Egyetértés, 1885. január (19. évfolyam, 1-31. szám)
1885-01-22 / 22. szám
1885 színház, művészet. — Meluzsna, a Szép hableány holnap csütörtökön kerül ismét színre a népszínházban s ez alkalommal lép fel először hosszas betegsége után Horváth Vincze, a kukta szerepében. Pénteken e látványosságot ismétlik, szombaton pedig a * Vadgalamb >-ot adják. — A Teleki Jutalomra a m. t. akadémiához beérkezett pályamunkák bíráló bizottságába a nemzeti szik. . ház igazgatósága Nádai Ferenczet és Vízvári Gyulát jelölte ki. Az akadémia részéről Arany László és Csiky Gergely vannak kiküldve s a bizottság elnöke Zichy Antal tiszt. tag. A pályázat eredménye márczius 19-én, • az alapító nevenapján rendkívüli összes ülésben fog kihirdettetni. — Liszt Ferencz már elutazott Rómából, hogy a magyar fővárosba költözzék át, hová e hó utolsó napjaiban fog megérkezni. Mielőtt megérkezik, Sz.-Fehérvártt fog néhány napot tölteni egyik unokahugánál gr. Laár alezredes nejénél, ki jelenleg a nevezett városban van állomáson. Liszt «Király dalát» legközelebb Pécsett adták elő a színházban a színházi ének és a városi zenekar közreműködésével s Langer Viktor színházi karnagy vezénylete mellett. A mű nagy hatást keltett s a közönség szűnni nem akaró tapssal fogadta a kiváló előadást. • A német színházban holnap Fedora czimszerepét játsza Frank Katalin kisasszony, holnapután pedig Blumenthal Grosse Glocke czimü vígjátékiban semélyesíti Seidén bárónőt. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. , — jan. 21. Roth főpolgármester megnyitván a közgyűlést, bejelentő Kabdebó István biz. tag halálát. A paládhoz részvétirat küldetik. Kapdebó helyére Horváth József póttag fog behivatni. Bernáth Béla interpellálta a polgármestert, hogy a belváros mellékutczáiban mint a magyar utczán, reáltanoda utczán, régi posta utczán stb. a világítás igen hiányos, a gázlángok igen szórványosan vannak elhelyezve. Kamermayer válasza, hogy a hatóság a mellékutczák világítását is lehetőleg javítani szándékozik, tudomásul szolgál. Ugyancsak a polgármester felelt ezután Hubenay József minapi interpellácziójára a vámsorompóknál uralkodó viszonyok tárgyában. A pénzügyigazgatóság a tetti kérdezősködésre ama választ adta, hogy a sorompók ápriltól októberig reggel 4-től este 10-ig, más hónapokban reggel 5 tól este 8 ig vannak nyitva. Egész éjen át nyitva hagyni nem volna helyes a sorompókat, mert a csempészet előmozditlatnék s a személyzetet is szaporítani kellene. Hubenau nem tartja Budapest fővárosi jellegével megegyeztethetőnek, hogy adóköteles árukat hozó kocsik éjjel nem jöhetnek be, e választ mindazáltal tudomásul veszi. Kun Gyula tanácsnok bemutatta az általános vízvezetéki rendszabályt és vizdíjtariffát, kérvén, hogy az kinyomatván, a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzessék. Bemutatta egyszersmind a budai vízvezetéki dijak ügyében érkezett ismert leiratot is. Ebben tudvalevőleg elrendeltetik a jobbparti kültelki vizdijak felényire leszállítása. A tanács a leiratra, illetőleg az ezt megelőzött 1883. junius 10-iki leiratra azt feleli, hogy az ebben foglalt lényeges kifogásokat szükségesnek látta szakszerűen tárgyaltatni, s illetőleg a vízvezetéki rendszabályt megalkottatok mielőtt a közgyűlés elé hozta volna. Ennek az ideje csak most érkezhetett el, tehát a közgyűlés most feleljen az 1883-iki junius 10-ki leiratra. Egyúttal a tanács magyarázatát adja eljárásának s felvilágosítást nyújt arra, hogy a leszálíttatni kívánt kültelki vizdijak nem is szedettek oly mélvben, hanem csak oly mérvben, a minőre a leszállítás követeltetik. — Ily értelemben kért felvilágosító feliratot küldeni a kormányhoz. Buzeczky Pál azt mondja, hogy tapasztalata szerint a budai kültelken tényleg írtak elő házosztályonkint 3 frt vizdijat, ha tehát tényleg meg se szedeted, a feliratban be kell ismerni, hogy az előírással a város tévedett. Kun tanácsnok beismeri, hogy a tervezet szerint vetettek ki 3 frtos díjat, de soha se szedték, mert a kormány nem hagyta jóvá, sőt aki fizetni akarta, attól se fogadta el a vízvezetéki pénztár. Sághy Gyula azt a nézetet fejezi ki, hogy miután a vizv. rendszabály tárgyalásától úgy is csak két hét válasz el, a felvilágosító lelirat is csak akkor küldessék föl. Ennek a föliratnak a mai közgyűlésből való felterjesztését kéri, mert a miniszternek 1883-diki leiratára legalább 1885-ben már csak udvariasságból is sietni kell a választzal, mert a mi hibánk, hogy a budai vizdijak felöl a kormány máig is homályban van. Országh Sándor érti a min. leiratnak éles hangját, mert lm a hang más volna, a közgyűlés talán még ma sem volna abban a helyzetben, hogy az 1883. jun. 10-iki leiratot ismerje. A feliratban, mit a város közgyűlése intéz, a tanács eljárását is fejtegetni kell s ízt. Kell mondani, hogy a főváros hatósága ma jutott tudomására az 1883. júniusi rendeletnek, de a vízvezetéki díjszabás bemutatására kell, hogy 4—6 heti határidőt kérjen. Kamermayer polgármester, miután Országo e térre vitte a vitát, a tanács eljárását szükségesnek látja indokolni. Az 1883 iki leirat azért nem hozatod azonnal közgyűlés elé, mert nem lett volna gyakorlati haszna, nem lett volna egyéb eredménye, mint kérdés a tanácshoz, hogy a vizdijtarifát mutassa be. ily müvek megalkotása, bizottságokkal és albizottságokkal — fájdalom — nehezen