Hadtörténelmi Közlemények, 107. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1994)

3. szám - Tanulmányok - Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazatelepítése az első világháború után. II. A magyarországi leszerelő táborok, 1919-1923. – 1994. 19. p.

tartózkodás az esetleges fertőzések tovaterjedését, fertőzési gócok keletkezését eredményezné." Az egészségügyi intézkedéseket tehát, a közvetlen orvosi segélyre szorulók kórházi ápolása mellett, kénytelenek voltak arra korlátozni,hogy a behurcolható járványokkal szemben azok a legfontosabb egészségügyi és közigazgatási intézkedések megtétessenek, amelyek a leszerelő táborban való rövid tartózkodás alatt foganatosíthatók." Melyek voltak tehát azok a fontosabb egészségügyi intézkedések, amelyeket a leszerelő táborok működési szabályzatának kidolgozásakor figyelembe vettek? Mindenekelőtt az, hogy a táborban levő férőhelyek számát az ott működő fürdő-és fertőtlenítő berendezések teljesítőképességétől tették függővé. A rendelet szerint a leszerelő táborban legfeljebb kétszer annyi hazatérőt vehettek fel, mint amennyi a fürdő és fertőtlenítő napi átbocsátóképessége volt. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a legkedvezőbb az volt, ha a táborban tartózkodók száma ötszöröse volt a naponta fertőtleníthetők számának, így a beérkezetteknek nem kellett soká várniuk, a már fertőtlenítettek pedig a hátra lévő két nap alatt minden torlódás nélkül leszerelhettek. A 3000/eln. 55. - 1919. számú miniszteri utasítás X. pontja a leszerelő táborokban végzendő egészségügyi intézkedésekről a következőképpen rendelkezett: „Minden tábor egy fertőző és egy tiszta részre osztandó, s a kettő egymástól szigorúan elválasztandó. Fürdés előtt a fertőző részben helyezzük el az újonnan érkezett szállítmányt, a fürdő és a fertőtlenítés után pedig a tiszta részben. A műszaki közegeknek gondoskodni kell róla, hogy a már egyszer fertőtlenített katonák semmiféle okból vagy céllal ne kényszerüljenek a fertőzött részbe belépni. Ezért gondoskodni kell külön konyháról és külön latrináról úgy a fertőzött, mint a tiszta részben, valamint kisebb irodáról a fertőző részben (az érkezők számba vételére, a fürdés és desinficiálás sorrendjének megállapítására stb.) és egy központi irodáról a tiszta részben. A fertőző rész felvevőképességét úgy kell megállapítani, hogy abban legfeljebb egy éjszakát töltsenek az érkezők. Tehát, ha a fürdő napi teljesítménye 500 fő, akkor a fertőző rész felvevőképessége 1000 ember lehet. A tiszta részben viszont, mivel a leszerelési okmányok kiállítása, s a szállítmányok összeállítása több napot vehet igénybe a férőhelyek számának a napi fertőtlenítés mennyiségének 3-4 szeresének kell lenni. Három napnál tovább a hazatérő a leszerelési táborban nem tartható. Ebből maximálisan egy napot a fertőző és két napot a tiszta részben tölthet. Ha tehát a tábor fürdője napi 500 emberre van berendezve a tábor 2500 embert fogadhat be, 1000 embert a fertőző és 1500 ember a tiszta részben, a naponta felvehető növedék maximális száma 1000 ember. Ezek a számítások úgy a mérnöki, mint a szállítás vezetőségi közegek részéről figyelembe veendők, s a tábor üzeme erre alapítandó, ha el akarjuk kerülni a szállítmányok torlódását, s ennek következtében a hiányos desinfektiót, vagy az ott tartózkodás célszerűtlen elhúzódását." Egészségügyi kérdésekben a leszerelő tábor orvosfőnöke volt a felelős, aki mellé egészségügyi személyzetként minden 1000 ember után egy altisztet és két katonát osztottak be. Ugyancsak az ő parancsnoksága alá tartozott a fürdő és a fertőtlenítő személyzete az oda beosztott borbélyokkal együtt. Az orvosfőnök kötelessége volt, hogy még a fertőző részben, de már a fürdés után orvosi vizsgálatot tartson, és a 21-