Enigma, 2005 (12. évfolyam, 43-46. szám)

2005 / 43-44. szám

BUDAPEST, 1900. MÁJUS 6. Ly­ka Károly MUNKÁCSY MIHÁLY HALÁLÁRA* (1900) (RÉSZLETEK)­ ­ Ji­ volt Magyarország szellemi élete száz esztendővel ezelőtt? Zsombékos lapály, mely távol­­/Kiesett az újkor járt útjaitól. Őskori ingovány, Ázsia sivár határán. Európa mit sem tudott róla. Az idegen, aki erre vetődött, csodálkozva tapasztalta, hogy a társadalom holt ereinek partján egy régmúlt virágzási kor eszméi tengődnek. Bús, petyhüdt, szegényes és meddő fattyúhajtásai egy régen elszenesedett pálmaerdőnek. És egyszerre vulkanikus forrongás járta át a föld méhét. A világtörténelem szellemének aka­ratából titokzatos romboló és teremtő erők remegtették meg a holt iszapot. Titáni vállak nyomására megnyílott a vajúdó ingovány: a lapály fölé dombok, a dombok fölé hegyek emel­kedtek, a hegyek fölé havasok tornyosultak. Európa öreg havasai meglepetten és megrendülve nézték az ifjú testvér­hegyeket: íme, ez Magyarország! Munkácsy Mihály egyike volt a fölséges titánoknak, akik heroikus erőlködéssel emelték az újjászületett nemzetet a kultúra-népek sorába. A hozzá hasonlókkal együtt örök bizonysága annak, hogy a megifjodott nemzet teli van izzó életerővel és alkotó termékenységgel, és hogy a Gondviselésnek még céljai vannak a nemzettel. * * * A világ műhelyében a nemzeti érzés a tűz, amelynél az emberiség szellemi kincseit kovácsolják. Az egyén csak a nemzet közvetítésével szolgálhatja az emberiséget. Viszont az egyént nem az embe­riség szétfolyó tömege, hanem csak a nemzet avathatja naggyá és halhatatlanná. Nemzet nélkül nincs emberi nagyság. Nemzeti érzés nélkül nincs hős, nincs költő, nincs művész. Anélkül nincs semmi. Munkácsy Mihály nemcsak a legnagyobb, de a legmagyarabb festőnk is volt. Talán azért is volt a legnagyobb, mivel a legmagasabb volt, éppen úgy, mint királyaink, hadvezéreink és költőink között is mindenkor a legmagyarabb volt a legnagyobb. Mikor külföldre ment, akkor is a talpán magával vitte a magyar földet, és a Párisban élő mesterben az egész világ mindig a magyar mestert tisztelte. A Megváltójában is a magyar géniusz megnyilatkozását látták, és Mozartja vagy Miltonja is a magyar névre vetett fényt.­ ­ / A szöveg lelőhelye: Lyka Károly: Munkácsy Mihály halálára. Új Idők 1900. no. 19.417-421. Válogatta és sajtó alá rendezte Markója Csilla. 229

Next