ment. Formahiba ha történt is — kár nem történt senkin, mert a fölemelni szándékolt dij nem szedetett. Fuchs Gusztáv azt mondja, ő rá nem csak kivehetett, hanem be is űzette a fölemelt vizdijat 1883 ban. Fenyvessy Adolf megdöbbentőnek tartja a mi itt történt. Ha Abderában történik ilyesmi, nem csodálja, de Budapesten! Országh Sándor szavai helyesek, de a miniszter méltán kérdezi: nem tudjátok felelősségre vonni a tanácsot? Ő nem akar végletekig menni, ezt nem indítványozza, de az mégis föltűnő, hogy a tanács a késedelem indokául elősorol mindent, hideg van, meleg van, stb., sőt a bizottsági tagokra is látszik bizonyos részt hárítani. Pedig itt törvényszegés történt, mert a törvény azt mondja, hogy a főv. közönséghez intézett rendeletet mindjárt be kell mutatni Kamermayer látható felindulással monda, hogy ilyeneket szó nélkül nem hagyhat. Ezeu Fenyvessy tudhatná jól, hogy pl. a közélelmezési ügyben az elnök minden jóakarata daczára is oly sokáig nem lehetett semmire menni. A Sok retorta, a sok fórum az oka az ügyek húzódásának. Nem akar semmi hibát takargatni, de hogy ebből a dologból erővel cause celebre-t csináljanak, valóban nem érdemli meg. Kéri, hogy a tanács előterjesztése értelmében fogadja el a feliratot a közgyűlés. (Tetszés, elfogadjuk! Az elnök azt hangsúlyozza, hogy a tanácsnak kötelessége lett volna a közgyűléshez nem két év múlva hozni a leiratot, s itt mulasztás történt. Halász Géza Országának megjegyzi, hogy annak kiemelése, hogy a közgyűlés az érintett 83-iki leiratról csak ma szerzett tudomást, nem szükséges, mert az a tárgyalási iratokból úgyis kitűnik. (Derültség.) Egyébámt a tanács teljesen földeríti az ügyet, s ami a késedelmeket illeti, a város is tudna másünnen, nem a várostok hozni elő példákat (Igaz !) de efféle izetlenkedés itt nem lehet ezélunk. Bacz Károly szólt még a vízvezetési díjakról, s Kun tanácsnok proponálta, hogy a jövő közgyűlésig a tárgy teljes megértéséhez szükséges iratok (közgy. határozat, min. leiratok) kinyomassanak. Országh Sándor végszava után a közgyűlés szavazás utján elfogadta a tanács előterjesztéseit, a jövő közgyűlés napirendjére tűzte ki a vizrendszabályt s az iratokat kinyomatni rendelte. Országhamaz indítványa mellett, hogy emeltessék ki a feliratban a tanács késedelme — alig keltek fel néhányan, s így az indítvány megbukott. A felvilágosító felirat oly szövegben fog küldetni, mint ahogy a tanács előterjesztő. Csendics jegyző előadta a minisztérium leiratát három új gyógyszertár felállítása iránt. Halász Géza sajnos tudomásvételre ajánlja a miniszter ama eljárását, hogy a főváros akarata ellenére gyógytári jogokat engedélyezett. Jiáth Károly elnök és Halász Géza felszólalása után a közgyűlés többsége a miniszter leiratát egyszerűen tudomásul vette. Kövér Kálmán jegyző az omnibusz-ügyben készült javaslatokat mutatta be. A kiállítási omnibuszvállalat iránt az alkudozási kísérletek nem sikerültek. A tanács javasolja, hogy a főváros várja be február 6-ikát s akkor a körülményekhez képest fog újabb javaslatot tenni. Dr. Passauer a bécsi omnibusz-társulat részéről beadott ajánlatot a mai postán érkezett levelével visszavonta. Tehát itt minden pusztán tudomásul veendő. Luczenbacher Pál szerint itt csupán az a teendő, hogy február 6 ikán az új omnibusz szabály ne legyen életbeléptetve. Kövér erre nézve megjegyzi, hogy ez körülbelül a tanács által is kilátásba helyeztetik. Az előterjesztés tudomásul szolgált a kiállítási olcsó lakások (iskolák felhasználása s a tanév megrövidítése) ügyében a javaslat tárgyalását Tenczer Fai indítványára (alig voltak 20-an jelen) a jövő közgyűlésre halasztották. Ezzel a közgyűlés befejeztetett tagok Válaszlasa, mely közben az ülés a szavazatok beadása alatt felfüggesztetett. Ezután Fodor József titkár adta elő jelentését. A múlt évben a társulat 7 szakülést tartott,amelyeken 13 előadó 18 tárgyról értekezett, továbbá hat népszerű estélyt rendezett. Előadja a választmány legújabb berendezését. Ugyanis «Képszerű természeti adományi kurzusok»-at fog a társulat rendezni minden esztendő téli folyama alatt. A kurzus mintegy 15 előadásból fog állani, amelyek valamely tudomány, pl. az egyik évben chemia, másikban fizika, majd embertan, földtan stb. alapvonalait rendszeresen és a művelt közönség igényeihez mérten fogják tárgyalni. Ez előadások egyszersmind nem maradnak pusztában elhangzó szó; nyomtatásban ki fogja adni azokat a társulat. — A társulat kiadásában a lefolyt évben összesen 18 füzet, 3 kötet jelent meg, 141 nyomtatott ivén 169 rajzzal és egyéb műmelléklettel Az orsz. segélyből a múlt közgyűlés fizika-meteorológiai munkákra hirdetett nyílt pályázatot. A Schuster Bugát-féle alapból zoológiai munkákra kitűzött pályadíjat dr. Patay Jenő kolozsvári egyetemi magántanár nyerte meg. Konstatáltatott továbbá még, hogy a társulat tagjainak száma 5756, akik között 139 alapító tag van. Ezután Leutner Károly pénztáros adta elő jelentését, mely szerint a társulat összes tiszta vagyona készpénzben, értékpapírokban és kötvényekben az 1884. év végén 67,505 forint 92 krajczár; tehát — öszhasonlitva ezt a múlt évi tiszta vagyonnal — az 1884. évi szaporodás 7613 írt 25 kr. Végre Heller Ágost könyvtáros terjeszti elő jelentését, s tudatta a közgyűléssel, hogy a könyvtár áll 6828 műből 14062 darabban, a