felvirágoztatása körül kifejtett nagyszerű munkálkodását s munkásságának mindama mozzanatait, melyek a hazai tudomány haladására epochalis jelentőséggel bírnak. Végül átadta neki a társaság tagjai nevében a pompás kötésbe foglalt díszalbumot, mely a régészeti társulat több tagjának munkáját is magában foglalja. A beszédet élénk éljenzés követte, majd Pulszky Ferencz a következő képen válaszolt: A múzsák háládatosak az időért, melyet nekik szentelünk, mert százszoros örömmel pótolják azt. Midőn a régészettel foglalkoztam, midőn száműzetésben voltam, midőn a jövő reményét is csaknem egészen elvesztettem, akkor a múzeum szobrai közt találtam vigaszt, mert láttam, hogy a mi szép és nemes, megmarad, midőn nemzetek és országok már elenyésztek. Most is ennek köszönhetem eme szép ünnepélyt, mely rám nézve annál megtisztelőbb, mert meg nem érdemeltem. Az én életem szakadozott volt, sok mindenfélére kellett figyelmemet kiterjesztenem s azért minden téren csak a középszerűségig vihettem, fogadják őszinte köszönetemet szívélyes megemlékezéseikért (Éljenzés.) Következett a küldöttségek tisztelgése. Elsősorban a tud. akadémiának az osztályok elnökei és titkáraiból álló küldöttsége, melynek nevében Hunfalvy Pál üdvözölte Pulszkyt. Elmondta, hogy a tud. akadémia örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy ez ünnepen, mely Pulszky munkásságát úgyszólván megkoszorúzza, kifejezze örömét és az ünnepelt iránt való elismerését. Pulszky ama kevesek közé tartozik, kiknek a külső körülmények és a természet mindent megadtak. Fölemlíti, hogy milyen nagy tevékenységet fejtett ki a tudományok érdekében. Ő a nemzet fiatal örege. Berlinben nemrég ünnepelték Ranke születésének kilenczvenedik születésnapját. Ha valaki, úgy Pulszky elérheti ezt a kort. Kívánja, hogy elérje azt és a nemzet megünnepelhesse 90 éves születésnapját, mint ahogy a Rankéét megünnepelték. (Élénk éljenzés.) Pulszky Ferencz következőkép válaszolt: Az akadémia megalakítása első mozzanata volt a magyar nemzet újjászületésének. Az akadémia folyton összeköttetésben maradt a nemzettel, és ezt a nemzet elismerte ama pártolással, melynél fogva soha nem fukarkodott iránta, ■ [UNK]I mif époly fontos mint a politika és hogy^^KépSBr^Uletet vallunk, mint politikai eljárásudl^B. Az akadémiai tagságot nálunk is nagy kitüntetésnek vesszük és méltán, mert az akadémia tagjai sorában a nemzet legjobbjaival találkozunk. Engem igen korán/ért az akadémia kitüntetése, melyet azzal iparkolltt megeghálálni, hogy tevékenységében mindig részt vettem. Különösen örvendek pedig, hogy oly kitűnő férfiú mint te, üdvözölsz engem ez alkalommal, ki idősebb vagy tálamnál, de még mindig megtartottad ama lelki erőt, mellyel bebizonyítod Magyarország jogait és lefegyverzedő elleneit. Kívánom, hogy te is elérd a 90-est. (Éljenzés.) A Kisfaludy-társaság küldöttségének szónoka Szász Károly üdvözlő beszédében hangsúlyozza, hogy Pulszky a Kisfaludy-társaságnak egyik legrégibb és legérdemesebb tagja. A Kisfaludy-társaság köszöni neki azt, hogy sohasem kicsinyelte, s mindig munkás tagja volt. Nem feledkezett meg róla akkor sem, mikor országok és tengerek választották el tőle. Kéri továbbra is a társasághoz való ragaszkodását s kívánja, hogy,éljen sokáig. (Éljenzés.) Pulszky Ferencz válaszában kiemeli, hogy a társaságnak hálával tartozik, mert megválasztotta tagjának a legkritikusabb időben. A Kisfaludy-társaság fedezte fel Arany Jánost és ez nagy érdem. Büszke arra, hogy tagja e társaságnak,s kéri a társaság tagjait: tartsák meg ezután is barátságukban. (Éljenzés.) A Petőfi-társaság küldöttségének szónoka Jókai Mór a következő beszédet intézte az ünnepekhez: Kedves barátom ! Megragadom az alkalmat, melyben úgy szerepelhessek, mint fiatal ember (Élénk derültség), aki egy vénebb pályatársat félszázados örömünnepén üdvözölhet! Mikor veled legelőször találkoztam (ezelőtt 36 évvel) akkor még talán fiatal voltam, te már akkor is veterán voltál, és most, midőn ismét egymás előtt állunk, én már veterán vagyok, te még mindig fiatal vagy. (Elénk tetszés.) Te már akkor országgyűlési képviselő voltál, akadémiai tag, három minisztériumban sorba államtitkár, én újoncz szakaszvezető az irodalomban, akit az én hadnagyom Petőfi a maga seregébe toborzott. (Tetszés.) Es te voltál a legelső igazságos bírálója ennek a Petőfinek, a ki magad is magasan állva, ennek a szellemi nagyságát már akkor elismerted. Hát az akkori nehéz idő kiegyenlítette a korkülönbséget vének és fiatalok között. Mi nem is voltunk igazán fiatalok soha. A mi életünk erőszakát nem kezdte a virágpazarló tavasz, hanem a munkaterhes nyár és a minden leveleket lehullató ősz. (Élénk tetszés) Mikor még figyelmekek voltunk, a nemzet vállunkra nehezíté a textikor legnehezebb terhét. (Éljenzés.) Mi volt az a teher? Te tudod legjobban, mert annak legnagyobb részét viselted. S midőn e nagy munkában elbuktunk, ismét nem a fiatal kor gyönyörélete következett el ránk, hanem egy hosszú, nehéz álom, kínzó látásával. Csakhogy nekünk, akik az álmokban csak szenvedő részt vettünk, könnyebb volt a dolgunk, mint azoké, akiknek a mi álmainkban élő fantomokként tevő részt kellett venni, ahova mi álmodtuk őket, oda el kellett nekik menni, amit mi álmodtunk róluk, azt meg kellett nekik kisérteni. Te is köztük voltál. (Élénk tetszés.) Hála az égnek, hogy fölébredtünk belőle ! És most az ébredés korában is itt találunk magunk között. (Élénk tetszés.) Segítesz a nehéz, de sikeres munkát nyomrólnyomra előbbre vinni, nagy tehetségeddel, gazdag tapasztalatokkal, világismerettel s hajdani törhetlen erővel. Te, ki a régészetet búvárkodtad mindig, a régiség rozsdáiból nem ragadt rád semmi. Te a régészetet, s abban a magyar előidőket is tanulmányoztad mindig. Te tudod azt, hogy a magyar hitrege alakjai között van egy sokat emlegetett bálvány-alak , melyben közöttünk még most is sokan hisznek, megjöttére várnak. Ez a legnépszerűbb bálványa fajunknak egy madár , de nem a Turul; őseink vezetője, — hanem a sült galamb. (.Élénk derültség.) Ez a rém az, a kit nem mi eszünk, hanem ő esz minket. (Derültség.) ez a ki döntő csatákat veszített el velünk, ez, a ki egy századot felfalt nemzetünk életéből, a mennyivel hátramaradtunk más országok mögött. (Elénk tetszés és éljenzés.) A te érdemed legnagyobbika az, hogy ennek a megrontó mesebeli rémnek a kultuszát lerontani segíted. (Élénk éljenzés.) Hogy te, aki tapasztalatokkal gazdagon jöttél meg a nagy világból, minden alkalommal hirdeted nemzetednek, hogy mástól, mint saját magától ne várja boldogulását; hogy amennyire saját erőnk emel, annyira nőhetünk, hogy abban a nagy világban, amelyre apellálunk, tisztelnek, becsülnek bennünket, egy kicsit ismergetnek is már, hanem azért hazánkra irgalmatlan vámot vetnek; szeretik, hogy élünk, de nem kérdik hogyan. Te hirdesd nekünk, hogy csak az a nagy szó, aminek tett a vége. Hogy a dicsekedőnek megszaporodnak az ellenségei, a panaszkodónak elfogynak a jó barátjai, csak a némán dolgozó munkás az, akit megtűr a nagyvilág; nagy porra, sisainkra senki sem figyelmez (Élénk tetszés), hanem a kalapácsütésünket meghallja az egész világ. (Élénk tetszés és taps.) Érzem nagyon jól, hogy hiba volt tőlem ezt a helyet elfoglalni más elöl; fiatalabb kedély nagyobb melegséggel tudta volna érdemeid egész hosszú sorát feltüntetni ez ünnepélyes felköszöntésnél; de mi ketten még ahhoz az