Film Színház Muzsika, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1972-10-14 / 42. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Bartók Szlovákiában A szlovák és a magyar televízió jóvoltából a Budapesti Művészeti Hetek műsora érdekes Bartók-dokumentációval gazdagodott; megemlékeztek Bartók szlovákiai népdalgyűjtéséről. A műsor tudományos igényességével kielégíthette a népzenét szívesen hallgató közönséget. Az adásnak van némi kalandos történeti előzménye is, ugyanis Bartók már 1906-ban járta a szlovákok lakta falvakat, majd még több alkalommal járt ott, például 1915-ben, amikor fiát, feleségét is magával vitte. Jó ösztönnel Közép- Szlovákiában, Ronyec környékén rögzített fonográfia menyasszonybúcsúztatót és más dallamokat hallottuk az adásban. „Ezt a munkát - írja Bartók az egyik levelében - hoszszabb megszakításokkal, 1918-ig folytattam”. Az anyag azonban gyűjteményes kiadás formájában nem láthatott napvilágot. 1935-ben Bartók hozzáfogott a szerkesztéshez, de a kiadásig nem jutott el! Csak a legutóbbi időkben jelent meg egy ilyen gyűjtemény Pozsonyban. Eddig, úgy tudjuk, két kötet látott napvilágot, a második 1970-ben. A képben-hangban történő dokumentációval sietni kellett, még van élő munkatárs, az egyik néni elmondotta, hogyan és mit énekelt annak idején az „üvegcsőbe” a fiatal Bartók kérésére. Ez 1906-ban történt, a néni ma nyolcvannégy éves és kiválóan emlékszik az eseményekre. Élnek még elég sokan közvetett tanúk is, akik Bartók tölcséreiről és hengereiről az öregektől hallottak. Hogy lesz-e folytatása ennek a műsornak, nem tudhatjuk. Mindenesetre Pozsonyban a kiadást, ha a tudományos munka megkívánta megszakításokkal is - folytatják. Pásztory Ditta játéka és szereplése minden tekintetben hitelesebbé tette a Bartók-műsort.S. V. Suppé nem francia A Voltam király című operettműsor (összeállítás) a francia szerzők közé sorolta Franz von Suppét. Suppé a mai Splitben (az akkori Spalatóban) született 1819-ben. Bár a messzi múltban vannak belga ősei, már felmenői is Cremonából kerültek az Adria partjára. Suppé Bécsben volt karmester és bár Offenbach Szép Helénájának bécsi előadása nagy hatással volt rá, nem annyira, hogy ettől Offenbach követői közé volna sorolható. Nem is teszik ezt sehol. Helyesebb az ilyen műsoroknak a klasszikus operett összefoglaló címet adni. Egyébként a Boccacciót, a Fiametta áriáját bármikor szívesen meghallgatjuk, de Suppét továbbra is bécsi operett-klasszikusnak tartjuk. (— —S) Valami egészen különleges szellemi élményt jelentett a találkozás a magyar származású Nobel-díjas tudóssal. Túl azon, hogy mai fizikánk néhány — és immár sok fiatal néző által jól ismert — problémájáról tájékoztatott, olyasvalamire irányította figyelmüket, amiről időnként hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pózok és nagyképűség nélkül beszélt bonyolult tudományos témákról. Olyan dolgokról hát, amelyeket csak rendkívüli képességű elmék tudnak megközelíteni — olykor egy egész élet munkájának eredményeként. És különös: mi mégis mindannyian értettük azt, amit ezekről a bonyolult dolgokról Gábor Dénes mondott. Az egyszerűség nagy erő. Persze, valószínű, hogy csak az tud ilyen tisztán, pózok nélkül beszélni, aki tökéletesen ismeri szavainak tárgyát és értékét. S akinek nyilvánvalóan az a törekvése, hogy megértsék. E műsor élményén túl az is eszünkbe jutott: vajha minden riportalanynak