Háromszék, 2007. szeptember (19. évfolyam, 5166-5190. szám)

2007-09-06 / 5170. szám

2007. szeptember 6., csütörtök Okosabb vagy, mint­ JÁRTÓ KOCSIS EDIT Nemrég tűnt fel a televízió­­műsorok közt egy újabb — Okosabb vagy, mit egy ötödikes —mely kissé elgondolkodta­tott. Akik még nem látták, annyit kell tudniuk róla, hogy egy — lehetőleg egyetemi végzettségű — egyén válaszol az I—V. osz­tályosok tananyagából feltett kérdésre, az ötödikes gyerekek­kel párhuzamosan. Ha okosabb­nak bizonyul, pénzt nyer, ha nem tudja a válaszokat, fennhangon el kell ismernie vereségét. Eddig nincs semmi különös, hiszen minden versenyben valaki nyer vagy veszít. A dolog akkor kezd érdekes­sé válni, mondhatni, „pikánssá”, amikor a megbecsült könyvelő alig tudja megoldani a kisiskolás matematikafeladatát, sőt, a taní­tó néni is csak a diákok nyújtotta segítséggel kerül ki­emelt fővel a viadalból. Bár a gyerekek nagyon segí­tőkészek, megértőek, és beérik egy fagyival, a felnőtteket szem­mel láthatóan zavarja, ha alul­maradnak. Mi is derül ki ebből a furcsa helyzetből? Hát sok minden, többek közt az, hogy a gyere­kekkel sokszor tanultatunk meg fölösleges dolgokat, ami­ket felnőttkorra el is felejtenek. Megtudhatjuk, hogy az ember mire felnő, elveszíti intuícióját, ösztönös tájékozódóképessé­gét, és „bebábozódik” a saját szakmai világába. Az is nyil­vánvalóvá válik, hogy más lo­gika szerint tanítják gondol­kodni a kisdiákokat, mint ami­lyent felnőtt korára ő maga ki­alakít, ami nem éppen logikus következmény. Az is kiderül­het egy gyerek számára, hogy íme, a felnőttek buták, és még­is elvárják, hogy a gyerekek tiszteljék őket. A műsorból csak az nem de­rül ki, hogy a felnőtt agyát is ter­heli rengeteg fölösleges dolog, és hogy a szakosodás, a mindig mindenben megfelelni elvárása, a teljesítményorientáltság ára éppen a többi képesség vissza­fejlődése. Én eldöntöttem, hogy opti­mista leszek, és addig várok a tévé előtt, míg sorra kerül a műsorban versenyzőként egy illetékes miniszter is, hátha azután változik valami... Három világnap szeptember nyolcadikán Szeptember 8-án tartják az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napját. 1965-ben ezen a napon döntött megtartásáról az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO). Az analfabetizmus, amelyet az ENSZ egy egyszerű üzenet megírá­sára vagy elolvasására való képtelenségként határoz meg, a gazdasági élet fejlődésének is akadálya. E napon az UNESCO kitüntetéssel jutalmazza azokat a szervezeteket, amelyek sokat tettek hazájukban az analfabetizmus fel­számolásáért. Az elmúlt évszázad végén az emberiség tizenhat százaléka bizonyult írástu­datlannak. Sok helyütt a felnőtt népesség 6—7 százaléka most is funkcionális analfabéta, azaz súlyos szövegértési problémákkal küszködik, nem olvas sem újságot, sem könyvet, vagy tel­jesen analfabéta, aki nem ismeri az ábécét, alá­írását egyszerű kereszttel helyettesíti az okmá­nyokon. A fizioterápia világnapját 1995 óta ünnepük annak emlékére, hogy a Gyógytornászok Világszövetsége 1951. szeptember 8-án ala­kult meg. A fizioterápia a természetes gyógy­módok összességét jelenti. (Nem tévesztendő össze a fizikoterápiával, amin a köznyelv az elektromos