iskolához tartozunk, amelyben a jó barátok szemtől-szembe nem cserélnek ki marasztalásokat s az igaz megbecsülés számára, mely szivükben meggyőződéssé erősült, nem keresnek múlandó szavakat. Egy kézszoritás megmond mindent. Fogadd a kézszoritást amaz írók nevében, a kik az általad legelsőül méltányolt Petőfi neve alatt egyesültek. Isten tartson meg testben, lélekben e hazánknak, irodalmunknak és családodnak oly sokáig, hogy akik még fiatalok közöttünk, hadd üdvözöljenek egykor, mint őszhajú fiatalt. (Élénk éljenzés.) Élj és világolj. (Élénk éljenzés.) Hosszan tartó zajos éljenzés és taps hangzott fel Jókai beszéde után. Mikor újra csend lett Pulszky a következőképen válaszolt: Kedves barátom! Szorosabban a márcziusi napokban ismerkedtünk meg, mikor a múzeum lépcsőzetének párkányzatáról szóltál a néphez, mikor még szép és dús hajú, karcsú fiatal ember voltál. Akkor lelkesítetted a népet, mely dörgő éljenzésbe tört ki. Azóta az idő leborotválta hajadat (Derültség), azóta nem vagy már fiatal ember s nem is szólsz a múzeumi párkányzatról a néphez, hanem a lapok hasábjain lelkesíted a nemzetet, a mely benned tiszteli a legtermékenyebb és legkedveltebb íróját és amely most is csak úgy, mint akkor, egyhangúlag kiáltja : Éljen Jókai Mór! (Élénk éljenzés és tetszés.) A magyar történelmi társulat és az egyetemi könyvtár képviseletében Szilágyi Sándor, az írók és művészek társaságának nevében Paulay Ede, a heraldikai és genealógiai társaság nevében Hagy Imre, a nemzeti múzeum nevében Friedvaiszky János aligazgató üdvözölték Pulszkyt, aki valamennyinek külön-külön röviden válaszolt. A műemlékek orsz. bizottságának képviseletében Henszlmann Imre intézett rövid beszédet az ünnepekhez. Minthogy a bizottság alelnökét betegsége akadályozta a megjelenésben, őt bízták meg, hogy üdvözölje Pulszkyt. Üdvözli tehát a társaság nevében, de üdvözli egyúttal a maga nevében, mint legrégibb barátját. Kilencz évvel ezelőtt barátságuk aranyjubileumát ülték, adja az isten, úgymond, hogy megülhessék e barátság gyémántos jubileumát is. (Zajos éljenzés és taps.) Pulszky Ferencz meghatva válaszolt a megható üdvözlésre. Közel hatvan esztendeje, úgymond, hogy ismerik egymást és mindig jóbarátok voltak. Együtt küzdöttek azóta mindig és barátságuk köteléke sohasem lazult. A megindulástól elfojtott hangon e szavakkal végzi beszédét: Élj boldogul! A közönség zajos éljenzése közt szorított egymással kezet a két régi jóbarát A hunyadmegyei régészeti társaság képviseletében Téglás Gábor üdvözölte az ünnepeltet, kikérve továbbra is ennek a társaság iránt való ragaszkodását és köszöni eddigi nagybecsű pártfogását. Pulszky válaszában hangsúlyozza a vidéki társaság nagy fontosságú feladatát és munkálkodásának nemes irányát. Kívánja, hogy jövőre is kedvező sikerrel működjék. (Éljenzés.) Ezután dr. Tergina Gyula az ünnepély rendezője felolvasta Kamermayer polgármesternek Budapest főváros hatósága nevében a rendező bizottsághoz intézett átiratát, a m. kir. tudományos egyetemnek üdvözlő átiratát, valamint a sárospataki ref. főiskola szépészeti társaságának üdvözlő táviratát. A budapesti tud. és műegyetem ifjúságának küldöttségét Ktelly Béla vezette s üdvözlő beszédében hangsúlyozta az ünnepelt kitűnő érdemeit, üdvözli a nemzet ifjúsága nevében, mely mindenkor hódolni kész a hazája fényéért és boldogságáért egész életén át oly nemesen harczoló férfi előtt. Pulszky Ferencz az ifjúságnak adott válaszában kérte az ifjakat: Ne felejtsék el soha, hogy ők vannak hivatva a most küzdő nemzedék nyomaiba lépni, ha az majd kidől. Tartsák meg lelkesedésüket és munkálkodjanak a haza üdvére. (Éljenzés.) A budapesti angol kör nevében Black Maurice másodelnök