Északmagyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIII. évfolyam, 114. szám, ARA: 50 FILLÉR Szerda, 1967. május 17. Tanácskozik a SZŰVOSZ-kongresszus Kedden az építők Rózsa Fe- ülésen felszólalt dr. Tímár Jenő Művelődési folytatta munkáját a Házában Mátyás, a Minisztertanács el­VOSZ VI. kongresszusa, SZó­­nökhelyettese. Elhangzott be­­szédét mai számunkban ismer-Mint már közöltük, a hétfői tétjük. i Dr. Tímár Mátyás beszéde Dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese nagy teret szentelt a reform kérdé­seinek. Kijelentette, hogy ez a reform nem kísérlet. Az a több ezer szakértő, aki az előkészítésén dol­gozott, nagyon alaposan átgondolta és megvitatta a reform minden egyes vo­natkozását. Meg kell azonban mondani — folytatta — ez a munka rend­kívül nagy erőfeszítést igé­nyel és megköveteli, hogy min­denki a lehető legtöbbet nyújt­sa a maga területén. Mert akármilyen alaposan történt is az előkészítés, ilyen nagy jelentőségű reform minden következményét előre, ponto­san nem lehet kiszámítani. Ezért különösen fontos, hogy a reform első évében, 1968- ban a maga területén min­denki tudásának, képessé­geinek a maximumát nyújtsa. A Minisztertanács elnökhe­lyettese befejezésül helyeselte a földművesszövetkezeteknek az idegenforgalom érdekében tett intézkedéseit, és végül hangsúlyozta, hogy a jövőben is minden segítséget megad a párt és a kormány a szövet­kezeti mozgalomnak. * Bódis Istvánná, az Aggteleki Községi Tanács vb-elnöke, Borsod megye küldötte a kedd délelőtti tanácskozáson szólalt fel. Bevezetőül azzal foglalko­zott, hogy szövetkezeteinknek mind kevésbé van szüksége bankhitelre, mert saját erő­ből is eredményesen tudnak gazdálkodni. Kiemelte a ha­zánkban működő összes szö­vetkezetek között meglevő jó kapcsolatokat, ami azt bizo­nyítja, hogy szövetkezeteink mindin­kább eggyé kovácsolódnak közös céljaik szolgálatá­ban. A továbbaikban a felszóla­ló részletesen vázolta azt hatalmas történelmi változást, a amely az utóbbi évtizedekben hazánkban végbement. Hang­súlyozta, hogy a gazdasági és kulturális élet gyors ütemű fejlődése a szövetkezetektől is jobb munkát követel. Lassan, szinte ezer arcú­vá, ezer kezűvé kell vál­nunk — mondotta. Ezt tükrözi a ja­vasolt névváltoztatás is, szö­vetségünk immár földművesszövetkezet, nemcsak hanem szövetkezése az ipari munkás­nak, a mezőgazdasági dolgozó­nak, az értelmiséginek és min­den rétegnek, amely hazánk­ban él. Ezután Borsod megye ered­ményeivel és problémáival foglalkozott. Beszélt a megye szép tájairól, Tokajról, Sáros­patakról, Mezőkövesdről, Mis­­kolc-Tapo­lcáról, Aggtelekről. Kérte, vizsgálják meg a SZÖVOSZ illetékesei az IBUSZ-al együtt, hogyan lehetne a legjobban meg­szervezni a megyénkbe irányuló nemzetközi ide­genforgalmat. S ehhez az országos szervek támoga­tását igényelte. Befejezésül rámutatott, hogy a párt IX. kongresszusa meg­mutatta a helyes utat, ame­lyen járnunk kell, s bízvást remélhetjük, hogy a gazdasági reform bevezetésével az élet­színvonal tovább fejlődik. B Ételünk tükre alapoz az ember az 1967. évi Magyar statisztikai zsebkönyvbe, s amint az egyes adatoknál elidőzik, hir­telen az az érzése, mintha visszapillantó tükörbe nézne, amelyben látja a megtett utat, milliók fáradozásának eredmé­nyeit. Megtudjuk például, hogy 1960 és 67 között az ország­ban 396 ezren költöztek új lakásba. A legtöbb új lakás vidéken épült. Tavaly