Ellenőr, 1878. április (10. évfolyam, 162-215. szám)
1878-04-25 / 205. szám
205. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . — . Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: gricScip estein, nádor-írt ez a. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ^Heggel! kiadás: Budapest, csütörtök, április 25- 1878. g Mamrttste a. Toladó Kiv cltalben: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cseczegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal:dszidenjiesten, nádor-uteza 6. szám. Ide inűzendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam, Budapest, április 24. A bécsi lapok ugyancsak megkapaszkodnak a határozatlan időre szóló provisorium eszméjébe, s mint előre látható volt, rögtön tovább fonják a természetes fejlesztés fonalát az általunk jelzett irányban. Minthogy a határozatlan tartamú provizórium úgyis egy neme az örökkévalóságnak, mert ne lehetne mindjárt a tökéletesség magasabb fokáig emelkedni, s a vámszövetség felmondási záradékát mint értéktelent egyszerűen kiküszöbölni ? Ez az okoskodásuk. S nem habozunk azt tökéletesen logikusnak elismerni. Hanem a logicai lánczolatnak ezzel még nincs vége. S ha már sincerizálnak bécsi laptársaink, legyenek legalább őszinték s fejtsék ki az egész lánczolatot : a határozatlan idejű provisorium illusoriussá teszi a felmondási záradékot ; e záradék kihagyása illusoriussá teszi a két állam önrendelkezési jogát a vám és kereskedelmi politikában ; az önrendelkezési jog illusorius volta illusoriussá teszi a két törvényhozási képességét az esetről esetre felmerülő vám- és kereskedelmi politikai kérdések elintézésére ; s minthogy e kérdéseket mégis csak el kell intézni: ergo ... Ergo a kereskedelmi politikát a delegációk hatáskörébe kell vonni. Egyelőre csak idáig fejtjük ki a lánczolatot, pedig tovább is van , és még meddig ! De nekünk most ennyi is tökéletesen elegendő tükörnek, amelyben megláthassák osztrák laptársaink, mily képtelen mentő gondolaton törik nagyhiába a fejüket. Avagy azt hiszik, hogy mikor a két állam nem tud egymással egyességre jutni az iránt, hogy a szesz foka öttizedrészszel magasabb vagy alacsonyabb legyen, hogy a kávé métermázsája után 4 forinttal több vagy kevesebb vám szedessék, hogy a bank czégirata egy szóval hosszabb vagy rövidebb legyen, hát akkor meg tudunk majd egyezni a centrál parliament előzményeinek törvényes meghonosításában. Meghiszszük, hogy osztrák részről ez irányban a legmelegebb előzékenységre számíthatnánk, sőt tán különös kedvezményül megkaphatnák a bank czégiratához az egy szót s a kávé vámjához a 4 forintot, hanem hogy Magyarországon nincs 4 olyan ember és legkevésbbé ez idő szerint, akivel a felmondási záradék eltörlését vagy határozatlan provisoriumot meg lehetne szavaztatni, arra mérget vehetnek. Tessék csak a földön maradni. Nekünk ugyan megvan a magunk véleménye arról a felmondási záradékról, ha azt a közjogi kérdések kapcsolatából kiemelve tekintjük, mint a 67-iki kiegyezés idealizmusa cselekedte. De ha azt a reális összefüggést vesszük tekintetbe, mely a közgazdasági függetlenség elvi fenntartása, és a 67-iki kiegyezés javíthatóságának elve közt tényleg fennáll, nem gondoljuk, hogy a közgazdasági függetlenség elvéről, bármennyire platonicus természetűek legyenek is a 67-iki pactum által szerzett biztosítékai — Magyarország hajlandó legyen lemondani, valameddig tökéletesen meg nem ért arra, hogy a 67-iki alkotmányra se legyen érdemes. * A bécsi lapok