Fővárosi Lapok 1883. október (230-255. szám)

1883-10-06 / 234. szám

mere mellett e királyi szó olvasható: »Szeged szebb lesz, mint volt!« A másik kettőn a régi és új város­házak képe látható. A villámvilágítás eszközlését vál­lalkozónak adták át. A városház tornyán harmadfél ezer gyertya fényének megfelelő villám-reflektor lesz, a Széchenyi-tér obeliszkjeiről másfélezer gyertyafény erejével bíró villámsugárzás fog áradni; a Tiszapar­­ton, a színház körül és a Rudolf-téren is szándékoznak elektromos világítást alkalmazni. Érkező kitűnősége­ket folyvást jelentenek be. Szegeden lesznek: dr. Van­­csa János balázsfalvi metropolita-érsek és Szeberényi Gusztáv szuperintendens is. A belügyminisztériumtól Jekelfalussy Lajos mint tanácsos és Stesser József osztálytanácsos már kedden leutaznak intézkedések végett. Erdély feltűnő módon lesz képviselve a sze­gedi ünnepélyeken, ha sikerül a kegyeletes terv, hogy az 1722-diki országgyűlés ama tagjainak utódjai, kik a pragmatica sanctiót aláírták, jelenjenek meg kül­­döttségileg, báró Apor Károly kir. táblai tanácsel­nök (egyik aláíró egyenes utódjának) vezetése alatt. ** Rajnán herceg Metternich Rikhárdné szül. gróf Sándor Paulina asszony ottani tartózkodását mindig jótékony cselekedetekkel köti egybe. Most is megérkezése után azonnal a község szegényeinek adó­tartozását lefizette s a lefoglalt ingóságokat kivál­totta. A jószivü hercegné továbbá évenkint tizenkét koldus teljes ellátásáról gondoskodik s még három munkaképtelen egyént részesít huszonnégy forintnyi kegyadományban. ** Hymen. Paulison Boros Béni vasúti igazgató e napokban vezette oltárhoz Rózsa Hermin kisasszonyt, ki az aradi leányiskola egyik derék taní­tónője volt; tanúik Boros Viola és Szathmáry János voltak s az esketést Jánossy Dömjén aradi plébános­helyettes végezte. — Nagyváradról írják, hogy Bessenyei Kálmán honvéd-hadnagy esküvője hétfőn lesz Fejérváry Karolina kisasszonynyal, özv. Kara­­gui Sándorné úrnő gyámleányával. — Már a­ S­zom­ba­t­o­n Skerlák Szidónia kisasszonyt, Skerlák József közjegyző leányát, eljegyezte Győrffy Béla kir. telek­könyvi hivatalnok. — Zilahon Góger Nina kis­asszony kedden ment férjhez dr. Katona Béla kecske­méti kir. alügyészhez. ** Kassán a főreáliskola tegnapelőtt ülte meg fen­nállásának huszonöt évi jubileumát nagy­közönség és a tanulóifjúság jelenlétében. Megje­lentek a jogakadémia és gimnázium valamennyi ta­nárai és a többi tanintézet képviseletében az igazga­tók. Az ifjúsági dalegylet elénekelvén a Himnuszt, Mauritz Rezső igazgató tartott ünnepi beszédet. Ki­emelte, hogy az iskola kettős ünnepet ül: a király névünnepét és a huszonöt évi jubileumát. Megemlí­tette továbbá, hogy a reáliskolát keletkezése óta 476 tanuló végezte kielégítő eredménynyel a az onnan kike­rülő ifjak a budapesti, bécsi és zürichi műegyeteme­ken sok alkalommal kitűntek. A beszéd a király s a város éltetésével ért véget. Majd a tanuló ifjúság sza­­valati és ének-előadása következett. Trefort Ágost mi­niszternek Klimkovics Béla által festett arcképének leleplezésével s Lucz tanár fizikai előadásával ért vé­get az ünnepély. ** Zágrábban tegnapelőtt szintén ünnepélyes istentisztelettel ülték meg a király nevenapját. A székesegyházban Mihalovics bibornok-érsek mon­dott nagymisét, melynél jelen volt báró Ramberg tá­bornok királyi biztos, az összes polgári és katonai hatóságok, a testületek és nagyszámú közönség. — A zavargások történetéhez utólag még azt az adatot be­szélik, hogy mindjárt a címerkérdés fölmerültekor báró Rauch Levin, az egykori bán, Bécsbe hivatott és külön kihallgatáson volt ő felségénél. — A falusi la­kosság lecsöndesítése érdekében a zágrábi pénzügy­igazgatóság utasította az adófelügyelőket, hogy az adók beszedésénél kíméletesen és óvatosan jár­janak