Magyar Filozófiai Szemle, 1986

1–2. szám - Pethő Bertalan: Peratológia és szinkretikus módszer (Ontológiai és metodológiai meggondolások egy Bartók-könyv írása kapcsán)

PERATOLÓGIA ÉS SZINKRETIKUS MÓDSZER (Ontológiai és metodológiai meggondolások egy Bartók-könyv írása kapcsán*) PETHŐ BERTALAN Bartók rejtekútjának követése során tényekből, jelenségekből kiindulva kerestünk megértési támpontokat, összefüggéseket és magyarázatokat a személyiségről, az élmény és mű kapcsolatáról és a közéletről szóló fejezetben. Ugyanezzel az aktuális­induktív módszerrel kezdtük az átélések vizsgálatát is az emberről szóló fejezetben, azonban az élet-, tudat- és létformák tárgyalásakor, de bizonyos fokig már az átélésformák meghatározásakor is, olyan kérdésekre kellett választ keresnünk, amelyek sokkal átfogóbbak annál, semhogy egyetlen — bármilyen korszakos jelentőségű — emberéletéből és művéből kibontakoztatva fölvethetők lennének. Ezért az említett kérdéseket társadalmi és történelmi összefüggések előzetes fölvázolásával dolgoztuk ki, és ebben az aktuális-deduktív vonatkozási rendszerben kerestünk rájuk választ a Bartók-dokumentumok alapján. Most, ebben a szűkre szabott függelékben, azt a filozófiai elméletet és módszert beszéljük meg röviden, amely Bartók rejtekútját követve kikerekedett, illetőleg, amelynek értelmében a Bartók-kérdések megvála­szolásra kerültek. 1. PERATOLÓGIA Ez az elmélet, amit peratológiának (то­яерас,­­ határ, vég, (végső) cél, legfőbb, legvégsőbb fok, mérték) nevezünk, határa szerint tárgyalja azt, ami van. A határ az, ami valamit másvalamitől elválaszt. Amennyiben valami az, ami, annyiban külön van attól, amitől határa elválasztja. Ami van, az határoltsága szerint kerekedik ki létezővé. A határ így őhozzá tartozik, de éppúgy a másvalamihez is, amitől különválasztja. Ahogyan és amennyiben a határ másvalamihez tartozik, semmis annak a valaminek a számára, amit határol (hacsak ez a valami nem jut el a másvalamihez, hacsak nem hatja át, amikor is együttesüket már egy másik közös határ övezi). A határ fluktuációs kategória: végtelenül közelíthető benne az, ami még valami és az, „ami" már semmi, illetve — mind az egyik mind a másik valami kívülről, egy harmadik, mindkettőt átfogó nézőpontról figyelve — a „még itt" és a „már ott". " A szerző Bartók-könyvének (meg nem jelent) elméleti-módszertani jellegű függeléke. 1 Magyar Filozófiai Szemle 1986/1­2

Next