Fővárosi Lapok 1884. augusztus (180-204. szám)

1884-08-12 / 189. szám

helyreállítható. Csak a zebegényiek sorsán nem lehet egy könnyen segíteni s az ő halottaikat nem adhatja vissza senki. * Rövid hírek. A sugárút kiépítése már be­fejezéséhez közeledik, most bontják az utolsó régi há­zat a Petőfi­ utca sarkán s helyén díszes vendéglő fog emelkedni; az egész vonalon már csak két villa­telek áll üresen. — A Görgei védelmében kiadandó nyi­­latkozványt, hír szerint, a most elhunyt Gáspár And­rás tábornok is aláírta. — Az operaház színpadi gépezetének próbáját, melyre az Asphaleia társaság egyik főembere Kautzky már leérkezett, pár nap múlva tartják meg. — Nagy Imre színművész nem Marilla-völgyre, hanem Radegundba ment, makacs torokbajának kigyógyítása végett. — Illyés István elhunyt bírót nagy részvéttel temették el; koporsó­jára bivótársai is tettek koszorút. — Az országos kisdedóvó egyesület kiadta a múlt évről szóló év­könyvét, melyet P. Szathmáry Károly titkár állított össze; adatait annak idején már ismertettük. — Az „Erdészeti Lapok“ júliusi füzete kikerült sajtó alól, szakszerű dolgozatokkal Podhradszky András, Csiky Lőrinc, Jakab Elek, Kovács Géza, Bedő Albert, Vadas Jenő és mások tollából. — Az „Eleven ördög“ második és harmadik előadása a budai színkörben, a szerző személyes vezetése alatt, összevágóan s nagy kö­zönség előtt folyt le, majd minden számot ismételni kellett. — Az „Athenaeum“ dalegyletének vasárnapi estélye a régi lövőházban nem valami népes, de jó kedvű mulatság volt; kardalok, zongorajáték és szava­lat után kitartó tánc következett. — A népszínház­ban Pálmai Ilka asszony szerdán lép fel újra a »Nap és hold«-ban, Hegyi Aranka k. a. és Vidor Pál pedig csütörtökön »Hoffmann meséi «-ben. — A rákospa­lotai parkvendéglőben csütörtökön Gundlach Lajos ballermester gyermekünnepélyt rendez; lesz tánc, léggömbök föleresztése, tűzijáték, gyermek-játékok fiuk és leányok számára dijakkal sat.; kedvezőtlen idő esetén jövő hétfőre halasztják a mulatságot. — Az 1848/9-diki honvédegyletek központi vá­lasztmánya kinyomatta és szétküldte a május 12-diki ülésben kimondott ama határozatát, melynek célja a budapesti három honvédegylet egyesítése; az üdvös célú határozatot annak idején már tüzetesen ismer­tettük. — Újpesten e napokban a szatmármegyei árvízkárosultak javára műkedvelői előadást és lako­mát rendeztek, mely után tánc következett s ebben har­minc pár vett részt. — Az eszlári pörrel Eötvös Károly által irt nagyobb munka még ez évben meg­jelenik magyarul Budapesten, németül Bécsben, fran­ciául Párisban. — A Tüköry-féle ház negyedik eme­letéről leugrott fiatal ember, ki rövid idő múlva meg is halt, Stern Antal huszonhárom éves kereskedősegéd volt. — A kerepes­­ut 19. számú házban nagy zene­bonát okozott Forelli Albin segédházmester­ kétség­beesésében, hogy kedvesét, Benyó Bálintné gyümölcs­árusnő fogadott leányát a gyümölcsárusnő elűzte s a leány eltűnt, Borelli revolverből több lövést tett a nőre, de nem találta s mikor lefegyverezték, elfutott, majd kocsin újabb revolverrel tért haza s az előhívott rendőrre is lövöldözött, de szerencsére ekkor sem ta­lált ; nagy bajjal fékezték meg s a rendőrségre szállí­tották, hol azt vallotta, hogy meg akart ölni valakit; a fegyvereket a házmestertől lopott pénzen vette.­­ A főváros közegészségi viszonyairól kedvező adato­kat jelentettek a közigazgatási bizottság tegnapi ülé­sén ; volt ugyan tíz kholerin-eset és egy kholera nostras, de egy sem halálos; július hóban a halálozások száma 135-tel kevesebb volt, mint tavaly a megfelelő időben.