Uj Előre, 1921. november (17. évfolyam, 3340-3365. szám)
1921-11-08 / 3343. szám
Jl Jóna-kut Irta: Ildy Endre A Jóna-kut öreg kút, jó kút, mondjuk, hogy valahol Szatmár vármegyében. Ma már egy teremtett lélek se tudja, hogy miért éppen Jóna-kut a neve. Mély, szerény, csöndes, hűvös forrású kút ez a Jóna-kut. Ott van a falu, Mártonfalu északi végén, csupasz kutágassal. El akarjuk mondani ennek a szegény, árva kútnak a történetét. Magyarországon egy élelmes írónak különben is kötelessége a múltat ápolni. A daliás, úri, dicső múltat, ama gyönyörült régi, jó időket. Mi is meghajlunk e kötelesség előtt, amidőn a Jóna-kútról írunk. — Mivel azonban az emberek, akik Magyarország történelmét csinálták, általában utálatosak nekünk. Írjunk inkább egy kútról. Egy kút sohase lehet olyan lelketlen és érdemetlen, mint egy magyar nagyúr. A Jónakút sokkal bölcsebben és érdekesebben élte le a maga életét, mint ezer fiók-Zápolya. Ez a mi mentségünk, amikor a Jónakutból ezennel novellahőst csinálunk. A Jónakutat akkortájban áshatták, amikor Mártonfalu népének kevés szüksége volt vízre. Nyilván még az áldott jobbágyvilágban, amikor a paraszt bort ivott. Ez a borivás nem volt egészen könnyű és furcsában dolog. Az uraság, úgy sejtik, valami Andrássy nagyon meghányadolta a paraszt borát. Szegény mártonfalui paraszt mit tehetett mást, lopott a sajátjából. Ez is valami különös, speciális és magyar. És még csúfolódnak velük a külföldiek, hogy nincs külön magyar glóbus. Tehát megállapíthatjuk azt, hogy Mártonfalu népe alapjában el lehetett volna a Jóna-kút nélkül. De szüksége lehetett a kútra az Andrássy-dominiumnak, tehát megásták, Ökör-generációk szülenek és haltak meg a Jóna-kút körül. Jó vizet isznak az Andrássy-lovak, őszszel és tavasszal pedig a martonfalvi robotosok jöttek s a kutat kikaparták. Hadd áradjon vidámabban, bővebben a Jóna-kut vize. Mártonfalu népét elzárták a kuttól, ami természetes. Elzárták még akkor is, amikor elmúlt a jobbágy-virták akkor is, amikor Mártonfalu szőllőhegyeit lkai féreg. Voltak kutak Mártonfaluban bőven, az igaz. De sótalan, fanyar, petyhüdt vizű kutak voltak ezek. Nyár és aratás idején úgy hullott a rossz víztől a paraszt, mint ősszel a légy. A Jóna-kut azonban megmaradt úri kútnak sokáig. Történt, hogy Mártonfalu népéről rossz hírek érkeztek a megyéhez. Romlik a paraszt, istenét nem imádja, papját nem tiszteli. S nyomban e hírekre az Andrássy-birtok gazdát cserélt. Papok érkeztek Szatmárról, papoké lett az uradalom. Bent a faluban zárda és uj templom épült. A Jónakut nézte nyugodtan, hogy mi történik, nem bánta. Bölcs kút volt a Jónakut, akinek mindegy volt, ki merít belőle. A falu népe is ugyanaz időben ritkulni kezdett. Kevesen születtek és kezdett már divatba jönni Amerika. A papok, az uj birtokosok meg fogadást tettek, hogy lábraállítják a pusztuló Mártonfalut s megtartják a szent honi föld számára a megkergült parasztot. Kezdték azzal a papok, hogy a Jóna-kutat megnyitották boldognak-bodogtalannak. A jó hideg viz hátha észretéríti őket Sűrűen látogatták sorba az apró parasztházakat a kegyes barátok. Feddezték a templomkerülőket, csitították