Esti Hirlap, 1958. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1958-05-04 / 103. szám

A fővárosi tanács elé a hó­nap közepén kerül az ország­gyűlés által jóváhagyott költ­ségvetés. Az országgyűlés meg­változtatta a fővárost illető adórészesedési kulcsokat, s fel­emelte a főváros javára. Beruházási célokra 579 millió forint jut ebben az évben, ez annyiban tér el az eredeti előirányzattól, hogy a kormány a Gázművek fejlesztésére 30 millió forintot, a Vízművek fejlesztésére pedig 15 millió forintot bocsát a főváros ren­delkezésére. A költségvetés jó­váhagyását a május 14-i, leg­közelebbi tanácsülésen bejelen­tik. Ekkor kerül sor a község­fejlesztési alap bevételeinek és kiadásainak megállapítására is. A végrehajtó bizottság olyan tartalmú előterjesztést tesz a tanácsülésnek, hogy a földmű­vesszövetkezetek községfejlesz­­tési hozzájárulását a jövede­lemadó-köteles nyereség öt százalékában, a kisipari ter­melőszövetkezetek és háziipari termelőszövetkezetek hozzájá­rulását pedig a jövedelemadó­köteles nyereség két százalé­kában állapítsa meg a tanács. Az állami vállalatok ugyan­olyan alapon fizetik ezután is a községfejlesztési hozzájáru­lást, mint eddig. A lakosság községfejlesztési hozzájárulá­sának mértékét az elkövetkező három év­ben a jövedelemadó, il­letve házadó 20 százaléká­ban fogják megállapítani. Ebből több mint 79 millió forint bevételre számítanak. Az összegből tekintélyes részt fordítanak iskolaépítésre, to­vábbá fejlesztik a közvilágí­tást, a fák köré favédő rácso­kat szereznek be, utakat épí­tenek, szociális otthont létesí­tenek. A tanácsülés elé kerül dr. Pongrácz Kálmán VB-elnök beszámolója is. Ez a többi kö­zött megemlíti, hogy a három­éves tervben 168 millió forintot szán­dékoznak oktatási célokra, iskolák építésére fordítani. Korszerű szociális otthonok lé­tesítésére tervet dolgoznak ki. A vidéki szociális otthono­kat vissza akarják telepí­teni Budapestre, és ennek érdekében a főváros be­nyújtotta épületigényeit. A gödöllői volt állami kas­télyt, valamint a budai Kő ut­cában az Erzsébet-kórház épü­letét szociális otthon céljaira már megkapták. A főváros végrehajtó bizott­sága kérte, hogy ezentúl a vállalati felújítási keretekkel a tanács gazdálkodhassék. Az Országos Tervhivataltól most azt a felvilágosítást kapták, hogy ehhez a kéréshez hozzá­járultak. Még a múlt évben a tanács utasította a végrehajtó bizottságot: tárgyaljon az Or­szágos Tervhivatallal arról, hogy a minisztériumok, üze­meik vízfogyasztása arányá­ban járuljanak hozzá a vízmű fejlesztéséhez. A jelentés most közli, hogy 200 millió forintos vízműfejlesztési programot dolgoztak ki. Szám­adatokkal mutattak rá arra, hogy mennyire szükség van a vállalatok hozzájárulására. Az egészségügyi ellátás színvona­lának megjavítása érdekében tárgyalások folytak a Minisz­tertanácsnál. Ennek eredmé­nyeként kilátásba helyezték, hogy a kórházi alkalmazottak számát 550 fővel emelik. Még korábban a tanács szük­­ségesnek mondotta ki, hogy a kispesti lakótelepre gázt ve­zessenek be. Most bejelentik, hogy erre a célra 300 ezer fo­rintot irányoztak elő, és 300 kispesti lakásba még az idén bevezetik a gázt. A jelentés közli még, hogy hamarosan átveszi saját keze­lésébe a főváros a HÉV-et, s ezzel megteremtik az előfelté­telt a külső kerületek közle­kedésének megjavítására. Pakots György Mire jut pénz a főváros költségvetéséből ? Két hét múlva tárgyalja a tanács a módosított büdzsét — Megváltozik a község, fejlesztési hozzájárulás kulcsa — Még az idén 30 milliót költenek a Gázművek, 13 milliót a Vízművek fejlesztésére AZ IBUSZ közli, hogy Vigadó téri fő­irodájának