Egyetértés, 1885. január (19. évfolyam, 1-31. szám)

1885-01-22 / 22. szám

1885 színház, művészet. — Meluzsna, a Szép hableány holnap csütörtökön kerül ismét színre a népszínházban s ez alkalommal lép­­ fel először hosszas betegsége után Horváth Vincze, a kukta szerepében. Pénteken e látványosságot ismétlik, szombaton pedig a * Vadgalamb >-ot adják. — A Teleki Jutalomra a m. t. akadémiához beér­kezett pályamunkák bíráló bizottságába a nemzeti szik­. . ház igazgatósága Nádai Ferenczet és Vízvári Gyulát je­lölte ki. Az akadémia részéről Arany László és Csiky Gergely vannak kiküldve s a bizottság elnöke Zichy Antal tiszt. tag. A pályázat eredménye márczius 19-én, • az alapító nevenapján rendkívüli összes ülésben fog ki­­hirdettetni. — Liszt Ferencz már elutazott Rómából, hogy a magyar­ fővárosba költözzék át, hová e hó utolsó napjai­ban fog megérkezni. Mielőtt megérkezik, Sz.-Fehérvártt fog néhány napot tölteni egyik unokahugánál gr. Laár alezredes nejénél, ki jelenleg a nevezett városban van állomáson. Liszt «Király dalát» legközelebb Pécsett ad­ták elő a színházban a színházi ének és a városi zenekar közreműködésével s Langer Viktor színházi karnagy vezénylete mellett. A mű nagy hatást keltett s a közön­ség szűnni nem akaró tapssal fogadta a kiváló előadást. •­­ A német színházban holnap Fedora czimsze­­repét játsza Frank Katalin kisasszony, holnapután pe­dig Blumenthal Grosse Glocke czimü vígjátékiban semélyesíti Seidén bárónőt. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. , — jan. 21. Roth főpolgármester megnyitván a közgyűlést, beje­lentő Kabdebó István biz. tag halálát. A paládhoz részvétirat küldetik. Kapdebó helyére Horváth József póttag fog behivatni. Bernáth Béla interpellálta a­­ polgármestert, hogy a belváros m­ellékutczáiban mint a magyar utczán, reáltanoda utczán, régi posta utczán stb. a világítás igen hiányos, a gázlángok igen szórvá­nyosan vannak elhelyezve. Kamermayer válasza, hogy a hatóság a mellékutczák világítását is lehetőleg javítani szándékozik, tudomásul szolgál. Ugyancsak a polgármester felelt ezután Hubenay Jó­zsef minapi interpellácziójára a vám­sorompóknál ural­kodó viszonyok tárgyában. A pénzügyigazgatóság a tett­i kérdezősködésre ama választ adta, hogy a sorompók­­ ápriltól októberig reggel 4-től este 10-ig, más hónapok­ban reggel 5 tól este 8 ig vannak nyitva. Egész éjen át nyitva hagyni nem volna helyes a sorompókat, mert a csempészet előmozditlatnék s a személyzetet is szaporí­tani kellene. Hubenau nem tartja Budapest fővárosi jellegével­­ megegyeztethetőnek, hogy adóköteles árukat hozó kocsik éjjel nem jöhetnek be, e választ mindazáltal tudomásul veszi. Kun Gyula tanácsnok bemutatta az általános vízve­zetéki rendszabályt és vizdíjtariffát, kérvén, hogy­­ az kinyomatván, a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzessék. Bemutatta egyszersmind a budai vízvezetéki dijak ügyében érkezett ismert leiratot is. Ebben tudvalevőleg elrendeltetik a jobbparti kültelki vizdijak felényire leszállítása. A tanács a leiratra, illetőleg az ezt megelőzött 1883. junius 10-iki leiratra azt feleli, hogy az ebben foglalt lényeges kifogásokat szükségesnek látta szakszerűen­­ tárgyaltatni, s illetőleg a vízvezetéki rendszabályt megalkottatok mielőtt a közgyűlés elé hozta volna. Ennek az ideje csak most érkezhetett el, tehát a közgyűlés most feleljen az 1883-iki junius 10-­ki le­iratra. Egyúttal a tanács magyarázatát adja eljárásának s felvilágosítást nyújt arra, hogy a leszál­íttatni kívánt kültelki vizdijak nem is szedettek oly mélvben, hanem csak oly mérvben, a minőre a leszállítás követelte­­tik. — Ily értelemben kért felvilágosító feliratot kül­deni a kormányhoz. Buzeczky Pál azt mondja, hogy tapasztalata szerint a budai kültelken tényleg írtak elő házosztályonkint 3 frt vizdijat, ha tehát tényleg meg se szedeted, a feliratban be kell ismerni, hogy az előírás­sal a város tévedett. Kun tanácsnok beismeri, hogy a tervezet szerint vetettek ki 3 frtos díjat, de soha se szedték, mert a kormány nem hagyta jóvá, sőt a­ki fizetni akarta, attól se fogadta el a vízvezetéki pénztár. Sághy Gyula azt a nézetet fejezi ki, hogy miután a­­ vizv. rendszabály tárgyalásától úgy is csak két hét­­ válasz­ el, a felvilágosító lelirat is csak akkor kül­dessék föl. Ennek a föliratnak a mai közgyűlés­ből való felterjesztését kéri, mert a miniszternek 1883-diki leiratára legalább 1885-ben már csak ud­variasságból is sietni kell a választzal, mert a mi hibánk, hogy a budai vizdijak felöl a kormány máig is homály­ban van. Országh Sándor érti a min. leiratnak éles hangját, mert lm a hang más volna, a közgyűlés talán m­ég ma sem volna abban a helyzetben, hogy az 1883. jun. 10-iki leiratot ismerje. A feliratban, mit a város közgyűlése intéz, a tanács eljárását is fejtegetni kell s ízt. K­ell mondani, hogy a főváros h­atósága m­a jutott tudomására az 1883. júniusi rendeletnek, de a vízveze­téki díjszabás bemutatására kell, hogy 4—6 heti határ­időt kérjen. Kamermayer polgármester, miután Országo­ e térre vitte a vitát, a tanács eljárását szüksé­gesnek látja indokolni. Az 1883 iki leirat azért nem ho­zatod azonnal közgyűlés elé, mert nem lett volna gya­korlati haszna, nem lett volna egyéb eredménye, mint kérdés a tanácshoz, hogy a vizdijtarifát mutassa be. ily müvek megalkotása, bizottságokkal és albizottságok­kal — fájdalom — nehezen ment. Formahiba ha történt is — kár nem történt senkin, mert a föl­emelni szándékolt dij nem szedetett. Fuchs Gusztáv azt mondja, ő rá nem csak kivehetett, hanem be is űzette a fölemelt vizdijat 1883 ban. Fenyvessy Adolf megdöbbentőnek tartja a mi itt történt. Ha Abderá­­ban történik ilyesmi, nem csodálja, de Budapesten! Országh Sándor szavai helyesek, de a miniszter mél­tán kérdezi: nem tudjátok felelősségre vonni a ta­nácsot? Ő nem akar végletekig menni, ezt nem in­dítványozza, de az mégis föltűnő, hogy a tanács a késedelem indokául elősorol mindent, hideg van, meleg van, stb., sőt a bizottsági tagokra is látszik bizonyos részt hárítani. Pedig itt törvényszegés történt, mert a törvény azt mondja, hogy a főv. közönséghez intézett rendeletet mindjárt be kell mutatni Kamer­mayer látható felindulással monda, hogy ilyeneket szó nélkül nem hagyhat. Ezeu Fenyvessy tudhatná jól, hogy pl. a közélelmezési ügyben az elnök minden jóakarata daczára is oly sokáig nem lehetett semmire menni. A Sok retorta, a sok fórum az oka az ügyek húzódásá­nak. Nem akar semmi hibát takargatni, de hogy ebből a dologból erővel cause celebre-t csináljanak, valóban nem érdemli meg. Kéri, hogy a tanács előterjesztése értelmében fogadja el a feliratot a közgyűlés. (Tetszés, elfogadjuk! Az elnök azt hangsúlyozza, hogy a tanács­nak kötelessége lett volna a közgyűléshez nem két év múlva hozni a leiratot, s itt mulasztás történt. Halász Géza Országának megjegyzi, hogy annak kiemelése, hogy a közgyűlés az érintett 83-iki leiratról csak ma szerzett tu­domást, nem szükséges, mert az a tárgyalási ira­tokból úgyis kitűnik. (Derültség.) Egyébámt a ta­nács teljesen földeríti az ügyet, s a­mi a kése­delmeket illeti, a város is tudna másünnen, nem a vá­­rostok hozni elő példákat (Igaz !) de efféle izetlenkedés itt nem lehet ezélunk. Bacz Károly szólt még a vízve­zetési díjakról, s Kun tanácsnok proponálta, hogy a jövő közgyűlésig a tárgy teljes megértéséhez szükséges iratok (közgy. határozat, min. leiratok) kinyomassanak. Országh Sándor végszava után a közgyűlés szavazás utján elfogadta a tanács előterjesztéseit, a jövő közgyű­lés napi­rendjére tűzte ki a vizrendszabályt s az irato­kat kinyomatni rendelte. Országh­amaz indítványa mel­lett, hogy emeltessék ki a feliratban a tanács késedelme — alig keltek fel néhányan, s így az indítvány megbukott. A felvilágosító felirat oly szövegben fog kül­detni, mint a­hogy a tanács előterjesztő. Csendics jegyző előadta a minisztérium leiratát há­rom új gyógyszertár felállítása iránt. Halász Géza sajnos tudom­ásvételre ajánlja a miniszter ama eljárását, hogy a főváros akarata ellenére gyógytári jogokat engedé­lyezett. Jiáth Károly elnök és Halász Géza felszólalása után a közgyűlés többsége a miniszter leiratát egysze­rűen tudomásul vette. Kövér Kálmán jegyző az omnibusz-ügyben készült ja­vaslatokat­ mutatta be. A kiállítási omnibuszvállalat iránt az alkudozási kísérletek nem sikerültek. A tanács java­solja, hogy a főváros várja be február 6-ikát s akkor a körülményekhez képest fog újabb javaslatot tenni. Dr. Pas­­sauer a bécsi omnibusz-társulat részéről beadott ajánlatot a mai postán érkezett levelével visszavont­a. Tehát itt minden pusztán tudomásul veendő. Luczenbacher Pál szerint itt csupán az a teendő, hogy február 6 ikán az új omnibusz szabály ne legyen életbeléptetve. Kövér erre nézve megjegyzi, hogy ez körülbelül a tanács ál­tal is kilátásba helyeztetik. Az előterjesztés tudomásul szolgált a kiállítási olcsó lakások (iskolák felhasználása s a tanév megrövidítése) ügyében a javaslat tárgyalását Tenczer Fai indítványára (alig voltak 20-an jelen) a jövő közgyűlésre halasztották. Ezzel a közgyűlés befejeztetett­ tagok Válaszlas­a, mely közben az ülés a szavazatok beadása alatt felfüggesztetett. Ezután Fodor József tit­kár adta elő jelentését. A múlt évben a társulat 7 szak­ülést tartott,a­melyeken 13 előadó 18 tárgyról értekezett, továbbá hat népszerű estélyt rendezett. Előadja a vá­lasztmány legújabb berendezését. Ugyanis «Képszerű természeti ado­mányi kurzusok»-at­ fog a társulat rendezni minden esztendő téli folyama alatt. A kurzus mintegy 15 előadásból fog állani, a­melyek valamely tudomány, pl. az egyik évben chemia, másikban fizika, majd embertan, földtan stb. alapvonalait rendszeresen és a művelt közönség igényeihez mérten fogják tár­gyalni. Ez előadások egyszersmind nem marad­nak pusztában elhangzó szó; nyomtatásban ki fogja adni azokat a társulat. — A társulat kiadásában a lefolyt évben összesen 18 füzet, 3 kötet jelent meg, 141 nyomtatott ivén 169 rajzzal és egyéb mű­­melléklettel Az orsz. segélyből a múlt közgyűlés fizika-meteorológiai munkákra hirdetett nyílt pályázatot. A Schuster Bugát-féle alapból zoológiai munkákra kitű­zött pályadíjat dr. Patay Jenő kolozsvári egyetemi magán­tanár nyerte meg. Konstatáltatott továbbá még, hogy a társulat tagjainak száma 5756, a­kik között 139 alapító tag van. Ezután Leutner Károly pénztáros adta elő je­lentését, mely szerint a társulat összes tiszta vagyona készpénzben, értékpapírokban és kötvényekben az 1884. év végén 67,505 forint 92 krajczár; teh­át — ösz­­hasonlitva ezt a múlt évi tiszta vagyonnal — az 1884. évi szaporodás 7613 írt 25 kr. Végre Heller Ágost könyv­táros terjeszti elő jelentését, s tudatta a közgyűléssel, hogy a könyvtár áll 6828 műből 14062 darabban, a