az elégedetleneket. Példálózgattak, hogy valamennyien egy atyának fiai vagyunk. íme, a Jóna-kut is ma mindenkié, úré, papé, paraszté, baromé. A Jóna-kut hallgatott. — Csak néha-néha vált sárgássá, zavarossá a vize. Kicsi, mély forrása valósággal nyögött olyik éjszakán. Mintha rosszat álmodott volna, mintha beteg lett volna a Jóna-kut. Talán a kutak titkos nyelvén beszélt is a Jóna-kut. Talán ilyeneket mondott: — Késő már, késő, minden késő. Kiderült nemsokára, hogy hiába nyitották meg a Jóna-kutat. A papok is későn érkeztek és hiába prédikálnak a parasztnak. A vármegye orvosa ráparancsolt Mártonfalura, furassanak ártézi kutat. Az ártézi kút elkészült s a Jóna-kutra most máig senki sem ment. Vizét legföljebb, ha dohányültetéskor s a cséplésnél kazánitatásra merték. A papok már-már arra gondoltak, hogy betemettetik a Jóna-kutat. Talán kegyeletből, talán hanyagságból, mégis megmaradt a Jóna-kut. Csupasz kutágással, omló fallal, busán, imna is ott van. Mintha végére volna egy bus, a majdnem egészen elpusztult falunak. Néha ötvenből egy ember visszavisza kerül Amerikából. S nézi, látja keserves szemekkel, mi lett a híres kútból. A papok ott vannak most is, de egyre kevesebb embernek prédikálhatnak. Csak éppen a megmaradt aszszonynépség jár el a templomba. Fiatal barátok is vannak s a leányok szeretnek gyónni. Valami végtelen, megállíthatatlan, rossz szagú romlás nehezedett rá az egész környékre. Olykor, sötét éjszakán, lopva jön valaki a Jónakuthoz. Megáll, valamit belehullat a kútba, nagy loccsanás. Az árva Jónakut találgatja: csecsemő vagy dögött macska? Mióta fiatal páterek gyóntatnak, azóta éjszakánként el-eljön a kúthoz egy-egy leány. Sápadtan, szédülő fejjel beledob a kútba valamit. Ami életterem a züllő Mártonfaluban, a Jóna-kút nyeli el. Valamikor életeket tudott volna megtartani, de nem engedték. Ma eltemeti a friss életet, a keveset is ott, a papok földjén. Eszünk ágában sincs az ügyészséget figyelmeztetni a Jóna-kutra. A Jóna-kut nem bűnös, a papok sem, Mártonfalu kis, megmaradt népe sem, a leányok sem. És ki tudja, talán amikor e történetet olvasni fogják, betömték, betemették már a Jóna-kutat. Köveket, földet borítottak azóta talán már erre a vádoló szájra. S a Jóna-kut nem tudja már megmondani, hogy milyen szép az élet hosszú idők óta egy boldogtalan országban, melyet urak és papok boldogítanak. Saramkin államtanácsos nappali szobájában kellemes félhomály volt. A szobát nagy bronz lámpa világította be, melynek zöldszinü ernyője zöldes fénybe vonta a falakat, a bútorokat és az arcokat. A kandalló tüze kialvóban volt, néha-néha fellobbant a parázs s ilyenkor vörös fény sugározta be az arcokat, mint alkonyatkor a lenyugvó nap az eget. De ez nem rontotta a harmóniát. Az általános tónus megmaradt , mint a festők szokták mondani. A kandalló előtt karosszékben ült Saramkin, nem fiatal ember, szürkülő szakállal és szelíd kék szemekkel. Arca gyöngédséget árul el. Ajkán örömteli mosoly ül. Hozzá közel a kevereten ült Lopnev alkormányzó, körülbelül negyven éves, jól megtermett férfiú. A zongora mellett ott zakatoltak a gyerekek: Nina, Kola, Nádia és Ványa. A félig