angol nyelven mondott beszédben üdvözölte Pulszkyt, mire ez hasonlóképen angol nyelven mondott köszönetet a körnek. Ezzel a küldöttségek tisztelgése véget ért. Az iparművészeti múzeum elnöke Ráth György a rendező bizottsághoz intézett átiratában kimenti magát elmaradásáért és üdvözletét küldi az iparművészeti múzeum képviseletében az ünnepeltnek. Az ünnep alkalmából számos távirat érkezett a jubileumot rendező társulathoz. A bécsi anthropologiai társulat nevében Andrián báró elnök a következő táviratot küldötte : «A bécsi anthropologiai társulat legmelegebb szerencse kivánatait küldi a El ______ Andor, polgármester .............. Nyáry Jenőhöz: «PulszkBerrencz ötven éves jubileuma alkalmából szülővárosa Eperjes üdvözletét s szerencsekivonatait küldi át.» A kulai kerület választói nevében számos polgár távirati uton üdvözölte Pulszkyt mint a kerület orsz. képviselőjét. A kedvezőtlen időjárás következtében a küldöttség nem jelenhetett meg. Ormós főispán Temesvárról küldött táviratában félszázados barátsága jeléül üdvözli Pulszkyt. Csabáról Bann Lajos és Zsilinszky Mihály üdvözlik, br. Kun Géza, Benczúr József, Apponyi Sándor, a délmagyarországi történelmi társulat, a hunyadmegyei régészeti társulat s számos más tisztelője és barátja az ünnepeltnek hasonlóképen távirati uton fejezték ki szerencsekivánataikat. E táviratok felolvasása után Pulszky Ferencz állott fel s a következő beszédet mondotta : Hetven év hosszú idő az emberi életben, de az a hetven év, melyet átéltem, a haza történelmében is egy nevezetes időszakot jelez. Mert ez volt a nemzet felébredésének korszaka, ebben kezdett a tudományosság gyökeret verni. Ez volt a költészet virágkora, ez a politikai élet legszebb kifejlése, midőn a harcz a régi institucziók és az újkor kívánalmai közt megkezdődött és a szabadság győzelmével és a parlamentarizmus megállapításával végződött. De ingyen nem nyerheti senki a szabadságot, ennek árát meg kell fizetni áldozatokban és vérben. Be is következett a szabadságháboru, melyben a nemzet régi harczi dicsősége újra feléledt s utána jöttek az elnyomatás nehéz évei, de végre a nemzet kitartásának s állami bölcsességének diadala, a kiegyezés, mely a koronát s a nemzetet kibékitette. Nem maradtak el azután is keserű s meddő parlamenti viták, de végre sikerült a fúzió s a kevéssel rá beállott felizgató, de annál termékenyebb kifejlése a nemzeti életnek, politikában, tudományban, művészetben. Ötven év alatt nagy eseményeknek voltam tanúja, nagy férfiaknak kortársa. Vörösmarty és Toldy, Széchenyi, Kossuth (Éljenzés), és Deák, Eötvös és Arany megtiszteltek barátságukkal s az a tény, mely őket környezi, világot vetett arra is, a ki közel állt hozzájuk. Ők elköltöztek közülünk, csak kevesen maradtak meg azok közül, kik e nagy kor változatos eseményeiben részt vehettek. Ugyanazért tudom, hogy az a megtiszteltetés, melyben engem részesítenek, nem annyira személyemet illeti, mint ama nagy kor emlékét, melyet átélni osztályrészem volt. Annak, ki az események e lázas változásaiban részt vett, annak nem maradott ideje, hogy konczentrálja erejét s egy bizonyos irányban működjék folytonosan. Nekem is hol politikusnak kellett lennem, hol régésznek, hol büntető joggal foglalkoznom, hol történelmet írnom, hol történelmet csinálnom. Később a száműzés idejében öt különböző nyelven, öt különböző ország hírlapjaiban kellett védenem az ország jogait és becsületét, újabb időkben pedig szólnom, írnom, gyűjteményekkel és művészettel foglalkoznom, s így elforgácsolnom erőmet. Ahelyett, hogy bizonyos szakmában kitűnőségre emelkedhettem volna, sok szakmában középszerű maradtam, de azért volt alkalmam koromra és környezetemre