külföldi jegyki­adó-, útlevél- valamint bankcsoportja 1958. május 3-től (hétfőtől) V., Kossuth Lajos tér 9. sz. alatt ideig­­lenes helyiségében működik. Telefon: 312—351. Saláta A Nagy­vásártelepre ma reg­gel 20 vagon és 10 tehergép­kocsi áru érkezett, ebből hét vagon burgonya, hat vagon zöldáru és öt vagon tojás. A háziasszonyok körében kellemes meglepetést keltett az olcsó szabadföldi saláta megjelenése. Az első jelentős szállítmány Szegedről és a Csepel-szigeti bolgárkertekből érkezett, ára fejenként 1.20— 1.80 forint. A melegágyi salátát 2.20—3, a szabadföldi kis piros retket 1—1.40, a melegágyi ret­ket 1.80—2.80 forintért árusí­tották. Délelőtti mozirazzián a Körúton Szigorúbb hiányzás-igazolást, társadalmi ellenőrzést javasolnak a lógós és éjszakázó diákok ellen a pedagógusok A körúti mozi délelőtti elő­adásáról tódul ki a közönség. Mintha nem is dél lenne, ha­nem este, annyian jönnek. Sze­müket összehúzva, hunyorog­nak a napsütésben. Jó néhány gyerek is van köztük, általá­nos iskolás és gimnazista ko­rú. Valamennyi fiú, lányokat alig látni. Egy csoportban hár­man jönnek, egyikük kezében aktatáska. — Állj csak meg egy kicsit! — szólítom meg. Abban a pil­lanatban megugrik, s futásnak ered, mint a nyúl. — Hogy hívják a barátoto­kat? — fordulok társaihoz. — Nem tudjuk — vonják meg vállukat — Itt ismerkedtünk meg. — Ti is iskolából lógtok? Felháborodottan tiltakoznak: — Mi délutánosok vagyunk! Jogunk van délelőtt moziba menni! — Nálunk senki sincs otthon, anya is dolgozni jár — mondja a kisebbik. Mit mond a mozi-üzemvezető ? Az utóbbi időben egyre-más­­ra látni ismét iskolaköteles gyerekeket a mozik délelőtti előadásain. Egy részük „legá­lisan” ül be,­hiszen délután jár iskolába, más részük viszont történelem- és magyaróra he­lyett látogatja az előadásokat — Férfiá vmi' "különleges ’Ti­’­gyelemmel kísérjük a délelőtti közönséget — mondja a Zrínyi­mozi üzemvezetője. — A leg­több gyerek már tudja: csak akkor mehet be a nézőtérre, ha az iskola lepecsételt tan­rendjével igazolja, hogy dél­után jár iskolába. Olyan is akad, aki írással tanúsítja, hogy édesanyja engedte meg szá­mára a délelőtti moziláto­gatást. A „gyanúsakat” külön is igazoltatjuk, s akinél táskát látunk, azt egyáltalán nem en­gedjük be. Ha megtudjuk, me­lyik iskolába jár, igazgatóját is értesítjük. És mégis... Az ellenszer — Mi az ellenszere a délelőt­ti mozilátogatásnak? — tettük fel a kérdést a Május 1. úti fiúiskola igazgatóhelyettesé­nek. — A legszigorúbb hiányzás­igazolás, akár egyetlen órá mulasztása esetén is. Mi né­hány napi mulasztás után már csak orvosi igazolást fogadunk el. Az Eötvös József Gimnázium igazgatója ezeket mondotta: — Tavaly év végén többször kaptunk jelentést diákjaink délelőtti mozizásairól. Az idén azonban ilyen nem érkezett. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fordul elő. Évek óta sür­getjük, vezessék be valamilyen formában a délelőtti mozielő­adások és az éjszakai szórako­zóhelyek ilyen irányú ellenőr­zését. Minden iskola hálás len­ne, ha ezt meg lehetne oldani. Nekünk, pedagógusoknak nincs jogunk igazoltatásokat végezni, de ha lenne egy hiva­talos bizottság — benne egy pedagógus és egy szülő —, amely időnként ellátogatna ezekre a helyekre, bizonyára eredménnyel működne. Nem­egyszer kapunk értesítést, hogy éjszakai szórakozóhelyeken látták egy-egy diákunkat. Ahogy a VI. kerületben teszik — Mi a VI. kerületben szer­vezett akcióba kezdtünk — je­lentette ki a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója. — A kerületi tanács oktatási osztá­lya és a népfront-bizottság részvételével délelőtti ellenőr­zéseket tartunk a