nyitott ajtón, mely Saramkinné őnagysága szobájába vezet, csak félve szűrődött át a fény. Odabenn íróasztal mellett ült Saramkin felesége — Pavlovna Anna — a nőegylet elnöknője, élénk és mozgékony, körülbelül harminc éves, vagy tán még idősebb aszszony. Fekete, élénk tüzű szemei egy francia regény lapjaiba voltak belemerülve.A regény alatt szanaszét hevertek a nőegylet múlt évi számadásai. — Régente sokkal kedélyesebb volt a mi városunk — szólt Saramkin Lopnevhez, szemeit az izzó parázs alkalmatlan fénye miatt lecsukva — egyetlen tél nem múlt el a nélkül, hogy valami nevezetes személyiség ne jött volna ide. Híres színészek és énekesek fordultak meg itt, de most csepűrágókon és kintornásokon kívül senki sem vetődik ide. Semmi esztétikai élvezet nincs... Úgy élünk, mintha egy erdő közepette volnánk... Igen... emlékszik-e méltóságod arra az olasz tragikus színészre?... Hogy is hívták... igaz — Luigi Ernesto de Rugiero volt a neve! Nagy talentum volt. Egyetlen szava lázba hozta a közönséget.Feleségemnek nagy része volt sikerében. Valósággal házalt érte, megtöltötte neki a színházat és tíz előadásra eladta a jegyeket. Feleségemet tanította szavalásra és mimikára. Tizenkét évvel ezelőtt volt itt, de nem... csak tíz éve. Annus, hány éves a mi Ninánk? — Kilenc éves — felelt a szobából Pavlovna Anna. — Miért kérded? — Csak úgy!... Valamin gondolkoztam... Valamikor jó énekesek is fordultak itt meg. Nem emlékszik Prilipcsin tenoristára? Szép alakja volt, szőke haja, kifejező arca, párizsias modora... Én és feleségem valósággal házaltunk érte, megtöltöttük a kaszinó nagytermét és ő egész napokon és éjszakákon át énekelt nekünk... Feleségemet tanította énekelni... Ha jól emlékszem, épen nagy böjtben volt itt, tizenkét évvel ezelőtt... nem, több mint 12 éve... Annus, hány éves a mi Médiánk? — Tizenhat éves. — Igaz, tizenkét éves, akkor még tíz hónapot kell hozzáadni ... Tehát tizenhárom éve... Ezelőtt élénkebb is volt városunk. Emlékszik például a jótékony czélú estékre? Milyen esélyek voltak azok! Műkedvelő előadás, ének felolvasás. A háború után, mikor itt voltak a fogoly törökök, feleségem estélyt adottba sebesültek javára. ■ ' ■*!’ ».. oc. •• A török katonatisztek el voltak ragadtatva a feleségem hangjától és mind kezet csókoltak neki. Ez 1876-ban volt, de nem ... 1877-ben... Mikor is voltak itt a török foglyok ? Annus, hány éves a mi Kólánk? — Apám, én hét éves vagyok ! — szólt bele egyik barna arcú, szénfekete hajú kislány. — Biz’ úgy van, megvénültünk, elvesztettük energiánkat — szólt Lopnev sóhajtva. Ez az oka... az idő... Új kezdeményezők nincsenek, a régiek pedig megvénültek. A régi tűz kialudt. Mikor fiatalabb voltam, nem szenvedhettem, hogy a társaság unatkozzék. Fősegítő társa voltam én is Pavlovna Annának. Ha jótékonycélú estélyt, vagy tombolát kellett rendezni, vagy pedig itt marasztalni átutazó híres embereket, minden dolgomat sutba dobtam és elkezdtem házalni. Egy télen annyit házaltam, hogy beteg is lettem. Sohasem felejtem el ezt a telet. Nemmlékszik, miféle előadást rendeztünk mi Pavlovna Annával a nagy égés károsultjai javára? — Melyik évben volt az ? — Nem nagyon régen, 1879- ben, vagy 1880-ban. Hány éves az önök Ványája? Öt éves — szólt ki a szobából Pavlovna Anna. — Akkor hát hat éve annak. Úgy bizony, úgy volt régen. Most minden megváltozott: a régi tűz kilobbant, lataikba merültek. Az égő parázs még egyszer fellobogott a kandalóban, aztán hamu borította be. A bécsi éjszakai téren, három sötét fa árnyékában, három emigráns marakodott egymással. Hónig és Cingulus, a két racionalista, az értelmetlenség brutális fegyvereivel támadt a filozófus Luxra, akinek mély indukcióit még csak messziről sem tudták megérteni. Ehhez járult, hogy Lux, a hegeliánus, bizonyos homállyal fejezte ki történetfilozófiai meggyőződéseit. Az ő világképében a vörös és a fehér foltok arányos és kimért harmóniában táncoltak az igazság körül. Természetes, hogy Sárika urat sem akarta elejteni, sőt, be akarta illeszteni nagy konszolidációs reformterveibe. Hónig és Cingulus azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Sárikától fertőtleníteni kell az emigrációt. Közben kihajnalodott sok, az éjszakázástól gyűrött arccal, még mindig ott álltak a téren. — A világforradalom harmadik, azaz szintetikus fázisa felé közelgünk, amikor is az idea kilép magából és konkrét alakot ölt. Magyarországon rejtelmes és csodálatos események történnek, amelyeket még korai lenne interpretálni. A magyarországi zavarok szimptomi annak, hogy ott már kitört a forradalom. Magyarország ma az egyetlen ország egész Európában, ahol a forradalmi eszme eleven. — Mit jelentsen ez ? — kérdezte Cingulus gyanakvólag Hónigtól. Az vállat vonz. — Zadravecz páter hozzám intézett leveléből kiviláglik, hogy a fehérek menekülnek. De hova meneküljenek? Nincs más lehetőségük, mint hogy erre az áldott jó ausztriai területre szökjenek. Ezért olyan nagy most a tolongás az Ausztriával szomszédos magyar megyékben. Mert, barátaim, azok, akiket a rosszul informált sajtó felkelőbandáknak titulál, azok, barátaim történelemfilozófiailag beszélve, menekülő fehérek. Ostenburg épp úgy, mint Héjjas. Mint a pályaudvaron, ha harmadikat csenget a portás, úgy tolonganak most Ausztria kapui felé az utolsó pillanatban a szaladó fehérek. S ami ott történik, az nem egyéb, mint hogy a fehérek— jobbatlán kecskeméti legények, — nem tudnak németül s ilyenformán nem tudják megértetni magukat az osztrákokkal. A tettek ugyanis sokféleképpen értelmezhetők. A szavak azonban egyértelműek. Nem, barátaim, óvakodjatok az utánzatoktól: nincs ott más, csak a nagy forgalom! — fejezte be előadását Lux. Hónig és Cingulus egymásra néztek. — Tisztára megbolondult! — jelezte Hónig homlokához értetvén a kezét. — Ez az abszurd, gnosztikus teória — kezdte el némi hallgatás után Hónig — nem befolyásolhatja a mi felfogásunkat. A mi nézetünk szerint: Sárika Norbert kém és mi ennek megfelelően fogunk cselekedni. — Én pedig azt mondom, hogy helytelen a felfogástok és nem veszek részt tetteitekben. — Nem-e? — kérdezte kihívóan Hónig. — Nem. Irtózom az egyéni akcióktól. — Irtózol ? — kiáltott fel Cingulus. — Azért irtózol, mert megfizettek a fehérek. Lux a szeme fehéréig elsápadt. Azután hallgatagon nézett Cingulusra. Soha