tár­sulat 142 vidéki és külföldi tudós egyesületnek folyó­irataival áll csereviszonyban. A közgyűlés a folyó 1885. évben 1000 forintnyi összeget oly tudományos munkála­tok előmozdítására kíván fordítani, melyek országos ér­dekű élettani vizsgálatokat, vagy az orsz. viszonyainak e tekintetükből való kutatását és a tudományok mostani állásának megfelelő leírását, avagy e kiemelt fel­adatokat előmozdító szakmunkák írását tűzik ki czéljákul. Erre pályázat hirdettetett. Továbbá a nö­vénytanból titkos pályázat. Tanulmányozta­ssannak összehasonlitólag boncz- és fejlődéstani szempontból a gyékényfélék családjához tartozó nemek kiváló tekintet­tel a világ fejlődésére. Jutalma a Bugát-alapitványból 300 frt. A beküldés határideje 1885. okt. 31-dike. Ez­zel a közgyűlés véget ért. — Házépítő tisztviselők a miniszterelnöknél. A házépítő­­ tisztviselők egyesületének Gaál Ferencz elnök, Vidámy Béla titkár, Farkó Sándor és Biró Ferencz tagokból álló küldöttsége ma délelőtt tisztelgett Tisza Kálmán miniszterelnöknél, hogy pártfogását kérjék az egyesületük által építendő tisztviselői házak adómen­tessége tárgyában. A miniszterelnök szívesen fogadta a küldöttséget s az építési­ szándékot helyeselvén, megje­gyezte, hogy mivel kérelmük a törvényhozás elé tarto­zik, a saját akarata szerint nem rendelkezhetik. Addig is ígéri, hogy kérelmüket pártolni fogja az ország­gyűlésen. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — A k. m. természettudományi társulat ma délután 5 órakor az akadémia üléstermében közgyűlést tartott. Szily Kálmán elnök rövid­eh beszéddel nyitá meg a gyűlést, mire felhívja a közgyűlést a választmányi EGYETÉRTÉS, CSÜTÖRTÖK, JANUÁR TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Az ó­budai népbank ügyében ma délben hir­dette ki Z­igmondovics elnök az ítéletet, mely szerint az új tárgyalás alapján Hazay Gyulát a btk. 361. és 363. §-aiba ütköző, idegen vagyon hűtlen kezelése bűntetté­nek vádja alól fölmentette, bakos ügyész az ítélet ellen felebbezett. Szocialista anarchista ellen. (Esküdtszéki tárgyalás.) — január 21. A budapesti esküdtszék előtt ma a szoczializmus és az anarchizmus divatos eszméi harczoltak egymás ellen két becsületes czipészmester személyében.­ Vádlóként Schrodt Lajos aradi polgár lépett föl Schneider János fővárosi munkás ellen, ki a szerkesztésére bízott Arbeiter- Wochen-Chronik-ban sértő czikket közölt felőle. Az inkriminált közlemény e lapnak 1884. augusztus 24-ikén kiadott 34. számában jelent meg X. aláírással aradi le­vél alakjában. A vádló különösen a következő sorokban látott becsületsértést: «Miután ez a banda (az anar­chista­ párt) gazságai által több áldozatot az akasztóféra juttatott s megbénította a szocziáldemokratikus mozgal­mat, most már a «munkások általános beteg- és rok­­kant-segélyző pénztára* ellen tör s ezt után-uifélen gya­­lázza. Aradon a jól ismert «tettek embere» , Schrodt Lajos viszi e szerepet. Biztosíthatjuk ezt az anarchista lo­vagot, hogy az egyesület túl fogja élni az ő nyomorult létét, sőt meglesz az az elégtétele is, hogy fityegni látja őt elvtársainak «törzsfáján.» A vádló levelet irt a Wochen-Chronik szerkesztőjé­nek, kérve a sértő czikk szerzőjének megnevezését s akkor maga Schneider János vállalta el a felelősséget. Ennélfogva a szerkesztő ellen fordította vádját s pörbe fogta egyúttal Ferenczy Józsefet, a Képszava czimű munkáslap szerkesztőjét is, ki szó szerint való fordításban közölte­­ az inkriminált czikket. Ezt az utóbbi pert szom­baton (január 24 én) tárgyalja az esküdtszék. A mai tárgyalást Kriszt János törvényszéki alelnök vezette Tholdt és Burghardt szavazótiirák közremű­ködésével. A távol maradt vádlót dr. Malek Lajos aradi ügyvéd képviselte; a vádlott személyesen jelent meg vé­dőjével, Polónyi Géza ügyvéddel. A­z esküdtszék tagjai voltak: Kanovics Aladár, Fodor Kálmán, dr. Székács Béla, dr. Pártos Béla, Kokesch­ Sándor, Kaschnitz Gyula, Parányi István, Heinrich Fe­­rencz, Szigeti Vilmos, Weinst­eisz Károly, Mandl Ignácz, Rauscher János; póttagok : Schitz Károly és Tömory György. Az esküdtek meghirel­etése után Schneider János vádlott az általános kérdésekre előadta, hogy 38 éves, Tamáson, Heves megyében született, kata­olikus vallásban nevelkedett, de­ most felekezet nélkül való. Fölolvasták ezután a vádlevelet, mely a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés miatt kér megtorlást. Bemutatták az inkriminált czikket is, melyre nézve kijelenti a vád­lott, hogy nem ő írta ugyan, de szerkesztői felelősségé­nek ideje alatt jelent meg. Dr. Malek Lajos az elnök utján azt a kérdést intézi a vádlotthoz, nem volna-e hajlandó kijelenteni, hogy té­vedés áldozata lett és sajnálja a sértő czikk közrebocsá­­tását. Ha ezt kijelenti, a vádló visszavonja pana­zát. Polonyi Géza a vádlott nevében kinyilatkoztatja, hogy itt tévedésről szó nem lehet. Az inkriminált czikk ténye­ket állított, melyeknek valóságát ő a tárgyalás során be is akarja bizonyítani. Az elnök kérdésére előadta a vádlott, hogy az inkri­minált czikkért elvállalja a felelősséget, mint szerkesztő, de később hozzátette, hogy a törvény előtt való felelős­ség a szerzőt, Ferencz Józsefet illeti, a­ki e végből je­lentkezett is a bíróságnál. Felolvasták ezután Ferenczy József levelét, melyben kijelenti, hogy az inkriminált czikkek szerzőit nem nevezi meg, de elvállalja mindkettőért a felelősséget, mert