árammal történő kezeléseket érti.) Nagyobbrészt fizikai energiákat hasznosít, mint a hő, a fény, a víz, az elektromos, a mág­neses és a mechanikai energia (gyógytorna, masszázs). Másik lényeges forrása a kémiai energia, ez érvényesül a gyógyvizekkel való kezelésben, akár gyógyfürdő, akár ivókúra formájában, illetve a gyógyhatású anyagokat tartalmazó földdel, például iszappal való keze­lés során. Tizenhat európai ország vöröskereszt szer­vezetének 2000-es kezdeményezésére szep­tember második szombatján rendezik meg az elsősegélynyújtás világnapját. Ez idén szep­tember 8-ra esik. Arra próbálja felhívni a fi­gyelmet, hogy a sok esetben életmentő elsőse­gélynyújtás minél szélesebb körű ismerete lenne kívánatos a laikusok körében. Legalább azt el kell érni, hogy egy-egy közösségben (munkahelyen, iskolában stb.) legyen valaki, aki elsősegélyt tud nyújtani az orvos megérke­zéséig. A TERMÉSZET AJÁNDÉKA Az egybibés galagonya M PUSKÁS ATTILA Cserje (kis fa), tövises ágak­kal. Levelei több hasábosan szeldeltek, virágai egybibések (innen a neve is), megkülön­böztetésül a többi galagonya fajoktól (pl. a kétbibés galago­nyától, amely szintén honos és gyakori erdei, erdőszéli bok­runk, de levelei nem annyira mélyen szeldeltek). Az egybi­bés galagonya (Crataegus mo­­nogyna) sötétpiros, gömböly­­ded termése 6—10 mm nagy­ságú. Nálunk a népi gyógyá­szat egyik legismertebb és hasznosított növénye. A gala­gonya valamennyi része (virá­ga, levele, termése) flavonoi­­dokat és más gyógyhatású szerves vegyületeket tartalmaz. A gyógyszeripar is felhasznál­ja nyersanyagként flavonoid- és proantocianid-tartalmuk mi­att, Amely készítmények erősí­tik a szívizmot, javítják a ko­szorúérnek és magának a szív­izomnak a vérellátását. A szív­­tájéki fájdalmak, szívritmusza­varok esetén, idős korban a tapasztalatok szerint oldó­könnyítő-javító hatásúak. A virágos ágaiból, termésé­ből készült főzetet használjuk teaként. A cseregalagonya (C. oxia­­cantha) hasonló hatású gyógy­növény. Gyermekeink A mosoly természetrajza A mosoly a világ egyik legszebb emberi meg­nyilvánulása. Lehet meleg, szívből jövő, ironikus, könnyed, intelligens... Ahhoz, hogy maximális eredménye legyen, és maximális megelégedést adjon, gyakorolni sem árt — úja Angus Trumble ausztrál művészettörténész, aki A mosoly rövid története című könyvében járja körül a témát. A mosolynak meglepő földrajza és nagyon személyes története van, amely hellyel és idő­vel változik, és egy-egy kultúra tükre. Az em­ber mosolyog már az anyaméhben is, mivel ez fiziológiai válasz arra, hogy jól érzi magát. Minden kultúrának megvannak a maga tár­sadalmi konvenciói arról, hogyan juttassa el örömteli érzéseit. Trumble az amerikaiakat és az angolokat veszi példának. Azonos nyelv, de két különböző mosolymód. Az amerikaiak fel­húzzák szájuk sarkait, és kimutatják felső fog­sorukat, az angol mosoly zárt ajkakkal törté­nik, mintha fintort vágnának. A mosoly területén tett körutazása során a szerző rájött, hogy létezik hamis mosoly is, amely az igazival ellentétben nem veszi igény­be sem az arc, sem a szem izmait. Ilyen a „Pan Am”-mosoly — írja, mivel emlékeztet a régi amerikai légitársaság hostesseinek kifejezéste­len