­­ A lipótmezei tébolyház igazgatója jelentést tett, hogy a központi állampénztárnál elkövetett sikkasztás miatt letartóztatott s aztán elmezavartnak talált Genszky Zsigmond gyógyíthatatlan tébolyban szen­ved ; a királyi ügyészség ennélfogva a fenyitő eljárás megszüntetését indítványozza. — A magyar állam­­vasút pályaudvarán letartóztattak egy aszfalt­mun­kást, (Nagy Pál nevűt), ki az őt elutazásában akadá­lyozni akaró nőt késsel akarta leszúrni; bevallotta, hogy e nőt is, kivel régóta frigyben élt s magát is meg­ölni szándékozott, de hogy miért, vonakodott meg­mondani. * Találkozás tíz év múlva. Van szerencsém az egykori zürichi »Cercle oriental« 1874-dik évbeli volt tag­jait emlékeztetni, hogy adott szavukhoz hiven, e hó 20-di­­kán este hat órakor Budapesten, a »Hungária« szálló külön éttermében megjelenni szíveskedjenek. Fittier Camille. * Ajánlkozás. Egy jó családból való s érettségi vizsgálatát sikerrel letett ifjú óhajtana valamely fővárosi úri család gyermekeinek naponkint néhány órát adni gim­náziumi tantárgyakban. E végett az ajánlatok így címzen­­dők: Dénesnek IV. ker. Múzeum-körut, Zrinyiház I. emelet, első ajtó. * Időjelzés. Az időjelző intézet tegnapi táviratai sze­rint : hazánkban többnyire csöndes, derült, meleg időt vár­hatunk, vetetét élvezték. Büszkén viszik hazai díjaikat, kitünte­téseiket, köztük a debreceni dalegylet azt a gyönyörű babérkoszorút, melyet a polgármester bájos nejétől, Soltész Kálmánné szül. Dálnoky Margita úrnőtől kapott. A vasárnap programmja volt — mint írtuk — a leggazdagabb. A mindszenti templom felé vezető útán már nyolc óra után nagy élénkség uralkodott. Sokan siettek, hogy helyet kapjanak a vokál misére. A mise csak féltízkor kezdődött, de a templomot már kilenc órára díszes közönség töltötte meg. Annyian voltak, hogy egy nő a nagy hőség és tolongás miatt rosszul is lett. A bécsi dalárok nagy hatással énekel­tek. A Hoffer vokál­ miséjét mutatták be, szép elő­adásban. A szerzeményről s a dalárok énekéről egy­aránt nagy elismeréssel szólanak. Radvány Alice kisasszony, Radvány István kereskedelmi tanácsos bájos leánya, a Gounod »Ave Maria«-jáért kapott sok dicséretet, melyet az offertórium alatt énekelt, nagyban emelve az ünnepi áhítatot. A pécsieknek nem csak a jelenvoltak gratuláltak a sikerhez, hanem hazulról is több üdvözlő sürgönyt kaptak. Egyikben a pécsi polgári kaszinó elnöke azt adta tudtukra, hogy ünnepies fogadásukra otthon nagyban folynak az elő­készületek. Az általuk elért siker pedig arra buzdított több más daltársulatot is, hogy jövőre szintén mívelni kezdjék a templomi zenét. Ugyanaz­nap délelőttjén a kaszinó nagytermé­ben folytatták a közgyűlést, melyet még szombaton kezdtek meg. Az alapszabályokat módosítás nélkül elfogadták az előterjesztés szerint, de az ügyrendben némi változásokat tettek. Eltörölték a minta­dalárdá­kat és — a sok kiadás miatt — a díszhangversenye­ket is. Továbbá kimondták, hogy az országos halár­ünnepély ezentúl csak öt napot vehet igénybe, bele­számítva az elutazási és érkezési időt is. Élénk esz­mecsere fejlődött ki a kitűzendő díjak kérdésében. Az eredmény az lett, hogy ezentúl csak arany és ezüst érmeket, továbbá díszokleveleket adnak a győztes egyleteknek. Elfogadták id. Ábrányi Kornél abbeli indítványát is, hogy az országos daláregyesület által kitűzött húsz darab arany kiadásánál ne kívánjanak abszolút becsű művet. A beérkezett darabok közül az egyes társulatok elnökei választanak s szavazatukat a központi bizottsághoz küldik. A melyik munka leg­több szavazatot kap, azé a díj. A legjobbakat ki is nyomatják s a szerzők beleegyezése esetén, átengedik az egyleteknek. A közgyűlés feloszlásakor zajosan éljenezték báró Vay Béla főispán tiszteletbeli elnököt és Bartay Ede elnököt. A résztvevők nagy része azután is együtt ma­radt. Bartay vezetése alatt a Stögermayer szálló nagy­termébe mentek, hogy megtekintsék a »Harmonia« első