Balassagyarmat - Gyarmati Hírek, 2006 (3. évfolyam, 1-15. szám)
2006-01-07 / 1. szám
Gyarmati Hírek 2006. január 7. Kelemen Antal legemlékezetesebb esete a Pintye-ügy volt Megkapta az obsitot a rendőrkapitány Több mint harminchárom év szolgálat után, számos magas elismeréstől övezve vonult nyugállományba Kelemen Antal rendőr alezredes, a Balassagyarmati Rendőrkapitányság vezetője, aki utolsó munkanapján adott interjút a Gyarmati Híreknek. Hogy telt ez a nevezetes nap? Állománygyűlésen hirdette ki a megyei főkapitányság közbiztonsági igazgatója, az országos főkapitány erre vonatkozó parancsát, illetve a dicséretről és jutalmazásról szóló pancsot. Elköszöntem az állománytól, átadtam a feladatokat az utódomnak, igazán a szakmai munkába nem is akartam belefogni. Készülök a nyugdíjas évekre. Meghatódott? Persze, ennél jobban csak akkor hatódtam meg, amikor megkeresett egy hölgy a személyes ügyével, s azt mondta: csak bennem bízik. Jóleső érzés volt. Mennyi időt szolgált a rendőrségnél? Pontosan harminchárom évet és negyvenöt napot. 1972. november elsején kezdtem a balassagyarmati kapitányságon próbaidős szakaszvezetőként, aztán végigjártam a ranglétrát, őrmester, törzsőrmester lettem. Egyedül a főtörzsőrmesteri rendfokozat maradt ki az életemből, mert közben felvettek a Rendőrtiszti Főiskolára. Amikor az első évet sikeresen elvégeztem, zászlóssá avattak, utána törzszászlós lettem, és 1979-ben, amikor elvégeztem a főiskolát, rendőrhadnaggyá léptettek elő. Ebben a rendfokozatban teljesítettem Balassagyarmaton szolgálatot alosztályvezetőként, egészen 1990-ig, amikor is júliusban az újonnan megalakuló szécsényi kapitányságra kerültem közrendvédelmi osztályvezetőnek. Mit szóltak a szülei a pályaválasztásához? Nehezen értették a választásomat, mert nem nagyon szerették akkoriban rendőröket, és hát, mint fiatalember én sem azok közé tartoztam, aki rajongott értük. Egyszer megkérdezte tőlem egy rendőrhadnagy, szeretnék-e rendőr lenni? Kérdésre kérdéssel válaszoltam: Lehet itt tanulni? Azt mondta, hogy itt csak azt lehet, hiszen ezen a pályán addig tanul a rendőr, ameddig nyugdíjba nem megy. Utána meg azért tanul, hogy ne felejtse el azt, amit eddig megtanult. Ez megragadott. Szegény családból származom, a szüleim nem tudtak lehetőséget biztosítani arra, hogy tanuljak. Amikor jött ez a lehetőség, azonnal megragadtam. Felszereltem, és onnantól kezdve tényleg tanultam, mert négy hetes iskola, tíz hónapos tiszthelyettes képző iskola után a három éves Rendőrtiszti Főiskola nappali tagozata következett. Utána minden évben valamilyen jogszabály módosulás miatt kellett csiszolni a tudásom, mindig vizsgáztunk. Ez még a közelmúltban, egy hónappal ezelőtt is így történt. Emlékszik még az első szolgálatára? Ki volt az első kapitánya, az első közvetlen felettese? Az első kapitányom Szűcs Ferenc rendőr alezredes volt, az első parancsnokom Szőrös István rendőr hadnagy, illetve Kosik János rendőr őrnagy. Hogy történt az első intézkedése? 