arcára, amellyel az utasokat üdvözölték. Érdekes megfigyelése az is, hogy az ajakrúzs­­piac akkor lendül fel a legjobban, amikor egy ország gazdasági helyzete rossz. Úgy véli, hogy a nők ajakfestéssel pótolják a mosolyt, amelyre ilyenkor nehezen fakadnak. A ma embere gyakrabban és nyíltabban moso­lyog — állapítja meg könyve végén Trumble. A fogápolás fejlődése következtében ugyanis szeb­bek lettek a fogaink, nem szégyelljük mutogatni őket, nem úgy, mint két évszázaddal ezelőtt, ami­kor ez közönséges dolognak számított. Ezenkívül a mosolyokat jobban sikerül megörökíteni is mo­dern, gyors fényképezőgépekkel, amelyek előtt nem kell—mint a régiek előtt—addig állni moz­dulatlanul, míg kialszik szemünkből a fény, és el­­ernyednek a mosolyt helyén tartó izmok. (MTI-Panoráma Az oldalt szerkeszti: Incze Ibolya CSALÁD Az életkor csupán felfogás kérdése? A magyarok leginkább lá­tásuk romlásától, súlyos beteg­ségektől és az elhízástól tartanak, megjelenésüket illetően maga­biztosak, és úgy látják, annyi idősek, mint amennyinek magu­kat érzik—derült ki a GfK piac­kutató felméréséből. Egyre több szó esik arról, hogy Európa fejlett országainak lakossága öregszik. A világ né­pességének harmincegy százalé­ka azonban valós koránál fiata­­labbnak érzi magát. A felmérési eredmény arra enged következ­tetni, hogy az életkor csupán gondolkodásmód függvénye­i mutatnak rá a piackutató szak­emberei. A globális fogyasztót körvo­nalazó kutatásban részt vevő harmincegy ország közül Dél- Korea az, ahol a legtöbben, a megkérdezettek negyvenegy százaléka gondolja úgy: valós koránál fiatalabbnak látszik. In­donézia végzett az utolsó helyen, mert a válaszadóknak csupán ti­zennégy százaléka nyilatkozott hasonlóképpen. Dél-Korea mellett a brazilok és a japánok bizonyultak na­gyon, India, Thaiföld és Indoné­zia pedig a legkevésbé magabiz­tosnak, az európai országokban kirívó véleménnyel a kutatók nem találkoztak. Magyarországon a megkér­dezettek többsége — ötvenki­lenc százalék — úgy véli, korá­nak nagyjából megfelelően néz ki. Valós koránál fiatalabbnak a válaszadók közel harmada, idő­sebbnek pedig csupán öt száza­léka látja magát. „Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is, az em­berek nyugdíjba vonulás előtt mentálisan és pszichológiailag is „leépítik magukat és társadalmi kapcsolataikat, azaz visszahú­zódnak, bezárkóznak, és nem életük megújításán dolgoznak” — állítja Kozák Ákos, a GfK Hungária igazgatója. Az időskor felé közeledve a magyarok közül legtöbben látá­suk romlásától és súlyos beteg­ségek bekövetkeztétől tartanak. A kifejezetten a megjelenést be­folyásoló jelek feltűnése fölött érzett aggodalmak között az el­hízástól való félelem vezet hu­szonöt százalékkal. Egyébként ez az egyetlen olyan tényező, amely az ötvenéves és ennél idő­sebb korosztályt kisebb arány­ban (tizenkilenc százalék) tölti el aggodalommal, mint az a teljes lakosság körében jellemző. A haj őszülése, az időskori jelek, nyomok vagy látható visszerek megjelenése és az izmok tónusá­nak csökkenése, vagy éppen a ráncosodás, megereszkedő bőr a teljes lakosságnak ennél lénye­gesen szűkebb körét aggasztja. (MTI-Panoráma) Kovács Benjámin Tóbiás, Kézdivásárhely

Next