Hadtörténelmi Közlemények, 107. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1994)
4. szám - Tanulmányok - Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. A magyar hadifoglyok szervezett hazatelepítése Szovjet-Oroszországból, 1920-1922. – 1994. 3. p.
A Szovjet-Oroszországgal kötött kölcsönös hadifogolycsere-egyezmény és a magyar hadifoglyok Oroszországból való szervezett hazaszállításának megkezdése, 1920 február-1920 május 1920 elejére, amikor az antant fogságában volt magyarok nagy részének hazatelepítése már befejeződött, az Oroszországban lévő mintegy százezer magyar hazaszállításáról még csak meg sem kezdődtek a tárgyalások. Jungerth Mihály, a Külügyminisztérium hadifogolyügyi osztályának vezetője az 1920. január 28. és február 6. közt a hadifogoly-kérdésben folytatott bécsi tárgyalásokról szóló jelentésében - az oroszországi magyar hadifoglyok helyzetével kapcsolatban figyelmeztette a Szovjet-Oroszországgal való kapcsolatok felvételétől húzódozó magyar kormányt: ,,A tényleges állapot az, hogy Szovjet-Oroszországban, Tikkesztánban és Szibériában levő hadifoglyaink a vörösök kezében vannak, és ezek sorsára sem az entente, sem a neutrálisok befolyást nem vehetnek, segélyezésük vagy hazaszállításuk tehát teljesen ezek hatalmán kívül esik. Az egyetlen segítők jelenleg csak a vörösök lehetnek." Jelentésében utalt arra, hogy a németek és az osztrákok már megpróbáltak a szovjet kormánnyal érintkezésbe lépni hadifoglyaik hazaszállítása érdekében. Jungerth Mihály véleménye szerint Magyarországnak is keresnie kell valamilyen módot, hogy e célból a szovjet hatóságokkal kapcsolatot teremtsen. A javaslat annál is inkább indokolt volt, mivel a moszkvai jelentések szerint igen sok hadifogoly érkezik Szibériából Oroszországba, ahol őket sem ruházni, sem élelmezni nem tudják. Ezért a szovjet hatóságok sürgős hazaszállításukról szeretnének gondoskodni, ami, tekintettel a folyó lengyel-szovjet háborúra, Németországon keresztül volna lehetséges. Egyrészt ezért, másrészt azért, mert a hadifogolycseréről folytatott tárgyalások kitűnő alkalmat jelentettek Szovjet-Oroszország számára a diplomáciai elszigeteltségből való kilépésre, a szovjet Külügyi Népbiztosság azzal az ajánlattal fordult többek közt a magyar kormányhoz, hogy hajlandó a hadifoglyok kölcsönös hazatelepítéséről tárgyalni, abban az esetben, ha a kormány garantálja a Magyarországon levő orosz hadifoglyok hazabocsátását és engedélyezi egy szovjet misszió Budapestre küldését. A szovjet ajánlattal kapcsolatban a Minisztertanács 1920. március 14-i ülésén gróf Somssich József külügyminiszter kifejtette, hogy véleménye szerint nem szabad elzárkózni az oroszok által ajánlott tárgyalásoktól, amelyek lehetővé tehetik azt, hogy a magyar hadifoglyok Szibériából még 1920-ban orosz költségen legalább az ukrán, vagy a lengyel határig jöjjenek. ,,Ez érvelt a külügyminiszter - eltekintve azon áldozatok megmentésétől, akik a további fogság alatt pusztulnának el, kb. 5 milliárd korona megtakarítást jelentene." A továbbiakban ismertette minisztertársaival, hogy a német-szovjet hadifogolycsere-egyezményt már megkötötték, és a jelentések szerint Ausztria ez irányú tárgyalásai is hamarosan befejezést nyernek. „Magyarország ezek után aligha állhat arra az álláspontra, hogy A magyar hadifogoly-hazaszállítás szervezetéről és az antant fogságában levő magyarok hazahozataláról. bővebben: Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban: HK) 1984., 3. sz., 475-494. o. 2 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) Külügyminisztérium (a továbbiakban: Küm.) K. 73. 58. tétel 2311/1920. alapszám, 3166/1920. ikt. szám. 3 A Nemzetközi Vöröskereszt közvetítésével létrejött szovjet-német kölcsönös hadifogolycsere-egyezményt 1920. március 12-én írták alá. OL Kom. K.73. U. a.