nem tudta megérteni az igazságtalan embereket. — A mi utaink szétváltak, Cingulus — mondta fátyolozott és belső könyektől remegő hangon. — Isten veled, bajtársaim jóban-rosszban. Hónig Lipót! Mi már nem értjük egymást. — Nem. A te cselekedeteidet nem értem, — mondta Hónig. — Isten veletek újból! — mondta Lux. — A Gondviselés el fogja oszlatni agyatokról a fanatikus ködött. A magányos Lux elvonult tőletek. Nem fogtak kezet. Lux még, egyszer a szemükbe nézett s az, tán egy megbocsátó, széles moz- lulattal sarkon fordult. A két jóbarát merev pillantással kisérte meggörnyedt alakját az utcasarkig. — Elment! — sóhajtott Hónig. De Cingulus, aki szégyelte meghatottságát, haragosan támadt Lipótra. — Gazember! Megfizették a fehérek! — kiáltotta meggyőződés nélkül. S aztán haragos gesztusokkal magával cipelte a kis Hónigot, aki könnyezett. Nem mertek egymás szemébe nézni. Hármuk régi, kipróbált viszonya elpattant, mint egy átjátszott hárfaház. Megbeszélésük szerint Cingulusnak kellett felmennie a pártirodába, hogy bejelentse Sárikur titokzatos ittlétét. A pártban hűvösen fogadták Cingulust. Egy elhízott, kövér úr, aki még beszélt, állandóan forgatta jegygyűrűjét a mutatóujján, a két lábát egymásra rakta és többször ásította, kijelentette hogy az ügy nem tartozik a pártra. Cingulus magyarázn próbált, a kövér úr egyre idegesebb elit, mind a ketten kibáltak, — de ha majd el leszek rabolva, ön nem vállal értem felelősséget! — harsogta Cingulus amire a kövér úr azt mondta hogy egy őrülttel több vagy kevesebb nem számít, a végén gorombáskodtak egymással. Cingulus lecsapta az asztalra az aktatáskáját és irtózatos hascsikarással távozott a párthelyiségből, időközben beesteledett. A délután csörgő esője feloludt a nagyváros felgázlámpázott melankóliájába. A IX. kerület kis kávéházaiban emigránsok ültek, nagyhasú diáknők, kopasz hivatalnokok és fiatal rajongók kivetett, kisodort, elkeseredett exisztenciák, akik a vizes tea fürdető gőze fölé hajoltak, hogy áradó bánatukat megenyhítse némi meleggel. És mindenhol ez órában, a perifériákon is, a szűk és rossz bútorzatú hónapos szobákban, az ideiglenes létezést vegetáló párok szíve megenyhült és megcsillapodott a mélabús őszi este himbáló fájdalmára. És senki sem értette — csak a két kis hivatalnok, — hogy veszély fenyegeti az emigrációt. Ültek a kis vendéglő poros asztalánál és ették a főzeléket Mióta az ukrán búza lefagyott spóroltak. — Mintha a szivemet téptél volna ki — mondta szomorúan Hónig, — úgy sajnálom, hogy elvesztettük Luxot. — Neked van Theklád! — sóhajtott Cingulus, — de mondják én? — Thekla egy angyal — morogta Lipót — de mi hasznom van az angyalból? A férje oly féltékenyen érzi, hogy alig nézhetek a szemébe. Szerencsétlen ember vagyok én, barátom. — A legnagyobb árvagyerek mégis csak én vagyok! — szólt lemondóan Cingulus. — Nekem csak egy aktatáskám van, meg megy gummiköpönyegem. Azokat szorítsam a szívemre, azokat szeressem? Hej, pajtás, nincs ez jól, sehogy sincs ez jól. — Egy nő kellene! — mondta Hónig bánatosan. — Aki lefektessen az ágyba — álmodozott Cingulus — és herbateát főzzön, ha csikar a hasam. Tudom én, mi kellene nekem.