Hadtörténelmi Közlemények, 24. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1977)

1. szám - Közlemények - Fortusz, Marija: Egy a százezerből. (Virlics Ernő internacionalista.) 1977. 1. sz. 61-79. p.

KÖZLEMÉNYEK MARIA FORTUSZ EGY A SZÁZEZERBŐL Amikor Ukrajnában, Herszonban, a szülővárosomban jártam, meglátogat­tam a helyi Forradalmi Történeti Múzeumot és megismerkedtem az igazgató helyettesével , Virlics Auguszt Ernesztovics elvtárssal. Az igazgatóhelyettes neve idegen származásra utalt és ez felkeltette érdeklődésemet. Auguszt Er­nesztovics magyar internacionalista fia volt; apja részt vett a polgárháború­ban és a Nagy Honvédő Háborúban. Ennek az embernek igen érdekesen, mégis tragikusan alakult a sorsa. A következőket tudtam meg Virlics Ernőről. 1895. július 27-én Munkácson, vasutas családban született. Apja nemsokára, munkalehetőséget keresve, az Osztrák—Magyar Monarchia belső területeire költözött és Budapesten dol­gozott pályaudvaron, majd Székesfehérvárra került. Itt érte a sokgyermekes családot az első imperialista világháború. Bármennyire is ínséges volt Virlics István élete, hiszen alig tudta megkeresni a kenyérre valót, mégis, filléren­ként gyűjtötte össze a pénzt, hogy idősebb fiát, Ernőt, iskoláztathassa. Ernő­nek 1915-ben sikerült elvégeznie a mezőgazdasági szakiskolát. Alig tudott azonban néhány hónapot dolgozni az iskola befejezése után, amikor behívták katonának és kiküldték a frontra. A fiatalember , aki megszerette a gazdálkodást és arról álmodozott, hogy munkája során növeli a föld termőképességét, gazdag termést takarít be, kerteket és szőlőket ültet, fejleszti a mezőgazdaságot — a fronton meglátta, mennyire pusztítja a háború a földet és a természetet, hogyan rabolja el ezer és ezer fiatal életét és egészségét. Még nem tudatosan,­ de napról napra erő­södött benne a tiltakozás az értelmetlen imperialista mészárlás szörnyűségei­vel szemben. Sebesüléséből felgyógyulva Virlics Ernő, az osztrák—magyar hadsereg katonája, elhatározta — hogy mint sok más társa —, megszökik a frontról. A szökési tervből nem lett semmi, az egyik csata után majdnem a teljes százada orosz hadifogságba került. Hosszú és szenvedéssel teli út kezdődött, egyik gyűjtőállomástól a má­sikig, egyik hadifogolytáborból a másikba. Két hosszú éven át, 1915-től 1917-ig járta a táborokat Virlics Ernő, dolgozott Baskíriában, Ufa mellett, majd az izsori gyárban stb. A hadifoglyok helyzete a cári Oroszországban igen nehéz volt: éheztek, 12—14 órás nehéz munkát végeztek, szalmán alud­tak, a barakkokban levő irtózatos piszok a pusztító járványok melegágya lett.

Next