társulat 142 vidéki és külföldi tudós egyesületnek folyóirataival áll csereviszonyban. A közgyűlés a folyó 1885. évben 1000 forintnyi összeget oly tudományos munkálatok előmozdítására kíván fordítani, melyek országos érdekű élettani vizsgálatokat, vagy az orsz. viszonyainak e tekintetükből való kutatását és a tudományok mostani állásának megfelelő leírását, avagy e kiemelt feladatokat előmozdító szakmunkák írását tűzik ki czéljákul. Erre pályázat hirdettetett. Továbbá a növénytanból titkos pályázat. Tanulmányoztassannak összehasonlitólag boncz- és fejlődéstani szempontból a gyékényfélék családjához tartozó nemek kiváló tekintettel a világ fejlődésére. Jutalma a Bugát-alapitványból 300 frt. A beküldés határideje 1885. okt. 31-dike. Ezzel a közgyűlés véget ért. — Házépítő tisztviselők a miniszterelnöknél. A házépítő tisztviselők egyesületének Gaál Ferencz elnök, Vidámy Béla titkár, Farkó Sándor és Biró Ferencz tagokból álló küldöttsége ma délelőtt tisztelgett Tisza Kálmán miniszterelnöknél, hogy pártfogását kérjék az egyesületük által építendő tisztviselői házak adómentessége tárgyában. A miniszterelnök szívesen fogadta a küldöttséget s az építési szándékot helyeselvén, megjegyezte, hogy mivel kérelmük a törvényhozás elé tartozik, a saját akarata szerint nem rendelkezhetik. Addig is ígéri, hogy kérelmüket pártolni fogja az országgyűlésen. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — A k. m. természettudományi társulat ma délután 5 órakor az akadémia üléstermében közgyűlést tartott. Szily Kálmán elnök rövideh beszéddel nyitá meg a gyűlést, mire felhívja a közgyűlést a választmányi EGYETÉRTÉS, CSÜTÖRTÖK, JANUÁR TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Az óbudai népbank ügyében ma délben hirdette ki Zigmondovics elnök az ítéletet, mely szerint az új tárgyalás alapján Hazay Gyulát a btk. 361. és 363. §-aiba ütköző, idegen vagyon hűtlen kezelése bűntettének vádja alól fölmentette, bakos ügyész az ítélet ellen felebbezett. Szocialista anarchista ellen. (Esküdtszéki tárgyalás.) — január 21. A budapesti esküdtszék előtt ma a szoczializmus és az anarchizmus divatos eszméi harczoltak egymás ellen két becsületes czipészmester személyében. Vádlóként Schrodt Lajos aradi polgár lépett föl Schneider János fővárosi munkás ellen, ki a szerkesztésére bízott Arbeiter- Wochen-Chronik-ban sértő czikket közölt felőle. Az inkriminált közlemény e lapnak 1884. augusztus 24-ikén kiadott 34. számában jelent meg X. aláírással aradi levél alakjában. A vádló különösen a következő sorokban látott becsületsértést: «Miután ez a banda (az anarchista párt) gazságai által több áldozatot az akasztóféra juttatott s megbénította a szocziáldemokratikus mozgalmat, most már a «munkások általános beteg- és rokkant-segélyző pénztára* ellen tör s ezt után-uifélen gyalázza. Aradon a jól ismert «tettek embere» , Schrodt Lajos viszi e szerepet. Biztosíthatjuk ezt az anarchista lovagot, hogy az egyesület túl fogja élni az ő nyomorult létét, sőt meglesz az az elégtétele is, hogy fityegni látja őt elvtársainak «törzsfáján.» A vádló levelet irt a Wochen-Chronik szerkesztőjének, kérve a sértő czikk szerzőjének megnevezését s akkor maga Schneider János vállalta el a felelősséget. Ennélfogva a szerkesztő ellen fordította vádját s pörbe fogta egyúttal Ferenczy Józsefet, a Képszava czimű munkáslap szerkesztőjét is, ki szó szerint való fordításban közölte az inkriminált czikket. Ezt az utóbbi pert szombaton (január 24 én) tárgyalja az esküdtszék. A mai tárgyalást Kriszt János törvényszéki alelnök vezette Tholdt és Burghardt szavazótiirák közreműködésével. A távol maradt vádlót dr. Malek Lajos aradi ügyvéd képviselte; a vádlott személyesen jelent meg védőjével, Polónyi Géza ügyvéddel. Az esküdtszék tagjai voltak: Kanovics Aladár, Fodor Kálmán, dr. Székács Béla, dr. Pártos Béla, Kokesch Sándor, Kaschnitz Gyula, Parányi István, Heinrich Ferencz, Szigeti Vilmos, Weinsteisz Károly, Mandl Ignácz, Rauscher János; póttagok : Schitz Károly és Tömory György. Az esküdtek meghireletése után Schneider János vádlott az általános kérdésekre előadta, hogy 38 éves, Tamáson, Heves megyében született, kataolikus vallásban nevelkedett, de most felekezet nélkül való. Fölolvasták ezután a vádlevelet, mely a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés miatt kér megtorlást. Bemutatták az inkriminált czikket is, melyre nézve kijelenti a vádlott, hogy nem ő írta ugyan, de szerkesztői felelősségének ideje alatt jelent meg. Dr. Malek Lajos az elnök utján azt a kérdést intézi a vádlotthoz, nem volna-e hajlandó kijelenteni, hogy tévedés áldozata lett és sajnálja a sértő czikk közrebocsátását. Ha ezt kijelenti, a vádló visszavonja panazát. Polonyi Géza a vádlott nevében kinyilatkoztatja, hogy itt tévedésről szó nem lehet. Az inkriminált czikk tényeket állított, melyeknek valóságát ő a tárgyalás során be is akarja bizonyítani. Az elnök kérdésére előadta a vádlott, hogy az inkriminált czikkért elvállalja a felelősséget, mint szerkesztő, de később hozzátette, hogy a törvény előtt való felelősség a szerzőt, Ferencz Józsefet illeti, aki e végből jelentkezett is a bíróságnál. Felolvasták ezután Ferenczy József levelét, melyben kijelenti, hogy az inkriminált czikkek szerzőit nem nevezi meg, de elvállalja mindkettőért a felelősséget, mert