az ő rendelkezése alapján kerültek nyilvánosságra. Polónyi Géza bizonyítani óhajtja a tárgyalás folya­mán, hogy a czikk megfelel a valóságnak, s hivatkozik a következő tanúkra: Rauchmaul Károly, Farkas Károly, Kürschner Jakab, Schmidt Manó, Borbás Lajos, Maas Károlyra, kik igazolni fogják a vádló anarchista üzel­­meit. A törvényszék visszavonult, határozandó a kért tanú­kihallgatások és bizonyná­ok elrendelése fölött, ms végre az elnök egy óra után háromnegyed órára felfüggesztette a tárgyalást. A szünet elteltével újra megnyilt a tárgyalás s az el­nök kihirdeti a bíróság határozatát, mely szerint a be­jelentett tanúk kihallgatását nem engedi meg, a benyúj­tott iratok kiolvasását pedig mellőzi. Polónyi Géza védőügyvéd kijelenti, hogy e határo­zat ellen semmiségi panas­szal fog élni. Minthogy a feleknek egyéb előterjesztésük nincs, az elnök befejezettnek nyilvánítja a bizonyító eljárást s át­adja a szót dr. Malek Lajosnak, a vádló képviselőjé­nek, ki a vád előterjesztése előtt önmagát védi a sze­rénytelenség vádja ellen, mely esetleg reá háramolhatna azért, hogy vidéki ügyvéd létére eljött a fővárosba, a­hol annyi kiváló szónok és kitűnő jogász van, kik felét nálánál jobban képviselhetnék. E mentegetőzést felesle­gessé tette dr. Maleknek igazán sikerült beszéde, mely röviden, szabatosan és világos érvekkel bizonyítgatta a vádló ügyének igazságos voltát s arról is tanúságot tett, hogy a vidéken is akadnak kiváló szónokok és jogászok. Polónyi Géza védőügyvéd hosszabb beszéde végén arra kéri az esküdteket, hogy ne ítéljék el azt az em­bert, ki mint a társadalom védője, bátran küzd az anar­­ch­isták mindent fölforgató törekvései ellen. Mielőtt a vádló képviselője megtette volna észrevéte­leit a védbeszédre, mulatságos intermezzo keltett tartós derültséget úgy az esküdtszék, mint a hallgatóság pad­jain. Mandl Ignácz esküdtnek levelet hozott házmes­tere s a szabályok értelmében átadták azt a tárgyalás vezetőjének, ki tartalmát megvizsgálta, s miután meg­győződött róla, hogy nem az esküdt ítéletének megvesz­tegetésére van szánva, elmondta néhány szóval. Az ek­ként nyilvánosságra jutott levelet az illető esküdt neje írta, tudtára adván férjének, hogy délben kedves vendégük érkezett a ki öt órakor náluk fog ebédelni. Üzenje meg, vájjon akkorára haza szabadul-e a tárgyalásról, valamint azt se feledje el tudatni, hogy páholyt, vagy pedig zárt­­széket béreljenek-e ma estére a német színházban. Az elnök behívatta a levélhozó házmestert, a­ki a terembe lépve, egyenesen gazdája felé tartott, s nem akarta se­­h­ogysen megérteni, hogy azzal most az egyszer beszélnie nem szabad. Minden áron Mandel úrtól akarta meghal­lani a feleletet s még akkor is hozzá fordult kérdésével, mikor az elnök már elmondotta neki az üzenetet. — Az esküdtszék, meg a hallgatóság tagjai jól mulattak a lel­kiismeretes házmester konokságán s még távozása után sem csillapodott le mindjárt az általános derültség. A viszonválaszok után egybevetette az elnök a vád és védelem előterjesztését s aztán bemutatta az elnök a kérdés­­ét. A­­ védő elhagyását kérte ama kérdésnek, váljon az inkriminált czikk a vádlott szerkesztői felelősségének ideje alatt jelent-e meg, de a bíróság rövid tanácsko­zás után bíróilag is megállapítottaknak nyilvánitá a kér­déseket. Az esküdtek ötödfél órakor vonultak vissza s főnökük, Parányi István félórai tanácskozás után kihirdette a ver­diktet, mely szerint az első kérdésre : (Foglaltatik-e az inkriminált czikkben becsületsértés ?») 6 esküdt igennel, 6 nemmel válaszolt, a második kérdésre («A vádlott szerzője-e a czikknek ?») 12 nemmel, a harmadik kérdésre («Vájjon az inkriminált czikk Schneider János szerkesztői felelősségének ideje alatt jelent-e meg?») 12 igennel, a negyedik kérdésre (Vétkes-e vádlott a be­csületsértés vétségében ?) 6 igennel, 6 nemmel felelt. A fölmentő verdikt alapján a bíróság is fölmentette a v­ádlottat, a magánvádlót pedig elítélte 50 forintnyi perköltség és a 99 forintnyi eljárási költségek megtérí­tésére. A tárgyalást délután hatod fél órakor rekeszte be az elnök. MULATSÁGOK, Szalon. Fényes estély volt ma Lo Presti bárónő termeiben. A bájos, fiatal háziasszony rózsaszínű atlasz- és gazdi ruhában fogadta vendégeit, kik kevéssel 10 óra után gyülekeztek. Ott voltak: Andrássy Gyula gr., Andrássy Aladárné, Andrássy Sándor gr., Andrássy Manó gr., Andrássy Manóné, Pálffy Gabriella grófnő, gr. Szapáry Gyuláné, Szapáry György gr., Rédl báró, Széchenyi Gyula gr., Zichy Rezső gr., Edelsheim-Gyulay báró és neje, gr. Károlyi Viktorné, Lipthay Antal báró, Keglevich István gr., Odescalchi Arthur herczeg és neje, Odescalchy Géza herczeg és neje, gr. Károlyi Gyuláné, Bánffy György gr. Bánffy Miklós gr., Batthyány László gr. és neje, Batthyány József gr., Migazzy Vilmos gr. és leánya, Tisza Lajos gr., Mailáth Géza, Esterházy Dénes gróf, Pálffy Rudolf gróf, Inkey báróné, Inkey La­jos báró, Rüdt grófné, Apponyi Albert gróf, Karácsonyi Guidó, Kamillo és Jenő grófok, Révay Simon báró, Kapy István, Bissingen gróf, Késmárki Kiss Pál, Feh­érváry Géza báró, ifj. Edelsheim-Gyulay Lipót báró, gr. Zichy Gézáné, Zichy János gróf és neje, Zichy Aladár gróf, gróf Zichy Nándorné, Esterházy Andor gróf, Vay Gábor báró, Biró Lajos, Bánffy Gyula gróf, Mailáth József, d’Orsay grófnő, Zichy Irén grófnő stb. A fiatal hölgyek többnyire kivágott fehér vagy rózsaszínű