Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-09-14 / 37. szám - Puszta Dóra válogatása: "mámorító és felvillanyozó, egyszerre zord és szép" • Krasznahorkai László Sátántangó című regényének angliai és amerikai kiritikáiból (21. oldal)
* * * * * * * * „mámorító és felvillanyozó, egyszerre zord és szép” Krasznahorkai László Sátántangó című regényének angliai és amerikai kritikai fogadtatásából ■ Krasznahorkai László: Satantango. Angolra fordította George Szirtes. New Directions, 2012. március, 288 oldal, 25,95 dollár, Atlantic Books, 2012. május, 288 oldal, 12,99 font A Sátántangóban, Krasznahorkai első regényében már felbukkan a későbbi művek számos tematikai eleme - az idő bizonytalansága, a válság és a pusztulás apokaliptikus érzete ám összességében ez könnyebben fogyasztható mű. Noha a történet a nézőpont és a az idő tekintetében is oda-vissza ugrál, többnyire követhető. Ahhoz képest, hogy alakjai sokszor mennyire klausztrofóbiásan bezárkóznak, Krasznahorkai meglepően kifelé forduló, sőt mulatságos is ebben a regényben. Gogol és Bulgakov ördögi humorát idézi, ahogyan a rozzant társaság sorsa valami rejtélyes végkifejlet felé terelődik. (...) Egy Krasznahorkai-történetben soha nem tudjuk igazán, hol járunk. Néha konkrét helyszínekre visz minket - a magyar vidékre vagy New Yorkba -, de a történetek többnyire hátborzongatóan függetlenek időtől és tértől, és nagyon kevés az ismerős fogódzó. A Sátántangó ugyanúgy játszódhatna 1920-ban is, mint 1985-ben, abban az évben, amikor Magyarországon eredetileg megjelent. Krasznahorkai olvasói így, akárcsak ellenállás melankóliája álmodozó Valuskája, „örökös, sérthetetlen, áttetsző pillanat szétpattinthatatlan buborékába” vannak zárva. Tökéletes ez a leírás, könnyű, mint a fátyolszövet, ám iszonyatos is, hiszen a szerzőnek arról a meggyőződéséről árulkodik, hogy valami mindig megakadályozza a körülöttünk lévő világ igazi megértését. A fátylat sosem tudjuk letépni. (...) (Jacob Silverman: Sátántangó. The New York Times Book Review, 2012. március 18. és International Herald Tribune, 2012. március 20.) (...) a Sátán tangója nem az ördög tánca, nem gonosz cselekedet, hanem a Sátán legyőzéséért járt tánc, a jóra törekvés tánca, hétköznapjaink tánca, emelkedettebb, nemesebb vágyaink és hitványabb, sötétebb késztetéseink küzdelme. (...) A senkihez sem hasonlítható Krasznahorkai László alámerülve a tudatalatti morális csataterére mitikus, titokzatos és ellenállhatatlan posztmodern regényt, a kelet-európai irodalom megkerülhetetlen művét hozta létre. (http://thecojfinfactory.com, 2012. március 17.) * (...) A Sátántangó dicsőségére mondom: sem az eredeti alkotás, sem a megfilmesített változat nem olyan típusú remekmű, amelyet a megszokott módon lehetne olvasni vagy nézni. Olyan élmény mindkettő, amelyhez a befogadónak kell és érdemes igazodnia. (Christopher Byrd a regényről, The Barnes & Noble Review, 2012. március 29.) * (...) Krasznahorkai régóta együttműködik Tarr Béla filmrendezővel, és a Sátántangó megfilmesített változata sem foglalkozik a befogadóképesség határaival: a nyitó kép kilenc percen át mutat egy marhacsordát. Egy