hatni, ha nem is került maradandót teremtenem, hosszú munkásságom mégsem maradt minden nyom nélkül hazánk kulturális életében. Aki hosszú nyilvános életet él, annak meg kell vívnia sok ellenkező nézettel, az sok érdeket sért meg sok személyes összeütközést nem kerülhet ki, s ki van téve a pajkosság és bosszantás, az irigység és fellobbanó harag apró tűszúrásainak. Ezek csak akkor szűnnek meg, midőn a nyilvános élet színpadjáról leszállunk, s ha azután a sirhant fedez, a közönség elfelejti a hibákat s botlásokat, csak az érdemekről emlékezik meg s a babérkoszorút, mely az előtt megillette, koporsójára teszi le. Csak a sors ritka kedvenczeinek jutott osztályrészükül, hogy még életükben tapasztalhassák fáradozásaik elismerését. Ily ritka szerencsében részesítenek önök, tisztelt barátim, itt látom a hazai kultúra minden ágának leghivatottabb képviselőit, kik most érdemem felett megtiszteltek. Vegyék forró köszönetemet szívességükért s legyenek meggyőződve, hogy a mint eddig hazánk kulturális érdekeit tűztem ki munkásságom főczéljául, úgy ezentúl is a haza jövőjét csak kulturális haladásával látom kapcsolatban s boldognak érzem magamat, ha alkalmam lesz önöknek támogatása mellett ezentúl is e czélra közreműködhetni. (Éljenzés.) Végül Nyáry Jenő b. elnök köszönetet mondott a képviselt társaságoknak és intézeteknek, majd felkéri az ünnepeltet, hogy a társulatot további fejlődésében is vezérelje; az ülést Pulszky Ferencz éltetésével zárja be. (Éljenzés.) Ezzel az ülés véget ért. Az írók és művészek diszlakomája. Az irók és művészek társasága a jubiláns tiszteletére esti fél nyolcz órakor diszlakomát rendezett a hungáriaszálló nagy termében. Tervben volt, hogy a lakoma hangversenynyel köttessék egybe, de a terem kicsinysége s a résztvevők nagy száma miatt e terv meghiúsult. Pulszky Ferencz tisztelői a terem minden zugát megtöltötték, úgy hogy a hangversenyhez szükséges emelvénynek már nem jutott hely. Viharos éljen fogadta a jubilánst, ki fél nyolcz óra után jelent meg a teremben leányával Hampl Józsefnjével karján. Molnár Antal üdvözlő beszéd kíséretében nyújtotta át a gyönyörű mívű díszalbumot, mely a magyar írók és művészek névaláírásait foglalja magában. Molnár Antal bezédében melegen emlékezett meg Pulszky Ferencz érdemeiről, melyeket a társaság irányában szerzett. Vezetője volt a társaság hazai és külföldi kirándulásainak, mindenütt a társaság javára értékesítette gazdag szellemi tehetségeit, úgy hogy ez által a kis társaság és a nagy világ között az összeköttetés mindig bensőbbé vált. Pulszky Ferencz a meghatottság nem titkolható érzelmei között köszönte meg a szép megemlékezést, mely egyformán értékes előtte, mint baráti emlék s mint iparművészeti remek egyaránt nagy és maradandó becsű. Majd Komócsy József szavalta el emelkedett szellemű ódáját, melyben Pulszky Ferencznek a magyar társadalom, művészet és irodalom iránt szerzett érdemeit dicsőíti. Ezután a vendégek nagy és díszes társasága a teremben felterített három asztal körül foglalt helyet. Ritka és kivételes alkalom az, midőn az irodalom, tudomány s művészet ennyi kiváló művelője gyűl egy társaságba. A jubiláns családjával együtt az asztalon foglalt helyet, melynek hátterét Pulszky Ferencz márvány mellszobra diszile gazdag élőnövény ékesitéssel. Ott láttuk a többek között a következőket: Salamon Ferencz, Lenhossék József, Keleti Károly, Gyulay Pál, Berzeviczy Albert, Emich Gusztáv, Veisz B. Ferencz , ühiczey Samu, Mikszáth Kálmán, Bartók Lajos, P. Szathmáry Károly, Török József, Görgey István, Havass Sándor , Siposs Antal és még számosan. A pohárköszöntők sorát Siposs Antal nyitotta meg, rövid, de szellemes beszédben kívánva minden