— Nagyon neki vagyok szanyolodva, pajtás, — vallotta be Hónig. — Megiszunk egy üveg szódavizet? — Nem bánom, komám, — szólt Cingulus, — ha akarod, mulassunk. Megrendelték a szódát. — Hej, barátom, — mondta Cingulus a második pohár szódavíz után, — de kutya rossz ez a magányos élet? Mi lett azzal a kis Linával, nem láttad azóta? — Melyik Linával? — kérdezte Hónig. — Akit a kisgráben kávéházban ölelgettünk, emelkszel-e ? Hej, milyen pici piros szája van annak! — mondta Cingulus. — Elkerültük azt is — intett szomorúan Hónig. — Nincs nekünk szerencsénk a nőknél. — Nincs, barátom. Isten tudja, mit csinálnak a nők, hogy sem gondolnak ránk. Szerbusz, édes egy jó komám ! -• r-*---n ti-. — Szervusz, testvér. — koccintott rá Hónig. Akkor Cingulus, a szódavíz mámorító hatása alatt, hátradőlt és öblös hangjával rágyújtott egy dalra. Hosszan, elnyújtottam jajongva ezt énekelte . Még azt mondják, ez se szép, az se szép. " Olyan vagyok, mint a csillagos ég. " Olyan vagyok, mint az engedetem. Két orcámon kívülit a szerelem A sötétbe !.. A végén sirósan felcsapott a hangja és párába boruló szeméről levette a pápaszemet. Hónigának is sorsára görbült a szája. — Ne tépjétek a szivemet! —• mondta zokogva. — Thekla! Thekla! Hol vagy, Lux? Gyere vissza, minden meg van bocsátva! ■ ’*' — Ne hívjad azt a hazaárulót !'— intette le komoran Cingulus. — Magunkra maradtunk, testvér, ezen a keserves földön. Aki el akar menni, az menjen el. Ne említsd előttem többet Lux nevét. Ebben a pillanatban mozgolódás támadt a kis korcsmában. Egy rikkancs estilapokkal jött be s csakhamar epés megjegyzések, felháborodott felhorkanások és megdöbbent felszisszenések hangzottak el az asztaloktól. — Das ist ja Wild-West! — mondta egy kövér bécsi polgár az újságból felpillantva a feleségének. A zenekedvelő Cingulus azt hitte, hogy az ő dandá is váltotta ki a felháborodást. De a vendéglős az asztalukhoz lépett, egy újsággal a kezében. — Sralltották az urak ? — kérdezte. A két magyar belenézett az újságba és elsápadt. Az Abenblatt első oldalán vastag betűkkel ez állott: “Schon wieder ein Menschenraub! v Verschleppung eines ungarischen Emigranten. Baron Ludwig v. Látvány verschwunden! Das emörende Treiben der ungarischen Horthy-gardisten scheint uns auch weitehin nicht zu verschonen. Das jüngste Opfer ihres schamlosen Kesseltreibens ist der bekannt» Baron und hervorragende ungarische Literat von...” — Ez, Sárika keze! — ordította Cingulus és hasához kapva lefordult a székről... Németh Andor. Élő kronológia Irta: Chehov Antal Hónig és Cingulus Az “Új Előre” az 1922-ik évre szép és tartalmas Képes NAPTÁRT ad ki, amelyben a naptári részen kívül bőven lesz érdekes, tanulságos és szórakoztató közlemény, krónika a múlt év nevezetes eseményeiről, stb. Ha idejében beküldi a naptárért járó ötven centet, akkor pontosan megkapja a naptárt. Siessen rendelését beküldeni J uj Előre A VIGNETTÁKAT ŐRIZZE MEG Magnolia ÉS Starter KANNÁKRÓL ÉRTÉKES AJÁNDÉKTÁRGYAKAT KAP ÉRTÜK KÉRDEZZE MEG FŰSZERESÉT. “Szabadságomról visszajöttem. Mindennemű fogorvosi munkát elvállalok az időknek megfelelően leszállított árakon. Dr. E. S. SNOWErs