Balassagyarmat - Ipoly, 1994. január-február (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994-01-14 / 1. szám
Ismét elmúlt egy karácsony, pillantsunk hát ki a világba miként készülődtek a közeli és távolabbi tájakon. Európa nagyvárosai sorba díszbe öltöztek, ragyogtak a sugárutak, a bevásárlóközpontok, az üzeletek, butikok, melyekben minden, de minden megtalálható, az elképzelhető és elképzelhetetlen olcsó bóvlitól, giccses csecsebecséktől kezdve a lélegzetelállító gyönyörű ékszerekig. S nem volt kivétel hazánk sem. Javában tartott a bevásárlási láz, s hatalmába kerítette az embereket. A párizsiak, rómaiak, berliniek, budapestiek többsége egyaránt utolsó pillanatra halasztotta a vásárlásait. Felpakolt embereket láttam sietve egyik üzletből a másikba, karácsonyfát válogattak - de milyen áron? - szeretteik számára keresték a megfelelő ajándékot. S mi került a karácsonyfa alá. Egyeseknél ruhanemű, ékszer, bizsu, bonbon, ital és a gyerekek természetesen játékokat kaptak, de milyen áron? S divatba jött ismét a parfőm és férfiaknak a nyakkendő. De láttam olyan pólót is, melynek olasz felirata: „csúszópénzt fogadok el". Ezt talán ráírhatták volna magyarul is! De ilyenkor sem kerülte el a nyilvánosság figyelmét a politika. Ünnepek előtt közvetlenül új miniszterelnököt, új belügyminisztert és sok új államtitkárt, címzetes államtitkárt kapott hazánk. És a lapok sorra készítettek közvélemény-kutatást, kiki hogyan s hol töltötte az ünnepeket. Nem kívánom kutatni, ki hol s hogyan ünnepelte a Karácsonyt és Új évet. S ami nagyon tetszik nekem, hogy egyre inkább megjelennek a családi házak előtt ültetett fenyőfák, amiket ilyenkor színes égőkkel feldíszítenek és este világítanak, jelezve, hogy nem csak házon belül van karácsony, hanem házon kívül is az utcákon, a községekben, a városokban. Szép hagyománnyá válhatna ez, ha a nagyvárosok - főváros és a többi nagyváros panelházainak erkélyein is megjelennének ezek az ünnepi karácsonyfák, jelezve hogy most valami más van, most a szeretet ünnepe van, fogjunk kezet és kezdjünk egy újabb évet békességben, boldogságban és megbékélésben. Nagyon sokan vannak, akik családi körben töltötték az ünnepnapokat, de már divat, aki megteheti, hogy a karácsonyt a családja körében tölti, de utána közvetlenül elmegy külföldre - főleg Ausztriába és Szlovákiába, hogy a Szilveszter-Új évet sítúrával töltse el. S a községekben még ma is divatban van a „batyuzás" - főleg a fiatalok körében. Összejönnek fiatalok, barátok, ismerősök, ki finom falatokat, ki ünnepi bort hoz a batyujában. De sajnos, sok országban nincs kis batyu, mézeskalács, meg ajándék. Nem volt szeretet, se béke. Csak álmodtak a meghitt karácsonyokról. Mindaddig, amíg éhínség pusztít Afrikában, terroristák ölnek világszerte, háború van Boszniában..., s amíg nincs megbocsájtás Szarajevóban, a gyerekeknek nem kell ajándék, hanem az angyalt várják, aki majd magával viszi esetleg őket. Hemerka Gyula Mindannyian hiszünk benne! Ki tételesen, a vallás jelölte úton közvetlenül, ki pedig belső késztetésből. Az ember megváltásában, a magunkéban, a másokéban. Áhítjuk, mert a megváltás annyi. Szeretnénk mindannyian jobbak lenni. Megváltásra gondolunk akkor is, amikor most az új év elején jókívánságokkal köszöntjük felebarátainkat, s a megváltás gondolata a jobbá válás, s a jobbító szándék vezet, amikor megajándékozzuk egymást. Annak jött el most az ideje, hogy megváltsuk önmagunkat. Ne csak egyedül a Megváltóra gondoljunk. Magunk is lehetünk egy kicsit megváltók. Kívánjuk, óhajtsuk, hogy jobbak legyünk a jövőben! Ezt a kívánságot küldöm a világ minden országába főleg Prágába, Pozsonyba, Bukarestbe, Belgrádba, Szarajevóba, Boszniába és sorolhatnám tovább. De küldöm az új kormányunknak, miniszterelnökünknek, belügyminiszterünknek, a megmaradt minisztereknek, a régi és új államtitkároknak és címzetes államtitkároknak, a parlamentnek és mindenkinek, aki hazánk sorsáért valamicskét is tehet. Szeretném, ha hinnénk a Megváltóban, ha bíznánk a megváltásban, a jobb jövendőben, a boldogabb, békességesebb életben, az ellenségeskedés nélküli Európában. A magunk is megváltó cselekedeteiben. És talán mégis előbbre megy tőle ez a keserves, siralmas világ. Bízzunk magunkban, saját erőnkben, most az új év első napjaiban. Kívánom mindenkinek, hogy legyen ereje a megváltásért, a megújhodásért tevékenykednie. H.Gy. Megváltásra várva 2