Észak-Magyarország, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-22 / 197. szám

, B­alíal 1972. aug. 22., kedd t első magyar vulkánkutató Explussio A Vezúv,az a Stromboli kráterein . közelmúltban tért sz­i Olaszországból az első pár vulkánkutató expe­­r Tagjai — dr. Várhegyi­nő, az expedíció vezetője, órbaif® Árpád, Pesti János, az István, Szentes László, [­Kovács László és Adam­ J.Péter — a tanulmányút tudományos adatokat .....­a óyagokat gyűjtöttek. A tud? ^kokből, technikusok­­oltásról és a fotóriporterből álló iagyar®rt valamennyi tagja ta­­rs /­alt barlangkutató. Né­kr®l mint eddig­ is szól­istán­k a Borsod megyei karszt­­l­­ein­ik kutatásairól szóló hír­­csatájainkban. Adamkó Péter éves kora ellenére számos munkában vett részt ------(Sodmegyében — koráb­­bud» a Vízügyi Tudományos .­lló Intézet jósvaföi állo­­’ otripnak technikusaként — *e a’t a Vecsem-expedíció, in. ..# életmentés a különféle ud­vi tangókból. Most ö a veze­­smiádt annak a barlangkutató ——..­Portnak, amely Jósvafo M­éhen az úgynevezett UV-oldali zsomboly feltá- f 'n dolgozik. Lapunk mun­­,'uiv 'fia felkereste a tábor­­i's •“’et, és itt beszélgetett .NÉ Kinkó Péterrel, az­ első bet­ű Var vulkánkutató expedi­­mis tagjával. csitul' Az olaszországi vulká­­n Y. 1 tanulmányozása — mon­­d­ta a fiat­al barlangkutató­­gén sok hasznos ered- I'hyel zárult, s ezenkívül adülálló élményekkel is rádlagított minket. Felada­­t* az volt, hogy tudomá­­­ii* adatokat és anyaggyűj- t­őt, végezzünk, ezenkívül infti­tílus' fotót és filmfelvételt m­en készítettünk. Megfelelő elö­­lee­rületek után több intéz­­ey és vállalat segítségével hot­ gépkocsin tettük meg ----'Utat első állomáshelyünk-ITA! a Nápoly melletti Flog­­duni mezőre. Itt ütöttünk rá- ippj­ti mert itt lehet legjob­­b-Jejfi megfigyelni a jellegze­­utóvulkáni tevékenységet, ídíií !kéntartalmú gáz- ás gőz­­s­­­éréseket. A fortyogó iszap­­'ká' kból azbesztkesztyű se­­jk ingével vettünk mintákat, szót-igjegyzem hogy már ez a ka,‘ 'nka is életves­zélyos, mi­­iíd * az iszaptavakat körülve­­! agyagréteg nem teljesen .‘Mrd, és bármikor besza­­rhat az ember súlya alatt. 1277 méter magas Vezúv Inijrí 'mán­­ megmászására na­­ir’n' 'Kig készültünk. Az omla­­'L'.C .­Os lejtőkön igen nehezen hí- '.'adtunk fölfelé, de azért Jh' *&is sikeresen elértük né­­mi: '''»at. Először itt kopogtat­ni/. ük a „pokol kapuján”. A ''er aljába én ereszked­ni le Csodálatos élmény "”"*(*■! Egyébként a Vezúv sa­­'kúpjáról leereszkedve ,Ys 'estélyokat, ásványokat ült p Kilőttünk az 1944-es kilö­ki,­ megszilárdult lávatakaró­­alól.­­'L Felejthetetlen nap szá­­e- 'örmra július 30 a is, amikor ' Etnával találkoztunk. Ko­­ra délelőtt már a főkráter száját filmeztük. És nem sok­kal ezután az 1971-es kitöré­séről híres Parazita krátert másztuk meg. Már a felju­tás is igen nehéz és fáradt­ságos volt, hiszen a csúcs 3270 méter magasságban van a tenger szintje felett. Előre­haladásunkat akadályozta a viharos erejű, óránként 30 kilométeres sebességgel szá­guldó szél, amely olyan hang­orkánt csapott, hogy egymás hangját sem hallottuk. Nem kevesebb