pél­dául — csak egyetlen évben — 46 026. Ez a szám 20 ezerrel nagyobb, mint amen­­­nyi az 1950—54-es évek átla­gos mennyisége. Lépten-nyomon halljuk, hogy kevés a tégla, a cement, a faanyag. Ez nem is csoda ilyen építkezési ütem mellett. Pedig az építőanyagok gyár­tása rohamtempóban fejlő­dik. Tavaly a legyártott tégla mennyisége megközelítette a 2 milliárd darabot. Mit mond ez a kis könyv a táplálkozásról? Elmondja pél­dául, hogy az 1934—38-as évek átlagában az évi egy fő­re eső burgonyafogyasztás 130 kiló volt, 1965-ben már csak 84,30 kilogramm. Ugyanakkor­ a húsfogyasztás 24,9 kilo­grammról 40,6 kilogrammra nőtt. A tíz és fél kilogram­mos cukorfogyasztás pedig túlhaladta a 30 kilogrammot évente. A tojásfogyasztás 93 darabról 188 darabra növeke­dett. A 3 literes sörfogyasztás 42,2 literre, de ennél is több lenne, ha győznek a sörgyá­rak. Ugrásszerűen gyarapodik a személyautó tulajdonosok szá­ma. 1957-ben 4 ezer magán­autót tartottak nyilván az or­szágban, 18 ezerre 1960-ban ez a szám emelkedett, 1966 végén 99 515 magánautó vett részt a forgalomban és szá­muk jelenleg már jóval meg­haladja a százezret. Ha ehhez még hozzátesszük a 445 ezer mo­torkerékpárt, láthatjuk, hogy a technikai haladás tekinteté­ben fejlődésünk kezd gyorsul­ni. A társadalmi méretű hala­dás egyik fokmérője a mű­veltségi szint emelkedése. Jó példa erre a középiskolások számának alakulása. 1937— 38-ban 52 349 diák tanult kö­zépiskolában Magyarországon. 1966—67-ben 375 734, 1937— 38-ban 16 felsőoktatási intéz­ményben 11 747 egyetemi hall­gató tanult. 1966—67-ben 92* egyetemen és főiskolán 89 544 hallgatót találunk. Ezek közül 52 327 a nappali tagozatú hall­gatók száma. Közülük 48 367-en részesülnek ösztöndíjban, illet­ve rendszeres pénzbeni támo­gatásban az állam részéről. De tallózzunk csak tovább­­ az adatok végtelen sorában. A háztartások gépesítettségét mutatja például a hűtőszek­rény gyártás alakulása. Ez csak egy példa a sok közül, jóllehet igen jellemző. A ha­zai ipar 1960-ban még csak 8775 hűtőszekrényt gyártott, míg 1966-ban 113 407-et. Eb­ben az időszakban hasonló arányban fejlődött a televíziós készülékek gyártása és még számos tartós fogyasztási cikk termelése. Nem véletlen, hogy vissza­pillantó tükrünk még egy ilyen rövid áttekintés során minduntalan a termelésre irá­n­­nyítja fő figyelmünket. Hi­szen a korszerű életforma az egész társadalom jobb­­ és mindinkább javuló életviszo­nyai a növekvő termelésen alapulnak. Hazánk iparának teljes termelése 1966-ban 652 százalékkal volt magasabb az 1938 évinél. 1950 óta az évi növekedés 7,8—9,4 százalék között mozog. Természetesen ezzel arányosan növekszik az iparban foglalkoztatottak szá­ma is. Míg 1938-ban 723 000 embernek adott megélhetést az ipar, 1966-ban már 1 millió 579 ezer a foglalkoztatottak száma. A mezőgazdaság a követke­ző képet mutatja: 1966-ban 1950-hez viszonyítva 143 szá­zalékkal nőtt a mezőgazdaság bruttó termelése. Az évi nö­vekedés az utóbbi öt évben minden évben átlagosan 2 százalék A mezőgazdaság­ban foglalkoztatottak száma az utóbbi években folyama­tosan csökken. Míg 1950-ben 2 millió 134 700 ember dolgo­zott a mezőgazdaságban, 1960-ban pedig 1 millió 498 ezer. A számok nyelvén ki­fejezve ez az adat is jól alá­támasztja, hogy agrár-ipari országból ipari-agrár­ország lettünk. S az, hogy a keve­sebb ember lényegesen többet termel, a növekvő technikai ellátottságnak, valamint a fej­lettebb agrotechnikának, s az ipari eredetű nyersanyagok elterjedésének köszönhető. 