ruh­ában jelen­tek meg. A termek pompás déli növényekkel voltak dí­szítve, a hideg buffet közepén pedig egy hatalmas bok­réta árasztá szét illatát. Berkes 9 tagú bandája húzta, mire a társaság csakhamar vidám tánczra kerekedett; a tánczokat Teleky gróf rendezte s a koti­lon alatt ízlé­ses virágbokrétákat osztottak. — The dansant. A várszínháznak ezelőtt egyik leg­nagyobb nevezetessége volt a thé dansant, a­mely mu­latság azért is kiváló érdekkel bírt, hogy a balparti hálózó fiatalság ez alkalommal szokta visszaadni a láto­gatást az elite bálok jobbpartról átjött vendégeinek. Az idén állandóvá vált Thalia nem adott helyett a thé dan­­santnak, a­miért ez kénytelen volt a várból leköltözni a krisztinavárosi tornacsarnokba. A helyiségváltoztatás nem ártott a mulatságnak, mert a­kik tavaly ott vol­tak a várszínházban , nem maradtak el a torna­csarnokból, sőt az idei mulatság több bájos jelen­séggel gazdagodott. Báró Lipthay Béláné és báró Edels­­heim-Gyulai Lipótné az első budapesti szegény gyermek­­kert-egylet ügyét oly melegen szivükön viselik, hogy nem ismertek határt a rendezés körül kifejtett buzgóságok­­ban, a­melyben a bal-és jobbpart legszebb hölgyei és leg­ügyesebb bálrendezői segédkeztek. A tornacsarnok terme ugyan nincs ily nagy és népes mulatság arányához építve, de azért, ha volt is szorongás, nem esett csorba a mu­latságon. A négyeseket ötven hatvan pár tánczolta. A hatvan krajczáros étjegyek elárusítására felkért hölgyek páratlan buzgalmat fejtettek ki az árusítás körül, a lova­­gias férfi közönség pedig vette a jegyeket rakás számra. Ételek és italok kitűnők voltak.­­ A társaság magában foglalta a fővárosi előkelő körök számos szép hölgyét. A férfiak között ott voltak: bárig Lipthay­ Béla, báró Edelsheim-Gyulay Lipót, Or­szágh Sándor, Olay Lajos, Darányi Ignácz és még töb­ben. A hölgyek közül feljegyeztük a következőket: Olay Leona, Mih­alovits Emília, Alkér Ludovika, Alt­­mann Irén és Róza, Apaticzky Bella, Barvits Irma, Bar­­vits Lujza, Brinkmann Mtczi, Delta Vedella Gizella, Garlathy Olga, Grulich Angelika, Grün Hona, Hermann Ilona, Heger Gizella, Jakobey Ilona, Kotzó Neill, Lindtner Gizella, Magyar Etel, Mechwarth Lujza, Mehrfort Vilma, Országh­­ydán, Perneffy Porcia, Rei­sehel Sarolta, Rokay Gabriella, Csáky Leonóra, Lauer Mat­hild, Totali Eugénia, Julis Angella, Olay Lajosné, Ábrán Iriné Wein Margit, Kodolányi Marianna, Petrik Ágnes, Sik Györgyné, Petrik Ferenczné, Mlinkó Lászlóné, Moldoványi növ., Grulich Józsefné, Hoffer Te­riké, Szm­ekál Manóné, Rupp Zsigmondné, Keleti Edith,­ Adriányi Vilma, Wein Antónia, Argay Jánosné, Szebenyi Pálné, Mihalovics Antalné, Csik­ Józse­fné, Szabó Irén, Szabó Anna, Csáki Lili. GYÁSZROVAT: Huszár Adolfot, a nagy szobrászt, az Eötvös-, Bem­-, Petőfi és Deák-szobrok megalkotóját, ma dél­után halva találták ágyában, bajza­ utczai műterem­­háza első­ emeleti hálószobájában. Huszár Adolf hétfő óta ki sem mozdult műterméből. Neki az volt a szokása, hogy ha rá­jött a munka láza, dolgozott napokig egy hazamban, a­nélkül, hogy időt szakított volna csak arra is, hogy rendes vendéglőjébe men­jen étkezni. Haza hozatta ebédjét, vacsoráját és úgyszólván le sem ülve, egyik kezében a mintázó­­jával, a másikban az evőeszközzel fogyasztotta el egyszerű étkeit. Aztán dolgozott ismét, szinte mohó telhetetlenséggel, a nagy agyagminták magas állvá­nyain mászkálva, majd meg-megfordítva csodálatos athleta-izm­uskarjaival a minták korongjait. Nappal vele voltak segédei és szobrásznövendékei, es­­ténkint azonban maga szokott lenni az egész nagy műteremházban, a­mely az ő tervei­ és ízlése szerint épült Európa egyik legszebb szobrász-atelierjévé. Kividé csak házmestere és annak a felesége laktak a házban, ez utóbbiak a souterrainban. Huszár Adolf tegnap este tíz óra után egy közel kereskedésből u. n. párisi kol­bászt hozatott magának és azt elfogyasztotta a fe­lülvilágított nagy műteremmel szomszédos kisebb atelierben. Megivott e mellé két pohár fojtott sört, aztán ismét dolgozott egy kicsit, az aradi szobor Pannonia-alakján, vígan dalolva. Igen szép tenor hangja volt, a­mel­lyel művészestélyeken gyakran feltűnt. Később megmosta kezét az agyagtól és elővette hegedűjét, mint este rendesen. A ház­mesterék még soká hallották, a­mint játs­sza a szép magyar nótákat. Huszár igen jó dilettáns volt az ő kedvencz hegedűjén, bár magyarul nem tanult meg teljesen jól soha, de a csárdásokat olyan tűzzel, olyan hamisítatlan zamattal tudta húzni, mint kevés czigányprimás. Úgy tizen­egy óra felé Huszár letette hegedűjét és meg­parancsolta, hogy hozzanak föl neki a pinczé­­ből egy üveg fehér bort. Pinczéje mindig dúsan el volt látva, mert a hatalmas testalkatú, sokszor szi­láján mulató művész igen kedvelte a boritalt; meg­kívánja ezt, mondá gyakran, az ő nehéz testi fárad­sággal is járó munkája. Izsó is ivott, Fernkorn szintén és általán minden szobrász. Mint a dolog­nak, úgy mulatósnak is néha egész napokat szen­telt. Barátai figyelmeztették, hogy mérsékelje ma­gát, ne bizakodjék vakmerőn vasegészségében. «Majd vége lesz a korhelységnek, ha megházaso­dom !» mondá a geniális művész és folytatta bonvi­­vant, de azért sohasem a visszataszítóig sülyedő életmódját. Fárasztó munkája után sohasem feküdt le egy kis «álomhozó ital» nélkül, mint ő nevezte; igy volt ez tegnap is. Magával vitte hálószobájába a csömöri borral teli