ma a kiegyezési kérdéssel foglalkoznak. A „N. fr. Presse“ elfogadja a „Lloyd“ javaslatát, a statusquo meghosszabbítását bizonytalan időre, mert a kiegyezés megkötése most lehetetlenség. Szerinte a statusquo meghosszabbításának eszméje oly jelentékeny belső erővel bír, hogy senki sem zárkózhatik el előle, aki a monarchiát akarja és aki a két éves kiegyezési zavarból azt az alutaeithatlan leteltét vonja ki, hogy a monarchia legtöbbet szenved azon csapások alatt, melyeket a viszálkodó államfelek mérnek rá minden nap. Ha itt is, túl is az a meggyőződés tör utat magának, hogy erősíteni kell azt a mi tartós a kiegyezésben, akkor jogosult az a remény, hogy találnak bátorságot államjogilag formulázni azt, ami tartósságra való. Ez tehát államjogilag formalizált és megörökösített statusquo lenne. Látni való, hogy a „Lloyd“ czikke rettenetes bátorságot öntött a bécsi lapokba. A „Presse“ és a „Vorstadt Zeitung“ kivék ugyan a kiegyezés megkötését, de / Sidlási záradék mellőzésével. A „Frem^t“ hasonlókép is örökös kiegyezés lenne. Addig^^•emlegették ellenzékeink a provisoriumot, hogy ide az osztrákok is belemennek. Hogy mint fogják föl, az most megolvasható, valamint kitetszik az is, hogy időre szóló provisorium esetén is mire törekednének. Tetszik-e még provisorium ? * Amily lassan és tétovázva haladnak a diplomatiai alkudozások, oly rohamos gyorsasággal terjed Rumeliában a mohamedánok fölkelése — nagy és komoly aggodalmára az orosz hadvezérletnek, mely egy új, legkevésbé sem sejtett ellenséget lát maga elé támadni. A fölkelés egészen katonai lábon van szervezve, jó fegyverben, pénzben, tisztekben nincs hiány s már az első összeütközés, mely az orosz csapatokkal történt, megmutatta, hogy itt komoly ellenféllel gyűlt meg a babéraikon pihenni akarók baja. Atig győzik az oroszok a szükséges erősítő csapatokat a helyszínére küldeni. Nagyon érthető ily körülmények mellett, hogy a pétervári félhivatalos lárogató igen elgesztelékeny hangulatot jelez az orosz kormány köreiben, s bizonyosan befolyása lesz ennek a diplomatiai tárgyalásokra, mégpedig a nem-muszka érdekek szellemében. HC (Éjjeli posta) Sándor czárnak Károly fejedelemhez intézett levele, a N. fr. Presse berlini távirata szerint következő ultimátumot tartalmaz : Vagy támadó- és védelmi szövetséget köt Románia Oroszországgal, vagy Oroszország kénytelen lesz lefegyverezni a román hadsereget, s kezébe venni az ország kormányát. Ennek következtében , mint Bukarestből Berlinbe jelentik , tegnap ott hosszú minisztertanács volt. A kabinet fölajánlotta a fejedelemnek a leköszönést, teljes szabad kezet akarna neki hagyni azon politika követésére, melynek legtöbb kilátása van az idegen hatalmak által való támogatására. A fejedelem a leköszönésre azon megjegyzéssel válaszolt, hogy ő alkotmányos fejedelem, s ennélfogva nem követhet személyes polikát. Bratianunak többsége van a képviselőházban és a senatusban; a fejedelem tehát sem Ghikát, sem Vernescut, sem Iepureanut meg nem bizhatja uj cabinet alakításával. Maradjon meg Bratianu s kövesse azon politikát, mely a törvényhozás támogatásával találkozik. — Bratianu, mielőtt még a törvényhozás szétoszlanék, bizalmi szavazat alakjában, valószínűleg dictatori hatalmat fog kieszközölni a fejedelemnek. (Éjjeli posta) Londonból jelentik 24-ről: Bismarck propositióinak alapján az egész alkudozás sikertelen maradt, mert Anglia ragaszkodik első követeléséhez, hogy Oroszország terjeszsze elő a békeszerződést. A „Daily News“ értesül Pétervárról, hogy az orosz hivatalos körök azt hiszik, hogy Anglia minden áron háborút akar. A „Daily Telegraph“ a leghatározottabban állítja, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország közt egyáltalában semmi külön megállapodás sincs. Ellenben a „Standard“ azt jelenti, hogy Ausztria-Magyarország érdekei véglegesen biztosítva vannak, de a feltételek még ismeretlenek. A kormányelnök és a pénzügyminiszter, csak pénteken utazik Bécsbe. Megvalósul az a hír, hogy a vallásügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendeleti úton intézkedett, hogy Szent István napján „tekintettel arra, hogy ezen nap nemcsak egyházi ünnep, hanem elsősorban és kiválólag nemzeti és országos ünnep ott is, hol az eddig szokásban nem volt, ha a lakosság vagy a hatóság kívánja, az illető lelkész köteles isteni tiszteletet tartani.“ (Bud Corr.) _________ A horvát kormány — mint Zágrábból értesülünk — körülbelül három hónap előtt egy félmillió forintot jegyeztetett elő Rauch Levin báró, az egykori horvát bán, összes birtokaira. E rendkívüli intézkedésnek az volt az oka, hogy az úgynevezett Ljonskopolje kiszárítása alkalmával, melyet Rauch báró hivataloskodása idejében rendelt el a tartománygyűlés, és Ő felséges törvény által szentesített, pénzbeli differentiák merültek föl, melyeket a jelen tartományi kormány véleménye szerint, Horvátország sem köteles födözni. Ezért történt az előjegyzés, melynek szokatlan nagy összege annál furcsábbnak tűnik föl, mert állítólag csak az illető bizottságok kiadásairól van szó. Rauch báró természetesen nem nyugodott meg ebben, és rögtön összeköttetésbe lépett Hopfen báróval, az osztrák földhitelintézet elnökével, mert ezzel köttetett meg a szerződés a Ljonskopolje kiszárítása végett. A múlt héten ez ügyben tárgyalásokat folytattak Bécsben, és Ő felségének is tudomására hozták ez esetet. (5 felsége tehát, amint hiteles forrásból értesülünk, meghagyta a tartományi kormánynak, hogy azonnal szüntesse meg azt. előjegyzést, mely annál jogtalanabb, minthogy az uralkodó által szentesített törvényről van szó, melynek végrehajtását nem magánember, hanem a tartomány vállalta magára. Az előjegyzést csakugyan mégis szüntették. Most lehetséges, hogy per fog támadni a tartományi kormány és a földhitelintézet közt, és majd csak ekkor fog kitűnhetni a panasz és a jogi kérdés természete, melyet érvényesíteni akar a tartományi kormány. _________ A félhivatalos Wiener Abendpost ma a diplomatiai helyzetről így nyilatkozik: A kabinetek tevékenysége, úgy látszik, még mindig azon formula föltalálására irányul,, amelynek alapján úgy Angliának mint Oroszországnak lehetséges volna hivatalos nyilatkozatot tenni a congressusban való részvételekről. Hogy ezen formai kérdésekben még mindig nincs elérve a megegyezés, azt a Pétervárról és Londonból tegnap érkezett táviratok megerősítik s egyre hangsúlyozzák, hogy mindkét kor smány határozott súlyt fektet ezen kérdés megoldására, hogy a congressusban való részvétüket éppen a congressus programmjának megállapításától kell függővé tenniük.