Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-31 / 25. szám

• Mint kiderült: A per­ceink meg voltak számlál­va ... című úgynevezett ka­baré a szilveszteri tévémű­sorból kimaradt számokat tartalmazta. Ékes magyar­sággal szólva: a részsejt Általános színvonalát is körülbelül ez a szó jelzi leginkább. Az oldalunk ez­úttal se fájdult meg a ka­cagástól. A paródiaműso­rokhoz nagy parodista egyéniségek kellenek — mint ezt a szilveszter leg­jobb percei is bizonyítot­ták —, vagy ragyogó ötle­tek. Mindez hiányzott, ki­vétel csupán a Mínirémek című összeállítás volt: az apróhirdetések alapján ké­szült kis villám­jelenetek. Ha valamire visszaemléke­zünk a műsorból az legin­kább Feleki Kamil elbűvö­lő kisfiúra. • A szombat este kitűnő színfoltja volt Rhoda Scott, a vonzó és nagy tehetségű vir­tuóz jazz-zongorista stúdió­hangversenye. Egyetlen kifo­gásunk: az összekötő és riport­­szövegben elkelt volna több szakszerűség és kevesebb ara­nyoskodás. • Tévében ritkán látni olyan jó filmet, mint a szombat éjszaka sugárzott jugoszláv film. Mentes volt a partizánfilmek sablonjai­tól; érződött, hogy fiatal művész munkája, akitől idegen a pátosz és sokkal közelebb áll hozzá egy nyersebb, fanyarabb, élet­­közelibb látásmód. Tetszett őszintesége, a még a legki­tűnőbb emberekben is élő feneketlen nemzetiségi gyűlölködés kíméletlen áb­rázolása. Remekül sikerült a magyar szinkron: Avar István, Szirtes Ádám, Ké­­pessy József, Fodor Tamás hangja teljesen egybesi­mult a rokonszenves jugo­szláv színészek játékával. Kérdésünk csupán: vajon amikor annyi gyengébb műsort sugároz főidőben a tévé, miért kell egy ilyen jó művet éjszaka, nagyon sokaknak már késői idő­pontban vetíteni? Tán csak nem a vaskosabb kifejezé­sektől akarták óvni a fiata­lokat? Ezek a fordulatok ugyanis minden játszóterem másodpercenként hangza­nak el, hat-nyolc évesek fo­cimeccsei közepette is ... • A vasárnap szürkesé­géből csak a Fekete város jóízű részlete emelkedett ki. (f. f ) Magyar filmhét Párizsban Parizs, január S1. Magyar filmhét kezdő­dik Párizsban február 2-án. A Place St. Michelen, a Quartier Latin szívében le­vő St. Michel filmszínház­ban hét napon keresztül Franciaországban eddig még be nem mutatott ma­gyar filmeket láthat az ér­deklődő párizsi közönség —, minden nap másikat. A hét film: a Kitörés, a Tóték, a Jelenidő J a Szerel­mesfilm, az Égi bárány, a Horizont és a Sárika drá­gám. A filmszemlét a francia filmközpont, a Hungarofilm és a párizsi Magyar Kulturális Intézet rendezi (tavaly Budapes­ten volt francia filmhét). A vetítéseket viták kö­vetik, amelyeken Bacsó Pé­ter, Szabó István, Fábri Zoltán és természetesen a filmek több szereplője ta­lálkozik majd a magyar filmművészet iránt feltű­nően érdeklődő, főleg fiatal párizsi nézőkkel. A hét másik ma­gyar művészeti eseménye Párizsban: Ko­csis Zoltán és Ránky Dezső hangver­senysorozata a Theatre de la Ville-ben. A két fiatal zongoraművész elsejétől 5- ig szerepel a francia fővá­ros kulturális életében na­gyon fontos, sajátos szere­pet betöltő, elsősorban fia­talok által látogatott in­tézmény színpadán. Műso­rukon Bartók, Brahms, M­ozart, Liszt, Schubert, Schumann és Kurtág mű­vei szerepelnek. A színház művészeti vezetője el­mondta: már most meg­kezdték a két művész le­mezeinek