Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-16 / 139. szám
Vasárnap, 1957. június 16. fSZAKMAGYARORSZÁG A diák-agronómus DIÁKNAK NÉZTEM, gondoltam, hogy harmadikos, negyedikes gimnazista és hazajött a szüleihez Fonyba. A falut erdő öleli körbe. A diák, Takács András kimegy az öreg tölgyek közé, letelepszik a hűvös avarra és tanul, készül a vizsgákra. így gondoltam, csakhogy Takács András már túl van a vizsgák izgalmain. Tavaly érettségizett az abaújszántói mezőgazdasági technikumban. Most itt dolgozik Fony községben, mint mezőgazdasági szakfelügyelő. Tizenkilenc éves nyurga ember a főnyi agronómus és örökmozgó, mindig tenni, alkotni vágyó, mint az ilyen nyugtalan, nyurga emberek legtöbbje. A szelleme is olyan gyors, mint a keze, — alighogy megismerkedtem vele, máris kitárulkozott. Tele tervvel. Saját életéről és a munkájáról. Nagy érdeklődő szemeiben szinte ég a fiatal ambíció. Pár hónappal ezelőtt még igen kilátástalan volt mezőgazdásznak lenni. Az ellenforradalom következtében sokan vesztették állásukat. Takács András akkoriban együtt dolgozott idős apjával az alpári Szabadság Termelőszövetkezetben. Szívós karja bírja a kapát, kaszát. Ezért kedvelik most is a parasztok és hallgatnak a szavára, ha ellátogat hozzájuk. Legtöbbet a határt járja. Meg-megáll a lucernás szélén, a kaszások között. Odaköszön. A kaszások visszaköszönnek, de csak tovább hajlonganak a kasza, a kövér rend után. Megáll az egyik. Nagyot szusszant, karjával végigtörli izzadt homlokát, aztán tempósan hátrányul a fenekéért, ami ott kotyog a nadrágszíjon lógó tokban. Fenni készül, de már ott van az agronómus. Egy marék zölddel végigtörli a kaszát, aztán fen. A kaszás csóválja a fejét, milyen ügyesen csinálja. Ezt persze csak gondolja, a világért sem mondaná meg. Inkább másról szól. — JÓ TERMÉS ÍGÉRKEZIK az idén... — szóba keverednek. Ilyenkor dolgozik az agronómus. Majd a pihenő végeztével továbbáll. A kaszások utána néznek. — Ez a mi emberünk. — Milyen szívesen szól az emberrel! — Ügyesen feni a kaszát. Tovább suhognak a kaszák. Roppan a kövértövű lucernák dereka, az érvágásba belefonnyad a levelük. Sorra egymásra hullanak. A kaszások szóttan baktatnak át rajtuk. Az agronómus már messze jár. Egy árpatábla szélén magyaráz széles karmozdulatokkal. Az árpában sok a gyom, a gordony, a vadrepce. Elfelejtettek acatolni. — Mondtam, dehát hiába... Ha Dikoniitot használnak, most nem ölné a gyom az árpát. — Hagyd rá öcsém, így is elég szépen fizet még az, majd meglásd. AZ AGRONÓMUS nem szól mindjárt. Kivár. Nehezen, nagyon nehezen mozdul a magyar falu az út felé. Járja a határt. Vékonyka parcellán néz végig. Meleg, feketébe öltözve öreg, összeaszott asszonyka hajlik a kapa fölé. Elszorul a szíve. Szegény nép lakja ezt a vidéket, a legszegényebb az abaújszántói járásban. Egy-két holdnyi föld ha jut egy családra. A fiatalok közül aki tehette továbbállt. Megritkult a falu fiatalsága. Most szünőben van az elvándorlás. Nagyobb szükség lett falun a munkáskézre, a fiatal erőre. Takács Andrásnak nemcsak napközben akad dolga a határban, de este is a fiatalok között. Igaz, fiatal, ott a helye. Szórakozzanak. De neki több a hivatása, a vezető. Tagja a KISZ járási intézőbizottságának. KÉRDEM, FARASZTJA-E a munkája. Legyint. Csak természetes, hogy mindezt el kell végeznie. Segíteni kell a két termelőszövetkezetnek, amelyek a körzetébe tartoznak, meg a gazdáknak. Sok mindennel még csak most