“ A máltai angol hadikészületekről La Valettából a következőket írják a Pol. Correspondentnek: Málta nagy kikötője e pillanatban valóságos erdő a sok árbocztól. Hadihajók egyre jönnek-mennek. Angol csapatszállítások Indiából egyre tartanak. Csak pár nap előtt hozott a Kalahár és Tamar nevű óriási szállítóhajó csapatokat Indiából, és ma a Simoon nevű fregatté Angliába indul indcsapatokkal. A Minotaur, Black-Price, Shannon és Defrice nevű pánczélos hajók az olasz vizekben tett járatok után ma megint befutottak ide. Tegnapelőtt a Shannon hajónak a bezikai öbölbe kellett volna indulnia, midőn hirtelen a távsürgönyben jött parancscsal Chinába küldetett. Itt vannak Antelope, Hotspur és Salamis nevű hadigőzösök. Utóbbi most indult Fiuméba torpedókért. Szintúgy a Tenedos nevű hajó is torpedókkal megrakva kifutott már Portmouthból és ide várják. Az Invinciblet is ide várják Angliából. A Devastation pánczélos hajó parancsot kapott az Izmidi öbölbe evezni. Csatornás hajórajhoz tartozó hadihajókból ez idő szerint a Flying Fish Olaszországban, Pallas Alexandriában , Swiftsure, Raleigh, Ruby, Research, Falcon,, és Foxhound a bezikai öbölben, Agincourt, Rupert, Ognet és Condor Gallipoliban, Alexandra, Achilles, Terriereire, Helicon és Devastation az izmidi öbölben, Torch és Flamingo Konstantinápolyban, Cocatrice, Szufiuan és Bitem a Suda öbölben van. Itt egyre lehet új dolgokat látni, melyek a szakértőt és laikust egyaránt érdekelhetik. Feltűnő a csónakok egy új neme, mint minden angol hadihajón lehet látni. A csónak egészen kicsi és fenn fedve van, úgy hogy belső tartalmát nem lehet látni. A csónak közepén egy nyílás van, melyen egy ember elfér. Itt egy támlás ülés van alkalmazva, melyen matróz ül, aki egészen könnyű, rövid, mindkét oldalon egyenlő lapos evezőt tart, s azzal minden erőfeszítés nélkül nyílgyorsasággal evezhet. Vájjon ezen csónakok belsejében van-e még valamely gépezet, mely a gyors menést elősegíti, vagy csak sajátos szerkezetének köszönheti-e gyorsaságát, az titok. Elég az, hogy mindenki bámulattal nézi, hogy mily hihetetlen gyorsasággal repülnek az angol hadihajók ezen kis járművei. A máltai kormányzósághoz és most jött távirati parancs, hogy tíz indiai ezred számára készítsenek azonnal szállást. Minden ezred 8000 emberből áll. Ezen 8000 ember Málta megszállására van rendelve. Egy más távirati aviso szerint e napokban 7 fa-fregatte, melyek kórházi szolgálatra vannak berendezve, Londonból ide fog érkezni, hogy aztán a Dardanellákba evezzenek, 5 más fa-fregatte szintén hasonló czélra berendezve készletben tartatik itt, ezeknek az lesz a feladatuk, hogy a sebesülteket Konstantinápolyból Máltába szállítsák. rs"ers/vs x-rsL+oli". Bukarest, ápr. 24. (Eredeti távirat.) A mohamedánok fölkelése teljesen katonailag látszik szervezve lenni. A fölkelőknek török tisztjeik vannak, Martini-féle fegyvereik, s pénzök bőven. Az oroszok Buszosukban fölfedezték, hogy ott „szicziliai vecsernyét“ forraltak ; a főczinkosokat agyonlőtték. 40,000 fölkelő van fölfegyverezve. Jikoláj nagyherczeg erősítést kért. Konstantinápoly, ápr. 24. A nagyherczeg a nála megjelent bolgár deputatiónak a keresztyének és mohamedánok egyetértését ajánlotta. A nagyherczeg megbízta a török minisztereket és tábornokokat, a hétfői katonai szemlére. A muzulmánok és pomákok (az izlámra tért bolgárok) fölkelése a Rodope hegységtől délre egyre terjed; számukat 15.000 emberre teszik, jó fegyverekkel és három ágyúval vannak ellátva. Az oroszokkal történt összeütközésben több száz halott és sebesült maradt mindkét részről a csatatéren. Az oroszok a felkelők ellen újabb erősítéseket küldenek. Bécs, ápr. 24. A Pol. Corr. jelenti Konstantinápolyból. Szadik pasa, szemben Oroszország és Anglia szövetségkötési követelésével, el van határozva, hogy azt fogja tanácsolni a szultánnak, hogy senki irányában se vállaljon