Előre, 1915. augusztus (11. évfolyam, 1085-1110. szám)

1915-08-27 / 1107. szám

\T AMERIKAI MA -TAIi T?/AT>YUT » T>n Orga« of »h« HuugtrlM EL© RE MUNKÁSSÁG KAI JA X U.CL W JtLJXU People* .*t A merte«. daily except Sunday by the Hungarian Federation of the Socialist Party JOSEPH li. SUGAR, Treasurer Zfidor Sxahado», Editor P#vusk.Qld«ia^ttyek poataf 4n Remittance» in a y lie raiey Express Money r ^ tnade by Host Office ot srderou enjgy a)Anlott L^LTftADE5 [j apnjCPUNC1L jp Kvprc*» Money Ordern ievflben kUideuddk or *>y registered mail. Main Office: 5 East 3rd Street Entered as second class matter under the act of March 3, 1879. A ROCKEFELLEREK MILLIÓI l\o¡],(‘fc]le‘rék és Carnegieék évek hosszú során át Mik milliós alapítványaikkal szereztek babérokat önmaguknak és nemcsak Európában, de itt Amerikában is sokan voltak olyanok, akiket ezek az alapítványok megtévesztettek és akik a közcélra adott milliókról megszédülve hajlandók voltak elhinni, hogy ezek a szőrös szivü paszkirályok csak azért harácsolták össze milliárdjaikat hogy azokkal végeredményben az emberiség közös, nagy céljait szolgálják. Az ipari vizsgálóbizottság jelentésének most kiadott harmadik része erről a hazugságról is végleg lerántja a felot. A bizottság egyenesen veszedelmeseknek minősíti ezekt az alapítványokat, amelyekről megállapítja, hogy káros hatásukat az egész ipar megérzi. Csupán a Rockefeller- és Carnegie-alapítványok 250 millió dollár vagyont képviselnek, amelynek évi jövedelme iS.500.000 dollárra rúg. Ezeket az alapítványokat a milliárdosok hozzátartozói vagy kitartottjai kezelik és pedig olyan módon, hogy azok jövedelmei a korlátlan kizsákmányolás lehetőségének fentartását szolgálják. Ezekkel a milliós jövedelmekkel iskolák és gyöterek szellemét mérgezik meg és,,polcát, tudósokat, tanárokat bérelnek fel hazudozásra, hogy ezzel is azt a fennálló rendszert erősítsék, amely számukra a tömegek kizsákmányolását lehetővé teszi. Albizottság egészen helyesen állapítja meg, hogy e százmilliókat Amerika dolgozó és fogyasztó tömegeitől rabolták össze és igy ezeket az összegeket az amerikai népnek kellene visszaadni. Addig azonban még sok sztrájkoló munkást fognak agyonlőni Coloradoban és Baromiéban. A SZENT HÁBORÚ A bécsi hercegérsek, Piffl úr, nemrégiben nagy ítészedét tartott a bécsi Szt. István-templomban, amelyben egyebek között a következőket mondotta a bábomról: ‘" Tudjátok meg, keresztény híveim, hogy fiaink és testvértünk igaz ügy érdkében, szent háborúban estek el. Ez a mi háborúnk az örökkévalóság óta minden emberi szívben élő isteni törvény, az isteni világrend háborújává lett. Ebben az értelemben a háborúban elesett testvéreink és fiaink valóban a jog és igazság mártírjaivá lettek. Vértanúivá lettek isten szent akaratának és a szociális és államrendet egyedül fentartó isteni törvénynek. Kiontott vérükkel újból megerősítették az emberek szívében az isteni világrend oszlopait, vérükkel döntötték el a kereszténység kultúrideáljának sorsát és az emberiség jövendőjét. Kögyonjuk az istennek, hogy ismét valóvá tette a régi közmondást: “Ha az emberek hadba vonulnak, megnyílnak számukra az egek”, és hogy megrázván a lelkeket, a sziveket közelebb vonta isteni szivéhez.” Ezeket a szép frázisokat mondotta el a herceg-érsek úr a bécsi Szt. István-templom aranytól pompázó, tömjénfüstös hajójában, mialatt ugyanabban az órában az islhni gondviselés nevében és a