FOGORVOS :: 393 George St. (Reeds Bldg ) NEW BRUNSWICK, N.. * Mrs. Szikszay Róza OKLEVELES SZÜLÉSZNŐ 230 E. 67. utca, New York Telefon: Rhinelander 0503. INGYEN egy szakácskönyv mester és Angol Magyar Levelező 644 levéllel $2.09 GARTNER LAJOS legmegbízhatóbb közjegyzői, pénzküldési, hajójegy és jogügyi irodájában, 401 East 80th Street, New York. Jutányos korona és dollár átutalások American Express checkkel. Felvilágosítás ingyen. Tel. Rhinelander 7476. Mrs. PECZE ILONA szülésznő Éli E. Sőth St.. NEW YORK, N.. Y. Mrs. NÁNÁSSY v. Vázsonyiné ^GYAR ^ SZÜLÉSZNŐ 311 East Tttik utca, 1—sttk Are. k6xL Tel.: Rhinelander 8992. New York City New York AUTO SCHOOL 42 W. 125 ST., NEW YORK, N. Y. Tanuljon ki soffernek vagy gépésznek és biztosítson magának könnyű, állandó és szép megélhetést. —• A túlzsúfolt Tgyárat cserélje fel a jó friss levegővel. — Tandíjunk igen mérsékelt és a tanulási idő mintegy 4 hét. — Garantáljuk a licenset és gondoskodnak jó állásról. Nyitva van egész nap és esténként is. Vasárnap délután X óráig. MAGYARUL TANÍTUNK. Az...................... Angol*Magyar Tanító iskoláját és 50 leckéjét most fele árban megrendelheti, csupán EGY DOLLÁR beküldése mellett, melyből könnyen és biztosan megtanulja az angol nyelvet és minden hasznos tudnivalót. Ha nem felelne meg, pénzét megtérítem. ISADORE BRAUN Oki. tanitó és közjegyző. 1081* ADAMS AVE., CLEVELAND, O. ' 4 n»i ||v\' • ■ MUNKÁSOTTHONOK MAGYAR MUNKÁS OTTHON 1801 Limb» s«„________Ct.l.yo. III. MAGYAR MUNKÁS OTTHON .15« Kiurt 81 «t St„ New York. N. T. MAGYAR MUNKÁS OTTHON 37—Hitt. Avenue, Newark, N. J. MAGYAR MUNKÁS OTTHON 410» Lnr.ln Ave________Cleveland, q MAGYAR MUNKÁS OTTHON Miller HnIL cor. Sth nnd Stnte Strrt«, Milwaukee, Win. “ neéktközi munkás ot*phoN~ StIst St . V. ------MAGYAR MUNK.S Gá HON M Gould Ave.. Detroit, Klek. • TrikAri A. HorvAtfc. Apró hirdetések URASÁGOKTÓL levetett és árveréseken magvait aj TÉLIKABÁTOK és öltönyök olcsón eladók. — JAVÍTÁST, VASALÁST VS TISZTÍTÁST JUTÁNYOS ÁRON VÁLLALUNK. JACK THE TAILOR 312 E. 6th St., New York Wo PATENTOR MM Kívánja Mérnökeink és Szabadlmi ■ .ügyvédeink szolgálatait találmánya, rajza -körülírása kidolgozásában? — Folyamodványát teljesen elkészítjük az Állami Szabadalmi Hivatal részére. 11 Szeretné tudni, hogy a találmányok miként lesznek kezelve? ÍRJON még MA INGIENUS felvilágosításért. Ha van találmányáról egyszerű rajza vagy kis mintája, küldje azt hozzánk rövid ferrással. Teljes megelégedést biztosít a Manufacturers Pat. Co. 52e ITÍTH AVENUE. NEW YORK. rOLACHEK ZOLTÁN UfeAjtíá» Szabadalmi urg.ed. MKMHM SZAKÉRTŐK GONDOSKODNAK RÓLA, HOGY MEGFELELŐ SZEMÜVEGET kapjon. Bármelyik üzletünkben cml választékban találhat mindenféle szemészeti kellékeket. Tudományos szem vizsgálat jegyei*! Szemüvegét a legalacsonyabb árak mellett készítjük el. Dr. BARNETT L. BECKER szakavatott szemész 215 EAST BROADWAY, Clinton Street közelében.' 10# LENOX AVENUE, mth Street közelében. *95 PROSPECT AVENUE, Bronx; közel a Subway állomáshoz 3«2 EAST FORDHAM ROAD. Bronx, Aeolian Hal!. Tremont Avenue, Grand Concourse 1*90 PITKIN AVENUE. ■ közel - a. Koekaway Ave.-hoi,