gonddal járt a krá­ter aljába való lejutás sem, hiszen olyan omladékos te­rületen voltunk, ahol a kö­telet sem tudtuk kikötni. Ezért a kötél egyik végét be­­lógattuk a kráterba, másik végére pedig hágcsót kötöt­tünk, amelyre rátelepedett expedíciónk három tagja, mintegy élő ellensúlyt képez­ve. Amikor a különleges vé­dőöltözetben, arcomon a ned­ves gézzel, azbeszt kesztyűben megindultam a perionkötél nyomán, arra gondoltam, hogy nagyon kevesen jártak itt előttem, és én vagyok az első magyar, aki lejut az Et­na kráterébe. A kinti hang­­orkánnal járó szélvihar után meglepően nagy csend foga­dott, és 50—30 fok meleg. Körülbelül 80 méter mély­ségbe ereszkedtem le, a mintegy 100 méter átmérőjű kráter aljába. A nedves géz, ellenére is állandóan zavart a tömény kénes gáz, a vastag vulkanikus por, amely lép­teim nyomán felkavarodott és jutott belőle szemembe is. Lent, a kráter aljában kikö­töttem magam, aztán hozzá­­kezdtem a munkához. Kris­tályokat, ásványokat gyűjtöt­tem, és számos fényképfelvé­telt készítettem. Csak időn­ként idegesített a nagy csendben, amikor a vulkán megszólalt és tompán moraj­­lott. Harminc percet tartóz­kodtam az Etna kráterében. — BOLDOG IZGALOM­MAL vártuk a Stromboli vulkánnal való találkozást is. A Lipari-szigetek egyiké­ről hajóval érkeztünk meg a Strombolira. A délelőttöt és a délutánt felkészüléssel töl­tött­ük el. Aztán az alkony beálltával elindultunk a vi­lág egyik legérdekesebb vul­kánjához, amely jellegzetes működésénél fogva külön tí­pust alkot a vulkánok között. Kétnapi hideg élelmet, 22 li­ter vizet, kötélháscsókat, kü­lönféle felszereléseket, fejen­ként két fényképezőgépet, egy-egy fotóállványt és ás­­ványgyűjtő felszerelést vit­tünk magunkkal. Az expedí­ció egy-egy tagjának több mint 30 kilogramm súlyt kel­lett feltornászni a tenger szintjéről a 927 méter magas csúcsra. Így aztán csak éjjel 2 órakor érkeztünk fel. De a fáradság nem volt hiábavaló. A­z öt működő kráter közül hatpercenként fülsiketítő sü­völtés és dübörgés kíséreté­ben­­100—150 méter magas­ságig minden színben izzó kőzetdarabokat lövellt, ki egy-egy vulkán. Az éjszaka hátralévő részében ezt a te­vékenységet fényképeztük. Hajnalban tértünk nyugovó­ra, vagyis egyszerűen lefe­küdtünk a földre, amely olyan meleg volt, hogy sem­­ hálózsákra, sem takaróra­­ nem volt szükség. Délelőtt megközelítettük a főkrátert­­ és kötélbiztosítással leeresz­kedtünk a kráter szélére ás-­­­vány­gyűjtés céljából. Ez igen­­ veszélyes­ vállalkozás volt, mert egyrészt át kellett ha­ladnunk a szórási mező alatt, és mert a sugárzó hő-írod lett mindenütt mérgező, fojtó szagú gáz vett körül minket. Az est­ beálltával folytattuk a fotózást, illetve a filme­zést olyan közelről, hogy lé­nyegében a kilövelő kőzetol­vadék szórásmezejében áll­tunk. Itt készítettünk magne­tofon segítségével hangfelvé­­teleket is. A Stromboliról még­ ezen az éjszakán elin­dultunk lefelé. Hajnalban ér­tük el a tengert... A FIATAL BARLANGKU­TATÓ szívesen emlékezik az olaszországi expedícióra, de közben újabb, nagyszerű fel­adatokra készül. A barlang­­kutatók nagy családjának olyan