Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-04 / 286. szám
1960. december 4., vasárnap Hajnali műszakváltás Hatvanban A VÁROST SÜRÜ köd üli meg. Hajnalban fagyott egy kicsit. Fázósan, feltűrt gallérral igyekszenek az emberek a vasút és a gyár felé. Róják a megszokott utat, munkába sietnek a hatvani munkások. Ecséd, Hort, Heréd, Csány, Pusztamonostor felől autóbuszok kanyarodnak a cukorgyár elé. A fiatalok jókedvűen ugrálnak le a járművekről, érődnek a lányokkal, az idősebbek megértően mosolyognak. Aztán a színes, kavargó tömeg eltűnik a gyárkapu mögött. Újabb munkáscsoportok érkeznek, gyalog és buszokon. Hat óra lesz mindjárt, kezdődik a reggeli műszak. Az éjszakások kifelé jönnek, kicsit fáradtan. Az ismerősöknek csak egy kézmozdulattal köszönnek vissza. Még egy-két percet várni kell, mert ahol a termelés megköveteli, egymás kezébe adják a műszereket, a tapasztalatokat, a gondot és örömet. Kiss József cukorfőző Török Jánosra, a nappalos váltótársára bízta a főzőkönyvet, de azért szóban is elmondja az éjszaka tapasztalt hiányosságokat. Az egyes vacuum tele van, 506 mázsát mutat, a kettes üres, a hármasban jó fél főzet van. Ha ez a műszak letelik, lehetőleg ugyanígy kell átadni, hogy meglegyen a négy vákuumlépcső. Hajdú István manipulánsnak már valamivel nehezebb dolga lesz. Éjjel egy órakor üzemzavar volt. A külső vízkerék leállt, felgyülemlett a víz. Gyorsan intézkedni kellett, hogy falazzák el ezt a részt, amíg átemelik a vizet. Vigyázni kell, hogy a szíjmeghajtásra ne jusson víz, mert akkor leáll a gyár. A diffúziónál a felső öblítővíz sugárcsöve eltörött. Gyorskezű munkások dolgoztak rajta. 25 perc alatt kicserélték a csövet, de így is nyolc vagon termelés kiesés történt. — Behozzuk ezt igaz. emberek? — Mi is úgy akarjuk, hogy 90 vagon körül legyen a teljesítmény. ZÚGNAK A GÉPEK, a szállítószalag megállás nélkül adagolja a diffúzióba a répaszeletet, a folyamatos sűrűségmérő és regisztráló műszer automatikusan rajzolja a szakembernek sokat mondó grafikonokat. Tóth Ferenc cukorfőző szabályos időközökben ellenőrzi a nyerscukor kristályosodását, a centrifugáknál, a csomagolóban és a kazánoknál már mindenütt ott szorgoskodnak a reggeli műszak dolgozói. Hajtja őket a gép és a kötelesség. Mert a gép könyörtelen. Fáradhatatlanul jár, állandó, meghatározott munkaritmust követel. De egyben jóbarát és legfőbb segítőtárs is. Modern gépek nélkül mi lenne ott kint azokkal a nagy cukorhegyekkel, hogyan jutna naponként hófehér kristály- és kockacukor minden dolgozó család háztartásába? A Hatvani Cukorgyárban sok az új munkás. Pár hete léptek át először életükben a gyárkapun. Hiába, más ez a munka, mint ott a mezőn. Itt zakatolnak a gépek és furcsa, párás hőség járja a testet. És az éjszakák különösen hosszúak. Az idősebbek, meg akik a szezonra évről évre visszajárnak, mosolyogva bátorítják a kezdőket, meg kell ezt szokni, egy két hét múlva úgy halad a munka, mintha mindig ezt csináltad volna. Jólesik a biztatás és segítség. Puskás József szaturáns jön sietős léptekkel. — Nincs mésztej, a nyersgyár így nem mehet — lihegi a sietségtől kicsit kifulladva. — Már leálltatok? — kérdi a manipuláns, közel 120 munkás gazdája. — Még nem álltunk le, hiszen a szivattyútömítés már kész. — Na, akkor nem is lesz semmi baj. A tartályt ellátjuk