az ő rendelkezése alapján kerültek nyilvánosságra. Polónyi Géza bizonyítani óhajtja a tárgyalás folyamán, hogy a czikk megfelel a valóságnak, s hivatkozik a következő tanúkra: Rauchmaul Károly, Farkas Károly, Kürschner Jakab, Schmidt Manó, Borbás Lajos, Maas Károlyra, kik igazolni fogják a vádló anarchista üzelmeit. A törvényszék visszavonult, határozandó a kért tanúkihallgatások és bizonynáok elrendelése fölött, ms végre az elnök egy óra után háromnegyed órára felfüggesztette a tárgyalást. A szünet elteltével újra megnyilt a tárgyalás s az elnök kihirdeti a bíróság határozatát, mely szerint a bejelentett tanúk kihallgatását nem engedi meg, a benyújtott iratok kiolvasását pedig mellőzi. Polónyi Géza védőügyvéd kijelenti, hogy e határozat ellen semmiségi panasszal fog élni. Minthogy a feleknek egyéb előterjesztésük nincs, az elnök befejezettnek nyilvánítja a bizonyító eljárást s átadja a szót dr. Malek Lajosnak, a vádló képviselőjének, ki a vád előterjesztése előtt önmagát védi a szerénytelenség vádja ellen, mely esetleg reá háramolhatna azért, hogy vidéki ügyvéd létére eljött a fővárosba, ahol annyi kiváló szónok és kitűnő jogász van, kik felét nálánál jobban képviselhetnék. E mentegetőzést feleslegessé tette dr. Maleknek igazán sikerült beszéde, mely röviden, szabatosan és világos érvekkel bizonyítgatta a vádló ügyének igazságos voltát s arról is tanúságot tett, hogy a vidéken is akadnak kiváló szónokok és jogászok. Polónyi Géza védőügyvéd hosszabb beszéde végén arra kéri az esküdteket, hogy ne ítéljék el azt az embert, ki mint a társadalom védője, bátran küzd az anarchisták mindent fölforgató törekvései ellen. Mielőtt a vádló képviselője megtette volna észrevételeit a védbeszédre, mulatságos intermezzo keltett tartós derültséget úgy az esküdtszék, mint a hallgatóság padjain. Mandl Ignácz esküdtnek levelet hozott házmestere s a szabályok értelmében átadták azt a tárgyalás vezetőjének, ki tartalmát megvizsgálta, s miután meggyőződött róla, hogy nem az esküdt ítéletének megvesztegetésére van szánva, elmondta néhány szóval. Az ekként nyilvánosságra jutott levelet az illető esküdt neje írta, tudtára adván férjének, hogy délben kedves vendégük érkezett a ki öt órakor náluk fog ebédelni. Üzenje meg, vájjon akkorára haza szabadul-e a tárgyalásról, valamint azt se feledje el tudatni, hogy páholyt, vagy pedig zártszéket béreljenek-e ma estére a német színházban. Az elnök behívatta a levélhozó házmestert, aki a terembe lépve, egyenesen gazdája felé tartott, s nem akarta sehogysen megérteni, hogy azzal most az egyszer beszélnie nem szabad. Minden áron Mandel úrtól akarta meghallani a feleletet s még akkor is hozzá fordult kérdésével, mikor az elnök már elmondotta neki az üzenetet. — Az esküdtszék, meg a hallgatóság tagjai jól mulattak a lelkiismeretes házmester konokságán s még távozása után sem csillapodott le mindjárt az általános derültség. A viszonválaszok után egybevetette az elnök a vád és védelem előterjesztését s aztán bemutatta az elnök a kérdését. A védő elhagyását kérte ama kérdésnek, váljon az inkriminált czikk a vádlott szerkesztői felelősségének ideje alatt jelent-e meg, de a bíróság rövid tanácskozás után bíróilag is megállapítottaknak nyilvánitá a kérdéseket. Az esküdtek ötödfél órakor vonultak vissza s főnökük, Parányi István félórai tanácskozás után kihirdette a verdiktet, mely szerint az első kérdésre : (Foglaltatik-e az inkriminált czikkben becsületsértés ?») 6 esküdt igennel, 6 nemmel válaszolt, a második kérdésre («A vádlott szerzője-e a czikknek ?») 12 nemmel, a harmadik kérdésre («Vájjon az inkriminált czikk Schneider János szerkesztői felelősségének ideje alatt jelent-e meg?») 12 igennel, a negyedik kérdésre (Vétkes-e vádlott a becsületsértés vétségében ?) 6 igennel, 6 nemmel felelt. A fölmentő verdikt alapján a bíróság is fölmentette a vádlottat, a magánvádlót pedig elítélte 50 forintnyi perköltség és a 99 forintnyi eljárási költségek megtérítésére. A tárgyalást délután hatod fél órakor rekeszte be az elnök. MULATSÁGOK, Szalon. Fényes estély volt ma Lo Presti bárónő termeiben. A bájos, fiatal háziasszony rózsaszínű atlasz- és gazdi ruhában fogadta vendégeit, kik kevéssel 10 óra után gyülekeztek. Ott voltak: Andrássy Gyula gr., Andrássy Aladárné, Andrássy Sándor gr., Andrássy Manó gr., Andrássy Manóné, Pálffy Gabriella grófnő, gr. Szapáry Gyuláné, Szapáry György gr., Rédl báró, Széchenyi Gyula gr., Zichy Rezső gr., Edelsheim-Gyulay báró és neje, gr. Károlyi Viktorné, Lipthay Antal báró, Keglevich István gr., Odescalchi Arthur herczeg és neje, Odescalchy Géza herczeg és neje, gr. Károlyi Gyuláné, Bánffy György gr. Bánffy Miklós gr., Batthyány László gr. és neje, Batthyány József gr., Migazzy Vilmos gr. és leánya, Tisza Lajos gr., Mailáth Géza, Esterházy Dénes gróf, Pálffy Rudolf gróf, Inkey báróné, Inkey Lajos báró, Rüdt grófné, Apponyi Albert gróf, Karácsonyi Guidó, Kamillo és Jenő grófok, Révay Simon báró, Kapy István, Bissingen gróf, Késmárki Kiss Pál, Fehérváry Géza báró, ifj. Edelsheim-Gyulay Lipót báró, gr. Zichy Gézáné, Zichy János gróf és neje, Zichy Aladár gróf, gróf Zichy Nándorné, Esterházy Andor gróf, Vay Gábor báró, Biró Lajos, Bánffy Gyula gróf, Mailáth József, d’Orsay grófnő, Zichy Irén grófnő stb. A fiatal hölgyek többnyire