Fővárosi Lapok 1879. július (149-175. szám)
1879-07-05 / 153. szám
ném Hatvantól Berzencéig össze-vissza rázatni a törvény nevében! A mint mondom, égetőn sütött a nap s irgalmatlanul rázott a kocsi. De a természet, mely régóta legnagyobb költője a mindenségnek s legjobb barátja az utazóknak, itt is szolgált kárpótlással, vigasztalással, s ha az ebéd nagyon sovány volt is a berzencei szerény restaurációban, annál kövérebb falatokat tálalt elénk ő Fensége a természet, mely állomásról-állomásra pittoreszkebb vidékekkel kedveskedett. Derűit tájképek előtt haladtunk el, melyek folyton váltakozva nem adnak nyugtát egy pillanatra sem a sóvár szemeknek. A Garam völgye a legszebbek egyike Felső- Magyarországon, hangulatteljes, mint egy költemény Mathissontól. Egész Selmecig ilyen költői az út, maga is egész költemény rímekben. Két órakor délután elértük a regényes fekvésű bányavárost s ott félórai omnibusz-döcögés után a kevésbbé regényes fekvésű vendéglőt a »Szőllőfürthöz«. Selmec tudvalevőleg Magyarországon fekszik s ennélfogva tulajdonképen »Schemnitz«-nek hivják. Csak nehány messze földről ide vetődő utas, ki nem ismeri a helyi viszonyokat, nevezi tévedésből Selmecbányának. Itt minden huszadik ember beszél magyarul, a többi tizenkilenc »schemnitzi« lakos. A »Gastgarten« kivűl a városon az aknák mellett, hol sajátgyártmányú sört mérnek, tele volt tótokkkal, a kik németül beszéltek. A sör szerfelett olcsó s ugyanolyan rossz. Szerényebb igényeknek azonban megfelel s a »benszülöttek« kitűnőnek tartják. Talán ezért is kivonják a tót pincérek a fizetést »előre.« Zaplatye! A sörön kívűl Selmecnek egyéb nevezetességei is vannak, név szerint a bányász- és erdészakadémia. Azonkívül itt gyártják az u. n. selmeci pipákat is. Schemnitzet egészen kihaltnak találtam. Épen vasárnap volt s a lakosság a közeli fürdőkben: Vihnyén, Szklenón, Szliácson s a zöldben töltötte a délutánt. Ez ott a »bonton«-hoz tartozik. Csak kevesedmagammal voltam a városban, melyet magam is odahagytam, sietve ki a hegyek közé, ahol otthon van a szabadság. A város »élite«-jével tehát nem ismerkedhettem meg. Ezt nagyon sajnáltam, mert — a mint tudják — nagy »faible«-lel viseltetem a felső tízezer iránt s nagyon szeretem a kezdődő embereket. Hiszen ő tőlük él a tárcaíró. Ők a mi mindennapi kenyerünk. Fölöttük csináljuk halhatatlan vicceinket, amelyeket aranynyal fizetnek a szerkesztők és kiadók. Ti szegény tótok, akik a nép szája szerint nem is vagytok emberek, nem adtok tápot tollunknak: mi azoktól élünk, akiket még Windischgraetz is elismer embereknek, s a kiket íróasztalunk elé idézünk s »revue paszsziroztatunk« szemünk előtt, midőn tárcákat írunk a közönség mulattatására. De hiszen, majd találkozunk a felsőmagyarországi fürdők virányain, — a viszontlátásra Philippinél! A vacsoránál »bei der Traube« bemutattak egy fiatal embert, aki akadémikusnak mondta magát. Fürkészve néztem rá, mire ő némi zavarral jegyezte meg, hogy — bányászakadémikus. Ez már más — tehát nem halhatatlan! Aztán nagy ügybuzgósággal s verve-vel fejtegette, hogy a pyramids-parthie-t a billiárdon hogy lehet a legsikeresebben fölbontani. Megköszönve szives oktatásait, bányaügyekről kezdtem vele beszélgetni, amelyekről szerettem volna fölvilágosításokat nyerni. Ezekhez azonban, úgy látszik, nem értett, mert pár perc múlva elkedvetlenedve jó éjt kívánt s elhagyta az éttermet. És este jön. Lefeküdtem. A nyitott ablakon keresztül a hold nyájasan kacsintott be hozzám. Eloltottam a gyertyát és bámultam ki az égboltozatra, melyen a csillagok öt milliárdja ragyogott. Aztán jött az én kedves barátom Morpheus, akinek ölelései között elaludtam. Másnap reggel Selmecen ébredtem föl. Milkó Izidor: Fővárosi hírek. * Az evangélikus egyház egyetemes