kereszténység kulturideáljainak érdekében ezer és ezer keresztény katona bukott fel szétroncsolt testtel, holtan az európai csataterek vértől mocskos földjén. A hercegérsek úr mögött pedig az keresztre feszített Názáreti Jézus hiába erőlködött, hogy átszegezett jobbját a keresztről lefeszítse. Valószínűleg ez volt a szerencséje a hercegérsek úrnak, mert különben letaszította volna ’t szószékről. SZEGÉNY GERGELY IMRE Gergely Imre egy időben megunta otthon a tejjelmézzel folyó Kánaánban a nyomorúságot, a végrehajtót, csendőrt és főszolgabírót és mint sok más százezer honfitársa, áthajózott a tengeren, hogy itt szerezze meg azt, amit otthon elvettek tőle. Gergely Imre Perth-Amboyban vetett horgonyt és ott mint téglagyári munkás húzta a tőke igáját. Egészen bizonyos, hogy Gergely Imre szorgalmasan eljárogat a templomba és legalább két hazafias újságnak hű előfizetője. Ezt abból következtetjük, hogy a “Staatszeitung” tegnapi számában megírta róla, hogy a németek császárjának hadi dicsősége annyira a szívére szállott, hogy megtakarított pénzén egy arany keresztet csináltatott és azt Nánássy perthambor-i pap utján elküldötte a császárnak. Vilmos császár elfogadta a keresztet és a nagykövet után meg is köszönte Gergely Imrének. Gergely Imre most nagyon boldog ember lehet, hogy íme, a tengerentúlról is hozzá tudott dörgölőzni a német császárhoz és valószínűleg verejtékes homlokkal, kettőzött erővel veri a téglát, hogy az osztrák császárnak is jusson egy abból az arany keresztből. Szegény, szegény Gergely Imre... ELŐRE A NEW YORK ÁLLAMI BÖRTÖNÖK. KRÓNIKA. Clevelandi laptársunk, a “Szabadság”, “Hazai Hírek“ című rovatából böngésztük ki az alábbit: — Aratósztrájk. Rácegresen a kaposvári mezőgazdasági és ipari részvénytársaság aratói sztrájkba léptek Lev Oszkár igazi főbíró karhatalmat volt kénytelen igénybe venni, hogy a sztrájkot megszüntesse. — Somogyszilben azon a nőmunkások, akik a Hunyady grófok birtokán aratnak, léptek sztrájkba, hogy igy béremelést érjenek el. Az igali főbíró itt is erélyes intézkedéssel szüntette meg a sztrájkot. Rövid ideig tartó aratósztrájkok voltak még Batéban s Kéthelyen. Alig hisszük, hogy az “Előre”nek legyen olvasója, aki ne tudja, mit jelent magyarul az, hogy „Lev Oszkár igazi főbíró karhatalmat volt kénytelen igénybevenni, hogy a sztrájkot megszül- tesse”. Csendőröklöket, csendőr- szuronyokat, csendőrpuskatuso- kat és csendőrcsizmaorrokat jelent ; az’ előkelő “karhatalom szó, és a megfelelő kék-zöld foltokat a sztrájkolni merő munkások testén. A snájdig igali főszolgabíró két helyen is, Rácegresen és Somogyszilben megverette a munkásokat és munkásasszonyokat. A “Szabadság”-ot ezer meg ezer amerikai magyar munkás olvassa. Ez az ezer meg ezer magyar munkás egész természetesnek találja, hogy a “Szabadság'* 1 természetesnek találja, hogy Magyarországon a szolgabírók csendőrökkel pofoztatják a munkásokat. A “Szabadság” egy' szó kommentár nélkül'adja le a karhatalmat, mint valami keresztelőt vagy aranylakodalmat. És az ezer meg ezer amerikai magyar munkás, a “Szabadság” olvasója, elolvassa ezt és helyeslőleg hajlongat és mondja: “Hej, mégis csak jó, hogy vannak még otthon derék karhatalmmas szolgabirák, akik jól megcibálják a bugris parasztot. Nyilván ekképp vélekednek a “Szabadság” munkásolvasói. Ha nem vélekednének ekképp nem olvasnák a “Szabadság”-ot, mely elvből és eleve a karhatalmas szolgabiró pártján