Ethnographia • 130. évfolyam (2019)
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - Fejős Zoltán: Tárgyak nemzeti mundérban „Magyar specialitások" és háziipar Amerikában az első világháború előtt
Tárgyak nemzeti mundérban 385 magyar kolbász gyárral kapcsolatosan. Mindhárom czikk igen keresett a yankeek által is.” Az Amerikából importálható áruk részletezése után kertelés nélkül kijelenti, hogy egy ilyen részvénytársaságot „az ó-hazai szatócspolitika gyámoltalanságával” nem lehet összehozni. Tanulni kell senki világhíres üzleti képességéből, kitartásából, újrakezdeni tudásából. „Itt Amerikában a Pumpfy Szivolárok bizony éhen halnának.” A hang valószínűleg szokatlan volt a hazai illetékesek fülének, mindenesetre igazolhatta azokat, akik a magyar-amerikai kereskedelem fejlesztését szorgalmazták és aktívabb fellépésest akartak kifejteni ebben a vonatkozásban. Ezen a ponton elengedhetetlen utalni arra, hogy maga a kivándorlás életre hívta a magyarországi termékek tengerentúlra áramlásának spontán folyamatát is. A vándormunkások, kivándoroltak igényelték azt, hogy hozzájussanak az otthon megszokott élvezeti cikkekhez, szerszámokhoz, magyar betűhöz, konyhaeszközökhöz. A magyarországi kivándorlás növekedésével értelemszerűen ez az igény is növekedett, bizonyos óhazai árucikkek forgalmazása jelentékeny jövedelemmel kecsegtetett. Kezdetben főként a házaló árusok - peclerek - árusítottak ilyesmit, majd a magyarlakta vidékeken egyre-másra nyíltak olyan üzletek, kereskedések, amelyek honfitársaik igényeit elégítették ki. Többségüket a New York-i Nyitray Emil (1848-1905) látta el selmeci pipával, dohánnyal, paprikával, sósborszesszel, citerával, mezőgazdasági szerszámokkal, Bibliával, olcsó olvasmányokkal, s hasonlókkal. Az Ungvárról származó Nyitray 1882-ben kezdte vállalatát, s páratlan intézményt hozott létre. Ő maga csak nagybani behozatallal foglalkozott, háromszáz magyar és szlovák kereskedőt látott el magyar áruval, olvasnivalóval. Egy jól tájékozott újságíró talán kissé túlzó szavai szerint évente kétszázezer magyar és szlovák nyelven kiadott imakönyvet, hatszázezer magyar kalendáriumot értékesített, s kétmillió olcsó füzetes regényt. Az imakönyvek legnagyobb részét a vevők hazaküldték az otthon maradt családnak. „Ha a peclerek a kaucsuk fedelű imakönyveket elefántcsontkötésnek nevezték, abban nem volt része Nyitray Emilnek.”89 A Nyitray-féle New York-i áruház az Első sugárúton a 4-ik és 5-ik utca között csak halála után létesült, fiai nyitották (8. kép). Ezt 1908-ban mail-order - csomagküldő - üzlettel egészítették ki, s csak ezt követően kezdtek el hirdetni. Ingyenes árjegyzékük ötszáz képet tartalmazott, jelezve, hogy áruházukban valóban „minden kapható” volt.90 A nagyságrendet egy a háború alatt megjelent hirdetés is jól érzékelteti: 675 darab hazai alföldi, valódi szegedi citera keresi gazdáját.91 Az áruház meg 89 Himler 1953: Himler Márton már nem találkozhatott Nyitray Emillel, de 1908-tól pár évig fiainál dolgozott és megismerte a vállalat múltját, az alapító életét. Megírta, hogy Nyitray volt az, aki a háttérből az amerikai magyar sajtót kezdetektől folyamatosan nagy összegekkel támogatta, noha soha egyetlen sort sem írt a lapokba. Az alapítás évét feltüntető hirdetés: Szabadság 1923. május 11.3. 90 Az árjegyzékből példányt nem ismerünk, hírt ad róla hirdetésük: Amerikai Magyar Népszava, 1910. július 7. A kínálatot így érzékeltette a hirdetés: „Minden kapható a mi, 30 éve fennálló legnagyobb magyar üzletünkben. Hogyha: imakönyvet, regényt, cimbalmot, hegedűt, harmonikát, beszélőgépet, citerát, klarinétot, aranyneműt, ezüstneműt, órát, láncot, gyűrűt, tajtékpipát, selmeci pipát, szivarszipkát, borotvát, zsebkést, magyar kártyát, bajuszkötőt, bajuszpedrőt, parfümöt, arckenőcsöt, púdert, olvasót, keresztet, fegyvert, írógépet, vagy bármi mást akar venni, forduljon bizalommal hozzánk és KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET. 500 KÉP VAN BENNE! - INGYEN KÜLDJÜK, HA AKARJA. NYITRAY EMIL, POKORNY JÓZSEF, 17 First Ave. New York.” 91 Szabadság, 1917. október 13. (képpel.)