1935-ben 7017 traktor dolgo­zott a földeken. 1966 végén 65 495. Míg 1950-ben 63 ezer tonna nitrogén műtrágyát gyártott az ipar, 1966-ban 816 ezer tonnát. Szuperfoszfátból a 146 ezer tonna termelés 711 ezer tonnára növekedett ugyanez idő alatt. E korántsem a teljesség igényével fellépő rövid felsorolásból láthatjuk tehát, hogy érdemes olykor egy kicsit jobban szemügyre venni a számok világát. Ezek az elgondolkoztató adatok „nagy családunk’’ életéről mé­­­lyebb értelmet adnak hétköz­napi fáradozásainknak. Kodály Zoltán útmutatása szerint A közelmúltban elhunyt nagy zeneköltő és zenepedagógus, Kodály Zoltán útmu­tatása szerint már óvodás kortól a pedagógia szolgálatába állították a zenei nevelést, és mint az oktatási intézményekben lemérhető eredmények bizonyítják, a zene ismerete és szeretete az általános műveltség szélesítésében, az ízlésfejlesztésben is igen jelentős tényező. A magyarországi tapasztalatokról sok elismerő szó esett az elmúlt évben az amerikai Interlochenben tartott VIII. ISME konferencián is. Bravúros építészeti megoldás az LKM-ben A Lenin Kohászati Művek elektroacélművében az idén bevezetik az úgynevezett vá­kuumos acélkezelést, hogy felhasználóiparnak finomabb, a jobb mechanikai tulajdonságú alapanyagot adhassanak. A kemencéből a folyékony acélt vákuumkamrában, nagyobb fémbúrában elhelyezett üstbe csapolják. Az acélból felszaba­duló gázokat gőzsugár szi­vattyúkkal eltávolítják, ily­­módon az acélban előforduló gázhólyagosság, zárványosság megszűnik, illetve a legkisebb­re csökken. A több mint 20 millió forin­tos beruházás megvalósításá­hoz már korábban hozzáfog­tak. A Franciaországból be­szerzett modern vákuumozó berendezés használatához na­gyobb méretű csapológödör építése is szükségessé vált. Ezt a Borsodi Mélyépítő Vál­lalat dolgozói a hagyományos­tól lényegesen eltérő, új eljá­rással oldották meg. A csak­nem kilenc méter széles és 14 méter hosszú csapológödröt az acélmű kemencéitől jó né­hány méterrel távolabb, elő­­j­regyártva építették meg. Elő­zőleg azonban sima, szigetelt betonfelületet, mintegy kifu­tópályát képeztek ki alatta, hogy azon a kemencék előteré­ben kimélyített, végleges he­­­lyére csúsztassák. A 400 tonna súlyú, előregyártott vasbeton csapológödröt hidraulikák se­gítségével hétfőn délutántól kedd délig , szinte centimé­terről centiméterre haladva sikeresen a helyére juttatták. A bravúros és újszerű épí­tészeti megoldás igen előnyös és hasznos. A hagyományos, helyi zsaluzással történő épí­téssel ugyanis az eredeti terv szerint az öntőgödör készí­téséhez negyven napra lett volna szükség, így pedig tíz nap alatt oldották meg. Ezzel az építkezés miatt leállított két elektrokemencében jóval előbb kezdhetik meg újra a termelést, ami több ezer ton­­­na ötvözött acél olvasztását te­szi majd lehetővé. A könyv, az irodalom és az olvasás ünnepe Sajtótájékoztató a könyvhétről a Magyar Sajtó Házában Kedden, május 16-án sajtó­­tájékoztató volt Budapesten a Magyar Sajtó Házában. A tájékoztató az irodalom, könyvkiadás- és terjesztés, va­a­lamint a sajtó képviselőinek hagyományos találkozása volt. Garai Gábor Kossuth-díjas költő, a Magyar Írók Szövet­ségének titkára köszöntötte elsőként a megjelenteket, majd Kornis Pál, a Könyv­kiadók és Terjesztők Tájékoz­tató Központjának