elegendő mésztejjel — magyarázza a művezető. Gyorsan peregnek a gyár nagy óráján a percek. Naponként valóságos répahegyek tűnnek el a gyár feneketlen gyomrában. Most, a 84. üzemnapon 250,5 vagonnal dolgoztak fel, tavaly, ugyanebben az időben csak 239 vagonnal. Előző nap 257 vagon volt a teljesítmény, tavaly 233 vagon. Az idei minőség jobb. Nagyobb üzemzavar még eddig nem fordult elő és ez a tény a karbantartók jó munkáját dicséri. NINCS MEGÁLLÁS: a Hatvani Cukorgyárban éjjel-nappal dohognak a gépek. Naponként háromszor váltanak. Hajnalban, ebéd után és este új csoportok jelentkeznek a gyárkapunál. A magyar gyáripar munkásai becsülettel teljesítik kötelességüket. (F. L.) Minden lakott területen lesz mozi a télen Heves megyében Megyénkben az idén a villanyhálózat kibővítésével már minden faluban létesítettek mozit. Ez évben megkezdték a mozihálózat korszerűsítését is. Pétervására termelőszövetkezeti községben például félmillió forintos költséggel végezték az átalakítást és a megye legkorszerűbb szélesvásznú filmszínházát állították üzembe. Korszerűsítették a mozihelyiségeket Szihalom, Heves és más termelőszövetkezeti községekben. Számos helyen, így például Kápolna, Átány, Maklár tsz községekben is megkezdték a keskenyfilmes mozik normál mozivá való átalakítását Rohamosan növekedik a megye falvaiban a mozilátogatók száma is. Október hónapban mintegy 140 000 látogatója volt a falusi moziknak. Az elmúlt háromnegyed évben nem kevesebb, mint az egy lakosra eső mozilátogatások száma. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat a télen új módszerekkel tovább bővíti a mozielőadások számát. A megye valamennyi lakott helységében, tanyákon, elszórt településeken, ahol legalább 30 fő lakik, már biztosítják a mozielőadást hetenként legalább egy alkalommal. Néhány tanyán például, ahol még nincs villanyáram, agregátorral fejlesztik az áramot a vetítéshez. Más helyeken a Megyei Könyvtár művelődési autója által biztosítják az előadások megtartását. NÉPÚJSAG Külföldi vadászok Poroszlón A napokban 11 olasz vadász látogatott el a Poroszlói Állami Gazdaság rezervátumába. A külföldi vendégek nagyon jól érezték magukat, örülhettek a vadászszerencsének és nagyon megkedvelték a Tiszavirág vendéglő ételeit. A közeljövőben ismét külföldi vendégek látogatnak el a rezervátumba, ezúttal szovjet és angol vadászok érkeznek Poroszlóra. Télapó-ünnepség Imfornaktályán Az andornaktályai szociális otthonban 60 választott nagymama várja december 5-e estéjét. A kicsik, akik nemrégiben jártak náluk, hogy öreg napjaikban fényt lopjanak szerető kis szívükkel, most ajándékokkal felszerelve, műsorral készülnek a Télapó-ünnepségre. Ezek a gyerekek érzik azt, hogy mit jelent az ő meleg gondoskodásuk az öregeknek, akik ugyan jó körülmények között élnek, de mégis, szükségük van a gyermeki szeretetre. A szociális otthon kis ünnepségén részt vesz Stadler Józseffé, a járási tanács szociális előadója is. Az öregek érdekében Annak idején, amikor a ** termelőszövetkezetek fejlesztése, szervezése megkezdődött és folyamatba lendült, a megyében is igen sokszor felvetett kérdés volt: mi lesz a termelőszövetkezetekben az öregekkel. Értették e kérdést egyrészt azokra, akik már idősebb korban léptek be, vagy szándékoztak belépni a tszekbe, másrészt pedig azokra, akik