magyar zongoragyár készítményeit. Hubai Jenő, Vas igazgató, dr. Gencsi Samu s többen játszottak a kiállított zongorákon. A pécsiek kitűnő tenoristája , Hoffer Károly pedig az új zongorák egyikének hang­jai mellett egy dalt is énekelt. Megtapsolták. A »Har­monia« készítményeiről elismeréssel szólnak. Azt mondják, hogy kiállják a versenyt a külföldiekkel. A tervezett díszebéd elmaradt, mert a rossz időjárás miatt nem lehetett volna a szabadban meg­tartani , olyan nagy termet pedig, mely a résztvevőket mind befogadja, nem találtak. Délután öt órakor ismételték a szombati össz­­előadást. Hogy többen meghallgathassák, szabad ég alatt, a városház udvarán tartották meg. A tágas udvart egészen megtöltötte a minden rendű és nemű hallgatóság. A dalárok éneke, melyhez a kisérő zene­kart két katona-bandából állították össze, ez alkalom­mal is nagy hatást tett. De legzajosabban megint a Huber Károly király­ indulóját tapsolták, melyről azt hiszik, hogy rövid idő alatt az egész országban nép­szerűvé válik. Este a bál egyesítette ismét a társasá­got. Szathmáry-Királyi Pálné úrnő szeretetreméltóan viselte a háziasszonyi tisztet. A rendező miskolci ha­lárok is mindent elkövettek, hogy vendégeik jól érez­zék magukat. És fáradozásaikat siker is koronázta, mert a jelenvoltak mindnyájan kitűnően mulattak. Sok szép leány és fiatal asszony lévén jelen, egész reg­gelig folyt a víg tánc. Mindvégig fesztelen jókedv ural­kodott a társaságon, úgy hogy még azok is kellemesen töltötték az időt, kik nem barátai a táncnak. Az első négyesre hatvan pár állott fel. Tegnap délelőtt a zárközgyűlés volt. Először a rimaszombati, marosvásárhelyi, csabai és szegedi polgári dalegyleteknek adták át a díszokmányo­kat, melyeket az 1882-iki debreceni dalünnepen ér­demeltek ki. Azután mély csönd lett a teremben. Csak a dalárok arcáról lehetett feszült várakozást ol­vasni le. A legközelebbi napokban lefolyt versenyek eredményét, a bíráló bizottság ítéletét hirdették ki. A minta-dalárdáknak kitűzött díjat (ezüst koszorút) egyhangúlag a pécsieknek ítélték oda. Verseny­társuknak , a debreceni egyletnek arany érem jutott. Díjakat kaptak még az ungvári, egri, rima­­szombati, szegszárdi, szatmári és jászberényi dalárok. Díszokmányt vívtak ki a sátoralja­ujhelyi, szegedi, kassai és szentesi egyletek. A kitüntetéseket mindjárt ki is osztották, mit az egyes egyletek képviselői mele­gen köszöntek meg. A városnak és díszelnöknek Bar­tay Ede szavazott a dalárok nevében köszönetet, a díjak fölajánlóinak pedig Lengyel. Báró Vay Béla aztán hosszabb beszéddel zárta be a közgyűlést. Este a díszhangverseny volt. Nagyszámú, előkelő közönség vett rajta részt, élvezettel hallgatva végig a kissé hosszú műsort. Először Hubai Aranka kisasz­­szony szavalta el Ábrányi Emilnek lendületes alkalmi költeményét, a­mely tíz strófából áll. Az első igy hangzik: Van-e, a ki rólad hozzád méltót mondjon ? Hogyha van költő, kit égi láng hevít: Szárnyaljon magasra, mint hazafiságod, Legyen dala fényes, mint erényeid; Legyen ékesszóló, mint rögöd; — mert itten Nagy múltak párnája minden kis göröngy ! Miskolc ! Borsod gyöngye ! oly dalt érdemelnél Melynek minden sora egy-egy drága gyöngy ! A műsor második számát a pécsiek éneke ké­pezte. Erkel Gyula »Ébresztő«-jét adták elő s a zajos tapsokra ráadással is szolgáltak. Ezután Hajós Zsig­mond mély érzéssel énekelte el a »Tiltott dal« című románcot. Utána Ábrányiné Wein Margit asszony a »Romeo és Julia« keringőjét és népdalokat éne­kelt. Különösen az utóbbiak gyújtottak. Waldmann Albert hegedűjátékkal aratott elismerést, Morgen­stern Célia kisasszony a Mignon-románc és nép­dalok előadásáért kapott sok tapsot. Ney Dávid a »Varázsfuvolá«-ból énekelt egy áriát s a felhangzó tapsokra Schubert »Vándor« című dalát is előadta. Még Juhász Aladár játszta el a Liszt »Don Juan ábránd«-ját s aztán Hubai Aranka kisasszony szavalta el Arany János »Rákóczin­é«-ját. Az él­vezetes hangversenyt a pécsi dalárok éneke fe­jezte be. A »Harcos bucsu«-ját adták elő. A közremű­ködők a sok tapson kívül koszorúkat, a nők pedig bokrétákat is kaptak.