Erdélyi Hírlap, 1839 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1839-12-19 / 51. szám
2or indákt fel az országgyűlési követek’ több rendbeli hivatalos jelentései, mellyek azonban, miután a’ megye’ részéről majd minden tárgyra nézve kimentő utasítások már lennének ez úttal többnyire köztudomásúl «etettek. — Köz öröm sugárzott alkotmányunkat szerető minden igaz honfinak szemeiből, midőn a’ tisztujítószék’ napjának hajnalát haladni látá ; azon édes reménnyel tolt eltelve mindenki a’ lelkes Zemplén’ kebelében, hogy a’ nemzet’ legszebb szabadságának ezen fényes ünnepén Líráinak és tiszviselőinek (örvény szabta módomi megválasztásával a’ józan szabadság és a’ kölcsönös jogok’ mély tisztelete fentartatni ’s ilyes alkalmakkal több ízben kitörő zabolátlan pártosság 's féktelenség eltávolíttatni, az Hiedelem és közrend ellenni merények a’ már hozott megyei rendszabások által is tilalmazva, Zemplén megye’ díszelgő tényét ez úttal sem fogják árnyékba hozni. Megfoszta a’ megye’ Kendéit azonban ezen remény’ valósul hatásától egy magát szabadszelleműnek nevezgető, de minden tetteiben a’ türelmetlenséggel bélyegzett felekezet ; miért hogy a’zempléni tisztújítószék felől az országban szerte terjengő bal híreknek némi gát tettessék, édes kötelességemnek tartom, teljes történeti hűséggel közleni annak szomorú eseményeit; ugyanis az első alisprfnyságra megtérén ő nsága a’ megye’ Kendeitől mondhatni hogy közönségesen szívből és méltán tisztelt igazságszerető főispányi helytartónk a” candidaliól, miután vagy 20 perczig semmit egyebet a’ közös „Szent-Iványi“ felkiáltásnál senki nem hallott, jó lélekkel, mint akárki más, úgy ő is, kimondá a’ nyilványos többséget eddig is volt igen érdemesedik alispányunkra, mit is közönséges tapssal fogadénak a’ megye’ Rendei. Ezen elnöki kijelentését megtevén a’ tőisp. helytartó, azonnal a’ 2dik alispányszfgra tévén meg a’ kijelölést, a’ különböző fölkiáltásokból a’ valódi többséget ki nem vehetvén ’s azért szavazatra bocsátván, ha Kretzenheim Ferdinand’ elnöksége’ alatt a’ zavazatszedő küldöttség már munkálódásában midőn fáradozni kezdene, ’s már a’ megye’ tereméből (mellyben a’ tisztujítás történt) a’ rendszabások’ értelmében a’ megyeház’ kapuján kívülre a’ nemesség többnyire kitakarodnék, miután már DOO-an szavaztak is, akkor egy vendégek gyanánt szívesen meghitt ki’ismegyebeliekkel vegyített csoport megrohanta a’ megye’ üres teremet, ’s a’ köz megegyezéssel hozott jótékony rendszabások’ ellenére a’ már egyszer nagy többséggel elválasztott első Bispányt, csupán pártérdekből mindenkor azonban a’ pusztán gúny gyanánt kitűzött közjó’ előmozdításának ürügye alatt, kivont fegyverekkel a’ zöld asztalra felugrálva, süvegeiket mintegy korcsmában, e’köztanácskozások’ szent helyét nem tekintve’n, fölteve ’s pipázva az igazságot és a’ valódi alkotmányos szabadságot csudálkozásra méltó töredelmes buzgósággal védelmező főisp. helyettest aljas szidalmakkal illetve, ostromolni kezdé, hogy az első alispányságot bocsássa ismét választásra, különben más erőszakosabb eszközökhöz lenne nyúlandó. — A’ lelkes főisp. helyettes e’ zabolátlanság’ megszűnését miután hasztalan várná, délutáni három óra után, a’ magistratus’ néhány lelkes tagja által kiszabadíttatva, feloszlató a’ gyűlést és a’ tisztválasztást elhalasztá. Zemplény, Felső-Tárkány, nov. 19. Az élet’ legtündérebb örömei is milly hirtelen olvadhatnak keserű könyekre, e’ sziveket megrázó eset is elég szomorúan tanúsítja. Folyó november’ 11-kén Juhász István és Somogyi Zsuzsa, óitok’ még csak most nyíló tavaszán, egyedül keblök’ rokon érzelmeire ügyelve, esküdtek egymásnak házassági hűséget az oltárnál; örömteljes menyegzőjöket, nemzeti szokáskint, rokonaik’ ’s ifjú barátjaik’ vidám körében három-napi vig lakomával ülék, épen nem sejditve, hogy ennek végével egy fekete lelkű szörnyeteg’ boszúvágyának véráldozatul szánvák: ki rósz szive’ tömlőjében rég forralt dühét kiöntendő, nov. 14-én, a’ víg lakoma utáni éjjel,a’ mély álomba merült menyegzősök’ házát meggyujtván, gaztette’ súlyát leginkább a’ nevezett ifjú házaspárral éreztette, kik vidékünk’ köznépénél szinte mindenütt bevett rész szokás szerint, a’ padláson halván, mély álmukból csak akkor riadanak fel, midőn már a’ hirtelen elharapózott tűz körülöttük mindent lángba borított, és szabadulniuk csaknem lehetetlen volt, eszmélet nélkül Kilósának ide ’s oda a’ sebesen égő szalmafedél alatt,halálukat a’ dúló lángtömeg közt lelendők, ha a’ padlás’ száján történetesen le nem esnek, ’s innen a’ férj’nőtestvére által kiragadtatva, meggyűlt ruhájok’ öldöklő lángjaitól meg nem szabadíttatnak. Merő sebbé váltak az ekkép’ öszszeégett szerencsétlenek kiknek iszonyú sebeit irtózat éles fájdalmaikat sánakodó könyek nélkül nézni és látni lehetetlen volt, kivált midőn az ifjú férj Egerbe az irgalmas atyák’ kórházába indulandó, különféle gyötrelmektől elfogult nőjétől, eme’ szavakat zokogva: „Isten hozzád, kedves pár! tudom, többé nem látlak*, sűrűn ömlő kényei közt elvált. Bus jóslata rövid időn beteljesedett, mert az égés és esés által halálosan megsérült nő’ sebeire hasztalan lévén minden orvosi szer, e’ 1. november’ 15-én harmincznyolcz órai semmit nem tágító fájdalmak végét szakíták tizenhat évre terjedt jobb sorsra érdemes éltének. Az emésztő lángok által nejétől, házától, vagyona’ nagy részétől megfosztatott, ’s vészedés-