1972 karácsonya körül, egyedül teljesítettem szolgálatot gyalogos járőrként, és láttam, hogy általam is ismert REF-es (rendőri felügyelet alatt álló - a szerk.) személy bemegy a kórházzal szembeni bisztróba. Igazoltattam. Hozzá képest fiatal gyereknek számítottam, nem is nagyon akart engedelmeskedni, testi kényszert kellett alkalmaznom. Gyalogosan végig kísértem a városon és előállítottam. Volt hozzá bátorság? Persze! Megtanították velünk, hogy a határozottság fél siker. Hol született? Cserháthalápon. Ötgyerekes családból származom. Sajnos az egyik bátyám már nem él, mert 1992-ben emberölés áldozata lett egy Pápa melletti kisközségben. Megrázott. Négyen még élünk, és hála Istennek a szüleink is élnek. Egyedül én voltam a családból, aki középiskolába került. Igaz, mindannyian szakmát tanultunk. A Szántó Kovács János Gimnáziumban végeztem. Balázs Pál tanár úr volt az osztályfőnököm. Nagyon jó emlékkel gondolok vissza rá, hiszen rettentően sokat adott nekem. Köszönet érte. Aztán megfertőztem a fiát, Balázs Dezsőt, aki szintén rendőr lett. Jelenleg a Határőrség Országos Parancsnokságán teljesít szolgálatot. Legemlékezetesebb ügye? Közrendvédelmi parancsnok voltam egészen 1999- ig, amikor kapitányság vezetőnek neveztek ki. Mindig csapatmunkában gondolkodtam. Volt egy egyenruhás állományom, akik a bűncselekmények helyszínén az első intézkedéseket megtették. Nagyon sok körözött személyt, bűncselekmény elkövetőjét fogtuk el közösen. A legemlékezetesebb talán a Pintye-ügy volt, 1973-ban. Január 3-án, azon a vasárnapról hétfőre virradó éjszakán gyalogos járőr szolgálatot teljesítettünk három kollégával. A vasútállomástól tértünk vissza és az ügyeletes hajnali három órakor szólt, hogy szaladjunk gyorsan, mert nagy a baj, a lánykollégiumban terroristák vannak. Nem is gondoltuk komolynak ezt az egészet. Mondta az ügyeletes, menjünk azonnal a helyszínre és győződjünk meg mi az igazáság, utána tegyük meg a jelentést. Ahol most a civitas szobor áll, arról az oldalról lehetett felmenni a kollégiumba. Felnéztünk, és valóban láttuk, hogy egy fiatalember géppisztollyal lángokat terel maga előtt az épület felé eső részben lévő szárnyba. Láttuk, ennek fele sem tréfa. Azt tudtuk, hogy emberi életek kerülnek veszélybe, ha beavatkozunk, nem lehetett kockáztatni. A parancsnokokat értesíteni kellett, ezért sokat kutyagoltam a nagy hidegben. Jártam a várost a Lenin lakóteleptől egészen a kórházig, értesítettem a rendőrkollégákat, szóltam nekik, azonnal vonuljanak be szolgálati helyükre. Mi biztosítottuk a környéket. A lakosságot kellett távol tartanunk, mert veszélyes volt, akár a tömeg közé is lőhettek volna ezek a fiatalok. így kezdődött a híres Pintye-ügy, amely áldozatot is követelt. Szécsény rendőrkapitányaként is szolgált. Akkor nevezték ki dr. Havasi Zoltánt a kapitányság vezetőjének, aki később megyei főkapitány lett. Vele együtt igyekeztünk a kor követelményeinek megfelelő rendőrkapitányságot kialakítani. 1990-ben bíztak meg a szécsényi rendőrkapitányság vezetésével. Nagy kihívás volt. Úgy érzem, eleget tettem az elvárásoknak. Majd következett Gyarmat. 