Film Színház Muzsika, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)

1972-10-14 / 42. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Bartók Szlovákiában A szlovák és a magyar televízió jóvoltából a Budapesti Művészeti Hetek műsora érdekes Bartók-dokumentációval gazdagodott; megemlékeztek Bartók szlovákiai népdal­­gyűjtéséről. A műsor tudományos igényességével kielégít­hette a népzenét szívesen hallgató közönséget. Az adás­nak van némi kalandos történeti előzménye is, ugyanis Bartók már 1906-ban járta a szlovákok lakta falvakat, majd még több alkalommal járt ott, például 1915-ben, amikor fiát, feleségét is magával vitte. Jó ösztönnel Közép- Szlovákiában, Ronyec környékén rögzített fonográfia meny­asszonybúcsúztatót és más dallamokat­­ hallottuk az adás­ban. „Ezt a munkát - írja Bartók az egyik levelében - hosz­­szabb megszakításokkal, 1918-ig folytattam”.­­ Az anyag azonban gyűjteményes kiadás formájában nem láthatott napvilágot. 1935-ben Bartók hozzáfogott a szerkesztéshez, de a kiadásig nem jutott el! Csak a legutóbbi időkben jelent meg egy ilyen gyűjtemény Pozsonyban. Eddig, úgy tudjuk, két kötet látott napvilágot, a második 1970-ben. A képben-hangban történő dokumentációval sietni kellett, még van élő munkatárs, az egyik néni elmondotta, hogyan és mit énekelt annak idején az „üvegcsőbe” a fiatal Bar­tók kérésére. Ez 1906-ban történt, a néni ma nyolcvannégy éves és kiválóan emlékszik az eseményekre. Élnek még elég sokan közvetett tanúk is, akik Bartók tölcséreiről és hengereiről az öregektől hallottak. Hogy lesz-e folytatása ennek a műsornak, nem tudhatjuk. Mindenesetre Pozsonyban a ki­adást­­, ha a tudományos munka megkívánta megszakítá­sokkal is - folytatják. Pásztory Ditta játéka és szereplése minden tekintetben hitelesebbé tette a Bartók-műsort.S. V. Suppé nem francia A Voltam király című operettműsor (összeállítás) a fran­cia szerzők közé sorolta Franz von Suppét. Suppé a mai Splitben (az akkori Spalatóban) született 1819-ben. Bár a messzi múltban vannak belga ősei, már felmenői is Cre­­monából kerültek az Adria partjára. Suppé Bécsben volt karmester és bár Offenbach Szép Helénájának bécsi elő­adása nagy hatással volt rá, nem annyira, hogy ettől Offen­bach követői közé volna sorolható. Nem is teszik ezt sehol. Helyesebb az ilyen műsoroknak a klasszikus operett össze­foglaló címet adni. Egyébként a Boccacciót, a Fiametta áriá­ját bármikor szívesen meghallgatjuk, de Suppét továbbra is bécsi operett-klasszikusnak tartjuk. (—­ —S) Valami egészen különleges szellemi élményt jelentett a ta­lálkozás a magyar származású Nobel-díjas tudóssal. Túl azon, hogy mai fizikánk néhány — és immár sok fiatal néző által jól ismert — problémájáról tájé­koztatott, olyasvalamire irányí­totta figyelmüket, amiről időn­ként hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pózok és nagyképűség nélkül beszélt bonyolult tudományos témákról. Olyan dolgokról hát, amelyeket csak rendkívüli ké­pességű elmék tudnak megkö­zelíteni — olykor egy egész élet munkájának eredménye­ként. És különös: mi mégis mindannyian értettük azt, amit ezekről a bonyolult dolgokról Gábor Dénes mondott. Az egyszerűség nagy erő. Persze, valószínű, hogy csak az tud ilyen tisztán, pózok nélkül beszélni, aki tökéletesen ismeri szavainak tárgyát és értékét. S akinek nyilvánvalóan az a törekvése, hogy megértsék. E műsor élményén túl az is eszünkbe jutott: vajha minden riportalanynak ez lenne