van. Egy frankfurti elvtársunk, aki nemrégiben elesett a lengyel harctéren, a következő levelet írta családjához : “Kedveseim! Amikor ezt a levelet megkapjátok, én már a hideg földben vagyok és bármennyire fáj is, hogy itt kell benneteket hagynom, de legalább megszabadulok a protetár gondjaitól. Egyes apróságaimat, órámat, pénzemet meg fogjátok kapni. Kedves Marie, ez az utolsó levelem hozzád, s utolsó gondolataim, szivem s utolsó kívánságai lesznek benne. Mindenekelőtt légy nyargodt és cselekedjél óráan. Ha azt hiszed, hogy neked és gyermekeinknek jobb, menj férjhez. De az én emlékemet csak azzal tisztelheted meg, ha gondoskodnl arról, hogy gyermekeink abban a gondolkozásban nevelkedjenek, ami kezdettől fogva az én elvem volt. Ha vissza kellene térned anyádhoz, ahol a gyermekek a viszonyok kényszere folytán kötelesek vallásos oktatást is élvezni akkor, ha elérik azt a kort add oda nekik leveleimet, hogyemlékezzenek az apjukra és lépjenek az ő nyomába. Édes Marie, kövess el mindent, hogy az embereket fölvilágosítsd ,a szocializmus eszméi szerint. Mert a jövőben az emberiség csak így menekülhet meg ettől a borzasztó, minden emberi érzésnek ellentmondó népgyilkolástól. Levelem vétele után legjobb, ha elmegy a szakegyletbe és ott segítséget kérsz a költözködésre?ir. Nem tudom, sikerül-e, mert az alapszabályokban ilyenféle rendelkezés nincsen. Most, kedveseim, búcsúzzunk örökre, éljetek boldogan. Nyugodtan haltam meg abban a tudatban, hogy utolsó kívánságomat teljesíteni fogjátok... Még egyszer ölel, csikol benneteket — apátok”. Ezekben az egyszerű, keresetlen szavakban több emberség, több becsületérzés, több kultúra van, mint kilencvenkilenc kancellári parádés beszédben. És a világ reménysége azok az egyszerű emberek, akik ilyen leveleket tud Valahányszor ilyen és hasonló fölszólítások intéztetnek a szervezett szocialista munkássághoz, s mindannyiszor el kell készülnünk arra, hogy baj lesz, ha nem teszünk eleget kötelességünknek. Evégbő! két irányban kell ne- ,velőmunka révén a munkásság nagy tömegeibe behatolni. Elő-, ször is a vörös hét tartása bizonyítéka annak, hogy a munkás- jiság túlnyomó tömege még nem jól ébredt föl tunya álmából, mégj,' mindig nem találta meg azt az ír segyedüli magasztos eszmét, mely, ja munkásság testi és lelki fölsza- j jbaditásához vezet: a szocializ- jj mushoz. Mert, ha azt az utat ta- t Iposná, akkor a munkásság érde tekeiért küzdő sajtó nem szorulna 'örökös fölszólitásra, könyörgésre. Másodszor pedig, akik már az elv harcosai, akik már ember- fölötti erővel támogatták harci f fegyverüket, sajtójukat, azok ily- * nemű fölszólítás alkalmával tu tdatában vannak annak, hogy uj- ra szükség van reájuk. Sok beszéd folyt már, de ez- 1 után a tettek következzenek. A bíráló és buzdító szavak után Is fogjunk a munkához mindannyi-an. Mindenki dolgozzon lapunk, az “Előre”, érdekében, az is, aki nagynak hiszi magát és az is, aki kicsinek, jelentéktelennek érzi magát és így vélekedik: én magamért helyt állok, ennél többet azonban nem tehetek. “Már a könyökömön nő” — szokták sokan mondani midőn az “Előre” támogatásáról van szó. És csakugyan igazuk van, mert valóban százszor és százszor hallották és olvasták már. Ámde az is igazság, hogy az elvtársak nagy része tudja, mi a kötelessége a pártlap iránt, de e kötelességét nem teljesíti. Megdöbbentő dolog mindenekelőtt az, hogy az amerikai magyar munkások, kiknek