másik felvétel perceken át egy házra szegezi a tekintetünket. Krasznahorkai kanyargó mondatainak Tarr hosszú vágásai a vizuális megfelelői, noha a filmnek más a ritmusa. Míg a regény viszonylag rövid a maga 288 oldalával, képi nyelvre lefordítva hét és fél óra. (...) (Jennifer Szalai:Ahol a Negyvennyolcas utca kifut a Petőfi térre. London Review of Books, 2012. április 26.) (...) Krasznahorkai a magas modernista stílus művelője. A helyszín, Irimiás és Petrina alakja egyértelműen Beckettet idézik. A mottó - „Akkor inkább úgy vétem el, hogy várom.” - Kafka A kastély című művéből való. És itt is, akárcsak Kafkánál, allegóriába tűnik át az élet ábrázolása egy zsarnoki modern államban. (...) A XX. századi elidegenedés kifejezése kvázi középkori formát ölt: a Sátántangó anyagába vallási képek és jelenésekre történő utalások szövődnek Futaki harangjaitól kezdve Irimiás „feltámadásáig”. „És hiába működik szüntelenül a képzeletünk, egy csöppet sem jutunk közelebb az igazsághoz.”, jegyzi meg Irimiás. (...) Ez egy briliáns regény, vitathatatlanul. A látnok író történetének legapróbb részletei is meggyőzőek, és szépen illeszkednek a regény táncszerű szerkezetébe. Szirtes tíz éven keresztül készülő fordítását igazolja, hogy Krasznahorkai víziója túllép a könyv oldalain. A nagyságrend nyilvánvaló. (Theo Tait: Egy látnok író klasszikus műve. The Guardian, 2012. május 9.) * A szöveg sűrű és lassú, az olvasónak pedig nemigen akad alkalma a mosolyra. Egy tipikus mondat: „A nap gyönge fénye épp hogy csak áttört a kelet felé úszó felhők egymásra torlódó forgatagán, a konyhára szinte alkonyati homály borult, nem lehetett biztosan tudni, hogy a falakra rajzolódó, vibráló foltok árnyak-e csupán, vagy a reménykedő gondolataik mögött megbúvó kétségbeesés baljós nyomai.” A Magyarországon először 1985-ben megjelent regény Susan Sontag ajánlása szerint „kérlelhetetlen, látnoki mű”. Mi szóltunk. (könyvajánló szerző nélkül, The Times, 2012. május 7.) * A hátborzongató meseszerűség, a lázas belső monológ és a pokoli bürokratikus logika keveréke egyszerre idézi fel Franz Kafka kastélyát, Mihail Bulgakov Mesterét és Margaritáját, Sámuel Beckett Godot-ját (a sár és a zűrzavar szakadatlan kéei azt a becketti gondolatot sulyolják, hogy az élet hiábavaló, a remény káprázat). (...) Krasznahorkai prózája semmit nem értelmez, egyszerűen egymásra halmoz. Hatalmas, hömpölygő mondatai nem kínálnak kapaszkodót, soha semmilyen magyarázatot vagy megfejtést nem kapunk. És a végkifejlet mindezek után olyan briliánsan és tébolyítóan bizarr, hogy az egész regényt a feje tetejére állítja. (...) (Robert Collins: Ördögtánc, The Sunday Times, 2012. május 13.) (...) A Sátántangó a karnevál, a vallás, a fekete humor, a magyar közélet és folklór elemeit ötvözi egy nyitott allegóriává magáról a történetmesélés természetéről, a történetekről, amelyeket magunknak mondunk, hogy életben tartsuk magunkat és a történetekről, amelyeket másoknak mondunk, hogy a markunkban tartsuk őket; a narratívákról, amelyekből a valóság összeáll, és a korlátokról, amelyek határt szabnak nekik. A mámorító és felvillanyozó, egyszerre zord