felügyelőjére begyűlt szavazatokat tegnap bontottak föl. A négy kerületből begyűlt 553 érvényes szavazat közül báró Radvánszky Antalt 448 szavazattal, tehát igen nagy szótöbbséggel választék meg Zsedényi Ede utódává. Szavazatokat kaptak még: Péchy Tamás, báró Prónay Dezső, Szentiványi Márton és Dessewffy Ottó. * A művészvilágból egy pár érdekes hírt közölhetünk. A kormány megbízta Lotz Károly jeles falképfestőt, hogy a kisbéri méntelep épületének nagy terme számára vadászjelenetet ábrázoló terjedelmes képet fessen példányszerű állatalakokkal. — Munkácsy két kezdőkori rajza, melyek kútra menő leányt és pihenő munkásokat ábrázolnak, Bartóky László b.-csabai kereskedő birtokában van, ki azokhoz vétel utján jutott s nagy becsben tartja, mint egy lángeszű művész első zsengéit. — Huszár Adolf nagy utat fog közelebb tenni szobrászati tanulmányok végett, bejárva Olasz-, Spanyol-, Francia-, Angol- és Németországot. — Feszty Árpád fiatal képiró a berlini kiállításra »Pusztai jelenet« című téli tájképet küld. — Kratzmann üvegfestőnél József főherceg két ablakképet rendelt meg az Alcsuthon építendő udvari kápolna számára; két röpülő angyal lesz rajta, pajzsot tartva, ezen a Krisztus feje s alól a főhercegi pár családi címerei; Császka György szepesi püspök is rendelt meg ott egy góthstilű ablakot a mindszenti templom részére. * Az orsz. kisdedóvó egyesület, egy P. Szathmáry Károly egyleti titkár által hozzánk is beküldött fölhívásban, fölkéri a tanfelügyelőket, lelkészeket, tanítókat és megyei tisztviselőket, hogy a kisdedóvás eszméjének terjesztésére vállalkozó óvókat, mint az egyletnek okmányilag igazolandó küldötteit, minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatni szíveskedjenek. Egy felhívásban pedig a személyes terjesztésre felhívott óvókat kéri föl az egylet úrra, hogy utazásuk idejét, célját, költségvetését s az okokat, melyekre fáradozásuk sikerét alapítják, a legnagyobb részletességgel lehetőleg gyorsan küldjék be a helyettes elnökséghez : Kralovánszky Istvánné urhölgyhöz, Lipótutca, 36 sz. a. A felhívott óvók vállalkoztak: Hódmezővásárhelyen Fodor Lajos (helyben és Orosházán leendő terjesztésre,) M.-Szigeten Szelly Géza (Mármaros, Ugocsa és Szatmármegyékben,) Losoncon Dapsy Kálmán (Nógrádmegye területén,) s Gáborhelyi Endre (Csetneken.) * Báró Wenckheim Béla kórágyánál tegnap a számos rokon és jóbarát között a beteg nővére, Dessewffy Paulina grófné és Széll Kálmán volt pénzügyminiszter is megjelentek. A tudósítások tegnap is, mint már hatodnapja, egyformán hangzottak: a beteg állapota nem változott. Az éj ezúttal is a legkomolyabb aggodalmakba ejtő a minden percben a katasztrófa beálltától remegőket. * Személyi hirek. Dobó Miklós Csanádi kanonoknak, ki most királyi biztosi tanácsosként működik Szegeden, király ő felsége a »Szent Háromságról« nevezett Pécs melletti címzetes apátságot adományozta. — A gróf Sztáray családnak gyásza van: gr. Sztáray Viktor, ki légváltoztatás végett nővéréhez, gr. Zichy Lipótnéhoz ment Seregélyesre s orvosi tanácsra az ujfalusi hideg tófürdőt használta, kedden, midőn a fürdőkabinba lépett, szélhüdéstől élve, holtan rogyott össze; 56 éves volt s több év előtt jobb oldalát szélhűdés érvén, azóta visszavonulva élt. — Schlauch Lőrinc szatmári püspök augusztus elsején ismét fővárosunkba jő, hogy a zeneakadémia sugárúti palotáját, mint ez intézet elnöke, az építésztől átvegye. — Pfánn József, a magyar nyugati vaspálya gyakornoka, Pfánn Ferenc m. kir. számtanácsos fia, szerdán elhunyt Gödöllőn, 19 éves korában. — Péchy Tamás miniszter, ha egésségi állapota engedi, csatlakozik a szakértők tiszai útjához, mely vagy tizenkét napot vesz igénybe.