félliteres kis palaczkot, aztán magára zárta ajtaját. Ez volt az utolsó életjel, a­melyet adott. A házmester, Hadadi Imre és neje, a­kiknek a lakása úgy fekszik, hogy a művész hálószobájából jövő minden legkisebb zajt meg kell hallaniok, nem vettek észre egész éjjel legki­sebb neszt sem. Reggel a nagy szoborminták körül segédkező növendékek megjelentek és mint rende­sen, hozzá fogtak dolgukhoz. Hogy Huszár nincs ott, fel sem tűnt, mert ismerték a művész szokását, hogy néha egész éjjeleket bent tölt a városban, ba­rátai közt mulatva és olyankor csak déltájt kel föl. Mikor azonban a művész még délután két órakor sem nyitotta föl ajtaját, Hadadiné, a házmesterné aggódni kezdett. Kopogott, még pedig nagyon zajo­san, mert tudta, hogy a munkától fáradt művész­nek igen mély álma van. De a hálószobában min­den csöndes maradt. Ekkor a házbeliek megrémül­tek és átsiettek a szomszéd mesteriskolába, a­hol az ép ott levő Székely Bertalant és Lotz Károlyt értesítették, hogy Huszár Adolf­nak baja lehet. A művészek aggódva siettek Huszár műtermébe, még egy utolsó ébresztő kísér­letet tettek s a­mikor ez is sikertelen maradt, egy olasz gipszmunkást küldtek föl létrán az első emeleti ablakig, hogy tekintsen be a mester hálószobájába. Az olasz csak annyit látott és mondhatott, hogy a tanár úr mozdulatlanul fekszik ágyában. Lotz és Székely urak most a cselédséget elküldték dr. Alapi Henrik fiatal orvosért, a­ki a sugárúti 78. számú házban lakik, nem messze a műteremtől, továbbá rendőrt és lakatost hivattak.­­ Pont harmad­fél órakor törték fel az ajtót. Huszár Adolf ott fe­küdt az ő piros-fekete szőnyegmennyezetű ágyában, nyakig betakarózva, arczczal kifelé fordulva, fürtét szétomolva a párnán, mintha aludnék. Mellette az asztalon arany órája (mely reggel öt órakor megállt) a kiürített félliteres palaczk és egy pohár fenekén egy kis vizes bor; kissé távolabb Springer A. egy mű­­történelmi német könyve és két kis franczia vígjáték: a művész utolsó olvasmányai. De élete végső esté­jén alig olvashatott, mert a gyertyából csak alig a ko­rona volt leégve. Dr. Alapi Henrik az ágyhoz lépve, első tekintetre kimondta a megdöbbentő valót, hogy Huszár Adolf meg van halva. Arcza már szedeljes volt, a mélyebben fekvő részeken hullafoltok, ezen­felül a test teljesen merev: bizonyítékai annak, hogy a halál legalább is tizenkét óra előtt állott be, tehát legvalószínűbben hajnali két óra felé. Annyi a kül­vizsgál­atból is látszik, hogy a halált gutaütés okozta; a kimúlás pillanat alatt, haldoklás nélkül történhetett, mert a halott nyugodt alvó­ helyzetben fekszik, arcza és mozdulata minden eltorzulása nél­kül. — összeszorult szívvel, mély gyás­szal állt a két régi jóbarát, Székely és Lotz a halot­tas ágynál, mikor megtudták az orvostól a sze­rencsétlenséget. Az epreskerti művésztelepen gyor­san elterjedt a szomorú hír; Benczúr Gyula, Schickedanz Albert, Telepy Károly, Morelli Gusztáv siettek a gyászos szobába, a­hol az ág­gyal szemben magas oszlopon száraz babérkoszorú van, nagy nem­zeti szalaggal: az az emlék, a­melyet a művész a Petőfi-szobor leleplezésekor kapott. Délután négy órakor már egymás kezébe adták a ház kilincsét a szegény mester tisztelői és barátai. Elsőnek érkezett oda Tisza Lajos gróf, a Deák-szobor bizottság el­nöke, dr. Perlaky Kálmán ügyvéd, Herman Ottó és Pulszky Károly orsz. képviselők, Jakobey Károly stb. Később megjelent dr. Osváth Albert rendőrorvos, valamint dr. Ajtay Károly egyetemi tanár s Jakabffy VI. ker. halottkém is. Az orvosok egyhangúlag kon­statálták, hogy a halott természetes halállal hult ki, gutaütés következtében. Kürerőszak nyomai a holttes­ten föl nem fedezhetők, de hullafoltok látszanak, a­miből ők is azt következtetik, hogy a halálnak közvet­lenül a lefekvés után kellett beállnia, vagy legalább is 12 órával a megtalálás előtt. Az esetről rögtön jegyzőkönyvet vettek föl s a hagyatékfelvétel végett értesítették a VI. kerületi elöljáróságot, melynek részéről Szalay jegyző jelent meg. Huszár Adolf­nál tiz forint két krajczárt találtak készpénz­ben, ezenkívül az íróasztal egyik fiókjában egy ne­vére nevére szóló takarékpénztári könyvecskét, mely huszonkilenczezer forintról szól. A hatósági eljárás­nál Lotz és Telepi mint tanuk szerepeltek. A ha­lottas szobában talált boros palaczkot és ivóvizes kancsót, valamint a poharakat a rendőrség vette magához. Az egész lakást hatóságilag lepecsételték. * Has zár holttesttét a késő délutáni órákban beszállítot­ták a Rókus-kórház halottas kamrájába. Itt hajtják végre holnap az orvos-törvényszéki bonczolást s azután vissza­szállítják a műterembe, honnan a kerepesi sírkertbe he­lyezik örök nyugalomra. A temetés részleteit Huszár halálái a késő esti órákig még nem állapították meg. A temetést eddigi megállapodás szerint az országos képző­művészeti társulat s az országos mintarajztanoda rende­zik. Külön gyászjelentéseket adnak ki a képzőművészeti társulat és a mintarajztan­oda tanári kara. SH A Deák-szobor végrehajtó bizottsága Huszár Adolf szob­rász hirtelen elhunyta következtében holnap, f. hó 22-ikén délután 4 órakor ülést tart a m. t. akadé­mia Kisfaludy-termében. A meghívásokat Tisza Lajos gróf elnök szétküldötte, az idő rövidsége miatt azonban szolgáljanak e sorok figyelmeztetőül a bizottság tagjainak, kik az ügy fontosságánál fogva teljes számmal megjelenésre kéretnek. Itt ez alkalommal megjegyezzük, hogy Tisza Lajos gróf elnök ma Huszár műtermében megjelenvén, intézkedést tett, hogy a szobornak agyag­ban mintázott alakjai az elszáradástól és megfagyástól gondosan megóvassanak.