ismerkedik. Mindamellett tanulni is akar. Szeretné elvégezni az agrártudományi egyetemet. NAGY ZOLTÁN A Herman Ottó-múzeum megújhodott külsővel várja névadója szobrának leleplezését A Miskolci Ünnepi Hetekre lelkes készülődés folyik a Herman Ottó múzeumban is. Erre az alkalomra az újonnan tatarozott múzeum szebb, ünnepélyesebb külsővel várja a Miskolcra sereglő közönséget és a miskolciakat. A tatarozást nagyjában már befejezték, munka közben azonban az egyik falrészen érdekes emléket fedeztek fel, amelyről eddig csak Szendrey János Miskolc története című művében történt megemlítés. Ezen a falon a régi református , iskolának egy falfestményét, illetve annak részben régi tatarozások során elmosott nyomait fedezték fel Három fehér alapra festett fekete oszlopot ábrázol ez a jellegzetes »puritán« falfestmény. Az egyik oszlopot keresztezi egy kőtábla, amelyen egy latin felírás a tudomány csarnokának nevezte az Alma Matert. A két oszlop között egy szárnyas géniusz képe volt fehér lapon feketével. A festés 1797-ből ered, felírása — ma már olvashatatlan — latinul így hangzott: ■»Artibus ingeniis, votiva et religioni Floret nutriciis finibus apta domus.« (A tudomány s nevelés szent célja előbbre vitelére épült fel s most már áldva viruljon e ház.) Ennek a falfestésnek a megmaradt nyomait igyekeznek megőrizni a jövő számára. A múzeum előterében serény munka folyik, hogy a Herman Ottó szobor méltó környezetbe kerüljön. Háttere a múzeum külső homlokzata lesz, ezt is rendbehozzák, egy régi kovácsolt vasajtó kerül az egyik, eddigi faajtó helyébe. Az utca felőli régi tégla-kőkerítést lebontották s egy alacsonyabb kőkerítést építenek helyette, úgy hogy a szobrot környékező kis parkos térről jobb rálátás nyílik az ősi avasi templomra, így Miskolc legrégibb épületeinek a komplexuma mintegy közelebb kerül egymáshoz. A Medgyessy Ferenc Ko6®uth-díjas szobrász alkotta Herman Ottó szobrot június 30-án délelőtt 10 órai kezdettel leplezik le nagyszabású ünnepség keretében. Az ünnepség műsora a Himnusszal kezdődik, amelyet a színház zenekara ad elő. Borsodi Gyula alkalmi versének elszavalása után Urbancsok Mihály elvtárs tart megnyitó beszédet. A szobrot a művelődésügyi minisztérium képviselője leplezi le és a városi tanács elnöke veszi át. Ezután megkoszorúzzák a szobrot, s végül a Vasgyári Művészeti Együttes ad elő énekszámokat. A Miskolci Ünnepi Hetek alatt a múzeum három kiállítást tart. Egyik a »Miskolc város története” című kiállítás, ennek a keretében a színház történetéről szóló dokumentumok is bennfoglaltatnak. A másik a »Bükk élő világa« kiállítás, a harmadikon Borsod népművészeti kincseit mutatják be. Megjegyezzük, hogy a Bükk élővilága című kiállítást az ünnepi hetek után kibővítik a régészeti anyaggal és a Bükk geológiai kincseivel. (h) 3 ,/Z)át állott: mail kőhalom.. . Az ónodi mező, amelyen a nemzeti önérzettől sugallt határozat született, ma ünnepi színekben pompázik. A rideg tél után mint megannyiszor újra felöltötte smaragd színű ruháját, amit ékesít a sokszínű szebbnél szebb mezei virág. — A szellő, amely átsimul e történelmi tájon, megsimogatja a szorgos kezek által gondozott táblákat. Itt, Rákóczi fájának árnyékában, a korabeli házak, az egykori vár omladozó falai között elsuhanva hirdeti, hogy a nevezetes ónodi országgyűlésen nagyot fordult a történelem kereke. Zászlóvivői lettünk az európai haladásnak. Az ónodi mezőn 1707 június 13-án összesereglett követek egyhangú