— Blaháné asszony, mint halljuk, nem a fővárosban, hanem a nyíregyházi Sóstó-fürdőben időz. — Helvey Laura k. a. e hó 10-én érkezik Nagyváradra vendégszerepelni. — Haris Gergely gazdag fővárosi polgár 25 éves Konstantin nevű fia, tüdőkórban elhunyt Balaton-Füreden. * Kossuth Lajos, mint mi is írtuk, nemrég elesett baracconei kertjében s ágyba kellett feküdnie. Aznap hű embere, Ihász Dániel ezredes is, ki Turinba rándult be a Pó kiöntését megnézni, egy kőben megbotlott s lábát megvérezvén, szintén kénytelen volt az ágyat őrizni. Amint Ihász hazatért, megtudva, hogy kevéssel előbb Kossuthot is hasonló baj érte, megjegyzé: »íme az előjel, hogy én megyek elsőnek.« »De már én azt nem engedem, — felesé Kossuth, — majd csak én megyek előre.« Minden magyar ember pedig jó szívvel szól e mélabús dialógba: egyik se menjen még egy jó darabig. * A történelmi társulat tegnapelőtti ülésében, melyen Pulszky Ferenc elnökölt, a b. Radvánszky Béla műveltségtörténeti dolgozata nem került felolvasásra, mivelhogy a kellő időre be sem érkezett. Ekkér Szilágyi Sándor csupán folyó ügyeket terjesztett elő. Jelentő hogy az évdíjas tagok száma tizenöttel szaporodott. Bemutatott egy levelet, mely a társulat figyelmét Dillmon marosvásárhelyi lakos régi okmány-gyűjteményére hívta föl, melyben a 15 századból 18 okmány van Cyrill-betűkkel; ezeket oláh bojárok huszonkétezer forintért a Dillmon bankár-családnál 1820-ban zálogosíták els máig sem válták ki. Ez okmányokat a közelebbi vándorgyűlés alkalmával megvizsgálják. A titkár fájdalmasan jelenté Somhegyi Ferenc választmányi tag elhunytát, kinek halála fölött a társulat jegyzőkönyvben fejezi ki részvétét. A pénztár állása júniusban ez volt: 1021 ft bevétel, 470 forint kiadás, 550 ft maradvány. Megállapíták ezúttal a vándorgyűlés programmját is. Budapestről augusztus 21-dikén indulnak, 22-én Marosvásárhelyre érkeznek, hol 23-án lesz a közülés Ipolyi Arnold megnyitó beszédével, Szabó Károly értekezésével a »Balassa Bálint legújabban fölfedezet költeményeiről«, sat.; a bizottságok működése után a zárülést aug. 30-án Segesvárit tartják gr. Szécsen Antal értekezésével s Pulszky Ferenc zárbeszédével; szeptember elsején pedig a székely egyletnek Csíkszeredán tartandó nagygyűlésére mennek. A vándorgyűlésre eddigelé vagy hatvan tag jelentkezett. * Ideges kisasszony. Egy budaújlaki fakeres 743 kedő 16 éves leánya egy félmeszely petróleumot ivott, hogy magát kivégezze. Gyors orvosi segély azonban megmentő. S mi keserítő ennyire meg ? Nem egyéb, mint hogy ő és néhány leánytársa szép kézimunkákat küldvén a kiállításra, barátnői érdemdíjakat kaptak, ő meg nem. Félni lehet, hogy tragikai hősnő lesz belőle a magánéletben. * Minta birálat. Egyik nagy lapunk, mely közelebb azt jelenté, hogy »jelentékeny erőkkel gyarapodott,« az operai osztályok, színpadi vizsgálatáról többi közt e sorokat közli: »Orley és Handtel kisaszszonyoknak szép csengő hangjuk van; amannak gyenge szoprán hangjáról azonban azt kell állítanunk, hogy alig iskolázott, koloraturája nincs, mit a »Fekete dominó« gyors ütemű áriáiban árult el, taktusérzéke is hiányos, hangja sem erős, úgy hogy alig hiszszük, hogy mint opera-énekesnő hivatást tölthetne be valaha. Handtel k. a.alt hangja szintén gyenge, de hangja hajlékonyabb, sat.« Ebből aztán tájékozhatja magát az olvasó, hogy a kisasszonyoknak milyen hangjuk van. * Rövid hírek. A „vörös kereszt“ egylet száz forintot küldött a főhadparancsnoknak, sebesült és beteg katonák számára. — Soldosné asszony népszerűségét bizonyítja az is, hogy bazárokban az ő nevével pásztát, legyezőt sat., árulnak, egy bécsi raktáros pedig »reggeli főkötőket.