* Az ős Buda így télnek idején, mikor megnehezül a Pesttel való közlekedés, későn szokta hírét venni minden nagy dolognak. Ideát, a viruló testvérvárosban szájról­­szájra járt már kora délután az a megdöbbentő hír, hogy legnagyobb szobrászát elvesztette a haza, s túl a Dunán, az ősváros csöndes lakosai még estefelé nem érezték ezt a lesújtó csapást. A Fortuna komor falai közt két elégületlen ember figyes-bajos dolgán törte a fejét a fővárosnak tizenkét polgára, sejtelme nélkül annak a szomorú esetnek, mely holnap reggel már az ország legtávolabb eső vidékein is meg fogja döbbenteni mind­azokat, a­kik­­ lelkesedni és gyászolni tudnak a magyar művészetért. Öt óra tájban egy rövid szünet alatt pa­naszkodva említé néhány ismerőse előtt az egyik pörös fél képviselője, dr. Malek Lajos aradi ügyvéd, hogy a tárgya­lás lassúsága miatt elmulasztott egy látogatást, melynek kötelességét most már csak holnap délelőtt róhatja le városa iránt, mely neki megbízást adott reá. Huszár Adolfot kellett volna felkeresnie, hogy a vértanúk emlék­­szobra felől értekezzék vele. S a kis társaság sokat be­szélt még ezután is a nagy művészről, kinek hült teteme körül gyászoló barátok könnyeztek már akkor. Edmond About temetése. Edmond About-t hétfőn temették el Párisban a hivatalos és az irodalmi világ nagy részvétével. A gyászkocsit tele akgatták szebbnél­­szebb koszorúkkal, s mielőtt a menet megindult volna, Lambert tábornok háromszinü lobogót tett a koporsóra. A menet élén a Lycée Charlemagne küldöttsége járt s utána az elzászi deputáczió. A gyászkocsi után egy fiatal elzászi leány ment nemzeti öltözetben, Francia szobrász leánya, ki az elzásziak koszorúját vitte. A katonai disz­­kiséretet, mely a boldogultat, mint a becsületrend tiszt­jét megillette, a 131. sorezrednek egy százada szolgál­tató. A szemfedő széleit Caro és Ludovic Halévy, Arsúne Houssaye, Duverdy, Francisque Sarcey, Stupuy, Delbos, Dietz-Mounin és Siebecker akadémikusok tartották. A köztársaság elnökét Fittié tábornok képviselte; a kormány tagjai közül Jules Ferry miniszterelnök, to­vábbá Tirard és Coehery miniszterek adták meg Aboutnak a végső tisztességet, Doucet, Goppé és Caro urak, mint a franczia akadémia képviselői, egyenruhá­ban jelentek meg a temetésen. A Pére-Lachaisen, a­hol a halottat eltakarították, kilencz beszédet mondottak, s pedig Garo az akadémia nevében, Arsénie Houssaye a société des gens de lettres részéről beszélt, Lu­­dovic Halévy a drámaírók nevében, Duverdy a sajtó képviseletében, Stupuy a kilenczedik kerület község­­tanácsa nevében, Saicey a MIM. Siecle szerkesz­tősége nevében, Delbos az Ecole normale nevé­ben búcsúztatta el a halottat, s Dietz-Mounin, vala­mint Siebenter az elszásziak érzelmeit tolmácsolta. Mint a France beszélt, a szertartás kezdetén a következő in­termezzo történt: Siebecker oda­lépett a miniszterelnök elé s így szól­ : «Ha egész a temetőig akar menni, úgy megjegyzem, hogy néhány szót akarok mondani, melyek önnek nem lesznek ínyére : azért figyelmeztetem erre, hogy kínos meglepetés ne érje s még jókor visszavo­nulhasson.» 5 A hivatalos lap januuár 21-ki számából. ■ Kitüntetés: Ő felsége Machartt Ferencz belügymi­niszteri segédhivatali főigazgatónak, sok évi fiú és buzgó szolgálata közben szerzett érdemei elismeréséül, a kirá­lyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. Ham­mer Károly pénzügyminiszteri titkárt, a királyi tanácsosi czim díjmentes adományozása mellett, pécsi pénzügy­­igazgatóvá kinevezte. Qarba Gyula hivataltisztnek a se­gédhivatali igazgatój­­ czimet és jelleget adományozta. Kinevezés: A m. kir. pénzügyminiszter Kornély János ideiglenesen nyugalmazott számtisztet, a kolozs­vári pénzügyigazgatósághoz I. oszt. számtisztté, Baha­­necz József volt kataszteri segédbiztost, a temesvári pénzügyigazgatósághoz ideiglenes minőségben 111. oszt. számtisztté, Simonicz József V. oszt. adótisztet, a m. kir. központi állampénztárhoz III. oszt. pénztári tisztté nevezte ki ás a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter dr. Kalecsinszk­y Sándort, a föld­tani intézetnél működő ideiglenes vegyészt ez állomásán végleg megerősítette. T­Á­V­I­RAT­O­K, Zágráb, jan. 21. (Az «Egyetértés» tudósítójá­nak távirata.) A magyar országgyűlés tagjaiul meg­választott horvát képviselők Zágrábból való eltávo­zásuk előtt értekezletet tartottak s megállapították, hogy mily sorrendben vesznek egyesek részt az or­szággyűlési tárgyalásokban. Négy csoportot alakí­tottak, a csoportok minden 14 napban felváltják egymást s az egyes képviselők becsületszavukra kö­telezték magukat, hogy megtartják ezt a beosztást. Aki közülök kétszeri felszólításra sem jelen meg a közös országgyűlés tárgyalásain, az elveszti ország­gyűlési mandátumát. Zágráb, jan. 21. A Khuen-Héderváry gr. bán által adott tánczvigalom fényesen sikerült. Háromszáznál töb­ben, a zágrábi társaság szine-java, voltak jelen. A mu­latság rendkívül élénk hangulatban folyt le; a táncz reggeli 7 óráig tartott. A bán és neje mindenkit leköte­leztek nyájas modorukkal. Zágráb, jan. 21. (Az «Egyetértés» tudó­sítójának távirata.) úgy látszik, hogy Stross­­mayer püspök 70-ik születésnapját nagy mérvű tüntetésekre