majdan a termelőszövetkezetekben öregszenek meg. A termelőszövetkezeti gazdálkodás szervezői akkor is a párt és a kormány mezőgazdasági politikájából adták meg a kérdésre a választ. Érvük így hangzott, s igazul: éppen a termelőszövetkezeti gazdálkodás az, amely egyszer s mindenkorra meg tudja oldani, meg is valósítja a dolgozó parasztok nyugodt, békés öregkorát. Mindenkit meggyőző érvként ott volt kezükben népi kormányunk rendelete, amely a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkérdését rendezi. Megyénk termelőszövetkezetei nagy gondot fordítanak — az alapszabályokban meghatározott — szociális és kulturális alap létesítésére és fejlesztésére, valamint annak ésszerű és célszerű felhasználására is. Egy-egy termelőszövetkezetben, amelyben sok ember dolgozik, úgyszólván nap mint nap felmerülnek szociális problémák, nap mint nap nőnek a kulturális igények, amelyeket meg kell oldani, illetve ki kell elégíteni. Erre szolgál a tiszta jövedelem bizonyos százalékából létesített szociális és kulturális alap. Nagy örömmel mondhatjuk el és írhatjuk le, hogy a megye termelőszövetkezetei közül egy sincs, amelyben ne teremtették volna meg ezt az alapot, s amelyben nincs terv, vagy elképzelés ezen jelentős anyagi alap felhasználására, — s ezzel párhuzamosan annak gyarapítására. Számtalan példát lehetne felsorolni arra, hogy a megye termelőszövetkezetei hogyan, s miképpen használták fel, vagy használják a szociális és kulturális alapban levő összegeket. Ez az anyagi alap szolgál arra, hogy a munkából kiöregedett tagokat támogassák, segítsék, segélyt adjanak a szülő anyának, a házasságot kötő tsz-fiataloknak... és így tovább. Ez az összeg szolgál arra, hogy különböző kulturális létesítményeket hozzanak létre, könyvtárakat létesítsenek, vagy a már meglevő könyvtár állományát bővítsék, most megjelent új művekkel gyarapítsák, segítsék a termelőszövetkezeti színjátszó csoportok működését, hozzájáruljanak azok felszereléséhez. Íme, az annak idején felmerült kérdés — mi lesz az öregekkel a termelőszövetkezetekben — ily módon nyer választ. A pincében foglalatoskodott Győri Józsefné, amikor bekopogtattam hozzájuk. A munka dandárja már megszűnt, a közösen szüretelt bor a hordókban pihent, így adódik idő ahhoz, hogy a háztájon is rendet teremtsen. A bort festette le. Alacsony, beszédes, barna asszony Győriné, aki megmondja, ami a szívét nyomja, de hallgatnak is rá az asszonyok a gyöngyösi Dimitrov Tsz-ben, és csapatában rendet, fegyelmet tart. — Hányan dolgoznak a csapatban? — Tizennyolcan vagyunk, de ha szorít a munka, a besegítőkkel együtt felszaporodunk 23—24 főre is. — Elégedettek az asszonyok? — Az apró-cseprő bajoktól eltekintve: igen, hiszen jó a vezetőség és a kereset is kielégítő. Máshol sem keresnénk többet. — Mennyit visznek haza havonta? — 800—900 forint előleget. Én eddig összesen több mint hat és félezer forintot kaptam készpénzben. — Hallottam, hogy voltak problémák a gyerekek elhelyezésével kapcsolatban. — Ez tökéletesen megoldódott. A gyerekek a napközi otthonban biztos helyen vannak a munkaidő alatt. — Az előbb apró problémákat említett. — Szinte említésre sem méltó, de ha kérdezi, megmondom. Itt van a húsellátás kérdése például. Szombatonként nem érünk rá sorbaállni húsért, éppen ezért beszélgettünk az asszonyokkal