jót az érdemekben gazdag jubilánsnak. Pulszky Ferencz az ő szokott szellemes modorában köszönte meg a jókívánságokat, majd pedig egy ügyes fordulattal arra tért át, hogy a mai emlékezetes napon annyi volt már a tudományos és okos beszéd, hogy jobban örül a társaság, ha azontúl tréfás dolgokkal foglalkoznak a következők. Pulszky felszólalásának nem is maradt el a foanatja, mert a következő roaszban P. Szathmáry Károly Pulszky Ferencz legtöbbet apostrophált tulajdonságával, orrával foglalkozott, nagy derültséget keltve. Éltette Pulszky Ferencz családját, a kiválóan szellemes Hampl Józsefnél, különösen pedig Takács Lajos humoros pohár-köszöntőjében szintén Pulszky családját élteti. Komócsy Gyulay Pált köszönti fel, Henszlmann Imre pedig a jubilánst élteti. Ezután Molnár Autal az üdvözlő sürgönyöket olvasta fel. Első volt ezuk között Rudolf trónörökösé, a ki Mürzstegből emlékezett meg az érdemes tudósról. A trónörökös sürgönye szószerinti szövegében a következő: Zum( heutigetiTage meine innigsten Glückwünsche); mögenSienoeh lange in ungeschwächter Kraft zum Wohie und Zierde der Wissenschafft erhalten bleiben. Herzliche Grüsse Rudolf. Weilen a bécsi Concordia elnöke egylete nevében a következőkben üdvözli a jubilánst : Die Wiener Concordia beglückwünscht den ausgezeichneten Vorkämpfer liberaler Ideen zu seinen lünfzigsten Kämpfer- und A bécsi anthropologiai társaság Schriftsteller Jubileum. nevében br. Adrian elnök és Szombatiig titkár aláírásával a következő táviratiérkezett: Die Anthropologische Gesellschalt in Wien sendet dem hochberühmten, specieil um die ungarische Urgeschsichtslbrsohung ausserordentlich hochverdienten Jubilar die herzlichsten Glückwünsche. Gelletich Bódogh Gráczból köszönetét fejezi ki a múltért, szerencsét kíván a jelenhez és jövőhöz. Beszterczebányáról Grüniwald Béla a következőket tártja: Ha már nem lehetek jelen jubileumodon, fogadd tőlem ily formában tiszteletem és ragaszkodásom kifejezését. Tanárky Gedeon Nagy-Köröstől szives üdvözlettel sorakozik a tisztelgőkhöz. Az erdélyi muzeum-egylet nevében Eszterházy elnök és Finály titkár üdvözlik a jubilánst. Teleky Sándor gr. Nagy- Bányáról a következő táviratban emlékszik meg a veterán judi.wM : Pulszky Ferenczet, a nagy tudóst, a régészéül v» uitt'tereme!, az én kedves Pólikám atyját üdvözlöm, a 'árumázoFnak együtt és egyenként boldog uj éveket kívánok. Dr. Kehrt*. Zágrábból kíván üdvöt és hosszú boldog életet, Karlsruhes»« vr- Rosenberg Mark emlékezett klyesen a mai napról. Fiúméból irodalmunk1 Igtorának kíván áldást és üdvöt Eródy Béla. ^edzőf^eiztzer János nyilvánítja hazafias üdvözlet és magyar taddományosság nagy férfiának. Szűk szive, angol szövegű táviratban Liechtenstein György Edinburgból röpíti jó Tavonaágait a jubilánshoz. Vas megye főispánja, Rádó Kálmán tisztelettel üdvözli a tudomány és minden szép kipróbált munkáját. Táviratokat küldtek, még TComáromy Andor tanfelügyelő, Huszka J. tanár s Nagy Géza muzeumőr Sepsi-Sz.-Györgyről, Fenyvesesy Ferencz B.-Gyarmatról és Szabó Gusztáv Temesvárról Rudolf trónörökös táviratának felolvasása után a közönség riadó éljenekben tört ki. Pulszky Ferencz adott méltó kifejezést az emelkedett hangulatnak éltetve a trónörököst. A táviratok felolvasása után felhangzott a teremben a czigányzene, melynek nótái mellett a társaság derült hangulatban sokáig mulatott együtt. SZÍNHÁZ, művészet. ^ — Hangverseny. A Budapest I. ker. tabáni iskolaszék, a tabáni szegény sorsú iskolás gyermekek felruházása javára, január 5-én hétfőn, a budai kör termeiben (lánczhid utcza, északkeleti vasúti palota, alsó kapu, í. em.) hangversenyt rendez. Műsor: Férfi-négyes dal, előadják a budai dalárda