fogják kiaknázni. A «Pozor» fel­hívást tesz közzé, hogy az ünnepélyt halas­­­szák el február 2-ikáról szeptember h­ó­-ikára, a­mikor Strossmayer 35 éves püspök lesz és a­mely nap egyúttal 200 éves fordulója annak, midőn Szlavónia a török iga alól felszabadult. A rendező bizottság e nap jelentőségéhez ké­pest állítsa össze az ünnepély programmját. Zágráb, jan. 21. (0. E.) A Paukovics-Pavlovics ügyben összeült becsületbíróság mindkét fél segédeinek ma nyilatkozatot adott át, melyben kijelenti, hogy addig Paukovics párbajképessége felett nem ítélhet, míg az illetékes bíróság meg nem állapítja, váljon a Paukovics ellen emelt lopási vád valóságon alapszik, vagy pusztán rágalom-e. A segédek e nyilatkozat alapján, mely holnap közzé fog tétetni, a további teendők felett tanácskozni fognak. Bécs, jan. 21. A képviselőház bizottságaiból. — A költségvetési bizottság mai ülésében vita nélkül változatlanul elfogadta a költségvetés első öt fejezetét. Az iparügyi bizottság a balesetek ellen való bizto­sításról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását foly­tatta. Prága, jan. 21. (Az «Egyetértés» tudósítójának táv­irata.) A Prager Tagblatt szerint az egészségügyi csapatok legénységénél uralkodó s az egyes egészségügyi csapatoknál folytonos változást szenvedő nyelvi viszo­nyokra való tekintetből elrendelte a hadügyminiszter, hogy e csapatoknál a német mellett vagy a magyar, vagy valamelyik szláv nyelvet is kell alkalmazni. Ama tisztek és hadapródok, kik csak németül tudnak, három év leforgása alatt elsajátítani kötelesek e nyelvek vala­melyikét. í.einburg­, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata.) Mint itteni lapoknak Posenből jelentik, e hó 19-én ott nép­­gyűlést tartottak, melyen 500 ember vett részt. A gyű­lés­ tárgyát a velhrádi Method ünnep képezte. Elnök Jleszinsky gróf volt. A gyűlés elhatározta, hogy min­den lengyel faluból hét-két paraszt küldessék a bizottság költségén ez évi július 5-én Welhrádba. A gyűlésen Bittner rendőrfelügyelő képviselte a hatóságot. Berlin, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata.) A császár egészségi állapota, a­ki gyenge bélhurutban szenved, nem aggasztó. Ma már ágyon kívül ebédelt. Berlin, jan. 21. Vilmos császár egészségi álla­pota jól töltött és után javult. Berlin, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata.) A «Post» szerint a braunschweigi herczeg intestat-örökösei meg­támadják a herczeg végrendeletét. Berlin, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata.) A Nordd. Alig. Ztg. egyre heves támadásokat intéz Windhorst ellen. A tegnapi gyarmatügyi vita bebizonyította, hogy Bismarcknak igaza van, midőn azt mondja, hogy jobb a­­ birodalmi gyűlésen meg nem jelenni és az időtt okosabbra fordítani, mint a c­en­trumm­al vitatkozni. Windhorst rendszeresen az «advocatus diaboli» szerepét viszi, ellen­zéke nem becsületes. Ily támadások intéztetnek a c­en­­trum ellen akkor, midőn az hajlandó a gabonavám fel­emelését megszavazni s már a dohánymonopolium aka­démikus tárgyalásába is bocsátkozik. Berlin, jan. 21. A Kong­ó-ér­tekezleti bizottság tegnapi ülésén Lambermont belga képviselő felol­vasta az értekezleti programm harmadik pontjára vonatkozó jelentését. Az újabb foglalásoknál köve­tendő formalitások iránt teljes egyetértés még nem jött létre. Az angol képviselő kormányától még nem kapott kimerítő utasításokat. Berlin, jan. 21. A hajójáratok szubvencziója tárgyában működő bizottság azt javasolja, hogy a keletázsiai, afrikai és ausztráliai postagőzhajójára­­tok tizenöt évi időre ajánlati tárgyalás útján német vállalkozókra bízassanak oly feltételek alatt, hogy a mondott irányokban havonkénti járatokat rendez­zenek be és hogy gőzhajóik óránkint legalább 11 és fél bognyi sebességgel bírjanak. Berlin, jan. 21. A hajójárat-szubvenczió tárgyá­ban működő albizottság jelentésében azon további feltétel is foglaltatik, hogy a kelet-ázsiai és ausztráliai hajóratok utazási ideje Brindisitől vagy Nápolytól Shangaiba, illetőleg Sidneybe és vissza számi­­tassék. Berlin, jan. 21. A Norddeutsche Allgemeine Zeitung az üresedésben levő poseni érseki széket illetőleg a Germaniá­val szemben kijelenti, hogy a kormány soha sem táplált vagy mutatott oly szán­dékot, hogy az érseki széket germanizálási czélokra használja föl; a «Germania» állítása tehát valótlan. Magától értetődik, hogy a kormány nem tűrheti, hogy a poseni érseki székben oly főpap üljön, a­ki a lengyel nemességgel Poroszország ellen konspirál. Meg kell előznie azt a veszélyt, hogy a legfőbb egy­házi méltóság a lakosság alsóbb rétegeire gyakorolt befolyását a tartományban arra használja föl, hogy a lengyel propaganda érdekeinek használjon. Ezen nem megy túl a kormány politikai elővigyázata, csupán arról gondoskodik, hogy Posen jövő érseke ne legyen buzgóbb lengyel, mint főpap. Róm­a, jan. 21. (Az «Egyetértés» távirata). Pol. Ger.: A Mont-Cenisen át való vasúti összeköttetés néhány nap óta az óriási havazások miatt megszakadt. Chiomonte mellett a hógörgetegek három munkást temettek el, a hó mindenütt 2 méter magas. Róma, jan. 21. (Az «Egyetértés» tudósí­tójának távirata.) Beavatott körökben hatá­rozottan állítják, hogy Olaszország Tripolisz okkupálására készül. A hadügyminisztérium 25,000 főnyi hadtestet szándékozik mozgó­sítn­i. A római török nagykövet lemondása ezzel függne össze. (N. Fr. Fr.)

Next