arról, hogy helyes lenne a baromfitenyészetet bővíteni. Ezzel a szövetkezetnek is jó jövedelmet biztosítanánk, de a tagság húsellátása is megoldódna. Győriné javaslata nagyon helyes, de hozzátesszük azt is, hogy nálunk ma a hús-haszonállatok tenyésztése fontos feladat. Ennek megoldása a tszekre vár. Az apró problémákat is meg kell oldani, erre minden lehetőség megvan, ha a tsz vezetősége összefog a tagsággal. Akik a közöst választották, azok új útra tértek, ahol a becsületes munka elvégzése lép előtérbe, de ezzel együtt jár az emberek mindennapi gondjainak orvoslása is. Úgy gondoljuk, nem tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy kisebb-nagyobb gondjaink mindig lesznek. De ezek a gondok a közösségben napról napra könnyebben oldhatók meg. — A brigádon belül sincs egyenetlenkedés? Mert a kívülállók szájából olykor elhangzik, hogy a közösben nem férnek meg egymással. — Azok vagy rosszakaratból beszélnek, vagy nem ismerik a tsz belső életét. Még nézeteltérés sincs a brigádban. Egymás gondját-baját ismerjük és nem takargatjuk egymás előtt. A munkában is igyekszünk egymáson segíteni. Nem voltunk ugyan sokan, de a brigád tisztán és jól kezelte a rábízott szőlőt, éppen az összedolgozás és a megértés következtében. — Hallom, jövőre szaporodik a munkájuk. — Örülünk neki. Tíz hold szőlőt telepítünk, de ezt már rendes távolságra. — Csodálkozásomat látva, nevetve hozzátette: — úgy értem a rendes távolságot, hogy ez már alkalmas lesz gépi művelésre. Peregnek a kérdések és a feleletek, okos józansággal beszél a tsz belső életéről, saját problémáiról, így megtudtam, hogy a jövedelme nem csappant a közös út választásával, de élete gondtalanabb lett, hiszen sorsa már egybeforrott a nagy közösség sorsával. Nem nyomja az adó gondja, nem kell napszámos után szaladgálni, mivel asszony létére a nehéz munkát nem tudta elvégezni. Igaz, eleinte még furcsa volt mert nem akkor dolgozott, amikor akart, hanem amikor a közös munka megkívánta Most, hogy mások sorsához is van köze már, és hogy az elmúlt hónapok eggyéforrasztották a tsz-et, más ember lett. Az „enyém” helyett már „miénk” fogalma a természetes számára. Nagy felelősségtudattal jegyzi a munkaegységeket. Ezzel kapcsolatban veti fel: helyes lenne, ha a vezetőség kis táblákat tetetne ki az egyes parcellák végéhez, amelyre rárónák a terület nagyságát, így könnyebben, pontosabban lehetne jegyezni a munkaegységet. Mivel a tagok legnagyobb része fiatal, róluk sem feledkezett meg Győriné. A fiatalok legnagyobb része becsületesen és jól dolgozik. De akad közöttük még olyan, aki könnyelműen fogja fel munkáját. A KISZ-szervezet vezetősége a telet most gazdaságosan úgy használhatja ki, ha politikailag neveli a fiatalokat, hogy ennek következtében növekedjen felelősségérzetük is. Az óramutató észrevétlenül előre kúszott. Elbúcsúztam Győrinétől és sok sikert kívántam további munkájához. inCzik János Jobb a közösben ... 3 A megyei fotókiállításról... Százhat képet állítottak ki a Heves megyei fotóklub első megyei kiállításán, amelyekből három képet mutatunk be olvasóinknak. Adamik Miklós (Gyöngyös): öreg révész, öreg komp című képe ezüstérmet nyert. ★ Körmendi Károly (Eger): Úttörő számadás című felvételét aranyéremmel tüntették ki. ★ Háború és béke. Kormos Aurél (Eger) felvétele. Bronzérmet kapott.