Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.

3–4. szám - Vita, szemle - Fülei-Szántó Endre: M. Criado de Val, Gramática espanola

M. Criado de Val: Gramática espanola. Madrid 1958 S. A. E. T. A. 242. 1. Criado de Val nyelvtana tulajdonképpen igen sok grammatikai nézőpont egyesítésére törekszik és minthogy e különféle keretek nem fonódhatnak szervesen egybe, a szerző maga vállalja az eklekticizmust. Az alapvető cél kettős természetű: különféle nyelvtani technikák bemutatása, ugyanakkor egyfajta „grammatikai humanizmus" szelleme. Az utóbbi — a szerző szerint — védelmet nyújt a túlzó sematizmus ellen s egyben biztosítja a nyelv sokrétű természe­tének megőrzését, mely — így írja — nemcsak struktúra, hanem az emberi elme tükrözése és történetiség is. A Bevezetésben elhatárolja magát a pozitivista áramlatoktól, elveti a strukturális irány­zatok egy részét, de egyben szembefordul az „egyszerű, hagyományos leírás"-sal is. Könyve e helyen megtévesztő, mert a modern, egzakt nyelvészet fogalmainak összecserélésével nem különbözteti meg a rendszerszerű deszkripciót az atomizáló leírástól. Eklektikus munkamódszerében a nyelvtani jelenségeket minden lehető esetben: 1. történetileg 2. strukturális oppozíciókban 3. pszichológiailag 4. hagyományos leíró értelemben tárgyalja. Meg kívánja teremteni a logikai, pszichológiai, strukturális és történeti grammatikai szemlélet teljes szintézisét. Mindezeken, kívül — legalább programként — megállapítja az irodalmi és a beszélt nyelv nyelvtanainak kettősségét is. A könyv második fejezetében közölt bibliográfia összeállítása ugyancsak e többféle meg­közelítés szellemében készült. Mint minden eklekticizmus — azonban — képtelen az anyagot összefogni és valamennyi nyelvtani aspektust kénytelen erősen megcsonkítani. Különösen vo­natkozik ez a történeti és a strukturális grammatikák szempontjaira. A vonzóan áttekinthető felosztás látszólag a mondatból indul ki. Eszerint oszlik fel főfejezeteiben: általános szerkezetekre — nominális mag-ra (nucleo nominal) és igei mag-ra (nucleo verbal). Az egyes alfejezetekben azonban már elhagyja a mondat szintjét és visszaesik az atomizáló ,,leírás"-ba. Legértékesebb része talán az Általános szerkezetek című fejezet. Bár grammatika és sze­mantika összekeverésétől itt sem tud megszabadulni, mégis elég világosan tárja fel a spanyol mondat általános szerkezetét. A főnévi mag általában főnévből, melléknévből és determinán­sokból áll. A determináns fogalmába vonja a határozott és határozatlan névelőket, a mutató és birtokos névmásokat. Talán ez az egyetlen pont, ahol sikeresen hajtotta végre a funkcionális szempont érvényesítését, bár ha következetes lett volna, a tőszámneveket is determinánsoknak kellett volna tekintenie. A verbális mag alkotórészei általában: ige, adverbium és igei névmások. Átmeneti zónának tekinti az igeneveket. A fries-i grammatikai koncepció szellemében, bár azt módosítva és leszűkítve, beszél funkcionális elemekről is, ezek az úgynevezett kapcsolóelemek (nexos). Idesorolja a viszonyszókat, az alá- és mellérendelő kötőszókat, valamint a vonatkozó­jellegű kötőszókat. A fejezetben közölt példamonat meglehetősen önkényes választáson alapszik Értékes megállapításokat tesz a nominális illetve verbális mondatmagok viszonyáról a nyelv történetében, majd bizonyos funkcionális stilisztikai következtetéseket von le e két mondatmag műfajok szerinti dominanciájából. Az út azonban, melyen mindenképpen helyes és igaz tételekre jut el, alig több, mint rendszertelen vizsgálatok vagy legfeljebb jó intuíció útja. Hasonlóan kétes értékű nyelvstatisztikai vizsgálatokat tükröz az ige általános sajátos­ságait tárgyaló fejezet végén közölt táblázat, melyben a La Celestina-ban szereplő igei formák frekvenciáját kísérli megadni grafikonban. A szelektálás szempontja azonban — felfogásunk szerint — azért nem alkalmas frekvencia-vizsgálatra, mert az egyes szófajokat elszigetelten számlálja előfordulásaikban, márpedig a szófrekvencia soha nem adja meg a különféle helyérté­kekben szereplő alakok frekvenciáinak különbségét. A Celestina nyelvstatisztikai vizsgálataiban segédigék — igenevek — r­ kötőhanggal képzett igealakok — subjuntivo-k kerültek meg­számlálásra. Az általános részekben rejlő koncepciós gyengeség tükröződik az alfejezetekben is. A helyesen felvázolt mondatmagok elméletéből — funkcionálisan — az következett volna, hogy csaknem minden szófaj minden mondatmagban előfordulhat. Ez azonban nem került megállapításra, így Criado de Val műve alapján nem igen ismerkedhetünk meg például a nem egyeztetett jelzők nominális szerkezeteivel, melyek pedig az újságnyelvnek — hiszen erről külön ír — igen jellemző szerkezetei variánsai. Az alfejezetekben hagyományos leírás következik. Itt-ott megtűzdeli a leírásokat úgy­nevezett oppozíciókkal, melyek még így is értékesnek mondhatók, mint például a viszony­szavas oppozíciók rendszerének nem teljes ismertetése. Belejátszik ezenkívül itt-ott még a tör­téneti szempont is.

Next