Esti Hírlap, 1988. július (33. évfolyam, 155-180. szám)
1988-07-09 / 162. szám
HALLÉBAN, HARMINCHETEDSZER Händel-fesztivál — három operával Moszkvai társulat vendégjátéka Ezen a nyáron harminchetedszer rendezték meg Händel szülővárosában, Halléban, a nagy zeneszerzőről elnevezett fesztivált. A szépen helyreállított 200 éves Goethe Színházban Händel 1708-ban komponált fiatalkori műve, az Ad. Galatea e Polifemo hiteles környezetben szólalt meg. A serenatának jelölt mű voltaképp három énekhangra és zenekarra írt kantáta, amelyet Peter Konwitschny — a Berliner Ensemble művésze — vitt színpadra. A karmester Ludwig Güttler, a kiváló trombitaművész volt, az általa alapított Virtuosi Saxoniae élén. Aci szólamát Ute Selbig, a drezdai Staatsoper tagja énekelte kitűnően. Konwitschny rendezte a Rinaldót is, a Theater des Friedensben. Az opera kacskaringós menetét, elképesztő fordulatait a rendező megmosolyogja és kinevetteti. A női főszereplő, Almirena, clown lesz, Rinaldo kétségbeesése, vágyakozása, dühkitörései mind eltúlzottak, a rendező mintha összekacsintana a nézővel figurái fölött. A zene érzelmi és gondolati tisztasága és a groteszk csúfolódó színpadi játék között furcsa ellentmondás feszül. Helmut Brade színpadképei finoman stilizáltak, meseszerűek. A dirigens Christian Kluttig a hallei operatársulat vezetője volt, a zenekar az opera zenészeiből alakult. Annette Markert mezzoszoprán nagyon muzikális. Az Imeneót a Moszkvai Kamaraopera együttese adta elő a Goethe Színházban. A nézőtérre érkező közönséget a nyitott színpadon egy geometrikus rajzú hálószerkezet fogadta, amely utcákat nyitott a szereplők előtt, hogy meghosszabbíthassák járásaikat. Borisz Pokrovszkij színházában a ragyogóan szellemes és pezsgő színpadi játéknak fontos alkotórésze az artisztikus és lendületes mozgás. A szellemes zsinórrendszerről kiderült, hogy esztétikai értéke is van: árnyékvetéseit és csillogásait hatásosan komponálta meg a rendező. L. M. Talankina komoly mozgáskultúrát igénylő koreográfiája balettművészi feladatokat bízott az énekesekre. A társulat a szövevényes történetet humorral, megejtő bájjal zene és mozgás tökéletes összhangjával elevenítette meg. A szépen zengő, de túlméretezett férfikórus viszont pravoszláv istentiszteletet idézett. Az sem volt szerencsés megoldás, hogy a zenekar végig a háttérfüggöny mögött játszott, s a bonyolult mozgásokat végző énekesek nem láthatták a karmestert. Nálunk nem játszanak Handel-operát, a kitűnő szerző leszorult a színpadról, csak pódiumról vagy hanglemezen szólal meg, holott az év elején a Zeneakadémián hatalmas sikert aratott Il pastor fido sugallta a színpadi megvalósítást. A hallei tapasztalat ismét meggyőzően bizonyította, hogy nem általánosan érvényesek a XVIII. századi operák színpadra állításával szemben olyan gyakran hangoztatott ellenérvek. A három Händel-mű megvalósítása nem hatott erőszakoltnak, az előadásoknak drámai hitele volt. Csák P. Judit GYERMEKOPERA A MOZIVÁSZNON A nagypapa Palásthy György Balázs Béla-díjas rendező nemcsak általában filmjeiről ismert, hanem gyerekprodukcióiról is, amilyen legutóbb a Szeleburdi vakáció is volt. Most új műfajban óhajtja folytatni tevékenységét: gyermekeknek szóló operák megfilmesítésével. Az első ilyen munkája — A nagypapa születésnapja — félig már elkészült, hanganyagát ugyanis rögzítették, mégpedig magyar és német nyelven egyaránt. Ennek a gyermekoperafilmnek a vetítési időtartama harminc perc lesz. A kiválasztott gyermekdalmű zeneszerzője Franz Xaver Süssmayr (1766—1803) osztrák komponista, aki arról nevezetes, hogy Mozart egyik kedves tanítványaként ő fejezte be a nagy mester Requiemjét a vázlatok alapján. Egyébként Süssmayr 12 operát és számos szimfonikus művet is komponált. A vidám gyermekopera szerepeit a hangfelvételen Botka Valéria gyermekkórusa, illetve a közülük kiválasztott öt-hat kis szólista énekli. A rendező most keresi azokat, akik a szerepek eljátszására képesek lesznek a kamera előtt. A gyermekopera egyébként igen keresett „cikk”, de nemigen látható. Ezért figyelemre méltó Palásthy vállalkozása, aki a Süssmayr-operát egy kortárs születésnapja angol zeneszerző gyermekoperájának filmváltozatával óhajtja folytatni. (Kristóf) Nem jó a név! Táncművészek lesznek címmel olvasok riportot egyik képes hetilapunkban. A két megszólaltatott közül az egyik: Várkonyi Zoltán. „ . . . örülök annak, hogy így hívnak. Ennek a névnek olyan rangja van a magyar művészeti életben, hogy egy pályakezdő táncosnak ez eleve kedvező lehet” — mondja az ifjú táncos. És sem az újság nem teszi hozzá, sem — úgy látszik — a balettintézetben nem világosította fel senki az ifjút arról, hogy még ha kisebb rangú lenne is a név, de már használt, akkor a pályakezdőnek új nevet illik, sőt kell választania. Ahogy például pályakezdő korában Darvas Szilárdból mindjárt Iván lett, Hegedűs Gézából Hegedűs D. Géza és Nagy László, jeles filmkritikusunk is —■ tekintettel az őt időben megelőző Nagy László költőre — B. Nagy László néven szerepelt a nyilvánosság előtt. Ez régi erkölcsi törvény mindenütt, tehát illik megtartani. Jó néhány éve azonban már tételes jogszabály is, tehát meg kell tartani, ellenkező esetben a névátalakítást nem vállaló személy beperelhető. Jó lenne, ha az iskolákban és főiskolákon erre is megtanítanák a növendékeket. Akkor talán nem térne ki onnan a nyilvánosság elé senki Várkonyi Zoltán néven, vagy — miként egy színházművészeti főiskolás — Faragó András néven. Iskolákon, főiskolákon valamilyen módon az idősebbek, az előttünk járók tiszteletére is meg kell(ene) tanítani a növendékeket. És ez is hozzá tartozik. (bt) Nemzetközi dzsessztábor Minden eddiginél többen, százhatvanan jelezték részvételüket a tatabányai nemzetközi dzsessztáborba. Az augusztus 7-én nyíló tábort immár ötödik alkalommal rendezi meg a bányászvárosban a Magyar Zeneművészek Szövetsége, az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete közösen a helyi szervekkel. Az idén Angliából, Csehszlovákiából, Dániából, Portugáliából és a Szovjetunióból várják a műfaj képviselőit. A két hétig tartó rendezvény a fiatal muzsikusnemzedék intenzív továbbképzését, tapasztalatcseréjét szolgálja. A mesterkurzusokat a nemzetközi dzsesszélet ismert zenepedagógusai irányítják. A módszertani bemutatókat, a műhelygyakorlatokat, a speciális elméleti stúdiumokat nyilvános koncertek követik. A rangos tábor a társművészetekkel való találkozásra is lehetőséget nyújt. Magyar és külföldi festőművészek is a tábor lakói lesznek, s kiállításon mutatkoznak be. A magyar népművészet bemutatására