Háromszék, 2007. szeptember (19. évfolyam, 5166-5190. szám)
2007-09-06 / 5170. szám
2007. szeptember 6., csütörtök Okosabb vagy, mint JÁRTÓ KOCSIS EDIT Nemrég tűnt fel a televízióműsorok közt egy újabb — Okosabb vagy, mit egy ötödikes —mely kissé elgondolkodtatott. Akik még nem látták, annyit kell tudniuk róla, hogy egy — lehetőleg egyetemi végzettségű — egyén válaszol az I—V. osztályosok tananyagából feltett kérdésre, az ötödikes gyerekekkel párhuzamosan. Ha okosabbnak bizonyul, pénzt nyer, ha nem tudja a válaszokat, fennhangon el kell ismernie vereségét. Eddig nincs semmi különös, hiszen minden versenyben valaki nyer vagy veszít. A dolog akkor kezd érdekessé válni, mondhatni, „pikánssá”, amikor a megbecsült könyvelő alig tudja megoldani a kisiskolás matematikafeladatát, sőt, a tanító néni is csak a diákok nyújtotta segítséggel kerül kiemelt fővel a viadalból. Bár a gyerekek nagyon segítőkészek, megértőek, és beérik egy fagyival, a felnőtteket szemmel láthatóan zavarja, ha alulmaradnak. Mi is derül ki ebből a furcsa helyzetből? Hát sok minden, többek közt az, hogy a gyerekekkel sokszor tanultatunk meg fölösleges dolgokat, amiket felnőttkorra el is felejtenek. Megtudhatjuk, hogy az ember mire felnő, elveszíti intuícióját, ösztönös tájékozódóképességét, és „bebábozódik” a saját szakmai világába. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy más logika szerint tanítják gondolkodni a kisdiákokat, mint amilyent felnőtt korára ő maga kialakít, ami nem éppen logikus következmény. Az is kiderülhet egy gyerek számára, hogy íme, a felnőttek buták, és mégis elvárják, hogy a gyerekek tiszteljék őket. A műsorból csak az nem derül ki, hogy a felnőtt agyát is terheli rengeteg fölösleges dolog, és hogy a szakosodás, a mindig mindenben megfelelni elvárása, a teljesítményorientáltság ára éppen a többi képesség visszafejlődése. Én eldöntöttem, hogy optimista leszek, és addig várok a tévé előtt, míg sorra kerül a műsorban versenyzőként egy illetékes miniszter is, hátha azután változik valami... Három világnap szeptember nyolcadikán Szeptember 8-án tartják az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napját. 1965-ben ezen a napon döntött megtartásáról az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO). Az analfabetizmus, amelyet az ENSZ egy egyszerű üzenet megírására vagy elolvasására való képtelenségként határoz meg, a gazdasági élet fejlődésének is akadálya. E napon az UNESCO kitüntetéssel jutalmazza azokat a szervezeteket, amelyek sokat tettek hazájukban az analfabetizmus felszámolásáért. Az elmúlt évszázad végén az emberiség tizenhat százaléka bizonyult írástudatlannak. Sok helyütt a felnőtt népesség 6—7 százaléka most is funkcionális analfabéta, azaz súlyos szövegértési problémákkal küszködik, nem olvas sem újságot, sem könyvet, vagy teljesen analfabéta, aki nem ismeri az ábécét, aláírását egyszerű kereszttel helyettesíti az okmányokon. A fizioterápia világnapját 1995 óta ünnepük annak emlékére, hogy a Gyógytornászok Világszövetsége 1951. szeptember 8-án alakult meg. A fizioterápia a természetes gyógymódok összességét jelenti. (Nem tévesztendő össze a fizikoterápiával, amin a köznyelv az elektromos árammal történő kezeléseket érti.) Nagyobbrészt fizikai energiákat hasznosít, mint a hő, a fény, a víz, az elektromos, a mágneses és a mechanikai energia (gyógytorna, masszázs). Másik lényeges forrása a kémiai energia, ez érvényesül a gyógyvizekkel való kezelésben, akár gyógyfürdő, akár ivókúra formájában, illetve a gyógyhatású anyagokat tartalmazó földdel, például iszappal való kezelés során. Tizenhat európai ország vöröskereszt szervezetének 2000-es kezdeményezésére szeptember második szombatján rendezik meg az elsősegélynyújtás világnapját. Ez idén szeptember 8-ra esik. Arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy a sok esetben életmentő elsősegélynyújtás minél szélesebb körű ismerete lenne kívánatos a laikusok körében. Legalább azt el kell érni, hogy egy-egy közösségben (munkahelyen, iskolában stb.) legyen valaki, aki elsősegélyt tud nyújtani az orvos megérkezéséig. A TERMÉSZET AJÁNDÉKA Az egybibés galagonya M PUSKÁS ATTILA Cserje (kis fa), tövises ágakkal. Levelei több hasábosan szeldeltek, virágai egybibések (innen a neve is), megkülönböztetésül a többi galagonya fajoktól (pl. a kétbibés galagonyától, amely szintén honos és gyakori erdei, erdőszéli bokrunk, de levelei nem annyira mélyen szeldeltek). Az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) sötétpiros, gömbölyded termése 6—10 mm nagyságú. Nálunk a népi gyógyászat egyik legismertebb és hasznosított növénye. A galagonya valamennyi része (virága, levele, termése) flavonoidokat és más gyógyhatású szerves vegyületeket tartalmaz. A gyógyszeripar is felhasználja