a szán­déka. MH, vagy hogyan? Vasárnap délelőtt bizonyára sok tízezer gyermek ült a kép­ernyők előtt és nézte az Igazi mozaik című, színesben is su­gárzott műsort, amelyben Gra­­nasztói Szilvia arra tanította a stúdióban megjelent tucatnyi és az otthon figyelő több tíz­ezernyi kisiskolást, miként le­het szép, színes kavicsokból mozaikképet csinálni, milyen eszközök kellenek hozzá, ho­gyan kell a homokot és cemen­tet vízzel keverni, a masszát rákenni a palalemezre (amely a műsorvezető megjegyzésével ellentétben aligha lelhető fel otthon a lakás körül). Kis bosszankodással figyel­tem az adást, hiszen a mozaik­kép végül is műalkotás, először talán azt kellett volna a gyere­kekkel megbeszélni, mit akar­nak színes kövekkel megjelení­teni, ábrázolni, a képen mit akarnak megmutatni. S a cél megismerése után kerülhet sor a kifejezési eszköz ismertetésé­re, a technológia elsajátítására. Előbb jöhetett volna a mű­, s utána a hogyan. Az adás végén, a műsorvezető búcsújá­ból arra lehetett következtetni, hogy találkozunk még. Talán a későbbi adásokban sor kerül a színes kövekből összeálló kép művészeti oldalának megemlí­tésére is. Csak ebben az eset­ben lehet a címben jelzett igazi mozaikról szó. (bm) Gábor Dénes A műsor margójára A Jelentés másik oldala Amikor a Televízió tudo­mányos és művészeti figye­lője, a Jelentés első adásá­ról írtunk a többi között ezt jegyeztük fel: „... nem csak azokra kell hatnia, akik már jártasak az adott kérdésekben és tudományos szinten ismerik gyakorlati, vizuális és a fekete szem­léltetés feltehetőleg haszná­ra válhatna a további adá­soknak.” A jelentés legutóbbi, ok­tóber 6-i adása közben ju­tott eszünkbe korábbi, már­cius 18-i jegyzetünk. Ebben a műsorban ugyanis a kör­nyezetvédelemről volt szó, s illusztrációként Tatabá­nya víz- és levegőszennye­zettségének gondjaival is­mertetett meg egy doku­mentum-riportfilm. Meg­döbbentő adatokat ismer­hettünk meg a pormentesí­tésre szükséges beruházások szükségleteiből, a porárta­lomból fakadó megbetege­dések ijesztően magas rész­arányáról általában a régi iparművek környékének egészségügyi-társadalmi problémáiból. Gyenge vigasz a tatabá­nyaiaknak hogy sok más hasonló példát lehet emlí­teni hazánk iparvidékeiről (például az ózdi kohászatot, vagy Miskolcról a hejőcsa­­bai cementgyárat), s hogy az iparilag fejlett országok­ban mindenfelé gondot je­lent az ilyen ártalmak elle­ni védekezés és sokféle pró­bálnak is már ezt-azt tenni, nem sok eredménnyel. A maga nemében kitűnő betétfilm negyvenkét perc­nyi illusztrációként szolgált a tudományos szakember hétperces nyilatkozatához. Amikor valamivel több gyakorlati szemléltetést kértünk, ilyen arányválto­zásra nem számítottunk. (Benedek) .importkab A kabaré igazi értéke az „itt és most” ... Vagyis az a tény, hogy olyan jelensége­ket szatirizál, amelyeket a tréfa szerzői és nézői-hall­­gatói egyaránt ismernek, tapasztalnak. Ha azután ezeket a tréfákat átplántál­ják egy más közegbe, bi­zony elvesztítik legfonto­sabb tulajdonságukat: nem érvényesek. Csak néhány klasszikus szerző tartós anyagból készült, te­hát a helyi érvényű tréfán túl is ható általánosabb ér­telmű műve lehet kivétel. Nos, ebben a „Bécsi ka­baréban” ilyen művel nem találkoztunk. Unalmas este volt: a kabarénak tán ezt bocsátjuk meg legnehezeb­ben. Csak a műsorban köz­reműködő színészek enyhí­tették kedvünket. A képen közülük hárman: Takács Marika, Felix Dworak és Szilvássy Annamária.

Next