egyformán rögös utat kell járniuk, nem tudnak az igazságért és egyenlőgóságért küzdők táborába szegődni.1 . De miért? Kézzelfogható dolog, mert ez a munkásság olyan sajtótermékeket olvas, amelyek nem hatnak reá fölvilágosítólag, hanem erőnek-erejével abban a sötétben tartja, amelyből tisztán látni képtelen. Többnyire a hazafias frázisok tömkelegével mérgezik meg. Hej, pedig mire jó a hazafiság, ha még kenyeret sem adhat. Ilyen hazafias szellemben nevelkedett munkás szakítson csak egy pernak írni és nem a Hindenburgok, Tirpitzek és monoklis trónörökösok. cét és a józan fölfogás érveivel próbálja kitalálni: miért hagyta el otthonát, családi tűzhelyét, feleségét, gyermekét és azt a tejjelmézzel megáldott szülőföldjét?! Nem egyébért, csak egy nagyobb falat kenyérért, indirekte pedig, hogy gazdát cseréljen, magyar kapitalista helyett amerikai kapitalista fogja ezután bőrét, nyúzni, előbbi durva módon, utóbbi esetleg kertyűskézzel. De ezen érvelések helyességét fölismeri, mi késztetheti még arra, hogy továbbra is csak azok szekerét tolja, akik csak sötétségbe vezetik, elárulják, kizsarolják? A kíméletlen igazat megmondva: a tudatlanság. E tudatlanság kiirtására van a munkássajtó, amely azonban, sajnos, csak tengődik. Ha ennek az állapotnak nem tudunk véget vetni, akkor a legfontosabb elhatározások és cselekvések pillanatában nem leszünk képesek elvégezni azt a munkát, amelyet a munkásság tőlünk joggal vár. De ha joggal elvárhatjuk, hogy a szoros értelemben vett magyar nyelvű munkások megtegyék a kötelességüket a munkásság általános és politikai nevelése, valamint a munkássajtó tekintetében, akkor ugyanezt elvárhatjuk az egyes elvtársaktól is. Régi dolog és mindenki tapasztalhatta, hogy az egyéni agitációinak megbecsülhetetlen a hatásaés az értéke. A legimpozánsabb népgyűlés és a legtüzesebb szónoklat csak elszáll és csak kevés embernél váltódik föl cselekvésre. Olyan az, mint mikor az óriási hullám végigsöpri a sziklát: változás egyelőre nem támad a nyomában, csak millió és millió hullámnak éveken át tartó ostroma bírja megváltoztatni a nagy sziklát. De, amit a hatalmas, haragos hullám nagyban végez, azt a munkát kicsiben el tudja végezni az rtpjó gris-cstipp ip,ijnkríjjt a|lynjdrip | egy# helyre hull" és lassanként kivájja a sziklát. Ennek a vízcseppnek a szerepéhez hasonlítható az egyéni agitáció. Minden igazi elvtárs szemelje! ki magának tíy másik munkást akit elvünknek derék katonájává akar nevelni. Válasszon ki egy már szervezett munkást, aki nem előfizetője az “Előré“-nek vagi nem jár előadásokra, nem tanul vagy egy közönyös szervezetiét , sőt akár egy elbolondított ellenséges indulatu munkást is; olyas akivel együtt dolgozik vagy állandó érintkezésben van. És a:i után fogjon hozzá a munkához.« egy emberre irányuló agitáció ]hrv'v.» ^rok-Hímet, higgadtságot, kitartást kiiván, mely zajos sikerekkel,dicsőséggel nem jár, amely azonban, biztosan célhoz vezet. Mert nincs az az épeszű munkás, aki a szocializmus nagy és szinte kézzelfogható igazságait meg nem értené, ha úgyszólván napról-napra megújuló munkával vezetjük ezen igazságok felé, ha fölindulás nélkül, türelemmel cáfolgatjuk, gyomláljuk a beléje nevelt hazugságokat, ha fokról-fokra rávezetjük a helyesebb belátásra, az igazság megismerésére. Ha szelleme ily irányban csiszoln-i dőlt, ön kénytelen is olyan sajtó után áhítozik, hogy tovább fejlődhssen. Az ilyen egyéni agitációnak