Hadtörténelmi Közlemények, 107. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1994)
2. szám - Tanulmányok - Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. I. Magyar hadifogolyfogadó bizottságok Lengyelországban és Litvániában, 1918. december-1921. augusztus. – 1994. 29. p.
alezredes, a bizottság vezetője, miután Csapon a visszavonuló alakulatok tisztjeitől és a csapi állomás közegeitől arról értesült, hogy a Kelet-Galiciában dúló harcok, a vasúti forgalom „tökéletes megsemmisülése" és az egész helyzet bizonytalan volta miatt útját Galicián keresztül nem folytathatja, a kapcsolatot az ukrán kormánnyal felvenni nem tudja, úgy döntött, hogy a Wladimir-Wolcinskban lévő mintegy 7000 magyart kerülő úton, lengyel területen keresztül hozza haza. Ezért a bizottság Orlón és Tarnowon át Krakkóba utazott, ahová november 14-én érkezett meg. Másnap Köller alezredes a krakkói lengyel kormánnyal és az ottani vezérkarral egyezményt kötött a magyar és lengyel katonák teljes fegyverzettel, felszereléssel és élelmezéssel történő kölcsönös hazaszállításáról. Az egyezmény értelmében a csapatokat szállító szerelvények egészen a két ország határán lévő fogadó állomásokig közlekednek, ahol kölcsönösen kicserélik őket. A bizottság november 18-án folytatta útját Lublinon át Wladimir-Wolhinskba, ahová november 20-án érkezett meg. Ott, miután meggyőződött arról, hogy a magyar csapatok a Bug folyó nyugati partjára átkelve a lengyel kormány által kijelölt Kowel-Lublin-Krakkó-Tarnow-Orló vonalon megkezdték a visszavonulást, visszatért Krakkóba. Itt vette Keller alezredes a Hadügyminisztériumnak azt a rendeletét, amely utasította, hogy mint a magyar hadügyminiszter megbízottja, maradjon a krakkói lengyel kormány mellett és a csapatok hazaszállítását minden eszközzel segítse elő. Az utasítás értelmében a Keller-féle hazairányító bizottság Krakkóban rendezte be székhelyét, de felvette a kapcsolatot a varsói hadügyminisztériummal is. A Kiev-Tarnopol vasútvonalon fekvő Podwolocziskába 1918. november 19-én kiküldött hazairányító bizottság novemberi tevékenységéről csak közvetett úton, a Hadügyminisztérium Krakkói Megbízottjának jelentései alapján tudunk. A bizottság november 26-án Przemyslben tartózkodott, ahonnan vezetője, Kiss százados telefonon tett jelentést Köller alezredesnek Krakkóba. Jelentése szerint rendeltetési helyére való továbbutazása a Kelet-Galiciában folyó lengyel-ukrán harcok és az ottani közlekedési viszonyok miatt tehetetlen. Przemyslben való működése szintén. Ezért kérte, hogy bevonulhasson Krakkóba, és ott, csatlakozva a Hadügyminisztérium Krakkói Megbízottjához, a podwoloczyskai magyar csapatokat lengyel területen a Kowel-Lublin-Tarnow útvonalon irányíthassa haza. November 29-én Kiss százados már Krakkóból tett jelentést a Hadügyminisztériumnak a Kelet-Galiciában folyó harcokról, valamint arról, hogy Lembergnek a lengyelek által történt elfoglalása után az Ukrán Nemzeti Tanács kelet felé visszavonult, jelenlegi helye ismeretlen. Kiss százados megjegyezte, hogy ,,az Ukrán Nemzeti Tanács nincs abban a helyzetben, hogy a magyar csapatok hazaszállítását biztosítani tudja", ezért a következő javaslatot terjesztette a Keller alezredes jelentése szerint: „A lengyel kormány hajlandó a magyar csapatokat Volhiniából és Orosz-Ukrajnából Kowel-Lublin-Krakkón át lengyel vasutakon és anyaggal, élelmezve menetcéljukig szállítani. Ezzel szemben kéri a magyarországi lengyel csapatokat teljes fegyverzettel." HL Polg.dem. HM 30.624/eln.kat.pol.1918; HL Hdf.gy. Krakkó 36/1918.; Philadelphy. im. 8. o. 6 HL Hdf.gy. Krakkó 36/1918.; Philadelphy. im. 9-14. o. 7 HL Hdf.gy. Krakkó 28/9.-1918. 8 Galíciának a Lupkow-Sanok-Przemysl-San vonaltól keletre fekvő része rendes hadműveleti területté vált. A lengyel csapatoknak a San középfolyásától a kettősvágányú vasút mentén, Lembergen túlhaladt előretörése után az ukrán erők fővonala: Bobrowszka (Jaroszlaw)-Jaworow-Mogirow-Zawcek-Karienka-Stuwilowa-Zadowcze-Nikolajow-Budkow-Komarno-Rudki-Nizaukowicze-Oszlawic. HL Hdf.gy. Krakkó 31/1918.