igazgató­helyettese adott átfogó képet a május 27-én kezdődő könyv­hét előkészületeiről. Kornis Pál bevezetőben a könyvhét megváltozott tar­talmáról szólt, arról a jelen­tős folyamatról, amelynek eredményeként ezt az idősza­kot a könyv, az irodalom és az olvasás ünnepévé változ­tattuk. Az idei könyvhét előkészületeit elemezve be­szélt az ünnepi időszak alatt kiadásra kerülő művekről, ki­emelte, hogy húsznál több mai magyar író jelentkezik új kö­tettel ezekben a napokban. Egyébként, mint már korábbi híradásokból ismeretes, hat­vanegy új magyar mű jelenik meg, összesen egymillió két­százezer példányban. Néhány kötetet kiemelt az előadó a gazdag termésből. Megemlítette a költészet nap­járól már ismert Szép versek kötetét, valamint a másik, nagy érdeklődésre számot tartó antológiát, a Körkép 67-et, Déry Tibor és Örkény István új novellás köteteit, Darvas József, Dobozy Imre, Hegedűs Géza, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Mag­da és Berkesi András regé­nyeit. Szólt a magyar klasszi­kusok újabb ünnepi kiadásai­ról, valamint arról, hogy a külföldi válogatás ez alkalom­­­­mal viszonylag szűkösebb, de­­­­ tartalmilag igen gazdag. Érdekessége lesz ennek a könyvhétnek, hogy négy kiad­­a I­vány a hét tartama alatt fél­áron kerül forgalomba. A Szép versek, a Körkép 67, Jó­zsef Attila összes verseinek új kiadása és a szovjet novellis­ták immár hagyományos könyvheti antológiája ötven százalékos kedvezménnyel vá­sárolható. Szenzációja lesz az ünnepnek a Olcsó Könyvtár megújhodott jelentkezése új köntösben. Igen zsebkönyvként, ízlésesebb vonzó és tartósabb kötésben jelentkezik ezentúl a népszerű sorozat, változatlan áron. Egy kiló kenyér áráért kínálva a ma­gyar és külföldi — elsősorban klasszikus — irodalom reme­keit. Első kötetként Arany János Toldijának új kiadását olvashatjuk. Következő kötet a Csongor és Tünde. Másik vonzó sorozat is indul könyvhéten: a Minerva köny­­­vek népszerű tudományos kö­tetei olcsó áron jutnak az ol­vasókhoz. A könyv ünnepét a hagyo­mányos keretek között ren­dezik meg szerte az ország­ban. Író-olvasó találkozók, , irodalmi rendezvények, dedi­kálások, könyvsátras árusítá­sok szerepelnek a program­ban. Budapesten a Váci utcát „könyves utcává” változtat­ják erre az időre. Érdekesség lesz, hogy először jelentkezik a sátrakban külföldi könyv­kiadó, a Novi Sad­ i Forum I kiadó is kiállítja könyveit, és a jugoszláviai írók itt dedikál­ják műveiket. A miskolci könyvbarátok bizonyára örömmel fogadják, hogy az ünnepi könyvhét első felében a jugoszláviai írók hozzánk is ellátogatnak. A miskolci programot majd a későbbiek­ben részletesen ismertetjük. Garai Gábor munkatársunk­nak elmondta, hogy nagy örömmel fogadta Miskolc, il­­­­letve Borsod megye meghívá­sát, és szívesen jön hozzánk. j Május 27-én szombaton dél­előtt a miskolci Szőnyi István teremben, délután pedig a szikszói művelődési otthon­ban találkozik olvasóival. Dokumentációs kiállítás megyénk szövetkezeteinek életéből A MÉSZÖV megyei igazga­tósága nagyszabású kiállítást rendez a SZÖVOSZ VI. kong­resszusa tiszteletére a mezőkö­vesdi járási művelődési ott­honban. A május 17-től 22-ig­­ nyitva tartó dokumentációs­­ kiállításon a megye szövetke­zeteinek életéből mutatnak be képet, ugyanekkor a mezőkö­vesdi szövetkezet­ben lakberendezési rendezési­kiállítást és vásárt, valamint terítési és díszműáru bemutatót tarta­nak.

Next