tagja Adamkó Péter, akire valóban ráillik a meg­szállott jelző. Nem sokat tö­rődik a fáradtsággal, a meg­erőltetéssel, az életveszede­lemmel, ha olyan helyre kell eljutnia a tudományos meg­ismerés céljából, ahol még ember nem járt, vagy keve­sen jártak. Most mint a tá­bor vezetője, a Nagy-oldal zsombolyt faggatja, szeptem­berben egyhetes barlangku­tatási munkán vesz részt Er­délyben, ezt követően pedig Bulgáriában. Oravec János zürükí í/.Vü­f ilalok í'.sürjCs­­órü pí iskoli nk. : első magyar vulkánkutató expedíció 3 ezer méter mag Adamkó Péter asságban az Etna kráterén. Kunkovács László folv. ÉSZAK-MAG­YARORSZÁG 3 Virágku­­mvá! Első díjas: a Miskolci Kertészeti Vállalat DEBRECEN nagyerdei sta­dion. A lelátókon több ezer ember. A héttagú zsűri el­foglalja helyét a pálya szé­lén álló virágkosarakban, a stadion kapujában megjele­nik Debrecen város, virágok­ból kirakott címere, megszó­lalnak a fanfárok, megkez­dődik az idei virágkarnevál. Debrecen testvérvárosának, a bulgáriai Sumennek a virág­­kocsija nyitja a sort. A ko­csi főhelyén Dimitrov arc­képe. Népviseletbe öltö­zött bolgár táncosok kísérik a kocsit, s a zsűri elé érve eltáncolják temperamentu­mos táncukat. Alig halkul el az­ őket köszöntő taps, ami­kor a nézők elé érkezik a fesztivál kecses női zeneka­ra. Debreceni gimnazisták virágkocsija halad utánuk. Méhkaptárt, virágokat ábrá­zol, színes, hangulatos. Majd két villogó szemű bika va­rázsolja elénk a Hortobágy hangulatát. A virágbikák ko­csiját ostorpattogtató legé­nyek követik s egy igazi pu­­mi produkálja magát fülsi­ketítő csaholással. — Kedves közönségünk, a fesztivál tavalyi nagydíjas, a Miskolci Kertészeti Vállalat kocsija közeledik — jelenti be a megafon. Az utolsó sza­vakat elnyomja a hegyaljai muzsika. — Közhírré tétetik! — perdül a pályára a kisbíró, nyomában komoly, tudálékos bortudorok Bacchus pajtás­sal. Népi ruhás fiúk és lá­nyok lépnek ki a sorból, s hegyaljai borral kínálják a közönséget. Az emblémás pohár legyen örök emléke annak, aki kapta, aki ivott belőle a karneválon. A po­hár emblémájának virágból készült változata éppen a kö­zönség előtt halad: Toka­j­­hegyaljai Állami Gazdás, a Borkombinát, Sátoraljaúj­hely. A kocsi megáll, a mis­kolci ÁFÉSZ Tapolca együt­tesének fiatal táncosai tető­zik a hangulatot. A szőlőle­ves alakú kocsin pedig igazi a szüret. Valódi szőlőt szed­nek a lányok, valódi put­tonyba rakják. Hordók, ta­posókádak, s muzeális érté­kű prés tartozik még a dísz­lethez, amelyen pompás vi­rágcsokor a korona. Hegyal­jai szüretre csöppent a nagy­erdei közönség. A rádióri­­porter kénytelen abbahagyni tudósítását, mert hangját el­nyomja a vastaps. S ahol ép­pen halad a "Hegyaljai szü­ret", ott­ csattan fel újra és újra a taps. Ilyen hangulatban érkezik a hajdúböszörményiek lako­dalmas kocsija. Monumen­tális alkotás a karnevál leg­nagyobb kocsija. Viráglovak vontatják a virágkocsit, ame­lyen virágból készült ifjú pár foglal helyet. Előttük meglett korú násznép vígad. — A zsűri döntése alapján pillanatnyilag az első helyen áll 157 ponttal a ,,Böszörmé­nyi lakodalmas”, 149 pont­tal a „Hegyaljai