lelkesedéssel kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. Itt diktálta a történelem haladó szelleme a határozatot, amelyet II. Rákóczi Ferenc kezealáírásával szentesített törvénnyé, s ezzel érvényre juttatva a népszabadság és népfenség legmagasztosabb emberi elvét. Egy szabadságra született, idegen uralkodó család szolgájává tett nép ezzel visszaszerezte elorzott jogait. Az elmúlt két évszázad alatt, ha nem is volt teljes a jogok élvezése, hazáját és szabadságát szerető népünk harcolt és ment előre, a bátor kuruc hősök által kijelölt úton. Megszüntette hazánkban a dinasztiák uralmát. — A monarchiát, a királyságot, a történelmi emlékek múzeumába helyezte. A nép kezében van a hatalom. Negyedévezred múltán szabad hazánkban emlékezhetünk e sorsdöntő események színhelyén, ahol a Sajó és a Hernád találkozik. Itt az ónodi mezőn, az egykori vár falai között találkoznak ma megyénk dolgozói és az ország különböző részéből érdeklődők. Eljöttek a budapesti Rákóczi tisztiiskola növendékei. — Ünnepélyes ez a nap. — nevezetes időben ma is 11 órakor kezdődik az ünnepség. Táblát helyez el a Hazafias Népfront, amelyre Diósgyőr munkásai vésték az emlékeztető szöveget: »A Habsburg-házat trónfosztó 1707-es ónodi országgyűlés 250. évfordulóján.« Nemzeti múltúnk nagy történelmi eseményei közül, Ónodon ma e nevezetes országgyűlésre emlékezünk. Tanulunk a múltból. Vigyázunk szabadságunkra és függetlenségünkre, amit 1944 végén a Debrecenben összehívott nemzetgyűlés véglegesen valóra váltott. Amit majdnem elvesztettünk októberben. A társadalmi haladás útján következetesen megyünk előre, formálva a történelmet, megváltoztatva a táj arculatát. Az egykori nagybirtokok helyén ma állami gazdaság, Rákócziról elnevezett termelőszövetkezet és belterjesebb mezőgazdálkodás biztosítja a jobblétet a táj lakóinak. A régi vár falaiból épült kastélyban ma iskola és napköziotthon van. Gyermekeink nyugodt, békés tanulásának helye, a tudás vára. Itt készülnek fel az életre, hogy a dicső elődök méltó utódai lehessenek. Az ónodi mezőn ma-agasra emelkedik az emlékezés zászlaja és hirdeti szerte az országban a történelmi múltat. Az ünnepség résztvevőinek szívében hatalmas vár emelkedik a hazaszeretet és szabadság eszméiből. Ahol vár állott, most a kőfalon tábla emlékeztet, hogy miként Rákóczinak a nemzeti függetlenség és szabadság megteremtéséhez az akkori nemzetközi haladó erők összefogásához lett volna szükség, úgy ma is a mi szabadságunk és függetlenségünk egyetlen biztosítéka a világ haladó erőivel való szövetségünk. Kardos Győző Kölcsey Ferencről nevezik el a 400 éves szatmári gimnáziumot A fennállásának négyszázadik évét ünneplő szatmári 3. számú magyar tannyelvű középiskolában az idén nagy jubileumi ünnepségek zajlanak le. Június 3-án több romániai magyar író részvételével irodalmi estet tartottak. A tanintézet I—X. osztályos növendékei június 10-én nagyszabású tomaünnepélyt rendeztek. Június 16-án »Négyszázéves emlékek és hagyományok« címmel kiállítást rendeznek az iskolában, másnap Kölcsey emlékestet tartanak. Az ünnepségek augusztus 4-én folytatódnak az Alma Mater idősebb végzetteinek találkozójával. Szeptember 15-én a batizi síkon emlékeznek meg a labancok ellen vívott harcokban elesett kuruc diákokról. Ugyancsak ezen a napon márványtáblát helyeznek el a tanintézet falán, amelyre felvésik az évente kitüntetéssel végzett tanulók neveit. Aznap este nyolc órakor ünnepség keretében Kölcsey