kötelezettségeket. Bécs, ápr. 24. A Politische Cossespondenz jelenti Bukarestből: Mindinkább tartanak attól, hogy az oroszok megszállják Bukerestet. Az oroszok húsz kilométernyire táboroznak a várostól. Hire jár, hogy az oroszok Florescu-Cretzulescu minisztérium kinevezésére akarják bírni a fejedelmet, hogy a békekötés 8. czikke értelmében való katonai szerződést köthessenek, és e tekintetben állítólag már ultimátumot küldött Oroszország. A román hadsereg összpontosítását Kis Oláhországban már végrehajtották. London, ápr. 24. A Reuter ügynökség jelenti Konstantinápolyból. A nagyherczeg értesítette a görög pátriárkát, hogy a jövő vasárnap tiszteket és katonákat fog küldeni Konstantinápolyba az isteni szolgálatra, és néhány templomot kért azok számára. A ruméliai felkelők főmenedékhelye s Rodope hegység. Athén, ápr. 24. Ibrahim pasa Thesszális kormányzója lemondott. Thesszáliát négy katona kerületre osztják. Az angol consul ma értekezett a thesszáliai fölkelőkkel, hogy rendezze a fegyverszünetet.*áris, ápr. 24. A Zemps közöl egy berlin táviratot, mely szerint Németország állítólag egy új politikát akar inaugnizálni, oly formán, hogy sem az egyik, sem a másik hatalom, hanem Európa közös érdekei mellett fog működni. Pétervár, ápr. 24. A hivatalos lap rendeletet közöl, melyben figyelmezteti a közönséget hogy az utczákon és piaczokon nem szabad összegyülekeznie. A Journal de St. Pétersbourg Írja : A officiosus angol lapok nyilatkozatai az angol kormánynak nem nagy előzékenységéről tanúskodnak Tegnap népgyűlést tartottak Moszkvában, mely elhatározta, hogy minden kormányzóság szereljen föl egy czirkáló hajót, hogy egy orosz czirkáló hajórajt szervezzenek. Pétervár, ápr. 24. Az Agence Russe jelenti, hogy Németország buzgón folytatja közvetítését s folynak a pourparlerk is úgy a congressusra, mint az egyidejű hátravonulás részleteire vonatkozólag. Ha mindenütt olyan engesztelékeny a hangulat — úgymond — mint itt, akkor remélhető az eredmény. — Gorcsakojj herczeg még rosszabbul lett, erős láz beállta következtében. Az orvos a betegség felől csak estére fog nyilatkozhatni. Róma, ápr. 24. Heimerle osztrák-magyar nagykövet ünnepélye igen fényesen sikerült. 1000 ember volt jelen, kiazak a királyi udvaz katonai és polgári hivatalnokai, miniszterek, tábornokok, a hatóságok, senátorok és képviselők, végre a diplomatiai kar. Hamburg, ápr. 24. Bismarck herczeg Fridrichsruheben megbetegedett, családja ott van. Struck háziorvosát hozzáhívták Wiesbadenből, addig Andressen gyógyítja őt. Budapest, április 24; Rumeliában máris kigyuladt a fölkelés tüze, Oroszország lábai alatt máris megrendült a talaj. A muzulmánok fegyvert ragadtak elnyomóik, az oroszok és bolgárok ellen. A fölkelés 10,000 angol négyszögmértföld területre terjed. Tatár-Bazardsiktól és Filippopolitól Gunrald és Seisa-Cseremiig őrült kétségbeesés fegyverzi fel minden muzulmán karját a muszka és bolgár zsarnokság ellen. A faj harcz, az irtó háború megindult. Hol fog megállani? A gyújtókanócz a puskapor fölött serczeg. Kifogja meggátolni a robbbanást ? Ami Rumeliában történik, az nem elszigetelt csoportok vakmerő, de komolyabb következmények nélküli fellépése. Az egy elnyomott, lealázott, meggyalázott, durván földhöztiport faj — az eddig uralkodó, s most szolgájának szolgájává tett faj — a török faj őrületes boszuja. A muzulmán nép szét akarja törni szégyenletes bilincsét, a szabadságérzet és a fajgyűlölet fanatismusával rohanja meg új urait. Polgár