szüret” a második helyezett — halljuk a hangosbeszélőt és a közön­ség véleménye megoszlik: "■an aki tapsol, van aki a szüret mellett voksol. Ez a helyezés marad a végered­mény is, noha a miskolci ko­csit még 19 követi, ötletes kompozíciókkal, pompás vi­rágokkal szép lányokkal, vi­dám muzsikával. A hetedik országos nagydíjat tehát a Hajdúböszörményi Község­gazdálkodási Vállalat kapta, első helyezett a Miskolci Kertészeti Vállalat. A máso­dik helyet a Fővárosi Kerté­szeti Vállalat kapta, Buda­pest egyesítésének 100. év­fordulóját jelképező kompo­zícióiéval. A karneválváros legjobb helyezését, a III. dí­jat a Debreceni Vendéglátó­­ipari Vállalatnak ítélte a zsűri TEHÁT ISMÉT siker szü­letett Debrecenben. A város­ba sereglett több százezer magyar és külföldi érdeklő­dő lelkesen tapsolt a mis­kolciaknak a délutáni és az esti karneválon. A sikeres kompozíciót a miskolciak is megcsodálhatják, mert teg­nap délelőtt haza érkezett­ a kocsi, s a Tanácsház térrel szemben, a parkban kiállí­tották. —Lévay— A barack után jön a szilva Az AGROKONZUM gönci telepén a barack-idény befe­jezését nem követte „holt­szezon”. Még le sem „futott” e táj híres gyümölcse, a ba­rack, amelyből 33 vagonnal vásároltak fel, s 12 vagonnal exportáltak, máris megérkez­tek az első szilva-szállítmá­nyok. Már eddig több, mint 15 Vagon étkezési és szesz­ipari szilvát, valamint ringlót hoztak be a telepre a kör­nyék gazdaságaiból, főleg a házikertekből. Kaposi János telepvezető szerint jó termés ígérkezik szilvából. Most kezd érni e gyümölcs legértékesebbje, a besztercei szilva. Ebből ex­portja is lesz a környéknek, a termés zömét pedig a kon­zervipar vásárolja. A gönci telepen összesen mintegy 45 —50 vagon szilvát szeretné­nek az idén felvásárolni. A gyümölcsön kívül jelen­tős mennyiségű zöldségfélét is továbbítanak a piacokra a környék termelőszövetkeze­teiből. A vilmányi Új Élet Tsz kertészetéből például már 350 mázsa, első osztályú mi­nőségű kelkáposztát, a gön­ci Kossuth Tsz-ből 500 má­zsa nyári fejeskáposztát küld­tek a piacokra, a savanyító üzemek részére pedig 400 mázsányi uborkát is szállí­tottak. A DOLGOZÓK ERŐSÁRAMÚ szakközépiskolájában — középiskolát végzettek — kiegészítő érettségi vizsgát tehetnek.­­ A tanulmányi idő két tanév Jelentkezhetnek azok az érettségizettek, akik villamos jellegű szakmunkás-bizonyítvánnyal vagy 3 éves gyakorlattal rendelkeznek. Tandíj: havi 50 Ft. Jelentkezési lap az iskola portáján igényelhető Jelentkezés: augusztus 10—20-ig. Nem érettségizettek jelentkezését is elfogadjuk még a négyéves képzésre. Bláthy Ottó Erősáramú Szakközépiskola, Miskolc, I„ Kun Béla u. 1. A MÉH ajánlata Géptisztító pamutrongy írKÉia. Az Észak-magyarországi MÉH II.versanyaghasznosító Vállalat értesíti az üzeme­ket, vállalatokat, hogy a MÉH telepein most nagy­­választékban kapható tiszta feh­ér és színes, géptisztító pamutrongy. A MÉH az I. osztályú géptisztító rongy vásárlóinak most 5 száza­lékos vásárlási kedvezményt nyújt. Nagy mennyiségben kapható olcsó, színes má­sodosztályú géptisztító rongy is a MÉH miskolci és bor­sodi telepein. (II.)

Next