néptáncestet, illetve táncházat rendeznek az augusztus 20-án záró nemzetközi táborban. Az él a köztudatban, hogy Budán egyetlen színház létezik csupán, az is alig egy évtizede, amióta újjáépítették és megnyitották: a Várszínház. Pontatlan ez a felfogás, hiányos így a leltár. Már 15 esztendeje működik Budán, mégpedig kőhajításnyira a Várszínháztól, egy intim kis irodalmi színpad. Úgy hívják: Korona Pódium. Színhelye egy cukrászda. Másfél évtized alatt nemcsak a budapesti irodalmi és színházi ínyencek ismerték és kedvelték meg ezt a pöttömnyi teátrumot, ez idő alatt éppen 15 országban és 34 külföldi városban járt vendégjátékon a Korona Pódium egy-egy csapata. Külföldön és az idegenforgalmi szezonban itthon is nem csupán magyar, de több idegen nyelven megszólaló előadást is tartanak. Ennek a színházacskának tizenöt éves műsorkínálatából kaptunk ízelítőt tegnap este, egy háromnegyed órás, M. Lukács Ágnes rendezte televíziós műsorban. A kellemes este érdekes színfoltja volt, hogy Simándy József ezúttal nem énekelt (pedig mennyire örültünk volna annak is), hanem műsorvezetőként lépett elénk, a Korona Pódiumot oly remek érzékkel irányító Mikes Lilla, valamint az ügyről a maga eredeti, bölcsen lelkes stílusában szóló Gobbi Hilda beszélgetőtársaként. Tetszett Harsányi Gábor, aki saját elmésen ötletes novelláját adta elő, Bessenyei Ferenc, aki Ady-verset mondott, és a My Fair Ladyből énekelt, Szabó Gyula, aki Szilágyi György Vadász vagy? című ön- és közparódiáját most még színesebben és elevenebben vezette elő, mint annak idején a Thália Kabaréban, Galambos Erzsi, aki sanzont énekelt, megszokott nívóján és Hegedűs D. Géza, aki szenvedélyesen lényegült át Viszockijjá. A végére hagytam a műsor — szerintem — gyöngyszemét: Darvas Iván elragadó eleganciával és elbűvölő humorral játszott sorsokkal, típusokkal, nyelvekkel, stílusokkal — önmagával és a közönséggel. (barabás) • Még csütörtök este láthattunk a 2-es programban egy rendkívül érdekes portréfilmet. Már a címe sem volt mindennapi: A bölcsésztábornok. Az élet pedig, amelynek néhány lényeges szakaszát dr. Nagy Gábor egy rövid óra alatt elmesélte, még ebben a mi vidám és keserves furcsaságokkal bővelkedő huszadik századi történelmünkben is a nagyon különösek közül való. Nagy Gábor egy falusi református lelkipásztor fiaként előbb a legendás pápai kollégiumban végezte el a gimnáziumot, majd a debreceni egyetemen szerzett történelem— földrajz szakos tanári oklevelet. A „kálvinista Rómában” olyan baloldali fiatalok társaságába került, mint Zöld Sándor, Losonczy Géza, Kállai Gyula, Ujhelyi Szilárd. Amikor először ébredt rá, „kik közé csöppent”, igencsak meglepődött, de hamarosan együtt gondolkodott velük, s — miután behívták — Zöld Sándor tanácsára szökött át a szovjetekhez, s jelentkezett hamarosan az alakuló demokratikus hadseregbe. Katonaként volt lapszerkesztő, akadémiai tanár, s végül a legmagasabb beosztású parancsnokok egyike. Sorsának alighanem életmentő fordulata volt, hogy 1949-ben, amikor egykori eszmetársai a koncepciós perek áldozataiként meghaltak vagy börtönbe kerültek, őt a hadtudomány elsajátítására a Szovjetunióba küldték, s csak 1954-ben tért haza . .. Minderről dr. Nagy Gábor — Szakály István szerkesztő-rendező irányításával, dr. Kovács Géza átgondolt kérdéseire