sikere el nem maradhat. És jutalmunk az a nagyszerű érzés, mely elfog bennünket, ha azt mondhatjuk: ezt az embert én vezettem az igazság útjára, én neveltem igazi emberré, a szocializmus harcos katonájává. Sok száz vagy jól han mondva ezer hűséges és kötelességtudó elvtársunk van, aki képes az ilyen munkára, de nem vállalkozik rá. Ha minden öntudatos éhtársunk elhatározná — és kötelessége magát erre elhatározni—, hogy az agitációnak ezt a módját követi, hogy egy öntudatlan vagy csak félig öntudatos munkástársából igazi Mohert nevel, akkor négy év alatt ezrekkel szaporodna táborunk és megkétszereződne erőnk, mert olyan erős sajtó irányíthatná a mozgalmat, hogy annak nyomán minden polgári álszenteskedés álhazafiaskodás romba dőlne. Nemcsak a pártmozgalom érdekei követelik meg a munkás-sajtó fokozottabb terjesztését, hanem a munkát-kultúra közérdeke is. A kulturaivó vagyis színvonal leszállítása ellen is legalkalmasabb mód a védekezésre: a munkássajtó erősítése. Az “Előre” nem pótol ugyan könyvtárakat, de azért tanít is, szórakoznivalót, érdekességeket is ad. Napilap és szegény lap IC tévé nem nyújthat eleget mindenféle tudnivágyás betöltésére, de valamit mégis ad ez irányban is napról-napra. Különbözőek igényük, tudásuk, irodalmi fölfogásuk tekintetében az olvasói, mindegyikhez egészen nem alkalmazkodhatik, de igyekszik, hogy differenciált publikumát változatosságával elégítse ki. Szóval az “Előre” legalább zárva tartja a kultúra kincsesházának kapuját. Növeli a kultárigényeket és ha nem is tölti be őket, utat muitat betöltésükre. Terjesztése tehát ebből a szempontból is ellenszere a mai igazságtalan társadalmi rendszernek. Nemcsak az Előre” érdeke tehát az érte folytatott agitáció. Sőt elsősorban nem a lap, hanem a mozgalom, a tömegek érdeke beszél belőlünk, amikor viharágyúnak mondjuk lapunkat, melyet a munkásmozgalom vetése fölött összegyülekező fekete felhők ellen irányítani, használatba venni azok érdeke, akiké a vetés. Nem sablonos fölhívás ez az előfizetésre, amit mondunk, hanem komoly figyelmeztetés egy súlyos kötelességre, amelyet az ellenünk dühöngő hatalom rótt reánk. Figyelmeztetés egy Védőfegyverre, amely még nem tökéletes, de mégis nélkülözhetetlen. Ita használatával minden bajt nem is kerülünk el, de sokat kikerülünk. Bolond ember az, aki nem fut a hidegben, mikor van szene. Végzetes hibát követne el az a mozgalom, mely önvédelmére nem használna föl eléggé egy rendelkezésére álló fegyvert. Az “Előre” terjesztése éppen az időben, amidőn Európa kultur népei lakásra gyilkolják egymást a legelső, legsürgősebb, legkomolyabb feladatai közé tartozik a munkásmozgalomnak, kitérni előre bűn lenne önmagunk ellen. A hanyagság keservesen megbosszulná magát. Gondolják ezt meg a munkástársak, az elvtársak és a Munkásbetegsegélyző és Önképző Szervezet tagjai oly ko,molyan, amint mi hisszük és aki kornfopprint fognak cselekedni. Fogjon össze minden munkás egy testtel, egy lélekkel, hogy napilapját olyan erőssé és hatalmassá tegye, amelyen minden körmönfont támadás hajótörést kell, , hogy szenvedjen. Varró Viktor. , A talaj, amelyből az Internarionale kisarjad, maga a modern , társadalom. Az Internaeionalet , nem lehet semmiféle vérfürdővel ; összezúzni. Hogy a kormányok is ezt megtehessék, mindenekelőtt a tőkének a munka fölött való .. kényuralmát kellene összezuzniok — tehát saját parazita létüknek föltételeit. Marr, VÖRÖS HÉT !