« — Dr. Szabó Alajos rákospalotai fiúnevelő- és tanintézetében igen jó sikerrel tartották meg a vizsgálatokat; ez intézetnek nem kis előnyére válik, hogy kertek közt fekszik s a jó falusi levegő nagyon gyarapítólag hat a növendékek egésségére. — A tanács elhatárza, hogy a közraktárak építésére 1,600,000 forintot vesz kölcsön az első hazai takarékpénztártól. — A múzeum régiségtárát a múlt év első tiz havában 40,350 személy látogatta. — A közúti vaspálya-társaság a zugligeti vonalon gőzmozdonynyal akar próbát tenni, mit a tanács örömest megengedett. — Az egyetemi növénykertben egy százéves agave kezd virágzani. — Budapesten a múlt hónap 22-dikétől 28-dikáig születtek 241-en, elhaltak 222-en, tehát a haláleset 19-el kevesebb, mint a születéseké. — Madarász János tegnap felebbezett a fenyítő törvényszék előtt, hol tudtára adták, hogy a királyi tábla helybenhagyta a rászabott halálos ítéletet; igen megtöröttnek látszott s mikor elvezették, azt mondta: »most már mindegy akár élek, akár halok.« A szinészeti tanoda operai osztálya a színpadon. Csupamerő jóból is sok lett volna ily irgalmatlan hosszú este. Tartott fél nyolctól tizenegyig. Káldy Gyula tanár maga — öt szál tanítványnyal — harmadfél órát vett igénybe, buzgalmában nem lévén kellő tekintettel sem a nyáresti hőségre, sem az emberi türelem határaira, de még a növendékek óvatos kímélésére sem. Egészen fölösleges volt Kordin Mari és Orley Flóra kisasszonyok bemutatására két-két darabot választani, miután nekik már volt alkalmuk képességüket bemutatni a színpadon. Kordin k. a. sem jobban, sem rosszabbul nem énekelt a »Szevillai borbély«-ban és a »Márthá«-ban, mint szokott a »Lalla Roukh« Mirzájában s játéka sem tűnhetett ki erősebben. Azt tapasztaltuk tehát, amit már e »nyilvános vizsgálat« nélkül is tudtunk, hogy kedves, vidám, másodrendű énekesnő lesz az operánál. Ha pedig a »Martha« részleteit Handtel Ilka k. a. kedvéért vették föl a játékrendbe, akkor nem lehet egyebet mondanunk, mint hogy e fiatal lány egy altszerep néhány kiválóbb töredékét úgy énekelte, ahogy elégséges alt-hang híjával lehetséges volt. Határozottan hibás választás volt Orley Flóra k. a. számára »A fekete dominó,« melyhez finomabb élénkség és sokkal több zenei érzék kell, mint amennyivel ő bír. A kaland-románcot minden stil és pikánt élezés nélkül nagyolta el, az »arragonaise«-ből pedig az életet és tüzet teljesen kifelejtette. Nem csoda, ha Zajonghy is elég jószivű lett leszállni a kezdők színvonalára, még egy exameni sajtóhibát, gixert is adva. Az »Egy nő ki az ablakon kiugrik« vígjátéknak pedig nem most, hanem a drámai vizsgálaton lett volna helye, mert ami benne méltó volt az elismerésre, az csakugyan a drámához tartozott. Orley Flóra k. a. a darab vége felé elevenebben, több sikerrel játszott, mint ahogy a népdalokat énekelte, melyek savát-borsát, a magyaros rhytmusok éreztetésével, nem igen tudta megadni. Tapsolták ugyan eleget s ismételtették is egy pár dalát, de ez nem változtat a tényen, mely az, hogy Orley kisasszonynak több képessége van a vidám beszélgetésre, mint az énekre. Hallottuk ugyan, hogy kissé gyöngélkedett (s lehet, hogy ez okozta hangjának szintelenségét, de ez esetben kár volt Káldy tanárnak, aki a zenekart igazgatta — ismételni engedni a dalokat az azt sem tudja mért (legfölebb hogy kiért) lelkesülő taps zajára, bizonyos dolgokat egyszer is elég lévén dokumentálni. Orley kisasszonynak legjobb volna azonnal a beszélő múzsához csapni át s csak mellékesen gyakorolni az éneket, melyhez ércesebb hang és zenére termettség kell. A drámai előadásban Tolnai Andor (Törő Bálint férjem uram, Vendrei Ferenc (Dernői báró) és Horváth Zoltán (Jenő báró) vettek részt s megtörtént a furcsaság, hogy Vendrei nem a drámai, hanem az operai estén tüntethette ki jobban a komikai furcsára hivatott voltát, noha a báró szerepe nem épen abba a körbe esik. Jól masque-ozta magát, öreges vonásokkal játszott s a kedély nyomai is mutatkoztak nála.