nyersanyagként flavonoid- és proantocianid-tartalmuk miatt, Amely készítmények erősítik a szívizmot, javítják a koszorúérnek és magának a szívizomnak a vérellátását. A szívtájéki fájdalmak, szívritmuszavarok esetén, idős korban a tapasztalatok szerint oldókönnyítő-javító hatásúak. A virágos ágaiból, terméséből készült főzetet használjuk teaként. A cseregalagonya (C. oxiacantha) hasonló hatású gyógynövény. Gyermekeink A mosoly természetrajza A mosoly a világ egyik legszebb emberi megnyilvánulása. Lehet meleg, szívből jövő, ironikus, könnyed, intelligens... Ahhoz, hogy maximális eredménye legyen, és maximális megelégedést adjon, gyakorolni sem árt — úja Angus Trumble ausztrál művészettörténész, aki A mosoly rövid története című könyvében járja körül a témát. A mosolynak meglepő földrajza és nagyon személyes története van, amely hellyel és idővel változik, és egy-egy kultúra tükre. Az ember mosolyog már az anyaméhben is, mivel ez fiziológiai válasz arra, hogy jól érzi magát. Minden kultúrának megvannak a maga társadalmi konvenciói arról, hogyan juttassa el örömteli érzéseit. Trumble az amerikaiakat és az angolokat veszi példának. Azonos nyelv, de két különböző mosolymód. Az amerikaiak felhúzzák szájuk sarkait, és kimutatják felső fogsorukat, az angol mosoly zárt ajkakkal történik, mintha fintort vágnának. A mosoly területén tett körutazása során a szerző rájött, hogy létezik hamis mosoly is, amely az igazival ellentétben nem veszi igénybe sem az arc, sem a szem izmait. Ilyen a „Pan Am”-mosoly — írja, mivel emlékeztet a régi amerikai légitársaság hostesseinek kifejezéstelen arcára, amellyel az utasokat üdvözölték. Érdekes megfigyelése az is, hogy az ajakrúzspiac akkor lendül fel a legjobban, amikor egy ország gazdasági helyzete rossz. Úgy véli, hogy a nők ajakfestéssel pótolják a mosolyt, amelyre ilyenkor nehezen fakadnak. A ma embere gyakrabban és nyíltabban mosolyog — állapítja meg könyve végén Trumble. A fogápolás fejlődése következtében ugyanis szebbek lettek a fogaink, nem szégyelljük mutogatni őket, nem úgy, mint két évszázaddal ezelőtt, amikor ez közönséges dolognak számított. Ezenkívül a mosolyokat jobban sikerül megörökíteni is modern, gyors fényképezőgépekkel, amelyek előtt nem kell—mint a régiek előtt—addig állni mozdulatlanul, míg kialszik szemünkből a fény, és elernyednek a mosolyt helyén tartó izmok. (MTI-Panoráma Az oldalt szerkeszti: Incze Ibolya CSALÁD Az életkor csupán felfogás kérdése? A magyarok leginkább látásuk romlásától, súlyos betegségektől és az elhízástól tartanak, megjelenésüket illetően magabiztosak, és úgy látják, annyi idősek, mint amennyinek magukat érzik—derült ki a GfK piackutató felméréséből. Egyre több szó esik arról, hogy Európa fejlett országainak lakossága öregszik. A világ népességének harmincegy százaléka azonban valós koránál fiatalabbnak érzi magát. A felmérési eredmény arra enged következtetni, hogy az életkor csupán gondolkodásmód függvényei mutatnak rá a piackutató szakemberei. A globális fogyasztót körvonalazó kutatásban részt vevő harmincegy ország közül Dél- Korea az, ahol a legtöbben, a megkérdezettek negyvenegy százaléka gondolja úgy: valós koránál fiatalabbnak látszik. Indonézia végzett az utolsó helyen, mert a válaszadóknak csupán tizennégy százaléka nyilatkozott hasonlóképpen. Dél-Korea mellett a brazilok és a japánok bizonyultak nagyon, India, Thaiföld és Indonézia pedig a legkevésbé magabiztosnak, az európai országokban kirívó véleménnyel a kutatók nem találkoztak. Magyarországon a megkérdezettek többsége — ötvenkilenc százalék — úgy véli, korának nagyjából megfelelően néz ki. Valós koránál fiatalabbnak a válaszadók közel harmada, idősebbnek pedig csupán öt százaléka látja magát. „Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is, az emberek nyugdíjba vonulás előtt mentálisan és pszichológiailag is „leépítik magukat és társadalmi kapcsolataikat, azaz visszahúzódnak, bezárkóznak, és nem életük megújításán dolgoznak” — állítja Kozák Ákos, a GfK Hungária igazgatója. Az időskor felé közeledve a magyarok közül legtöbben látásuk romlásától és súlyos betegségek bekövetkeztétől tartanak. A kifejezetten a megjelenést befolyásoló jelek feltűnése fölött érzett aggodalmak között az elhízástól való félelem vezet huszonöt százalékkal. Egyébként ez az egyetlen olyan tényező, amely az ötvenéves és ennél idősebb korosztályt kisebb arányban (tizenkilenc százalék) tölti el aggodalommal, mint az a teljes lakosság körében jellemző. A haj őszülése, az időskori jelek, nyomok vagy látható visszerek megjelenése és az izmok tónusának csökkenése, vagy éppen a ráncosodás, megereszkedő bőr a teljes lakosságnak ennél lényegesen szűkebb körét aggasztja. (MTI-Panoráma) Kovács Benjámin Tóbiás, Kézdivásárhely