és ellenség vérétől párolog a föld. Valóságos csaták vivatnak, melyben százával vesz el a muszka, a legszentebb jogaiért küzdő muzulmánok holttesteit ki sem számítja meg. A török rája harcra ez a bolgár-orosz suprematia ellen. Valóságos bomba, mely belecsap a conferentiázás és béketervek kellő közepébe. A ruméliai forradalom ecclatans bizonyíték arra, mily következményeket vonna maga után a keleti kérdésnek muszka értelemben való megoldása. Nem foglalkozunk a kínzások és megaláztatások azon választékos nemeivel, melyek a muzulmán népet már most, midőn az orosz hadseregek még kivont fegyverrel állnak Rumeliában, lázadásba kergetik. Maga azon tény, hogy a török lakosság már akkor fegyvert ragad, midőn a fegyveres ellenállás nem tágítani, de szorítni fog a rabbilincseken, mutatja a dolgok azon rendjének teljes képtelenségét, melyet Oroszország a Balkán-félszigeten megalapítani akar. Mi fog a bolgár uralommal és a bolgárokkal történni akkor, ha a muszkasereg hazatakarodik, ha nem lesz fegyveres assistentia, mely a bolgár fajnak erőhatalommal biztosítja a mesterségesen csinált suprematiat. Ki ■ fog rendet csinálni az új Bulgáriában, ki fogja a fajgyűlölet kését ártalmatlanná tenni. Ki fogja megvédeni Európát a permanenssé lett lázongóktól, s az irtóháborúk véres látványától? Törökországot nem lehet felelőssé tenni azon helyzetért, melynek létrehozásában teljesen ártatlan. Sőt be sem avatkozhatik vazallusának belső ügyeibe. Nem lenne tehát más mód, minthogy Oroszország vagy éven-ként katonai sétát tegyen a bulgáriai láza-táiSok clujOöQ^oa vógofc-fc, vagy pPfJíg í\. 1^7.3.Irásokat ürügyül használja Bulgária állandó megszállására. Íme a muszka értelemben megoldott keleti kérdés perspektívája. Törökuralom helyett bulgár-muszka zsarnokság. Bolgár rája lázadása helyett muzulmán rája chronikus lázongása. Mi egyátalán nem hiszszük, hogy a keleti kérdést ez időszerint bármely értelemben is meg lehetne oldani olyaténképpen, hogy Európa e vulkánja teljesen kialudjék, megszűnjön rázkódásokat okozni világrészünknek. Nem is szólva arról, hogy tulajdonkép a Bosporus az, melynek birtokáért nem szűnő harcz fog folyni Oroszor-szág és Anglia közt, míg egyik vagy mássik véglegesen lemondani lesz kénytelen. De maga a Balkán-félsziget ethnographiai ritkasági múzeuma is állandó zavarok forrását fogja képezni. Ha a török az ur, fel- 1 lázad ellene bolgár és görög. Ha a bolgárt vagy görögöt teszik az első helyre, fellá■ zad ellene a török, támogatva a többi el, . nyomott fajok által. Ily kilátások mellett azután Európa neki állhat komoly képpel a keleti kérdés csomója bontogatásának. Semmiféle megoldás nem lehet kielégítő, nem biztosíthatja állandóan Európa békéjét. De ha valamennyi megoldási mód rosz, Európának nem szabad szemenszedve kikeresnie a legeslegroszabb módot. Pedig ilyennek ígérkezik azon állapot, melyet Oroszország akar létrehozni a Balkán-félszigeten. A muszka protectorátus alatt álló új Bulgária lázongás, a rendzavarás állandó fészke lesz. Itt fogják készíteni minden évtizedben az európai conflictusokat, a hamu alatt itt izzó parázs fogja lángra gyújtani azeurópai háborúkat. S nekünk, kik e tűzfészek közvetlen szomszédságaiban , lakunk, kiváló érdekünkben van oly viszonyokat teremteni a Balkán-félszigeten, melyek legalább viszonylagosan nagyobb garantiát szolgáltatnak a békére és a dolgok rendjének állandóságára nézve. A keleti rázkódások első lökései minket érnek. Iparkodnunk kell tehát