­ ­ A miskolci óvsz. <laliimiep. Tegnap volt a dalárünnepély utolsó napja. A hazatérő dalárok még sokáig kedvesen fognak emlé­kezni arra a hat napra, melyben a város vendégsze­ 1226 Vidék. ** A sár­szentlőrinci Petőfi-ünnepet vasárnap mintegy kétezer ember részvételével tartották meg. Az akadémia és a Kisfaludy-Társaság is képviselőket küldött az ünnepélyre, melyen a megye és vidék értel­misége is szép számmal vett részt. Ott voltak többi közt Apponyi Sándor, Esterházi Miklós és Széchenyi Sándor grófok s báró Augusz Imre is. Az alispán akadályozva lévén a megjelenésben, Madarász Elemér megyei aljegyző helyettesítette. Ő nyitotta meg az ünnepélyt is, a régi gimnáziumnál, hová a papiakból harangzúgás és mozsárdurrogás közt mentek. Itt em­léktáblával jelölték az osztályt, melybe a költő az 1832/3-diki tanévben járt. Lehr Albert, az akadémia küldötte, mondott emelkedett hangú szónoklatot, mely­ben Petőfit különösen mint népköltőt méltatta. Azután Sántha Károly olvasta föl alkalmi ódáját s a föld­­mivelőkből alakított dalkör énekelte el a »Szózat«-ot. Innen a régi jegyzői lakhoz vonultak, melyen szintén emléktábla jelöli, hogy a költő egykor benne lakott. Ez a ház akkor a Hittig jegyzőé volt, kinek Amália nevű leányához irta Petőfi a »Gyermekkori barátnőm­­höz« című költeményét. Itt dr. Sass István megyei főorvos tartott szép beszédet Petőfi ifjú koráról. Mint egykori tanulótárs és gyermekkori jóbarát, sok jel­lemző adatot mondhatott el a költő ifjúságáról. Az ő közeli birtokát, Borjád pusztát, Petőfi később is meg­látogatta s itt született »A négy ökrös szekér« élet­képe is. A szentlőrinci ünnepély létrejöttén is ő buz­­gólkodott leginkább. Utána Baksay Sándor szólt, a Kisfaludy-Társaság nevében. Miután még elszavalták az alkalmi költeményt, melyet Latkóczy Mihály sop­roni tanár itt, a dalkör elénekelte a »Hymnus «-t. Délben százterítékű lakoma volt. Az első felköszöntőt a megye képviselője mondta a királyra. Azután Sántha Károly a vendégekre, Lehr Albert dr. Sass Istvánra, ez viszont Lehr Albertre, Szabó János községi bíró ismét a vendégekre ürítő poharát. Baksay Sándor a megye intelligenciáját éltette, érette pedig ketten is: Bergmann László lelkész és Sántha Károly ittak. A lakomának délután négy órakor volt vége, mikor a társaság a legjobb hangulatban oszott szét. ** Baján serényen készülnek a Tóth Kálmán születési házának emléktáblával való ünnepélyes meg­jelölésére. Drescher polgármester és az egész bizott­ság kegyelettel fáradoznak, hogy az ünnepély mentül díszesb legyen. Ivanovits Anna k. a­ hangverseny összeállításán buzgólkodik s a­mit ő tervez, az min­dig kitünően szokott sikerülni. A ház, melyre az em­léktáblát helyezik, most a Perczel Móric fiáé, ki amerikai polgár s ennek bájos nejéé, Latinovits Izaura úrnőé. ** Újvidéken a szerb női iparkiállitást meg­nézték a Belgrádból szombaton oda érkezett gróf Zichy Jenő, Herich K. osztálytanácsos és Tóth Vil­mos követségi attadhé. A pályaudvarban Parcsetics Bódog főispán s Hadzsics Á. a kiállítás vezetője, fo­gadták őket s kisérték a tárlatba, hol megnéztek mindent. A főispán díszebédet is adott, melyben az ott időző Kozma Sándor főügyész is résztvett. Gróf Zichy és társa nem győzték beszélni, hogy mily szí­vesen fogadta őket a szerb királyi pár, kiknél udvari ebéden voltak. Natália királyné megmutogatta mű­ipari tárgyait, pompás albumát a szerb népviseletek

Next