kivágott fehér vagy rózsaszínű ruhában jelentek meg. A termek pompás déli növényekkel voltak díszítve, a hideg buffet közepén pedig egy hatalmas bokréta árasztá szét illatát. Berkes 9 tagú bandája húzta, mire a társaság csakhamar vidám tánczra kerekedett; a tánczokat Teleky gróf rendezte s a kotilon alatt ízléses virágbokrétákat osztottak. — The dansant. A várszínháznak ezelőtt egyik legnagyobb nevezetessége volt a thé dansant, amely mulatság azért is kiváló érdekkel bírt, hogy a balparti hálózó fiatalság ez alkalommal szokta visszaadni a látogatást az elite bálok jobbpartról átjött vendégeinek. Az idén állandóvá vált Thalia nem adott helyett a thé dansantnak, amiért ez kénytelen volt a várból leköltözni a krisztinavárosi tornacsarnokba. A helyiségváltoztatás nem ártott a mulatságnak, mert akik tavaly ott voltak a várszínházban , nem maradtak el a tornacsarnokból, sőt az idei mulatság több bájos jelenséggel gazdagodott. Báró Lipthay Béláné és báró Edelsheim-Gyulai Lipótné az első budapesti szegény gyermekkert-egylet ügyét oly melegen szivükön viselik, hogy nem ismertek határt a rendezés körül kifejtett buzgóságokban, amelyben a bal-és jobbpart legszebb hölgyei és legügyesebb bálrendezői segédkeztek. A tornacsarnok terme ugyan nincs ily nagy és népes mulatság arányához építve, de azért, ha volt is szorongás, nem esett csorba a mulatságon. A négyeseket ötven hatvan pár tánczolta. A hatvan krajczáros étjegyek elárusítására felkért hölgyek páratlan buzgalmat fejtettek ki az árusítás körül, a lovagias férfi közönség pedig vette a jegyeket rakás számra. Ételek és italok kitűnők voltak. A társaság magában foglalta a fővárosi előkelő körök számos szép hölgyét. A férfiak között ott voltak: bárig Lipthay Béla, báró Edelsheim-Gyulay Lipót, Országh Sándor, Olay Lajos, Darányi Ignácz és még többen. A hölgyek közül feljegyeztük a következőket: Olay Leona, Mihalovits Emília, Alkér Ludovika, Altmann Irén és Róza, Apaticzky Bella, Barvits Irma, Barvits Lujza, Brinkmann Mtczi, Delta Vedella Gizella, Garlathy Olga, Grulich Angelika, Grün Hona, Hermann Ilona, Heger Gizella, Jakobey Ilona, Kotzó Neill, Lindtner Gizella, Magyar Etel, Mechwarth Lujza, Mehrfort Vilma, Országhydán, Perneffy Porcia, Reisehel Sarolta, Rokay Gabriella, Csáky Leonóra, Lauer Mathild, Totali Eugénia, Julis Angella, Olay Lajosné, Ábrán Iriné Wein Margit, Kodolányi Marianna, Petrik Ágnes, Sik Györgyné, Petrik Ferenczné, Mlinkó Lászlóné, Moldoványi növ., Grulich Józsefné, Hoffer Teriké, Szmekál Manóné, Rupp Zsigmondné, Keleti Edith, Adriányi Vilma, Wein Antónia, Argay Jánosné, Szebenyi Pálné, Mihalovics Antalné, Csik Józsefné, Szabó Irén, Szabó Anna, Csáki Lili. GYÁSZROVAT: Huszár Adolfot, a nagy szobrászt, az Eötvös-, Bem-, Petőfi és Deák-szobrok megalkotóját, ma délután halva találták ágyában, bajza utczai műteremháza első emeleti hálószobájában. Huszár Adolf hétfő óta ki sem mozdult műterméből. Neki az volt a szokása, hogy ha rájött a munka láza, dolgozott napokig egy hazamban, anélkül, hogy időt szakított volna csak arra is, hogy rendes vendéglőjébe menjen étkezni. Haza hozatta ebédjét, vacsoráját és úgyszólván le sem ülve, egyik kezében a mintázójával, a másikban az evőeszközzel fogyasztotta el egyszerű étkeit. Aztán dolgozott ismét, szinte mohó telhetetlenséggel, a nagy agyagminták magas állványain mászkálva, majd meg-megfordítva csodálatos athleta-izmuskarjaival a minták korongjait. Nappal vele voltak segédei és szobrásznövendékei, esténkint azonban maga szokott lenni az egész nagy műteremházban, amely az ő tervei és ízlése szerint épült Európa egyik legszebb szobrász-atelierjévé. Kividé csak házmestere és annak a felesége laktak a házban, ez utóbbiak a souterrainban. Huszár Adolf tegnap este tíz óra után egy közel kereskedésből u. n. párisi kolbászt hozatott magának és azt elfogyasztotta a felülvilágított nagy műteremmel szomszédos kisebb atelierben. Megivott e mellé két pohár fojtott sört, aztán ismét dolgozott egy kicsit, az aradi szobor Pannonia-alakján, vígan dalolva. Igen szép tenor hangja volt, amellyel művészestélyeken gyakran feltűnt. Később megmosta kezét az agyagtól és elővette hegedűjét, mint este rendesen. A házmesterék még soká hallották, amint játssza a szép magyar nótákat. Huszár igen jó dilettáns volt az ő kedvencz hegedűjén, bár magyarul nem tanult meg teljesen jól soha, de a csárdásokat olyan tűzzel, olyan hamisítatlan zamattal tudta húzni, mint kevés czigányprimás. Úgy tizenegy óra felé Huszár letette hegedűjét és megparancsolta, hogy hozzanak föl neki a pinczéből egy üveg fehér bort. Pinczéje mindig dúsan el volt látva, mert a hatalmas testalkatú, sokszor sziláján mulató művész igen kedvelte a boritalt; megkívánja ezt, mondá gyakran, az ő nehéz testi fáradsággal is járó munkája. Izsó is ivott, Fernkorn szintén és általán minden szobrász. Mint a dolognak, úgy mulatósnak is néha egész napokat szentelt. Barátai figyelmeztették, hogy mérsékelje magát, ne bizakodjék vakmerőn vasegészségében. «Majd vége lesz a korhelységnek, ha megházasodom !» mondá a geniális művész és folytatta bonvivant, de azért sohasem a visszataszítóig sülyedő életmódját. Fárasztó munkája után sohasem feküdt le egy kis «álomhozó ital» nélkül, mint ő nevezte; igy volt ez tegnap is. Magával vitte hálószobájába a csömöri borral