árusítását, s a hangversenyek iránti nagy érdeklődés jelzi, hogy sok jegyet adtak már el elővé­telben, s részleteket sugá­roz a francia rádió is. Lukács Teréz MÁRCIUSI BEMUTATKOZÓ BÁCS-KISKUN MEGYE BUDAPESTEN Márciusában érdekesnek ígérkező rendezvénysoro­zat kezdődik Budapesten: Bács-Kiskun megye gazda­sági-társadalmi életét be­mutató kiállítások mellett számtalan kulturális ren­dezvénnyel ad ízelítőt szellemi életéből. A Vármúzeumban már­cius 1-én nyílik a Bács- Kiskun megye népművé­szetét reprezentáló , kiállí­tás. A Nemzeti Galériá­ban, ugyancsak március el­ső napjaiban, bemutatják a bajai múzeum Oltványi-, a kiskunhalasi múzeum Thorma-, a kiskunfélegy­házi múzeum Holló- és a kecskeméti múzeum Ne­mes Marcell gyűjtemé­nyét. Az Ernst Múzeum­ban, ezzel egyidőben, a me­gyében élő, vagy a me­gyében született művészek alkotásaiból rendeznek tárlatot. Március 9—10— 11-én a Fészek Klubban is Bács megyei program lesz: hangversenyeket, mű­vésztalálkozókat és a For­rás című folyóirat irodal­mi estjét tartják. A Fővá­rosi Folklór Centrum a megye jeles fafaragó nép­művészeinek alkotásaiból rendez kiállítást, s ugyan­csak ezen a fórumon fel­lépnek a legkiválóbb Bács-Kiskun megyei népi­együttesek is. A rendezvények közül kiemelkedik a megye gaz­dasági életét megvitató tu­dományos tanácskozás, a­ Kossuth Klubban. Délszláv vacsoraestek január 31-től február 4-ig Rác leves Erőleves szlovén módra Pirított halszalagok rác módra Csevadcsicsa Sokac vegyes ízelítő Rántott csirke zágrábi módra Göngyölt szarvasszeletek Djuvets Bácskai szármák Csorba csirke Dévér keszeg Dráva menti módra Ürüérmék macedón módra Bácskai ürüszeletek Bélszínszelet Draskovics módra Diós fánk karamell öntettel Juhtúrós galuska Fondue szerb módra Szabó Dezső konyhafőnök Drávai csata A drávai csatának —­ a második világháború egyik nagy jelentőségű összecsa­pásának — részletei eleve­nednek meg a Baranyai hely­törté­netí­rá­s című soro­zat most megjelent köteté­­­ben, amelyet a Pécsi Le­véltár adott ki. Min­t isme­retes, 1945 tavaszán a hit­lerista csapatok összponto­sított támadást indítottak a Drávánál, hogy áttörjék a szovjet—bolgár védelmi vo­nalat­ és egyesüljenek az Ész­ak-Dunántúlon előre­nyomuló német alakula­tokkal. Az Erdei ördög fe­dőnevet viselő náci had­művelet azonban kudarcba fulladt, s ez nagyrészt a Dráva vonalát védelmező bolgár harcosok hősies helytállásának köszönhető. Dr. Takács József, a Haza­fias Népfront pécsi városi bizottságának titkára éve­kig kutatta a Dráva menti nagy csaták hiteles törté­netét. 1965 és 1970 között találkozott több veterán bolgár parancsnokkal. (MTI) Az Irodalmi Színpad társulata, Léner Péter rendezésé­ben, ma mutatja be Örkény István egyperces novellái­nak színpadi változatát. Képünkön: Major Tamás és Bálint András az est egyik jelenetében. AZ NDK-BAN filmet készítettek Karl Liebknechtről Az időpont 1918, a szín­hely Berlin. A várost vörös zászlók ékesítik. A császári palota erkélyére kilép a munkásvezető, Karl Lieb­knecht. „Kikényszerítettük a békét!” — mondja az egy­begyűlt tömegnek, de rá­mutat: a proletariátus, a nép ezzel még nem eléged­het meg, mert bár a német imperializmus elvesztett egy csatát — elbukott a császárság —­, még koránt­sem szenvedett teljes vere­séget. Ezért a munkásság­nak nem