mozikban, és többször „eredménnyel” jár­tunk. A kora reggeli órákban felkerestük a pályaudvarok kultúr-várótermeit és a sakk­asztalok mellől állítottuk fel a lógós diákokat, akik iskola he­lyett ott „szórakoztak”. Ezeket a látogatásokat a jövőben is folytatjuk. A módszer tehát bevált. Ám nem elegendő, ha csak egy ke­rületben alkalmazzák. Lógós diákok mindig voltak. Példá­juk azonban másokat is meg­ronthat, és ez ellen védekezni kell. Úgy, ahogy a VI. kerü­letben teszik. Túri András Laci nagyon derék ember, de ha megiszik egy po­hár bort.. Ezért aztán Laci nem iszik bort soha, csak fröccsöt. Hosz­­szúlépést. Megrendeli a va­csorát, az italospincérnek pe­dig azt mondja: ■— Mint rendesen. Laci nem is álmodja, hogy a „mint rendesen” egyebet is je­lenthet, mint hosszúlépést, egy deci bort két deci szóda­vízzel. Lacinak két ilyen hosz­­szúlépést engedélyezett a doktor a vacsorához. Ennyi igazán nem árthat s Lacinak álmában sem jutna eszébe, hogy Laci titokban összebeszélt a pincérrel, s az hosszúlépés helyett mindig három deci tisz­ta bort rak elébe a fröccsös pohárban. Ilyet Juci soha­sem hinne el az uráról, mert az mindkettőjük boldogsága érdekében megfogadta, hogy semmi szín alatt sem lépi túl az előírt mértéket. Nemrégiben ugyanis Laci állandóan féltékenykedett és halálra kínozta Jucit az érzé­kenykedésével, meg a gyanú­­­­sításaival, sőt valószínű, hogy­­ tettlegesség is történt, mert szegény asszony éjnek éjtsza­­­­káján menekült el hazulról­­ egy barátnéjához. Laci térden­­­ állva kért tőle bocsánatot,­­ végül még arra is hajlandónak­­ mutatkozott, hogy orvosi vizsgálatnak vesse magát alá.­­ így állapították meg, hogy­­ minden bajának oka az alko­­­­hol. Az ital felzaklatja idege­­­­it, felgyújtja képzeletét és­­ megfosztja önuralmától. Laci­­ elismerte — mert hát kény- s telen volt vele —,­ hogy a doktornak igaza van, és mint­­­­hogy igazán szerette feleségét, s megfogadta, hogy soha többé­­ nem iszik. Legfeljebb ... És­­ mint újjászületett ember ment­­ haza Lacival.­­ Laci jószívű ember és ezt­­ ki is tudja mutatni. Ezért az­tán általában mindenki szere­ti. Legjobban szereti azon­ban Lacit maga Laci. Félti mindentől, s ha csak a legcse­kélyebb kellemetlen érzés bántja is, már megesik a szíve önmagán. Vágyaival szemben nincs benne semmi ellenálló­képesség, de mert — mondom — jó fiú, szomorúságot nem szeret okozni senkinek, így aztán, hogy Jucit ne búsítsa, de őt magát se gyötörje szom­júság, kegyes csaláshoz folya­modik: hosszúlépésnek álcá­zott tiszta bort iszik. De hát miért is ne? Talán mert az a szamár doktor bu­taságokat beszél? Nevetsé­ges! Mi baja lehet attól a pár deci bortól? Annyi kis ital csak nem fogja kizökkenteni a rendes kerékvágásból? Te­hát: — Jóska! Mint rendesen. A pincér elébeteszi a bort a háromdecis pohárban. La­ci látja, hogy a színe sokkal sötétebb, mint a hosszúlépésé szokott lenni és nem is gyön­gyözik. Ez kissé idegessé te­szi,­­mert hátha Jucinak is feltűnik. Nagy szégyen lenne, ha rajtakapná a csaláson!... Iparkodik hát, hogy eltakarja Juci elől a poharat: egy pohár sör meg egy ásványvizes üveg közé állítja. Ám a fedezékek nem biztosak: hol a söröspo­hár gazdája nyúl a maga ita­lához, hol meg az ásványvízé, s a Laci pohara lépten-nyo­­mon szabadon áll. Eh! Leg­biztosabb, ha az ember minél hamarább megissza ... Laci hát nagyot húz az állítólagos hosszúlépésből, és elégedetten látja, hogy kétharmad része már eltűnt. Ez már nem lehet árulója. A bor kellemesen simogat­ja gégéjét, a szívére meg­nyugvás száll: Juci nem vett észre semmit és nem is fog észrevenni! Mert Laci egy hajtásra kiissza az egész