teli félliteres kis palaczkot, aztán magára zárta ajtaját. Ez volt az utolsó életjel, amelyet adott. A házmester, Hadadi Imre és neje, akiknek a lakása úgy fekszik, hogy a művész hálószobájából jövő minden legkisebb zajt meg kell hallaniok, nem vettek észre egész éjjel legkisebb neszt sem. Reggel a nagy szoborminták körül segédkező növendékek megjelentek és mint rendesen, hozzá fogtak dolgukhoz. Hogy Huszár nincs ott, fel sem tűnt, mert ismerték a művész szokását, hogy néha egész éjjeleket bent tölt a városban, barátai közt mulatva és olyankor csak déltájt kel föl. Mikor azonban a művész még délután két órakor sem nyitotta föl ajtaját, Hadadiné, a házmesterné aggódni kezdett. Kopogott, még pedig nagyon zajosan, mert tudta, hogy a munkától fáradt művésznek igen mély álma van. De a hálószobában minden csöndes maradt. Ekkor a házbeliek megrémültek és átsiettek a szomszéd mesteriskolába, ahol az ép ott levő Székely Bertalant és Lotz Károlyt értesítették, hogy Huszár Adolfnak baja lehet. A művészek aggódva siettek Huszár műtermébe, még egy utolsó ébresztő kísérletet tettek s amikor ez is sikertelen maradt, egy olasz gipszmunkást küldtek föl létrán az első emeleti ablakig, hogy tekintsen be a mester hálószobájába. Az olasz csak annyit látott és mondhatott, hogy a tanár úr mozdulatlanul fekszik ágyában. Lotz és Székely urak most a cselédséget elküldték dr. Alapi Henrik fiatal orvosért, aki a sugárúti 78. számú házban lakik, nem messze a műteremtől, továbbá rendőrt és lakatost hivattak. Pont harmadfél órakor törték fel az ajtót. Huszár Adolf ott feküdt az ő piros-fekete szőnyegmennyezetű ágyában, nyakig betakarózva, arczczal kifelé fordulva, fürtét szétomolva a párnán, mintha aludnék. Mellette az asztalon arany órája (mely reggel öt órakor megállt) a kiürített félliteres palaczk és egy pohár fenekén egy kis vizes bor; kissé távolabb Springer A. egy műtörténelmi német könyve és két kis franczia vígjáték: a művész utolsó olvasmányai. De élete végső estéjén alig olvashatott, mert a gyertyából csak alig a korona volt leégve. Dr. Alapi Henrik az ágyhoz lépve, első tekintetre kimondta a megdöbbentő valót, hogy Huszár Adolf meg van halva. Arcza már szedeljes volt, a mélyebben fekvő részeken hullafoltok, ezenfelül a test teljesen merev: bizonyítékai annak, hogy a halál legalább is tizenkét óra előtt állott be, tehát legvalószínűbben hajnali két óra felé. Annyi a külvizsgálatból is látszik, hogy a halált gutaütés okozta; a kimúlás pillanat alatt, haldoklás nélkül történhetett, mert a halott nyugodt alvó helyzetben fekszik, arcza és mozdulata minden eltorzulása nélkül. — összeszorult szívvel, mély gyásszal állt a két régi jóbarát, Székely és Lotz a halottas ágynál, mikor megtudták az orvostól a szerencsétlenséget. Az epreskerti művésztelepen gyorsan elterjedt a szomorú hír; Benczúr Gyula, Schickedanz Albert, Telepy Károly, Morelli Gusztáv siettek a gyászos szobába, ahol az ággyal szemben magas oszlopon száraz babérkoszorú van, nagy nemzeti szalaggal: az az emlék, amelyet a művész a Petőfi-szobor leleplezésekor kapott. Délután négy órakor már egymás kezébe adták a ház kilincsét a szegény mester tisztelői és barátai. Elsőnek érkezett oda Tisza Lajos gróf, a Deák-szobor bizottság elnöke, dr. Perlaky Kálmán ügyvéd, Herman Ottó és Pulszky Károly orsz. képviselők, Jakobey Károly stb. Később megjelent dr. Osváth Albert rendőrorvos, valamint dr. Ajtay Károly egyetemi tanár s Jakabffy VI. ker. halottkém is. Az orvosok egyhangúlag konstatálták, hogy a halott természetes halállal hult ki, gutaütés következtében. Kürerőszak nyomai a holttesten föl nem fedezhetők, de hullafoltok látszanak, amiből ők is azt következtetik, hogy a halálnak közvetlenül a lefekvés után kellett beállnia, vagy legalább is 12 órával a megtalálás előtt. Az esetről rögtön jegyzőkönyvet vettek föl s a hagyatékfelvétel végett értesítették a VI. kerületi elöljáróságot, melynek részéről Szalay jegyző jelent meg. Huszár Adolfnál tiz forint két krajczárt találtak készpénzben, ezenkívül az íróasztal egyik fiókjában egy nevére nevére szóló takarékpénztári könyvecskét, mely huszonkilenczezer forintról szól. A hatósági eljárásnál Lotz és Telepi mint tanuk szerepeltek. A halottas szobában talált boros palaczkot és ivóvizes kancsót, valamint a poharakat a rendőrség vette magához. Az egész lakást hatóságilag lepecsételték. * Has zár holttesttét a késő délutáni órákban beszállították a Rókus-kórház halottas kamrájába. Itt hajtják végre holnap az orvos-törvényszéki bonczolást s azután visszaszállítják a műterembe, honnan a kerepesi sírkertbe helyezik örök nyugalomra. A temetés részleteit Huszár halálái a késő esti órákig még nem állapították meg. A temetést eddigi megállapodás szerint az országos képzőművészeti társulat s az országos mintarajztanoda rendezik. Külön gyászjelentéseket adnak ki a képzőművészeti társulat és a mintarajztanoda tanári kara. SH A Deák-szobor végrehajtó bizottsága Huszár Adolf szobrász hirtelen elhunyta következtében holnap, f. hó 22-ikén délután 4 órakor ülést tart a m. t. akadémia Kisfaludy-termében. A meghívásokat Tisza Lajos gróf elnök szétküldötte, az idő rövidsége miatt azonban szolgáljanak e sorok figyelmeztetőül a bizottság tagjainak, kik az ügy fontosságánál fogva teljes számmal megjelenésre kéretnek. Itt ez alkalommal megjegyezzük, hogy Tisza Lajos gróf elnök ma Huszár műtermében megjelenvén, intézkedést tett, hogy a szobornak agyagban mintázott alakjai az elszáradástól és megfagyástól gondosan megóvassanak.