és szép Sátántangó olyan modern remekmű, amelynek sikerül egyidejűleg beszélni a maga koráról és teljességgel meghaladni azt. (Beth Jones: Sátántangó. The Telegraph, 2012. május 17.) (...) George Szirtes remek fordítása sokatmondó egyensúlyt talál Krasznahorkai bibliai ragyogása és sátáni intenzitása között. Egyszerre végtelen és klausztrofóbiás prózája a maga hoszszú, feszes, szövevényes mondataival, amelyek mindegyike kínzó kötélként feszül a banalitás és az apokalipszis között, a szerzőt a Beckett, Bernhard és Kafka nevével fémjelzett európai hagyomány képviselői közé helyezi. (...) (James Hopkin: Sátántangó. The Independent, 2012. május 26.) (...) Krasznahorkai kígyózó mondatai sokszoros célt szolgálnak. Lehetővé teszik számára, hogy alakjai önáltató tudatából aláereszkedjen olyan érzésekbe és gondolatokba, amelyeket ők képtelenek felismerni vagy kifejezni. Ugyanakkor képessé teszik őt arra is, hogy szembesüljön a kései modernitás nagy kérdésével: hogyan teremthető művészet egy értelmetlen világból? (...) Ez a harmadik Krasznahorkai-regény, amelyet George Szirtes lefordított, és ezt is nagyszerűen. Közvetítésének zsenialitása abban a képességében rejlik, ahogyan eléri az ellenkezőjét annak, amit egyébként sikeres fordításnak neveznénk: az olvasó szelíd rászedését. Ügyes szintaxisával ráérősen terelget minket felfelé a kerti ösvényen, aztán letesz a salakhányón, amikor már alig emlékszünk rá, honnan is indultunk. A Sátántangó olvasói félelemmel vegyes zavarodottsággal jutnak el a szereplőkhöz, miközben a történet elemészti önmagát. (Jonathan Beckman a regényről, New Statesman, 2012. május 30.) (...) A cselekmény - Krasznahorkai összes művéhez hasonlóan - itt sem a legfontosabb. Prózáját közvetlenül a mondatok labirintusszerű ösvényei éltetik. Terjedelmükön kívül ezeket a mondatokat kevés dolog rokonítja a hosszasan halogatott mondatvégi pont egyéb modern mestereinek mondataival. Nem az az izgatottság és szigorúság táplálja, ami Thomas Bernhard mondatait, sem az a lélekölő szédület, ami David Foster Wallace mondatait. Krasznahorkai mondatai kígyószerűek, tekervényesek, a mellékmondatok és a vesszők szinte végtelen füzérei, amelyek visszafordulva, megtorpanva, élesen kanyarodva és bolyongva magát az időt testesítik meg, tágítják és sűrítik, feltárják nyers anyagiságát, ahogyan egyszerre tőrbe csal és kínál a szorításából, mindig csalfán, szabadulást, valahol messze túl az utolsó vesszőn és a végső ponton, a szintaxison túl, a szavakon túl. (...) (Ben Ehrenreich: A pusztító semmi. The Nation, 2012. június 4.) * (...) A regény recepciójának szakaszai: 1990-ben fordították le németre, aztán 2000-ben franciára, angolul pedig most jelentette meg a New Directions, Krasznahorkai mindhárom angolul olvasható művének kiadója. A Sátántangó briliáns, eredeti és felkavaró, a maga idejének és helyének is terméke (a kommunizmus hanyatlásáé, a posztmodern virágzásáé). Huszonhét évvel később olvasva ugyanakkor egyértelművé válik Krasznahorkai művészetének transzcendens ereje és szédítő, megfoghatatlan vízióinak egyetemes dimenziója. (Jessie Ferguson: Sátántangó. The Quarterly