el. A nép közt mindenféle oktalan híreket ter­jesztettek volt el az új adókról, az elöljárók tehát most arra utasítandók, hogy az elbolondított népet világo­sítsa föl. Az adóbehajtásnál kényszer csak akkor al­kalmazandó, ha az illető képes volna fizetni, de nem akar s általában békés úton kell hatni a népre, hogy adókötelezettségét teljesítse. ** Pozsonyban szerdán délután ünnepelték meg Wiedermann Károly tankerületi fő­igazgató harminc évi tanári működésének jubi­leumát. Az ünnepélyt a megyeház nagy termében tartották. Az ünnepeltért küldöttség ment s megjelené­sekor zajosan megéljenezték. A főgimnázium és főreál­iskola egyesített énekkara Dohnányi tanár vezetése alatt ünnepi éneket adott elő, majd Kalmár József tanár mondott emelkedett szellemű beszédet az ünne­pekhez, ki 1829-ben született Rozsnyón. Tanulmá­nyainak végeztével külföldre utazott. Onnan vissza­térve előbb Kassán, majd Lőcsén működött, 1866 óta pedig pozsonyi igazgató. Kevesen mondhatják vele, hogy a hatvanas években két gimnáziumot hódí­tottak vissza a magyarságnak még pedig túlnyo­­mólag német vidéken. Beszédeket mondtak még: Samarjay Mihály a reáliskola és ifj. Fésűs György a tanítványok nevében. Wiedermann meghatottan mondott köszönetet a kitüntetésért. A tanuló ifjú­ság szavalati és énekelőadásaival ért véget­­az­­ün­nepély, melyen megjelentek a jogakadémia és a közép­tanodák tanári kara, Gottl Mór polgármester, díszes közönség s a tanuló ifjúság. Este bankett volt Palu­­gyay vendéglőjében. Gróf Esterházy István főispán mondta az első felköszöntőt az ünnepekre Pozsony polgárainak nevében. A lakomán felolvasták a nagy­számú üdvözlő leveleket és táviratokat is. ** Halálozások. Déva-Ványán Fekete Etele mérnök, kit e ha­n­ dikán szélhüdés ért, egy heti szenvedés után elhúnyt; jóbarát és hazafi, s talpig derék magyar ember volt. — B. Csaba főor­vosának veje, dr. Réthy Pál e napokban meghalt. ** Borgo-Prundon, az erdélyi határszélen köze­­lebb egy bevándorló s egy Bukovinába visszatérő csán­gócsoport találkozott. A visszatérők megkisérlették a bevándorlókat lebeszélni. Ijesztő képet festettek nyo­morukról. A bevándorlók azonban nem tágítottak. Szóból szó keletkezett s utoljára verekedésre került a dolog. Mikor aztán jól elrakták egymást, mindenik csoport folytatta útját: egyik visszafelé, a másik befelé. ** Vidéki hírek. Marosvásárhelyen a női ipartárlatot és termény-kiállítást e hó 10-én táncmu­latsággal zárják be; a rendező bizottság elnöke Má­­riaffyné szül. gróf Bethlen Lujza úrnő. — Brassóban a barcasági káptalan mozgalmat indított meg, hogy Honterius Jánosnak, ki első honosította meg Erdély­ben a reformációt, közadakozásból szobrot emeljenek. — Nyíregyházán közelebb egy táraság 12 forint 7 krajcárt adott össze az aradi vértanúk mauzóleumára, még mielőtt e célra az országban megindult volna a gyűjtés. — Nagy-Károlyban a veres-kereszt- és a nő-egylet hangversenynyel egybekötött táncmulatsá­got rendezett; a mulatságon megjelent gróf Károlyi István is. — Lepsény veszprém megyei községben filokszéra jelenléte miatt zár alá helyezték a szőllőket. — Ritkaság. Jégeső októberben pusztított kedden Arad vidékén és Buziás környékén, eleverve a szőllő­ket. — Kassán Levendovszki István pénzügyőr, ki ellen hivatalos pénz késő beszolgáltatása miatt vizsgá­latot indítottak, szégyenből agyonlőtte magát a Schalk­­ház-féle szállodában. — Bocsáron Torontálmegyében Kurmacsev csendőrt, ki vacsorájánál ült, az ablakon keresztül tett lövéssel megölték. 