tagjai. Legenda és Mazurka Wieniawskitól, előadja hegedűn Vecsey Lajos, zongorán kiséri Istvánfy M. Magyar népdalok, énekli Apatitzky Bella k. a. Szavalat, előadja Bercsényi Béla. Férfi négyes-dal, előadják a budai dalárda tagjai. A hangverseny kezdete nyolcz órakor és utána táncz következik. — Német színház. A holnap színre kerülő Tannhäuser czimü 3 felvonásos paródiában, Thaller, Drukker, Haas, Tuschl és Pokorny urak, Stein kisasszony és Schindlerné asszony működnek közre. Ezt követi Fine Vorlesung bei der Hausmeisterin, Thaller és Drucker urakkal a főszerepekben. Január elsején Lesser igazgató is föllép mint Henrik, Jordan 3 felvonásos Lurch's Ohr czimü vígjátékéban. — Tomaiaeo Salvini, a nagy olasz színművész, ki régebb iuő óta lireuczei villájában lakik, deczember 21-én ünnepelt névnapján számos üdvözlő iraton kivül levelet kapott egy Clark nevű amerikai milliomostól, ki azt az ajánlatot teszi, hogy Firenczében márványszobrot emeltet saját költségén a művésznek. A városi tanácsot meg is kérte már a milliomos, hogy jelöljön ki alkalmas helyet a szobornak. A szobrász megválasztását is Salvinira bízta Clark, valamint azt is, hogy a legkedvesebb szerepében ábrázoltassa magát. Salvini nem fogadta el e szép ajánlatot s kérte amerikai bámulóját, hogy mondjon le tervéről. A nagy művész különben legközelebb ellátogat (most már negyedízben) Amerikába, hol egy színészfiú nagy diadalokat arat. — Eladás a színházban. A Gr. Typ.-nak írják e hó 27-ről Villachból: A helybeli színházban a tegnapi előadás alkalmával nagy riadalom támadt, melynek könnyen végzetes következményei lehettek volna. A negyedik felvonás közben ugyanis durranásszerű zaj hallatszott, minek következtében a közönség megrémülve, a kijáratok felé kezdett tolongani. Az asszonyok és gyermekek sírva fakadtak, egy nő el is ájult. Az eszeveszett tolongás csak akkor szűnt meg, mikor a színpadon egybegyűlt színészek megnyugtatták a közönséget, hogy nincs semmi baj. Az előadás ezután zavartalanul folyt tovább. Néhány bőrhorzsolást leszámítva, a nézőkben semmi baj nem esett. A riadalom okáról azt beszélik, hogy a színházzal szomszédos kaszárnyában valaki öngyilkossági kísérletet követett el és lövésének robaja rémítette el a közönséget. — Budapest látképei. A főváros által Budapest szebb pontjainak látképeire hirdetett pályázat, határnapja holnap jár le. A pályázat eddigi előjeleiből ítélve is, rendkívül sikeresnek ígérkezik. Már eddig mintegy 30 kés érkezett be Gerlóczy Károly alpolgármesterhez, mint a képzőművészeti bizottság elnökéhez, köztük hét Bécsből Nadler Róberttel. A pályázók közt vannak Aggházy Gyula két képpel, Spányi Béla három képpel, Tölgyessy Arthur két képpel, Feszty Árpád négy képpel, Molnár József öt képpel, továbbá Ligeti Antal, Bruck Lajos, Böhm (Benő) Károly, Brodszky Sándor, Lechner Gyula, Schickedanz Albert, Balló Ede, Mesterházy Kálmán és kívülük még többen. A képeket a fővárosi új városház nagybizottsági termében közszemlére állítják ki s a kilencz tagú bíráló bizottság csak később dönt arról, hogy 1200 frtjával melyik tizenkettőt rendelje meg végleges kivitelben a főváros számára s ugyanekkor fogja odaítélni a kitűzött öt, három és kétszáz forintos pályadíjakat is. SPORT. — Udvari szarvasvadászat. Mürzstegből írják tegnapi kelettel: A király ő felsége ki tegnap érkezett ide ma a vadásztársasággal együtt a fischer-riegeli pagonyokban kezdte meg a három napra tervezett szarvasvadászatot. Az első nap eredménye nem kedvező, mert csak hét szarvas esett zsákmányul, hármat pedig megsebesítettek. A király ő felsége egy sutát lőtt és egymást megsebesített, Rudolf trónörökös és Lipót bajor herczeg egy szarvast ejtettek el. A szerencse e napon a toskánai nagyhercegnek kedvezett, ki három sutát leterített és kettőt megsebesített. A hetedik szarvast Sperlbauer főerdész lőtte, mig a király nyolcz többi vadászvendége zsákmány nélkül volt kénytelen hazatérni. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Nagyobbszerü jótékony alapítványt tett Degenfeldi Wetter Karolina, vagyonát mintegy 27244 frt értékben jótékony czélra hagyván.. A budapesti törvényszék a napokban tette át a hagyatékot képező összeget a város letétpénztárába. A kamatoknak egy ideig egy a végrendeletben megjelölt egyén lesz élvezője, de ennek halála után a Gaál-család két fia élvezi az 500—500 frtos stipendiumokat. Ha a Gaál-családból középiskolai tanulók nem lennének, akkor az alapítvány kamatait két budapesti orvosnövendék fogja élvezni. Az ügyosztályok újjászervezése ügyében érkezett miniszteri leirat a mai tanácsülés elé terjesztetvén, a tanács elhatározta, hogy a közigazgatás érdekében valónak látja az életbeléptetés mielőbbi eszközlését s ezért oly javaslattal járul a közgyűlés elé, hogy a pályázatot a 4 tanácsnoki állomásra azonnal írja ki, a miniszter észrevételeit pedig a szabályzatba vétesse föl. — A Mayer-féle árvaház építése a küszöbön áll. Ma a munkák kiadására nézve a 8-ik ügyosztály megtartotta az árlejtést. Ajánlhatni fognak elfogadásra a következők : a föld- és kőmives munkára (42,078 frt 66 kr ) Kernstoch K. és J. 1 b1h’s lo eng. vagy Hofhauser Elek loo/o eng. A kőfaragó munkára (5520 frt 88 kr.) Udvary György 12% eng., az ácsmunkára (4179 frt 79 kr.) Hermann 12V2«/o, Czipauer János llVso/o, Antóni Tamás 93/ioo/o eng. Az asztalos munkára Madary Gábor 20%, vagy Kovács 13Va °/o, vagy Lemberger 16%o%, vagy Szeibl 131/7 ° lo engedménnyel. (Előirányzat 5142 frt 70 kr.) A vas- és lakatos munkára Rill Lajos 2is/io»/o, vagy a vasmunkára (3604 frt 20 kr) Schlick lTJfü, vagy a lakatos munkára (3049 írt 45 kr.) Berkes 19% eng. A cserepező munkára Seidl 108/16% eng., vagy Kovács 10%% eng. , a bádogos munkára Minkovics és Kulcsár 28% eng., a szobrász munkára Kranosch 15% eng., s végre az üveges munkára Salveter 25%% eng., vagy Glatz 13%% engedménnyel. Uj kóstáti vaspálya. A városliget külső részeihez vezető közlekedési utak szaporítása s a közlekedési eszközök javítása már hosszabb idő óta élénk utánjárás tárgyát képezi a főváros egyes részeinek ez által különösen érdekelve levő lakosságánál, s ez ügyben tudvalevőleg dr. Halász Géza és érdektársai egy indokolt előterjesztést intéztek a fővárosi tanácshoz, melyben utalva van arra a szükségre, hogy a városliget külső része egy övezeti vaspálya által a város élénk forgalmú északkeleti részeivel kapcsolatba hozandó volna. Ez az előterjesztés illetékes helyen igen jóakaró méltatásra talált, minek folytán tanácsi határozattal kimondatott, hogy a közúti vaspályatársaság felszólítandó emez övezeti pálya gyors előállítása iránt nyilatkozni, esetleg a kiviteli terveket beterjeszteni. Ámbátor eme minden oldalról czélszerűnek elismert közlekedési vonal létesítése ily hathatós pártolásnak örvend, mégis attól tarthatni, hogy a közúti vaspályatársulat az ügyet nem fogja kellő hévvel felkarolni, sőt némely, itt nem részletezendő okoknál fogva azon lesz, hogy annak kiépítése elhúzódjék, vagy épen a tárgyalások lebonyolítása által az egész ügy abbamaradjon. Viszont annál örvendetesebb, hogy a kérdéses pályahálózat létrehozása nem kizárólag egy társaság kisebb vagy nagyobb vállalkozási hajlandóságáról van feltételezve, hanem vannak még egyéb, a szükséges tőkével rendelkező, vállalkozni kész üzleti egyének is, akik ezt az ügyet teljes mérvben figyelmük tárgyává tették és készek e fotós feöztekftdési vonal