Conversation, 2012. június 4.) (...) Akik először találkoznak Krasznahorkai-művel, azokat felvillanyozza egy igazi mester hangja. Akik már korábban megmerítkeztek a világában, monokróm reménytelenséget találnak, amelyet váratlanul életre kelt a szerző felülmúlhatatlan líraisága, szilárd szerkezeti elgondolása és metsző humora. (John Toews a regényről, www.mcnallyrobinson.com, 2012. június 6.) * (...) Látjuk az erkölcstelenség és dőreség, kihasználás, árulás, kapzsiság, irigység, koszos bujaság minden lehetséges formáját. És a regény olvasása ennek ellenére kimondhatatlan öröm. A bibliai és egzisztenciális szorongás súlya nem válik elviselhetetlenné, hála az elfojthatatlan humornak és iróniának. Egyszerre járunk folyamatosan a nevetés és az apokalipszis közelében. (...) A regény vége felé az egyik különösen briliáns fejezetben Irimiásnak a falubéliekről készült jelentéseit írják át a fogalmazók egy irodában, laposan higiénikussá szürkítik túlságosan nyomasztó és érzelgős nyelvét (a „szesszel töltött ráncos kukac” helyére az „apró termetű, idős alkoholista” kerül) - Krasznahorkai mintha saját prózájának kérkedését figurázná ki, mintha saját sárbuborékai pattannának szét. Ezek a jelenetek soha nem gyengítik a regény ünnepélyesebb, félelmetesebb pillanatait, sokkal inkább azt sugallják, hogy az élet sokszor elkerülhetetlenül a kettő kombinációját kínálja. Petrinát idézve: „a vicc olyan, mint az élet (...) Rosszul kezdődik, rosszul végződik. Közte jó.” (Scott Morris: Sátántangó. The Cadaverine Magazine, 2012. június 11.) Amikor kijelentem, hogy Krasznahorkai könyveinek vannak olyan oldalai, amelyek a világirodalom általam ismert bármelyik oldalával felveszik a versenyt, akkor ezt nem azért teszem, mert szeretek másokkal hivalkodni vagy mert bármilyen érdekem fűződne ehhez, és azért sem, mert megnyugtató volna merész kijelentéseket tenni (nem az), hanem mert egyszerűen Krasznahorkainak vannak olyan oldalai, amelyek a világirodalom általam ismert bármelyik oldalával felveszik a versenyt. A szerző, aki Magyarországon a hegyekben él, jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik és ritka eseményként június 28-án, csütörtökön felolvas a City Lights könyvesboltban. (Evan Karp: Krasznahorkai László a City Lights könyvesboltban. http://litseen. com, 2012.június 22. és The San Francisco Chronicle, 2012. június 28.) Július 2-án, hétfőn Krasznahorkai Lászlót erősen elragadtatott közönség hallgatta a manhattani Housing Works könyváruházban. A magyar szerző Sátántangó című regényéből olvasott fel, és elliptikus, titokzatos stílusával, hosszan tekergő és gyakran őrjítő mondataival kapcsolatban egy kérdésre válaszolva ezt mondta: „Mindenki tudja, hogy a pont nem az emberé, a pont az isteneké. őket illeti az utolsó pont.” (...) (K. Thomas Kahn: Tánc az ördöggel. Los Angeles Review of Books, 2012. július 3.) Válogatta és fordította: Puszta Dóra I. Miskolci Nemzetközi Filmvásár Szeptember 20-21. 