Ferencről nevezik el a négyszáz éves iskolát. ÖT HELYEN villantel gyufaláng. A cigányházak dugott robbanóanyag zsinórjait zizegve rágja a tűz. Még néhány másodperc ... A lélekszakadva távolodó lábakat elkésve, kapkodva követi a nyomokon felsíró robaj. Árnyak, az október végi éjszakába olvadt árnyak cikáznak felfelé a dombon. A házak falfehéren sápadoznak. Tetejük felgörbül, mint rémületbe meredt macska gerince. Még néhány pillanat... Váratlanul alakok csapódnak a sistergő faktövekhez. Kétségbeesett rántás a zsinóron. Végén a láng sziszegve tör a levegőbe. Laci kitépte az egyik akna zsinórját. Átugrott a másik házfalhoz. — Tudtam. — A lány már nem sziszeg. Laci megmered. Bányász, tudja, mi következik. Agyában megbénulnak az alközpontok. Csak egy rövid úton vágtáznak a morzejelek — két állomás villog. — Robban. — Robban. Megmoccannak a mozgatóidegek. Felengednek a kemeredt izmok. Laci elrúgja magát a földtől. Rémítő villanás tükrében fordul hasra. Ujjai alatt megreped a föld. A repedésbe, a sötétben tapogatózva csorog, bukdácsol a vér, a pezsgő, sós patak... A sápadt fal egy darabig csodálkozik, majd ledől. Három pár görcsbe merdt kéz tépi, szaggatja a földet, ölbefogják Lacit és elrohannak vele a folyó irányába... A domb felől visszacsúsznak az árnyak. Tévelyegnek a szavak: miért nem robban a másik négy? Te vagy a hibás! Nem igaz, én meggyújtottam! Biztosan nedves volt! A házakban remegnek az emberek, baltát szorongat az egyik, — olvasót morzsolgat a másik ... A Hernád mossa a sebeket. Jéghideg vize féltő anya keze a lázas testen... A faluban feléledt bajkeverők első kísérlete preghiusult. PETI, MARIKA mögött áll a sarokban. Marika tarkóján kontyban ül a haj. Néhány kiszabadult szál hajladozik Peti leheletének örvényében, mint ezüstfenyő szélben remegő fűszálai. Tanácstalan, riadt, sunyi, elszánt arcokkal telt a községháza. A szélhámos, öröklámp Kató János beszél. Mindenki ismeri, most mégis tűrik. — Testvérek!.Ü Jött a szabadulás órája... Az asztalnál illő Pott Gedeon kopasz fejebúbján felhízik egy izzadtságbúborék. Ahogy hevül az arca a beszéd nyomán, úgy kövéredik a búborék. A végszónál felugrik: — Éljen a haza! A buborék elindul a fején, irányt változtat a koponyavarratokon, megsemmisül gazdája fülében. Kosfejű pap ugrik a tömeg elé. Éneklő hangon, plafonra mászó szemekkel imádságba kezd. Vörös arcából lilán előugró ajkai tépik, marcangolják az imádság lágy sorait, mint kutya a koncot. Néhány térdre csusszant öregasszony fennhangon szálazza a foszlányokat. Mintha összebeszéltek volna, Peti és az ajtóban álló Barna hátat fordítanak a papnak. Bámulják a mennyezetet, a legyek telefirkált füzetét. Az „egység” megbomlik. Református gazdák zárkóznak magukba, a pap tapintatlan, minden embert, babtistát, katolikus, hitetlent és reformátust egy kalap alá gyűrő igyekezete mellett. Baklövés ez, amit a kollégája példáján felbuzdult fiatal görög pap még fokoz: — Keresztet a tanácsházáral *— Ügy van. — Aggszűzek és lánykori bűneiket még matronakorukban is vezeklő öregasszonyok sipítozásába recsegnek bele a szónokok, mint kimerült telepesrádiók. — Először válasszunk... Munkástanácsot... És választottak. Két papot, egy földbirtokost, egy lumpenproletárt és egy kölyöksusztert. Az* után elindultak keresztért a templomba. Peti kézenfogta Marikát, nem engedte a tö-ömeg után.