ez lenne a szándéka. MH, vagy hogyan? Vasárnap délelőtt bizonyára sok tízezer gyermek ült a képernyők előtt és nézte az Igazi mozaik című, színesben is sugárzott műsort, amelyben Granasztói Szilvia arra tanította a stúdióban megjelent tucatnyi és az otthon figyelő több tízezernyi kisiskolást, miként lehet szép, színes kavicsokból mozaikképet csinálni, milyen eszközök kellenek hozzá, hogyan kell a homokot és cementet vízzel keverni, a masszát rákenni a palalemezre (amely a műsorvezető megjegyzésével ellentétben aligha lelhető fel otthon a lakás körül). Kis bosszankodással figyeltem az adást, hiszen a mozaikkép végül is műalkotás, először talán azt kellett volna a gyerekekkel megbeszélni, mit akarnak színes kövekkel megjeleníteni, ábrázolni, a képen mit akarnak megmutatni. S a cél megismerése után kerülhet sor a kifejezési eszköz ismertetésére, a technológia elsajátítására. Előbb jöhetett volna a mű, s utána a hogyan. Az adás végén, a műsorvezető búcsújából arra lehetett következtetni, hogy találkozunk még. Talán a későbbi adásokban sor kerül a színes kövekből összeálló kép művészeti oldalának megemlítésére is. Csak ebben az esetben lehet a címben jelzett igazi mozaikról szó. (bm) Gábor Dénes A műsor margójára A Jelentés másik oldala Amikor a Televízió tudományos és művészeti figyelője, a Jelentés első adásáról írtunk a többi között ezt jegyeztük fel: „... nem csak azokra kell hatnia, akik már jártasak az adott kérdésekben és tudományos szinten ismerik gyakorlati, vizuális és a fekete szemléltetés feltehetőleg hasznára válhatna a további adásoknak.” A jelentés legutóbbi, október 6-i adása közben jutott eszünkbe korábbi, március 18-i jegyzetünk. Ebben a műsorban ugyanis a környezetvédelemről volt szó, s illusztrációként Tatabánya víz- és levegőszennyezettségének gondjaival ismertetett meg egy dokumentum-riportfilm. Megdöbbentő adatokat ismerhettünk meg a pormentesítésre szükséges beruházások szükségleteiből, a porártalomból fakadó megbetegedések ijesztően magas részarányáról általában a régi iparművek környékének egészségügyi-társadalmi problémáiból. Gyenge vigasz a tatabányaiaknak hogy sok más hasonló példát lehet említeni hazánk iparvidékeiről (például az ózdi kohászatot, vagy Miskolcról a hejőcsabai cementgyárat), s hogy az iparilag fejlett országokban mindenfelé gondot jelent az ilyen ártalmak elleni védekezés és sokféle próbálnak is már ezt-azt tenni, nem sok eredménnyel. A maga nemében kitűnő betétfilm negyvenkét percnyi illusztrációként szolgált a tudományos szakember hétperces nyilatkozatához. Amikor valamivel több gyakorlati szemléltetést kértünk, ilyen arányváltozásra nem számítottunk. (Benedek) .importkab A kabaré igazi értéke az „itt és most” ... Vagyis az a tény, hogy olyan jelenségeket szatirizál, amelyeket a tréfa szerzői és nézői-hallgatói egyaránt ismernek, tapasztalnak. Ha azután ezeket a tréfákat átplántálják egy más közegbe, bizony elvesztítik legfontosabb tulajdonságukat: nem érvényesek. Csak néhány klasszikus szerző tartós anyagból készült, tehát a helyi érvényű tréfán túl is ható általánosabb értelmű műve lehet kivétel. Nos, ebben a „Bécsi kabaréban” ilyen művel nem találkoztunk. Unalmas este volt: a kabarénak tán ezt bocsátjuk meg legnehezebben. Csak a műsorban közreműködő színészek enyhítették kedvünket. A képen közülük hárman: Takács Marika, Felix Dworak és Szilvássy Annamária.