szabad kiadnia kezéből a fegyvert, nem volt elég kikiáltani: meg is kell védeni a német szo­cialista köztársaságot. NÉGY ÉV SZENVEDÉS Sokan nem hallgatnak Liebknechtre. Négy véres, szenvedésekkel teli háborús esztendő elég volt: úgy ér­zik, nem kell többé a fegy­ver. Hallgatnak Scheide­­mannra, Ebertre, mindkettő a „törvény, s a rend”, a „rend, s a nyugalom” hir­detője, csakhogy továbbra is a burzsoázia rendjéé. Másokat viszont lelkesít Liebknecht felhívása, ők tudják, hogy a forradalom csak most kezdődött, a ban­kok és a földek, a gyárak és a nagy konszernek még a tőkéseké, a földbirtoko­soké­t el kell venni tőlük. Ilyen nagy történelmi jelenetek, izgalmas képso­rok váltják egymást a DEFA új filmjében. Min­dennek ellenére... ez a címe a színes filmnek, amelyet Günter Reisch ren­dezett, forgatókönyvét Michael Tschesno-Hell írta. A főszereplő, a század né­met munkásmozgalmának legnagyobb alakja, Karl Liebknecht. A rendező Horst Schulze-ra bízta ezt a szerepet. Szovjet vendég­­művész, Ludmilla Kaszja­­rova alakítja Liebknecht feleségét, Sophie-t. A film csupán néhány hónapot ábrázol Liebknecht életéből, utolsó, legizgalma­sabb korszakát. A cselek­mény 1918 októberében, Liebknechtnek a luckaui fegyházból való kiszabadu­lásával kezdődik, és meg­gyilkolásával fejeződik be. LUXEMBURG ÉS PIECK A német munkásmozgalom több vezető alakja, Rosa Luxemburg, Wilhelm Pieck is megjelenik a nagy­hatású, új NDK filmben, amely reméljük, nemsokára a magyar filmszínházak­ban is műsorra kerül. (-s) Harminc évvel ezelőtt, 1942 februárjában és a kö­vetkező hónapokban leg­­brutálisabb közegeit moz­gósította a fasiszta kor­mányzat. A hírhedt VKF 2., a katonai elhárítás ko­­pói kutatták a szálakat, ke­resték a nyomra vezető je­leket. Hatalmas, eszközök­ben nem válogató appará­tus dolgozott. Mitől ijedt meg ennyire az elnyomó hatalom? 1942. január harminc­­egyedikén jelent meg a Szabad Nép első száma. A Kommunisták Magyaror­szági Pártjának Központi Bizottsága Rózsa Ferencet bízta meg a háború ellen, az ország függetlenségéért harcoló párt lapjának lét­rehozásával. Rózsa Ferenc feladata volt az újság szer­kesztése, a nyomda és az elosztó hálózat megszerve­zése. Nehéz időkben vállal­ták a­ KMP vezetői az ille­gális újság megjelentetésé­nek kockázatát. Folyt a Szovjetunió elleni rabló­hadjárat, amelyben a ma­gyar uralkodó körök fele­lőtlenségének és szolgalel­­kűségének áldozataként magyar katonák is részt vettek. Moszkva alatt a szovjet hadsereg megállí­totta ugyan Hitler hadse­regét, ám a haladás és a nemzeti függetlenség hívei­nek még súlyos próbákat kellett kiállniuk. Ezért volt fontos, hogy a kommunis­ták hallassák szavukat: harcoljanak a békéért, a fasiszta háború ellen, a demokratikus Magyaror­szágért. Ezt a harcot vál­lalta és szolgálta a Szabad Nép, erre utalt az első szám vezércikke, amely a sötétségben a győzelem re­ményét élesztette: „A reak­ció sötét erőinek elsöprése szabaddá teszi az utat Eu­rópa demokratikus fejlődé­­­se előtt, amely ezen a kon­tinensen végképp kiküszö­böli a népek erőszakos el­nyomását és a háborút.” A Szabad Nép cikkeinek sorát Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán írta. Mel­lettük sokan vállaltak részt a veszélyes munkából. A szerkesztőség igyekezett minél több munkáslevele­zőt