ma­radékot. Szíve felszabadul az aggodalom alól: most már so­hasem jöhet rá senki, tiszta bor volt-e a pohárban, vagy hosszúlépés. Elégedetten néz körül: na­gyon tetszik neki, hogy ő ilyen okos és ügyes ember. Az ital remek volt, éppen olyan, ami­lyenre szomjazott és... és mégsincs semmi baj! Mert hi­szen ő nem csípett be, csak éppen megnyugodott. Attól is, hogy ivott, és attól is, hogy ezt ilyen ügyesen csinálta!... Hehehe! Ez olyan jó volt, hogy érdemes megismételni! Hogy meg talál ártani? Ugyan! Eny­­nyi csak nem árthat meg? Hát nem ő volt az, aki Kanizsán asztal alá ivott mindenkit?, Igaz, hogy annak elmúlt már vagy tíz esztendeje, de „Bírom én még!” — gondolja és meg­zörgeti poharát. — Jóska! Még egyet! Mint rendesen... Juci félénken veti fel sze­mét: — Lacikám!­Még egyet? Laci, hangjában egy kis mél­tatlankodással feleli: — Csak egyet ittam! Egyet­lenegyet eddig! Pedig a dok­tor kettőt engedett meg! Mit néz úgy? Igenis kettőt! És ha véletlenül hárommal iszom meg egyszer, hát attól sem esik ki a világ feneke! Na! Juci sóhajt egyet, a társaság pillanatra elnémul. Csupa jó­barát ül az asztal körül, mind tudják, hogy Lacinak könnyen megárt az ital, sajnálják, őt is, a feleségét is, de tudják, mi­lyen érzékeny, hát hallgatnak. Laci mogorván néz körül, az­tán az új hosszúlépésre téved tekintete, mire kissé megeny­hül és felderül. Elmosolyodik, felveszi poharát és Juci felé emelieti: — Szervusz­na! Ne zsörtö­lődj! Tudod jól, hogy csak té­ged szeretlek! — És nagyot húz a borból, miközben azt gondolja: — Finom ital! Hogy megnyugtatja az ember torkát és. .. Juci most nem néz rá, hogy ne ingerelje rosszked­vével, hanem egyik barátnő­jével kezd vidám tereferét. El is éri, hogy Laci szíve megtelik iránta szeretettel. Megtelik, sőt túl is árad, mi­lyen remek egy asszony ez! Újra a pohárhoz nyúl: két szívderítő, simogató korty erre a boldogságra, melyet nem is bír magába fojtani. Szomszédjához fordul: — Mert tudd meg, ilyen asz­­szony nincs több a világon! És én úgy szeretem, de úgy. — Hirtelen nagyot kiált: —, Juci! Szeretsz? Az asszony ijedten kapja fel fejét: jaj, ezzel szokott kezdődni!... De két deci bor négy deci szódával nem ártha­tott meg neki ennyire! Mosoly alá rejti félelmét és kedve­sen feleli: — Nagyon szeretlek Laci­kám! Tudod jól! — Hát akkor koccints ve­lem!... Jóska fiam! Még egyet! ... Juci másnap könnyes szemmel magyarázza a doktor­nak: — Nem ivott többet két hosszúlépésnél!... És attól már annyira volt, hogy a töb­bitől nem lehetett visszatarta­ni. Akkor aztán következtek a szokásos jelenetek! Két hosz­­szúlépéstől!... Már az is meg­árt a szerencsétlennek! Mond­ja doktor úr, hát mit lehetne tenni? Mit lehetne? Csathó Kálmán Hosszúlépés Bronzkori temető Kiskunmajsa közelében A kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai bronz­kori település nyomaira bo­kkantak Kiskunmajsa közelében. A régészek becslése szerint mintegy 200 temetkezőhely van ezen a vidéken. Az Alföldön eddig még nem találtak bronzkori tele­pülést, és ezért a mostani feltárás értékes embertani és nép­rajzi adatokat szolgáltat majd a Duna—Tisza-közéről. Budapesti ifjúmunkások, egyetemi hallgatók baráti estéje a szovjet komszomolistákkal azon a találkozón, amelyet a budapesti KISZ és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság rendezett. A magyar fiatalok meghívták szovjet barátai­kat rendezvényeikre és kirándulásaikra. Huszonnégyezer forint „kibővített igazgatósági ülés“ költségeire Visszaéléseket leplezett le a föld­művesszövetkezeti központokban, vállalatoknál és boltokban tartott országos vizsgálat A­­ SZÖVOSZ igazgatóságá­nak