— Én úgy félek, mit szólnak, ha nem megyünk? Ránk fogják, hogy ellenük vagyunk. r— Na és nem igaz? — Lementek a néptelen kertbe. Marika lassan legnyugadon. Sápadt arca Peti forró tenyerében keresett fészket. Szeméből eltűnt a riadalom. Peti olyan hallgatag és erős. * — ILYET képzelsz, Laci? — Igen. — Laci felkönyököl az ágyon. Barna tenyerén ólomplakettek feküsznek, hátukon fülecske, hasukon dudorbetűk sorakoznak. Néhány sorban írd le a megválasztott „munkástanács** tagjainak az arcképét. Tárgyilagosan. Csak tényeket sorolj fel. Ki volt és mit akar most. — Biztosan mindenki rájuk ismer. — A suszterhoz pedig intézz felhívást, — mit keresel te az urak között? Két nap múlva az utcákon sugdolóztak az emberek, — igaza van, akárki irta. — Délutánra káromkodó, vadászpuskás nemzetőrök letépték a tenyérnyi plakátokat. Estefelé izgatottan tárgyalt a négy fiú. — Segíteni kell neki — ez volt a közös vélemény. Marika súgta meg nekik — a „munkástanács?” tárgyalta a községházán, hogy este elhurcolják Arató Jánost. Arató nem félt. Becsukta a kaput. Ajtaja mögé fejszét támasztott és ledőlt a dikóra. Kezeügyébe még egy kisbabtát is helyezett. Mondták, meneküljön, és nem ment sehová, itt született, itt is hal meg. Ez volt a véleménye. Tíz óra felé a házat négy árnyék közelítette meg, egy bekötött fejü v volt a negyedik. Nesztelenül jöttek, mint a macska. Szétszóródtak a ház környékén, zsebükben, markukban maguk csinálta kézigránátok gömbölyödtek. Izgatottan vártak, ők voltak a védők... ...a távoli műút felől zakatoló gépek robaját hozta a szél. Remegett az aszfalt. Az autók nem így zúgnak , állapították meg a fiúk. A támadás elmaradt. TIÉEXA FERENC ROBIBANAS A dolgozók és a védőberendezés hálásának csökkentését a konverter eljárással segítik elő. Ennek lényege, hogy a nagyolvasztóból kikerülő folyékony vasból levegővagy oxigénfúvással kifutatják a vasban lévő szennyező anyagokat (kén, szilícium, foszfor, szén stb.) A konvertereljáráson keresztülment vasihoz a martinkemencében lényegesen kevesebb ócskavasat kell adagolni. Hazánkban a Lenin kohászatban építették be elsőnek a konvertert a martinmű végén, néhány méternyire a keleti erőműtől, a nagyolvasztótól és a középhengersori hengerműtől. Sajnos, a konvertáló eljárás során sok szikra és mérgesgáz szabadul fel. Ezeket megfelelő védelmi berendezésekkel általában elvezetik. A vasgyári konverter építésénél azonban — bár tervezve volt — a védelmi berendezéseket „elfelejtették” felszerelni, így a széljárástól függően, az említett üzemeket a konvertertől kiáramló gáz, füst és szikra valósággal elönti. A gázból és a füstből a szél segítségével kapnak a gyári lakótelepek lakói is. Különösen a Kertész-telep és Kabók Lajos utca által határolt területnek jut bőven ebből az áldásból. Az erőmű dolgozói jól tudják, hogy a védelmi berendezések felszerelésére — pedig ezt az egészségügyi hatóságok is követelik — jelenleg nincs pénz. Körülbelül másfélmillió forint kellene erre a célra. Most pedig vannak ennél fontosabb dolgok is. De a dolgozók érdekében javasoljuk, hogy ha az idén nem is lehet, de legalább jövőre vegyék tervbe a konverter védőberendezésének felépítését. (— a — r) A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat (Műszaki Bizományi) műszaki becslést végez 1957 június 18-án Ózd, 48-as utca 2. szám alatt lévő MÉH Vállalat helyiségében, Csenetaet kéri előre leadni? Közismert, hogy a martin-acél gyártásához ócskavas is kell. Az ócskavas megszerzése nemcsak nálunk, de az egész világon egyre körülményesebb. Az ócskavas felhasz