Mezei Zsolt szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből (1-26). Tartalommutató
Szerzői kislexikon
megye története (Bp., 1912); Ortvay Tivadar emlékezete (Bp., 1922) SZENTPÉTERY IMRE (Középpalota, 1878 - Bp., 1950): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (r. 1917, r. 1929-49). Tanulmányait a bp.-i egyetemen végezte, majd 1914-től ugyanitt magántanári képesítést nyert. 1918-tól a debreceni, 1923-tól a bp.-i egyetemen a történeti segédtudományok tanáraként főleg oklevéltani kutatásokkal, részben forráskiadással foglalkozott. Szerkesztette az Árpádkori elbeszélő források új kiadását Scriptores... (I-II. Bp., 1937-38) címen. Fő művei: Oklevéltani naptár (Bp., 1912); Magyar oklevéltan (Bp., 1930); Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke (1272-ig. 1-11. Bp., 1923-43) SZEREMLEI SAMU (Gelej, 1837 -Hódmezővásárhely, 1924): történelmi és egyházi író, az MTA 1. tagja (1901). Hódmezővásárhelyi református lelkész. Számos teológiai, történelmi és egyháztörténelmi művet írt. Fő művei: Mo. krónikája az 1848/49. forradalom idejéről (1-11. Pest, 1867); Szőnyi Benjámin és a hódmezővásárhelyiek (Bp., 1890); Hódmezővásárhely története (I-V. Bp.- Hódmezővásárhely, 1900-1913) SZILÁGYI FERENC (Kolozsvár, 1797 - Bp., 1876): tanár, történész, újságíró, az MTA 1. tagja (1833), Szilágyi Sándor történetíró apja. 1803-15 között a kolozsvári ref. kollégium tanára, 1818-20-ban a bécsi, majd a göttingeni egyetemen tanult. 1823-36 között a "Klió" c. történeti zsebkönyv, 1841-48-ban pedig a "Múlt és jelen" c. kormánypárti lap szerkesztője. 1849 novemberétől 1856 végéig a kormány félhivatalos lapját (Magyar Hírlap majd 64 Bp.-i Hírlap) szerkeszti. Számos, főleg Erdély történetével foglalkozó dolgozata jelent meg. Fő művei: A Hóravilág Erdélyben (pest, 1871); Rajzok Erdély államéletéből a XVIII. században (Bp., 1874) SZILÁGYI SÁNDOR (Kolozsvár, 1827 - Bp., 1899); történész, az MTA tagja (r. 1857, r. 1873). Szilágyi Ferenc fia. Jogi és bölcsészeti tanulmányait Kolozsvárott végezte. A forradalom idején Pestre ment, a Pesti Hírlap és az Életképek munkatársa lett. A szabadságharc után irodalmi folyóiratok kiadásával kísérletezett. 1852-től a kecskeméti ref. kollégium matematikatanára, 1853-tól Nagykőrösön tanított Arany Jánossal együtt. 1867-től minisztériumi titkár, 1878-tól pedig az Egyetemi Könyvtár igazgatója. Az 1850-es években a szabadságharcról közölt írásokat, utóbb főleg Erdély 16-17. századi történetéből dolgozott fel és tett közzé sok adatot, okiratot. 1875-ben átvette a Századok szerkesztését, majd megindította forrásközlő Történeti Tár c. folyóiratot (1878) és a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatát (1885). Kiterjedt tudományos szervezőmunkát folytatott. Kiadta az Erdélyi Országgyűlési Emlékek sorozatát, szerkesztette a millenium alkalmából kiadott A magyar nemzet története c. munkát. Fő művei: Erdélyország története (1-11. Pest, 1866); Báthory Gábor fejedelem (Pest, 1867); A Rákócziak kora Erdélyben (Pest, 1868); Történeti rajzok (Bp., 1880); Bethlen Gábor és a svéd diplomácia (Bp., 1882); II. Rákóczi György (Bp., 1891); I. Rákóczi György (Bp., 1893) TAGÁNYI KÁROLY (Nyitra, 1858 -Bp., 1924), történész, az MTA tagja (1. 1897. r. 1918), levéltárnok, 1920-tól a M. Néprajzi Társaság elnöke. Tanul-