lehetőleg biztosságba helyezni magunkat. Ha kilenczvenkilenc, más okunk nem is volna, e századik — ami most történik a Balkán-félszigeten — maga is elégséges volna, hogy határozottan ellenök nyilatkozzunk a Balkán-félszigetre vonatkozó muszka terveknek. A ruméliai lázadás megmutatja nekünkés Európának, hova vezetnek e tervek. Épp azért, bár sajnáljuk ama szerencsétleneket, akiket kétségbeesésük biztos veszedelembe hajt, de fellépésüket tanulságosnak tartjuk Európára nézve. A ruméliai lázadás közvetlen hatása az ugyan, hogy a helyzet bonyolultabbá lett, mert a lázadás tüze épp azon területeken pusztít, melyeket Oroszországnak a conferentia előtt ki kellene ürítenie, s így az angollal egyidejű katonai elvonulás ügye komplicálva van, de távolabbi hatása érinti az egész keleti kérdést, amennyiben absurdumra vitte a muszka bolgár szabadítási, s balkán-berendezési terveket. Az új complicatió a békés kiegyenlítést nehezebbé tette. A háború esélye minden pillanatban imminenssé lehet. De ha a ruméliai lázadás nem is fog döntő fordulatot képezni a jelenlegi válságban, egy dolog máris bizonyos. S ez az, hogy Oroszország egy flascóval, s Európa egy tanulsággal lett gazdagabb. Budapest, április 24. Egy az ország területén megjelenő lap páratlan vakmerőséggel azt állítja, hogy a magyar kormány a Miletics-perben hamis tanukat igyekezett szerezni. A szerb „Tasztava“ ez, mely nyíltan kiírja, hogy Miletics elfogatása után a kormány közegei tanuk után keresgéltek, mert másként nem lehetett reményük arra, hogy Mileticset a bíróság elítélje. A czikk szerint a torontáli főispán és Kozma főügyész által kezdettek is alkudozást valami Laczkó Györgygyel. Ma reggeli lapunk újvidéki távirata jelenti, hogy a „Szrbszki Narod“ a „Zasztava“ állításait a hazai bíróságok büntetésreméltó rágalmazásának nyilvánítja, mert Laczkó György azonnal Miletics elfogatása után, tehát még mielőtt Hertelendy főispán vagy Kozma főügyész láthatták volna őt, Újvidéken felajánlotta tanúskodását Miletics ellen, de itt visszautasították, mert jól tudták, hogy Laczkó agensse Riszticsnek, s netalán ismeretségét a bácskai vagy az újvidéki főispánnal arra akarja felhasználni, hogy azután hazudhassék. Meg vagyunk ugyan róla győződve, hogy a „Zasztava“ állítása teljesen alaptalan rágalom, főleg arra való számítással, hogy Miletics pere most kerül a legfőbb ítélőszék elé, s így az állítás befolyással lehatolibák ítéletére, de még sem tartjuk elegendőnek, hogy a másik szerb lap visszautasításával abban maradjon a dolog. A „Zasztava“ gondoskodott arról, hogy rágalma kimenjen a külföldre is, s minél szélesebb körökben terjedjen el. Már ezért is, de e nélkül is, lehetetlen e rágalmat agyonhallgatni. Igazságszolgáltatásunk hitele érdekében kötelessége a kormánynak, hogy a „Zasztavát“ állításaiért a legszigorúbb felelősségre vonja. Ha volt bátorsága ily váddal fellépni, legyen bátorsága azért helyt is állani, s bizonyítékait bemutatni. Ám álljanak elő mindazok, akikre ő hivatkozik, s mondják meg, hogy valóságot irt-e róluk a „Zasztava“. Ezt meg kell tenni, mert különben a szájasok, az izgatók beszélni fognak az állítás megcáfolatlan voltáról. De amúgy is, nem fog ártani, ha a kormány komolyan és erélyesen utána néz az — úgy látszik — még most is folyó üzelmeknek s mélyebben markolja meg azok szálait. Még csak annyit kívánunk megjegyezni hogy a közhivatalnokok elleni rágalmazásról lévén szó, a „Zasztavá“-nak sajtóper esetén módjában áll a bizonyítás.