Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-11-21 / 47. szám
190 művelés és gazdálkodás czélirányos folytatásától, élelmüket kezeik munkájával kereső keresztyén lakostársaik pedig pénz- és élelemkeresés egyik módjától fosztatnának meg ; szóval az izraelitáknak tulajdoníttatni czélzott engedvény puszta szavakban határzódván, tettleg gyakrabban vagy teljességgel nem használhatóvá, vagy legalább föl sem számítható nehézségekbe ütközővé tétetnék, ’s a’ hozandó törvény is jótékony czélját nem érhetné; azért is a’ KK. és KR. e’ pontbeli javaslatokhoz általányosan ragaszkodnak. „A’ 2dik pontra: „Annak előleges megjegyzésével, hogy az 1833/0 évi úrbéri törvények az úrbéri telkeket használó jobbágyokat a’ zsellérektől oly annyira megkülönböztetnék, hogy a’ jobbágyi nevezet alatt is csak az elsőbbeket, nem pedig egyszersmind az utóbbiakat érteni kellene, a’ KK. és RR. nem ismerhetik el, ’s a’ m. Fő-RRnek állításával ’s többek közt jelesen az, 1832/64. t. czikk. 6. ’s 7., a’ 6. t. ez. 4., ’s a’ 7. t. ezlső §-ai nyilván ellenkezőre mutatnak, abban, hogy a’ jobbágyoknak engedett pálinkafőzés a’ zsellérekre is nyilván ne értessék, a’ KR. és RR. annálfogva nem nyughatnak meg, mivel azonfelül, hogy az által a’ pálinkafőzés megengedése egyedül a’ telkes jobbágyokra szoríttatnék, ezzel a’ pálinkakazánoktól törvény szerint járó földesúri jövedelem csorbíttatnék; azonfelül továbbá , hogy a’ törvény által nem tiltott szabad keresetet mindenkinek megengedni kell, a’ v. Fő-BR. ebbeli nézete, mintha a’ jelen pontban foglalt világosítással az úrbéri telkeket művelő jobbágyok sorsának czélzott javítása ’s telkeik érdekeib becse csökkentetnék, tettleg azért nem áll, mert a’pálinkafőzés nem gazdagsági, hanem szorgalmi foglalatosság lévén, ennek állandóul ’s terjedelmesebben gyakorlására nem is annyira az esztendő nagyobb részeiben földeiket mivelő 's mezei gazdaságot űző telkes jobbágyok, mint a’ hasonló munkáktól elfoglalva nem levő zsellérek érkezhetnek, ezek a’ pálinkafőzésből apródonkint megzsugorgatott keresményüket tapasztalás szerint vajmi örömest fordítván úrbéri telkek haszonvétele szerzésével magoknak a’ házhelyes gazdák sorába emelésére, ebből is az úrbéri telkek érdekes becsének nem csökkenése, hanem emelése lesz az eredmény; a’ KK. és KR. törvényjavaslatjok e’ pontja mellett is megmaradnak.“ A’ 4dik pontra: „Az 1832/66. t. ez. 7 §alső szakaszának kezdő soraiban arról rendelkezvén a’ törvény, hogy a’ boltot nem nyitó jobbágy önházánál minden taksa fizetés nélkül termesztményinek teljes szabadsággali eladását gyakorolhatja, a’ KK. és RR. elfogadják ugyan a’ m. Fő-RRnek ama’javaslatát, hogy azon jobbágy oly móddal „bármiféle termesztmények és saját készítményinek eladhatását gyakorolja“, ’s ennélfogva a’ felhívott 6. t. czikk. 7. §a’ lső szakasza kezdő sorainak szerkezetét ekkép módosítják: „Valamint a’ jobbágy bármiféle tenyesztményeknek és saját készítvényeinek (egyedül azokat kivevén, miknek árulásától különös törvény által van eltiltva) akár kisebb, akár nagyobb mértékben ’s menyiségben lehető eladását ezentúl is minden taksafizetés nélkül teljes szabadsággal gyakorolhatja, úgy a’ bolt’stb.“ , ellenben ahoz, hogy a’ sóárulás és sóvali kereskedésnek mindenki részire megszoritás és taksafizetés nélkül megengedése a’javaslati szakaszból hagyassék ki, a’ KK. és RR. nem járulhatnak; mert miután a’ szerint, mint a’ KR. és RR. előtt jelentetett, több oly eset fordult elő, melyekben arról támadtak perre is igazított és elitélt kérdések, hogy a’ jobbágyoknak só áruló boltot nyitniok szabado? vagy ha már ezelőtt boltot nyitottak, ’s attól a’ taksát földesuraiknak fizették és fizetik is, boltbeli árulásukat, ha úgy akarják, sóra is, és pedig különös fizetés nélkül, kiterjeszthetik évagy nem? a’ törvényhozásnak okvetetlenül rendelkezni kell arról, hogy e’ részben minden önkény eltávoztatása végett a’ jobbágyok, földesurak és a’ törvényes bíróságok magokat mihez alkalmaztassák.“ De a’ mit a’ KK. és RR. javaslanak, igazságosnak is mondják: „mert azonfelül, hogy a’sót csak kis menyiségben vásárolható szegényebb sorsú lakosok, kik a’ kir. só házakban divatozó szabályoknál fogva ott egy két fontnyi, vagy még kevesb mennyiségű sót nem is vásárolhatnak, nem elzárni, hanem szaporítani kell azon rájok nézve jótéteménnyel élhetést, hogy sót minden időben ’s hozzájok legközelebb vagy épen lakhelyükön csekély mennyiségben vehessenek, a’ só ilyetén szabad és taksa fizetés nélküli árulása — melyre ugyanis semmi kiváltságlevél nem kívántatik — az ország számos részeiben régóta divatoz, ’s annak további ’s általányos divatozásával a’ kir. jövedelmek nem csökkennek, hanem több só fogván akkép a’ kir. sóházakból kereskedés végett vásároltatni, öregbednek; a’ sóárulás továbbá földesúri különös jus eddig sem volt ’s most sem az, és így a’ földesurra nézve az egész dolog just nem sért sőt különséget sem teszen; a’ dugárusok kihágási ’s a’ mértékbeni csalások ellen szükséges őrködés végre a’ köztörvényhatóságok és ezek tisztviselőinek törvényes kötelességükben áll, ezeknél fogva tehát a’ KK. és RR. említett javaslatokhoz továbbá is ragaszkodnak.“ A’8dik pontra: „Midőn a’ KK. és RR. a’ községek jegyzőinek szerződési idő előtti elbocsáttathatása korlátozásáról rendelkeztek, oda terjedt ki gondoskodásuk, hogy az X