utasítására a vagyonvéde­lem érdekében tizenhat me­gyében — mintegy 300 helyen — országos földművesszövet­kezeti igazgatóságoknál, válla­latoknál és földművesszövetke­zeteknél tartottak vizsgálatot. A bizottságok jelentéseit a SZÖVOSZ igazgatósága felül­vizsgálta, és azt az Országos Földművesszövetkezeti Ta­nácsnak május 10-én tartandó ülése elé terjeszti. A SZÖVOSZ összefoglaló je­lentéséből kitűnik, hogy ilyen nagyarányú országos ellenőrző vizsgálatot föld­művesszövetkezeteknél és vállalatoknál még nem tar­tottak. A korrupt visszaélések, leltá­rozási csalások tömegét leplez­ték le, és több letartóztatás is történt. Megállapították, hogy a MEZŐSZÖV Vállalat lovas­­berényi áruraktárának hétmil­liós, a budapesti Csont utcai raktárnak pedig 13 milliós áru­készletét leltározás nélkül ad­ták át az új raktárosnak. Szolnok megyében mint­egy száz börtönviselt egyént alkalmaztak a földműves­szövetkezetek. A dunaföld­­vári földművesszövetkezet­nél Nagy Jánosnak, még a múlt év januárjából eredő 118 235 forintos, Háromszéki Jenőnek és Püspök Gézának két évvel ezelőtti, ugyancsak jelentős összegű leltárhiánya ügyében — bár mindhármat feljelentették — a mai napig nem tartottak bírósági tárgya­lást Számos manipuláció történt szabálytalan leírásokkal is. A Csongrád megyei MÉK pél­dául a múlt évben 1 834 000 fo­rintot számolt el, illetve írt le romlás címén. Ebből egymagá­ban a makói kirendeltség „hagymaromlása” 1 227 000 fo­rintot tett ki. A Zöldségértéke­sítő Vállalat kiskereskedelmi raktáránál egyetlen hónapban mintegy 2500 kilogrammal több almahiányt írtak le, mint azt az előírások megengedték. De az egyéni szabálytalan juttatá­sok is divatban voltak egyes vállalatoknál. Az egyik Sza­bolcs megyei szövetkezetnél háromezer forintot fizettek ki „jutalomként”, elismervény nélkül. A Bács megyei MÉK „teherautó-kijárás” címén 10 500 forintot könyvelt el egy olyan egyénnek, aki a pénzzel kivándorolt. Tömegesen lepleztek le sza­bálytalan prémiumjuttatá­sokat is. A Budapesti Értékesítő Válla­latnál­ Blahó Jenő igazgató 3726 forint helyett 1526 forint prémiumot kapott, ugyanilyen arányban jutott meg nem en­gedett prémiumhoz Kádár László főosztályvezető és Lein­­hauf István főkönyvelő is. A vizsgálat megállapította, hogy egyes célprémiumokat a SZÖVÉRT olyan nagymérték­ben bocsátott a MÉK rendel­kezésére, hogy a jelentős ösz­­szegű prémiumok mellett na­gyobb összegeket még tartalé­kolhattak is, így aztán külön­böző pénzösszegeket fordíthat­tak olyan célokra, amelyek fe­dezésére lehetőség nem volt. A Szabolcs megyei MÉ­SZÖV a múlt évben 170 ezer forintot költött repre­zentációs rendezvényekre. Egymagában az almaértékesí­­tés ügyében megtartott, „kibő­vített igazgatósági ülés” költ­ségei címén 24 000 forintot könyveltek el. Kirívó esetként derült ki Edelényben, hogy az ottani szövetkezeti boltban múlt év májusában a revizor által fel­fedezett 8500 forintos hiányt három hónap alatt újabb 81 500 forinttal növelte a boltvezető. Ez pedig azért követk­­ezhetett be, mert a járási földműves­­szövetkezeti közpon elnöke utasította az ellenőr , hogy a boltvezető leváltását ne szor­galmazza. A szikszói földmű­vesszövetkezetnél gyanús kö­rülmények miatt lezárt és le­pecsételt vendéglőt az igazga­tóság elnöke a­ bolti ellenőr tudta nélkül felnyithatta és megfenyegette — ha állásában akar maradni —, ne avatkoz­zon a vendéglő dolgaiba. A SZÖVOSZ igazgatóságá­nak intézkedésére most szigo­rú rendszabályokat léptettek életbe a szövetkezeti vagyon védelmére, és az ellenőrzési munka megjavítására, hogy a korrupt elemek további garáz­dálkodásait megakadályozzák. Fodor László

Next