bevonni, olvasóinak ta­nácsát és bírálatát kérte: .......megfelel-e mindenben a lap feladatának, nem kell-e másról, mást vagy más formában írni.” Az új­ság, s a párt röpiratai, kü­lönösen a délvidéki véreng­zésekről tízezer példányban kiadott riasztó beszámoló, széles körben hatott. A szerkesztők, a szerzők és a terjesztők nap mint nap ta­lálkoztak veszélyes munká­juk eredményével. Az illegális Szabad Nép cikkeit stencilre írták, majd összekötő vitte a nyomdá­ba. A nyomda­ egyetlen sokszorosítógép, amely Bu­dafokon, föld alatti bar­langlakások közelében, la­kásnak és szabóműhelynek álcázott viskóban dolgo­zott. Minthogy a párt uta­­sítása szerint a lapot — el­olvasása után — meg kel­lett semmisíteni, a felsza­badulás után hosszú ideig nem került elő egyetlen Szabad Nép-példány sem. Évekkel később a Margit körúti katonai börtönben, Schönherz Zoltán peranya­gában találtak egy soroza­tot. Dokumentum bizonyít­ja tehát, hogy a kommu­nisták nemcsak elszántan, hanem okosan is harcoltak. A történelem őket igazolta, mert a legkövetkezeteseb­ben léptek fel a nagybir­tok­rendszer felszámolá­sáért, a Duna-medence né­peinek békés együttélésé­ért, a demokráciáért, és a háború fasizmus ellen for­dításáért. A magyar törté­nelem alapkérdésében így foglaltak állást: „A mun­kásosztály a szocializmus megvalósításáért küzd, en­nek azonban előfeltétele, hogy 184­8 örökségének va­lóra váltásáért harcol­junk ...” Felnőnek a gyerekek A negyvenen felüliek bi­zonyára emlékeznek még a húszas és a harmincas évek egyik legszebb hangú éne­kes-színészére, Jan Kiepu­­rára — magyar színésznő­­énekes­nő felesége volt: Eg­­gerth Márta. Bécsi jelentés szerint Kiepura fia, Jan Taddeusz Kiepura most mutatkozott be a Theater an der Wien-ben. A My Fair Lady című musical Freddy szerepét vette át. Az Arbeiter Zeitung dicsé­ri a fiatal énekes-színész bemutatkozását, azt állítja, Kiepura fia a legjobb úton halad, hogy hamarosan ugyanúgy a közönség ked­vence legyen, mint édesap­ja volt. * $ !­» ! ! Tetszet § § ^ Kellemes, gördülékeny ^ farsangi műsorral rukkolt S ki a budai Éden Night s S Club. Végre száműzték egy s ^ vendéglátó műsorból az ^ ^ ízetlen tréfákat, s a másfél ^ órában jó énekesek és tán­­­­cosok váltják egymást, s S Mátrai Zsuzsa viszi el az S § énekesek közül a pálmát, § ^ de tetszett Zanetti Judit, ^ Poór Péter és Mérei Szabó ^ S Edit. Rónaszéki András s ^ száma nevetőizmainkat te- ^ ^ szi próbára. Szabó Júlia és ^ ^ Kulcsár András produkció­­^ jánál többet aligha várha-­­ tunk egy bár tenyérnyi s­S táncparkettjén. Rózsahegyi S § Marika műsora igen szóra- v ^­koztató, megérdemelt si­ ^ kert arat. (gyű) | ^ ssssssssssssssssssssssssssssssssss/^ Az 1942-es évfolyamnak négy száma jelent meg. Az utolsó cikk ismételten a munkáslevelezőket kéri: ír­janak az üzemekben kibon­takozó antifasiszta mozga­lomról. A levelezők vála­szoltak is. Készen állt már az ötödik szám anyaga, amikor Rózsa Ferencet, 1942. június harmincadi­­kán, letartóztatták. Kínban vallatták, agyonverték. De azt, hogy kik vettek részt a Szabad Nép szerkesztésé­ben és terjesztésében, nem tudhatták meg tőle. Az il­legális Szabad Nép szer­kesztője hű maradt ahhoz, amit munkatársainak mon­dott: „Ha az életedbe ke­rül is, akkor se valljál semmit a lapról!” d.

Next