válaszolva — nagyon őszintén, színesen, az összefüggéseket pontosan megvilágítva beszélt. Ezt a kitűnő filmet jó lenne mihamarabb az 1-es műsorban, alkalmasabb időben megismételni. (morvay) JUSTH-KÖTET Századvégi kísérlet Justh Zsigmond művelődéspolitikai törekvései címmel a jeles író születésének 125. évfordulója alkalmából jelent meg Békéscsabán Gálos Magda tanulmánykötete. A szerző elemzi Justh Zsigmond századvégi kísérletét a Műpártoló Egyesület létrehozására, bemutatja a földbirtokos-író kapcsolatát a parasztokkal, s értékeli Justh sikeres parasztszínház-alapítását. A könyv részletesen szól a pusztaszenttornyai parasztszínház sorsáról, műsoráról, parasztszínészeiről, s e nem mindennapi vállalkozás — például Shakespeare-művet parasztemberek játszottak el a visszhangjáról. A kötetet képmelléklet egészíti ki, s francia nyelvű kivonat teszi teljessé. Az új Justh-kötet egy békéscsabai könyvsorozat első darabja, s másfél ezer példányban látott napvilágot. Az Új Auróra kiskönyvtár eme első kötetét rövidesen két újabb követi: Pomogáts Béla Juhász Ferenc eposzait elemző Mindenség és történelem című tanulmánya, valamint — Bartók Béla hamvainak hazahozatala alkalmából — egy új Juhász Ferenc költemény: A hazatérő halott. (MTI) TORTA JENNYNEK Majomzsúr a Nagycirkuszban Nem mindennapi születésnapra voltak hivatalosak azok a nézők, akik ma délelőttre váltottak jegyet a Fővárosi Nagycirkuszba. Az ünnepelt az Ujjé a Ligetben...! című műsor egyik sztárja, Jenny, az orángutánlány, „aki” ma 18 esztendős. A most nagykorúságát ünneplő majomleány 1970-ben született Los Angelesben, de alig múlt kétéves, amikor hátat fordított a szülői ketrecnek, s elköltözött — ha nem is önként — a floridai állatkertbe. Művészi „szárnypróbálgatásaira”, páratlan tehetségére nemcsak a helybéliek, hanem az oda látogatók is hamarosan fölfigyeltek. Rövidesen a közönség egyik kedvence lett, így történt, hogy 1973-ban, zsenge ifjúságában, az éppen Floridában turnézó osztrák állatidomár, Berosini is meglátta őt, s nyomban szerződtette saját műsorába. Azóta együtt lépnek a világot jelentő porondra. A föld számos országában jártak már, de hazánkban, s fővárosunkban most vannak először. S. R. Vendégek Torinói vendégegyüttes, az Ansamblea Teatro lép fel ma este 9-kor a Bu Torinóból dai Parkszínpadon. Az 1967-ben alakult társulat 1976-tól hivatásos együttesként működik, s nemcsak hazájában arat sikereket, hanem számos külföldi — főként fiataloknak szóló — fesztiválon is részt vett. Jártak Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Angliában, az NSZK-ban, Ausztriában és Hollandiában. Rolling Stones Cirkusz című előadásuk a híres beategyüttes történetét dolgozza fel. Nálunk mától keddig esténként 9—12 óra között láthatja produkciójukat a közönség. (ás) □ LEHOTKA GÁBOR ad orgonaestet 15-én, pénteken 8 órakor a Mátyástemplomban. Közreműködik Kovács Kálmán és Feczisin Ferenc. □ A BENYUS CSALÁD kamaraegyüttesének műsorát matinén mutatják be a Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc Emlékmúzeu-mában (VI., Vörösmarty utca 35.) 16-án, szombaton délelőtt 11-kor. □ SZABADI VILMOS hegedű-kamaraestjét 14-én, csütörtökön rendezik a Hilton Szálló Dominikánus Udvarában. Közreműködik Konrád György, ifj. Kertész Ottó és Dienes Gábor. (Esőnap 18-án!)