2012. SZEPTEMBER 14. Évente több ezer forintot takaríthat meg, ha nem hetente vásárolja, hanem egy évre előfizeti az Élet és Irodalmat! Lapunk megrendelhető a kiadó 210-5149 és 210-5159-es telefonszámán vagy a lapterjesztes@es.hu e-mail címen, valamint Magyar Posta 0680-444444-es telefonszámán és a hirlapelofizetes@posta.hu e-mail címen. Az jóságra személyesen is előfizethet számtalan postahivatalban. Ezek közül felsorolt l lgnagyobbakat, de kérjük, keresse fel az Önhöz legközelebb eső postahivatalt, befizetést követő hónaptól minden pénteken házhoz viszik az ÉS aktuális számo. BÁCS-KISKUN MEGYE: Baja, Oroszlán utca 5.; Kalocsa, Szent István király út 44.; Kecskemét, Kálvin tér 10-12.; Kiskőrös, Petőfi Sándor tér 19.; Kiskunhalas, Köztársaság utca 11. o BARANYA MEGYE: Pécs, Jókai utca 10.; Pécs, Indóház tér 6. o BÉKÉS MEGYE: Békéscsaba, Munkácsy út 6-8.; Gyula, Eszperentó tér 4-6.; Orosháza, Eötvös tér 2. o BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE: Kazincbarcika, Fő tér 1.; Miskolc, Kazinczy út 16.; Miskolc, Kiss tábornok út 30.; Miskolc, Szentgyörgy út 23.; Miskolc, Bajcsy Zsilinszky Endre út 2-4.; Ózd, Munkás utca 14. o BUDAPEST: II., Lövőház utca 1-5.; III., Kiscelli utca 7-9.; III., Flórián tér 6-9.; V., Városház utca 18.; V., Bajcsy-Zsilinszky út 16.; V., Szalay utca 10-14.; VI., Teréz körút 51.; Vili., Verseny utca 3.; Vili., Baross tér 11/c; Vili., József körút 37-39.; IX., Ferenc körút 39., fszt. 2.; IX., Gönczy Pál utca 2., fszt. 4.; X., Üllői út 114-116.; XI., Fehérvári út 9-11.; XIII., Váci út 178.; XIII., Váci út 9-15.; XIV., Örs Vezér tere o CSONGRÁD MEGYE, Hódmezővásárhely, Hódi Pál út 2.; Makó, Posta utca 7.; Szeged, Széchenyi tér 1.; Szentes, Kossuth utca 3. o FEJÉR MEGYE: Dunaújváros, Dózsa György utca 3.; Székesfehérvár, Kossuth utca 16.; Székesfehérvár, Kaszap István utca 3. o GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYE: Győr, Bajcsy-Zsilinszky út 46.; Győr, Lajta út 13.; Győr, Révai Miklós utca 8.; Győr, Földes Gábor utca 27.; Mosonmagyaróvár, Erkel Ferenc utca 3.; Sopron, Széchenyi tér 7-10. o HAJDÚ-BIHAR MEGYE: Debrecen, Múzeum út 3.; Debrecen, Petőfi tér 1/c; Hajdúböszörmény, Korpona utca 15.; Hajdúszoboszló, Kálvin tér 1. o HEVES MEGYE: Eger, Széchenyi út 22.; Gyöngyös, Páter Kis Szaléz út 9-11. o JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE: Jászberény, Lehel Vezér tér 7-8.; Szolnok, Baross utca 14.; Szolnok, MÁV 3u. o KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE: Esztergom, Arany János utca 2.; Tatabánya, Fő tér 30. o NÓGRÁD MEGYE: Balassagyarmat, Rákóczi Fejedelem út 24.; Salgótarján, Fő tér 3. o PEST MEGYE: Budaörs, Templom tér 12.; Cegléd, Kossuth Ferenc utca 2.; Érd, Angyalka utca 1/a; Gödöllő, Dózsa György út 15.; Szentendre, Kossuth Lajos utca 23-25.; Szigetszentmiklós, Szent Erzsébet tér 1.; Vác, Posta park 2. o SOMOGY MEGYE: Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 15.; Siófok, Fő utca 186-188. o SZABOLCSSZATMÁR-BEREG MEGYE: Nyíregyháza, Bethlen GáboR utca 2. o TOLNA MEGYE: Szekszárd, Széchenyi utca ____ os utca 18.; Szombathely, Vasút utca 5. o VESZPRÉM MEGYE: g tér 1% Pápa, Kossuth Lajos utca 27 ; Veszprém, Kossük Lajos utca 19.pZALA MEGYE: Keszthely, 3 utca 48.; Nagykanizsa, Ady Endre utca 10.; Zalaegeezs zeg, Ispotály Köz 1|; ÉLET ÉS|G 21 IRODALOM