1493 Ausztriai hírek. *** A király és vendégei jövő szerdán térnek vissza a szíriai vadászatról, ha csak a kedvezőtlen idő-­­ járás a vadászatot teljesen meg nem akadályozza. Múlt kedden szarvast és harminckilenc zergét, szer­dán nyolc szarvast, tizenkilenc zergét és több más­­ vadat lőttek. A király első napon egy tizenkét ágút­­ lőtt, a száz király hasonlót, továbbá egy tízágút és hat zergét, Vilmos porosz herceg tizenhét zergét. A többi vendégek is szerencsével lőttek mind az első, mind a második napon. Csütörtökön a vadásztársaság királyunk nevenapja alkalmából, a mürzszegi falusi templomba gyűlt misére s csak azután indult vadá­­­­szatra. Az időjárás nagyon kedvezőtlen. A társaság­­ visszatérése után e hó 11-én Schönbrunban udvari­­ díszebéd lesz,melynél jelen lesznek az akkorra Bécsbe­­ érkező dán király és a görög királyi pár is. *** Érdekes könyv látott Bécsben napvilágot a Prochaska-cégnél. Néhány hóval ezelőtt Pic József cseh történetíró röpiratot adott ki német nyelven »A nemzetiségi harc a magyar államjog ellen«­­címmel . Maga a cím eléggé megmondja tartalmát. Érdemes­­ tudósunk, Hunfalvy Pál feleletet irt a csehnémet röp­­iratra s műve most került ki sajtó alól, ily címmel: * Jos. Lad. Pic’s: Der nationale Kampf gegen das ungariche Staatsrecht,besprochen von Paul Hunfalvy.« A polemikus irat itthon is kétségkívül nagy érdeklő­dést fog kelteni. *** A pap vagyona. Krajnában közelebb egy esküdtszéki tárgyalás egy eredeti és éppen nem ön­­zéstelen néphitre fordította a hatóságok figyelmét. Stein városában nem rég egy Walland nevű kiérde­­mült lelkész halt meg, nyolcvan éves korában. Tudva volt róla, hogy pénze volt a takarékpénztárban s vol­tak értékes arany-ezüst tárgyai, ezüst pénzei s idegen letétek is voltak rábízva. Alig hunyta be szemeit az­­ aggastyán, ki magánosan élt, már néhány óra múlva s minden értékes tárgy eltűnt a lakásáról s a hagyaték összeírására megjelent közjegyző semmit sem talált. Jelentést tett a hatóságnál, mely azonnal megindí­totta a nyomozást és rövid idő alatt elfogatta mind­azokat, kik az elhúnyt pap vagyonát széthordták; ezek azonban méltatlankodva tiltakoztak ama vád ellen, mintha lopást követtek volna el, mert hiszen általános szokás, hogy a magánosan élt pap vagyonát az örökli, a­ki éppen hozzájut és elviszi; ez már sok­szor meg is történt, mindenki rendjén találta, a ható­ságnak nem jelentették föl. A vizsgálat kideríti, hogy a vádlottak igazat beszélnek, ilyen eset többfelé előfordult Krajnában. Az ügyésszég természetesen mégis esküdszék elé állította a vádlottakat, de az esküdtszék valamennyit fölmentette, mert tetteket egy általános néphitből eredetinek tekintő. A széthurcolt értéktárgyak különben mind megkerültek. *** Ausztriai hírek. Stefánia főherceg­­asszony e hó közepén meglátogatja a villamossági kiállítást. — Arnulf bajor herceg tegnapelőtt Dal­mácián át Montenegróba utazott s Nikita fejdelem társaságában medvevadászatra megy. — Báró Gal­lina József altábornagy Bécsben meghalt, hatvan­három éves korában, a hadsereg egyik legképzettebb főtisztje volt és egy ideig a vezérkar élén is állt. — A „Tristan és Izolde“ előadása a bécsi udvari operá­ban csütörtökön nagyon jól sikerült, minden felvonás után kihívták a szereplőket és semmi ellentüntetés sem volt. — „Gioconda“, a Ponchielli dalműve Bécsben is színre kerül a jövő év elején, Lucca Pau­lina asszonynyal a címszerepben. — Az öreg Strauss János szülőházán tegnapelőtt leplezték le az emlék­táblát, a néhai népszerű zenész tanítványainak, ba­rátainak jelenlétében, de két fia közül egyik sem volt jelen, mit a bécsi lapok méltán megrónak. — Az estudiantina espanola madridi diák-daltársu­­lat Bécsben csütörtökön nagy tetszés közt tartotta előadását. — Az an der Wien-színház rendezői kitö­rölték Strauss új operettejéből a fatális »miau«-dalt, mely Berlinben olyan botrányt okozott.