2002. április elsejével lettem a gyarmati kapitányság vezetője. Itt kezdtem hajdanán a szolgálatot, és itt fejezem be. Milyennek találja a közbiztonságot? Balassagyarmat közbiztonsága jó. Ezt mutatják a lakossági visszajelzések és a statisztikai mutatók. Természetesen ezen is lehet javítani. Akadnak olyan területek, amelyeken sokat kell még tenni, hogy javuljon a helyzet. Gyakran emlegettem kollégáim előtt, hogy a közbiztonság olyan, amilyenné alakítjuk. Ez alatt nem csak a rendőrséget értem, hanem a lakosságot is. Ha önkéntes jogkövetéssel találkozunk, akkor a közbiztonság sokkal jobb. Kevesebb dolga van így a bűnüldöző hatóságoknak. Úgy érzem, az utóbbi időben a rendőri jelenlét, és ebbe most már a határőr kollégákat is beleértem, javult. Bár arról is szólnom kell, hogy sajnos a létszámgondok nem javultak. Kevesebb lesz a rendőr, de a határőrökkel és a polgárőrökkel együttműködve a közrend és a közbiztonság fenntartható. Mindig jó kapcsolatokat ápolt a civil szervezetekkel. A bűnmegelőzés nagyon fontos területe a közbiztonságnak. A meg nem történt bűncselekmény a legolcsóbb, hiszen, ha az igazságszolgáltatási apparátus beindul, és ha a bíróság elítéli az elkövetőt, még utána a börtönben az állam pénzén kell a fenntartását biztosítani. Nem beszélve arról, hogy a jogrend sérült. Egy embernek kára keletkezett, vagy sérelem érte, azt viszont nem hiszem, hogy ezzel helyre lehet állítani. Mondom, a bűnmegelőzésnek jelentős szerepe van. A rendőrségnél végzett munkáját számos elismerés jelzi, melyikre a legbüszkébb? Valóban, sok belügyminisztériumi szakmai kitüntetést, illetve jutalmat kaptam, soron kívüli előléptetéseket. A szívem csücske a mellemen viselt állami kitüntetés, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, amit 2005. március 15-én vehettem át a Belügyminisztériumban. Ezt a köztársasági elnök adományozza az arra érdemeseknek. Hogy éli meg a család a nyugdíjazását? Talán jobban várják, mint én, mert tudják, hogy többet lehetek velük. Biztosan így lesz, de nem hiszem, hogy teljesen le tudok állni, illetve ki tudok majd vonulni a közéletből, hiszen nagyon sok barátom, ismerősöm él ezen a területen, akikkel továbbra is tartom a kapcsolatot. Biztos vagyok benne, hogy azokat a szakmai ismereteket, amelyeket megszereztem, megpróbálom, akár civil szervezetekben is hasznosítani. Úgy szoktam mondani: Itt vagyok, fogadókész vagyok, lehet rám építeni. Milyen rendőrséget kíván az utódjának o lyan állományt, amilyen nekem volt. Olyan közbiztonságot, vagy jobbat, mint most van. Anyagiakban gazdagabb rendőrséget, hiszen köztudott, hogy nagyon szűkös anyagi körülmények között éli meg a rendőrség az éveit, napjait. Ez év október végén elfogyott az üzemanyag költségre fordítható pénzünk, de nem kellett megállnunk. A helyszínekre ezután is mennek a kollégák, ott leszünk az év végi ünnepekkor, megpróbáljuk a zsebtolvajokat, a bűnözőket visszaszorítani, elzavarni a területünkről. Igyekeznek a kollégáim, hiszen ezt tanítottam nekik, hogy mindenkinek a megelégedésére kell cselekednünk. Három évtizedes szolgálat után mérlegelhet: nem bánta meg, hogy rendőr lett? Egyáltalán nem, akkor már rég itt hagytam volna a pályát, mint nagyon sok kolléga. A felső korhatár előtt alig két hónappal megyek nyugállományba, úgyhogy nem bántam meg, sőt nagyon szerettem ezt a szakmát és szeretem ma is. Igen sok tapasztalatot szereztem az elmúlt évtizedekben, ismerem a szakmát. Ha szükség lesz rám és igénylik a segítségemet, keressenek meg, boldogan átadom a tapasztalataimat a fiataloknak. Szabó Endre