* Az ős Buda így télnek idején, mikor megnehezül a Pesttel való közlekedés, későn szokta hírét venni minden nagy dolognak. Ideát, a viruló testvérvárosban szájrólszájra járt már kora délután az a megdöbbentő hír, hogy legnagyobb szobrászát elvesztette a haza, s túl a Dunán, az ősváros csöndes lakosai még estefelé nem érezték ezt a lesújtó csapást. A Fortuna komor falai közt két elégületlen ember figyes-bajos dolgán törte a fejét a fővárosnak tizenkét polgára, sejtelme nélkül annak a szomorú esetnek, mely holnap reggel már az ország legtávolabb eső vidékein is meg fogja döbbenteni mindazokat, akik lelkesedni és gyászolni tudnak a magyar művészetért. Öt óra tájban egy rövid szünet alatt panaszkodva említé néhány ismerőse előtt az egyik pörös fél képviselője, dr. Malek Lajos aradi ügyvéd, hogy a tárgyalás lassúsága miatt elmulasztott egy látogatást, melynek kötelességét most már csak holnap délelőtt róhatja le városa iránt, mely neki megbízást adott reá. Huszár Adolfot kellett volna felkeresnie, hogy a vértanúk emlékszobra felől értekezzék vele. S a kis társaság sokat beszélt még ezután is a nagy művészről, kinek hült teteme körül gyászoló barátok könnyeztek már akkor. Edmond About temetése. Edmond About-t hétfőn temették el Párisban a hivatalos és az irodalmi világ nagy részvétével. A gyászkocsit tele akgatták szebbnélszebb koszorúkkal, s mielőtt a menet megindult volna, Lambert tábornok háromszinü lobogót tett a koporsóra. A menet élén a Lycée Charlemagne küldöttsége járt s utána az elzászi deputáczió. A gyászkocsi után egy fiatal elzászi leány ment nemzeti öltözetben, Francia szobrász leánya, ki az elzásziak koszorúját vitte. A katonai diszkiséretet, mely a boldogultat, mint a becsületrend tisztjét megillette, a 131. sorezrednek egy százada szolgáltató. A szemfedő széleit Caro és Ludovic Halévy, Arsúne Houssaye, Duverdy, Francisque Sarcey, Stupuy, Delbos, Dietz-Mounin és Siebecker akadémikusok tartották. A köztársaság elnökét Fittié tábornok képviselte; a kormány tagjai közül Jules Ferry miniszterelnök, továbbá Tirard és Coehery miniszterek adták meg Aboutnak a végső tisztességet, Doucet, Goppé és Caro urak, mint a franczia akadémia képviselői, egyenruhában jelentek meg a temetésen. A Pére-Lachaisen, ahol a halottat eltakarították, kilencz beszédet mondottak, s pedig Garo az akadémia nevében, Arsénie Houssaye a société des gens de lettres részéről beszélt, Ludovic Halévy a drámaírók nevében, Duverdy a sajtó képviseletében, Stupuy a kilenczedik kerület községtanácsa nevében, Saicey a MIM. Siecle szerkesztősége nevében, Delbos az Ecole normale nevében búcsúztatta el a halottat, s Dietz-Mounin, valamint Siebenter az elszásziak érzelmeit tolmácsolta. Mint a France beszélt, a szertartás kezdetén a következő intermezzo történt: Siebecker odalépett a miniszterelnök elé s így szól : «Ha egész a temetőig akar menni, úgy megjegyzem, hogy néhány szót akarok mondani, melyek önnek nem lesznek ínyére : azért figyelmeztetem erre, hogy kínos meglepetés ne érje s még jókor visszavonulhasson.» 5 A hivatalos lap januuár 21-ki számából. ■ Kitüntetés: Ő felsége Machartt Ferencz belügyminiszteri segédhivatali főigazgatónak, sok évi fiú és buzgó szolgálata közben szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. Hammer Károly pénzügyminiszteri titkárt, a királyi tanácsosi czim díjmentes adományozása mellett, pécsi pénzügyigazgatóvá kinevezte. Qarba Gyula hivataltisztnek a segédhivatali igazgatój czimet és jelleget adományozta. Kinevezés: A m. kir. pénzügyminiszter Kornély János ideiglenesen nyugalmazott számtisztet, a kolozsvári pénzügyigazgatósághoz I. oszt. számtisztté, Bahanecz József volt kataszteri segédbiztost, a temesvári pénzügyigazgatósághoz ideiglenes minőségben 111. oszt. számtisztté, Simonicz József V. oszt. adótisztet, a m. kir. központi állampénztárhoz III. oszt. pénztári tisztté nevezte ki ás a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter dr. Kalecsinszky Sándort, a földtani intézetnél működő ideiglenes vegyészt ez állomásán végleg megerősítette. TÁVIRATOK, Zágráb, jan. 21. (Az «Egyetértés» tudósítójának távirata.) A magyar országgyűlés tagjaiul megválasztott horvát képviselők Zágrábból való eltávozásuk előtt értekezletet tartottak s megállapították, hogy mily sorrendben vesznek egyesek részt az országgyűlési tárgyalásokban. Négy csoportot alakítottak, a csoportok minden 14 napban felváltják egymást s az egyes képviselők becsületszavukra kötelezték magukat, hogy megtartják ezt a beosztást. Aki közülök kétszeri felszólításra sem jelen meg a közös országgyűlés tárgyalásain, az elveszti országgyűlési mandátumát. Zágráb, jan. 21. A Khuen-Héderváry gr. bán által adott tánczvigalom fényesen sikerült. Háromszáznál többen, a zágrábi társaság szine-java, voltak jelen. A mulatság rendkívül élénk hangulatban folyt le; a táncz reggeli 7 óráig tartott. A bán és neje mindenkit leköteleztek nyájas modorukkal. Zágráb, jan. 21. (Az «Egyetértés» tudósítójának távirata.) úgy látszik, hogy Strossmayer püspök 70-ik születésnapját nagy mérvű tüntetésekre fogják kiaknázni. A «Pozor» felhívást tesz közzé, hogy az ünnepélyt halasszák el február 2-ikáról szeptember hó-ikára, amikor Strossmayer 35 éves püspök lesz és amely nap egyúttal 200 éves fordulója annak, midőn Szlavónia a török iga alól felszabadult. A rendező bizottság e nap jelentőségéhez képest állítsa össze az ünnepély programmját. Zágráb, jan. 21. (0. E.) A Paukovics-Pavlovics ügyben összeült becsületbíróság mindkét fél segédeinek ma nyilatkozatot adott át, melyben kijelenti, hogy addig Paukovics párbajképessége felett nem ítélhet, míg az illetékes bíróság meg nem állapítja, váljon a Paukovics ellen emelt lopási vád valóságon alapszik, vagy pusztán rágalom-e. A segédek e nyilatkozat alapján, mely holnap közzé fog tétetni, a további teendők felett tanácskozni fognak. Bécs, jan. 21. A képviselőház bizottságaiból. — A költségvetési bizottság mai ülésében vita nélkül változatlanul elfogadta a költségvetés első öt fejezetét. Az iparügyi bizottság a balesetek ellen való biztosításról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását folytatta. Prága, jan. 21. (Az «Egyetértés» tudósítójának távirata.) A Prager Tagblatt szerint az egészségügyi csapatok legénységénél uralkodó s az egyes egészségügyi csapatoknál folytonos változást szenvedő nyelvi viszonyokra való tekintetből elrendelte a hadügyminiszter, hogy e csapatoknál a német mellett vagy a magyar, vagy valamelyik szláv nyelvet is kell alkalmazni. Ama tisztek és hadapródok, kik csak németül tudnak, három év leforgása alatt elsajátítani kötelesek e nyelvek valamelyikét. í.einburg, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata.) Mint itteni lapoknak Posenből jelentik, e hó 19-én ott népgyűlést tartottak, melyen 500 ember vett részt. A gyűlés tárgyát a velhrádi Method ünnep képezte. Elnök Jleszinsky gróf volt. A gyűlés elhatározta, hogy minden lengyel faluból hét-két paraszt küldessék a bizottság költségén ez évi július 5-én Welhrádba. A gyűlésen Bittner rendőrfelügyelő képviselte a hatóságot. Berlin, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata.) A császár egészségi állapota, aki gyenge bélhurutban szenved, nem aggasztó. Ma már ágyon kívül ebédelt. Berlin, jan. 21. Vilmos császár egészségi állapota jól töltött és után javult. Berlin, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata.) A «Post» szerint a braunschweigi herczeg intestat-örökösei megtámadják a herczeg végrendeletét. Berlin, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata.) A Nordd. Alig. Ztg. egyre heves támadásokat intéz Windhorst ellen. A tegnapi gyarmatügyi vita bebizonyította, hogy Bismarcknak igaza van, midőn azt mondja, hogy jobb a birodalmi gyűlésen meg nem jelenni és az időtt okosabbra fordítani, mint a centrummal vitatkozni. Windhorst rendszeresen az «advocatus diaboli» szerepét viszi, ellenzéke nem becsületes. Ily támadások intéztetnek a centrum ellen akkor, midőn az hajlandó a gabonavám felemelését megszavazni s már a dohánymonopolium akadémikus tárgyalásába is bocsátkozik. Berlin, jan. 21. A Kongó-értekezleti bizottság tegnapi ülésén Lambermont belga képviselő felolvasta az értekezleti programm harmadik pontjára vonatkozó jelentését. Az újabb foglalásoknál követendő formalitások iránt teljes egyetértés még nem jött létre. Az angol képviselő kormányától még nem kapott kimerítő utasításokat. Berlin, jan. 21. A hajójáratok szubvencziója tárgyában működő bizottság azt javasolja, hogy a keletázsiai, afrikai és ausztráliai postagőzhajójáratok tizenöt évi időre ajánlati tárgyalás útján német vállalkozókra bízassanak oly feltételek alatt, hogy a mondott irányokban havonkénti járatokat rendezzenek be és hogy gőzhajóik óránkint legalább 11 és fél bognyi sebességgel bírjanak. Berlin, jan. 21. A hajójárat-szubvenczió tárgyában működő albizottság jelentésében azon további feltétel is foglaltatik, hogy a kelet-ázsiai és ausztráliai hajóratok utazási ideje Brindisitől vagy Nápolytól Shangaiba, illetőleg Sidneybe és vissza számitassék. Berlin, jan. 21. A Norddeutsche Allgemeine Zeitung az üresedésben levő poseni érseki széket illetőleg a Germaniával szemben kijelenti, hogy a kormány soha sem táplált vagy mutatott oly szándékot, hogy az érseki széket germanizálási czélokra használja föl; a «Germania» állítása tehát valótlan. Magától értetődik, hogy a kormány nem tűrheti, hogy a poseni érseki székben oly főpap üljön, aki a lengyel nemességgel Poroszország ellen konspirál. Meg kell előznie azt a veszélyt, hogy a legfőbb egyházi méltóság a lakosság alsóbb rétegeire gyakorolt befolyását a tartományban arra használja föl, hogy a lengyel propaganda érdekeinek használjon. Ezen nem megy túl a kormány politikai elővigyázata, csupán arról gondoskodik, hogy Posen jövő érseke ne legyen buzgóbb lengyel, mint főpap. Róma, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata). Pol. Ger.: A Mont-Cenisen át való vasúti összeköttetés néhány nap óta az óriási havazások miatt megszakadt. Chiomonte mellett a hógörgetegek három munkást temettek el, a hó mindenütt 2 méter magas. Róma, jan. 21. (Az «Egyetértés» tudósítójának távirata.) Beavatott körökben határozottan állítják, hogy Olaszország Tripolisz okkupálására készül. A hadügyminisztérium 25,000 főnyi hadtestet szándékozik mozgósítni. A római török nagykövet lemondása ezzel függne össze. (N. Fr. Fr.)