­­ A bécsi rendőrség családadósságok csinálása miatt egy fiatal embert fogott el, ki sokféle nevei közt a »Domahidy László« magyar nevet is használta, most meg váltig azt bizonyítgatja, hogy ő herceg Lusignan Henrik s atyja Párisban él; volt már »báró Boninskit is, más­kor meg egyszerű Steinitz Adolf s most kutatják, ki­csoda hát igazán. Külföld. *** Művészet diadala. Irving Henrik, az an­gol ünnepelt tragikai színész, e napokban társulatá­val együtt Edinburgban vendégszerepelt. Hideg fo­gadtatásra kellett készen lennie, mert a skótok tudva­levőleg még John Knox ideje óta ellenségei a szín­padnak. Ezúttal a presbiteri egyház egy érdemes lel­késze, John Kay hosszas habozás után rábeszéltette magát, hogy megnézze a »Hamlet« előadását. A tisz­teletre méltó férfiú, ki addig soha sem lépett át Thália csarnokának küszöbén, benső ellenszenvvel lépett be, de mire az előadás véget ért, egészen föl volt lelke­sülve. És a következő vasárnapon az Argyle-téri templomban egybegyűlt hivők előtt lelkes beszédet mondott, melyben a szentírásra (I. Kor. 10, 15.) tá­maszkodva, melegen védelmezte a színművészetet a balfogalmak és ráfogások ellen, melyekkel hitsorsosai eddig illették. *** Turgenyeffről, midőn teteimet Párisból el­szállították, About Edmond és Viruboff is mondtak beszédeket. About főképp azt emelte ki, hogy az el­húnyt nagy h­ó szive az egész emberiségé volt ugyan, de első­sorban Oroszországé. A társadalmi hierarchiá­ban talán nem foglalt el magas hivatalos rangot, kor­társai és az utókor előtt nem lesz egyébb mint elbeszé­lések írója s az elbeszélésekre a német egyetemek leg­utolsó pedánsa kicsinylőleg tekint le. »De midőn az eleven tollú s elbájoló elbeszélő egyúttal klasszikus író, éles elméjű szemlélő, mély gondolkozó, apostoli lélek, akkor a pedánsok dacára helyet nyer a század nagy embereinek és az emberi­ nem jótevőinek sorában. Oly Oroszországot tártál fel, mely nem ismerte önma­gát. Az orosz paraszt életére, nyomorára, tudatlansá­gára először hívta­ fel mindenkinek érdeklődését és részvétét az »Egy vadász emlékiratai «-ban. II. Sán­dor e kis könyvből merített sugalmazást, mikor elha­tározta a szolgaság megszüntetését s egy tollvonással megtörte az igazságtalanságot.« Virudoff, a »Revue positiv« szerkesztője, párhuzamot vont Herzen és Turgenyeff sorsa közt. Mindketten ugyanegy ügynek szolgáltak: a haladásnak és szabadságnak. Herzen sírja most is a száműzetés földjén van, Turgenyeff hamvait diadalmasan viszik haza Oroszországba. E különbség oka az, hogy Turgenyeff nemcsak az elvet hirdette. Az elv, ha igaz is, gyakran sérti az elfogadott szokásokat, érdekeket, de Turgenyeff mestere volt a formának is, ama tökéletes, hiány nélküli formának, melyben a legmerészebb gondolat is eljut mindenki szellemébe, a­nélkül, hogy gyanút kel­tett vagy érzékenységet sértett volna. *** A City baja. A londoni City köreiben nagy az elkeseredés: a City tanácsa a lordmayor választá­sánál eltért az ősi szokástól és szembeszállt a céhek világos kívánságával. Ősi szokás szerint az egybegyűlt céhek nevezik meg a két jelöltet s ezek közül választ az aldermanek tanácsa; ez azonban eddig csak forma­ság volt, mert éppen olyan ősi szokás az is, hogy a ré­gibb aldermant kiáltják ki lordmajornak. Most Had­ley pékmesteren volt a sor, jelölttársa pedig Fowler szemüveggyáros és parlamenti tag volt. Az egybe­­gyűlt céhek nagy éljenzéssel üdvözölték Hadleyt, mi­kor a többi tanácstagokkal együtt megjelent. A kije­lölés megtörténvén, a tanács visszavonult a választás megejtésére, aztán kihirdette az eredményt, hogy Fow­ler választatott meg. Általános megdöbbenés, aztán rettentő zajongás támadt, a hagyomány ily vakmerő megsértése annyira elkeserítette az érdemes céheket, hogy nem hallgatták meg sem a volt, sem az új lord­­mayort, hanem folyton Hadleyt éljenezték, aztán mr. Stoneham indítványára bizalmatlanságot szavaztak a lelépő lordmayornak és a tanácsnak. Este a banketten

Next