Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
10. AMERIKAI KÜLPOLITIKA Reagan a Hiltonban Az amerikai elnök a minap sapkában jelent meg a washingtoni Hilton Szálloda nagytermében. Ez önmagában nem is érdemelne figyelmet, csakhogy a Fehér Ház lakója az Amerikai Légió fejfedőjét viselte, és ez már sok mindent elárul. Ez a szervezet hosszú évtizedek óta az amerikai szélsőjobboldal gyűjtőmedencéje és politikai vonalvezetése annál is durvábban jobboldali, mint amit Reagan a Fehér Ház lakójaként megengedhet magának. Az elnök ezúttal átfogó világpolitikai beszámolójához választotta ezt a sapkát. Áttekintése nem adhat okot különösebb derűlátásra. Fejtegetéseinek középpontjában érthető módon a közép-hatótávolságú rakéták vitája állott, hiszen 1983 ebből szempontból döntő esztendő. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak az év végéig valamiféle megegyezéssel kellene zárulniuk ahhoz, hogy az USA lemondjon a 108 Pershing–2 rakéta nyugatnémetországi telepítéséről és a körülbelül félezer cirkáló-rakéta elhelyezéséről a NATO különböző európai országaiban. A tárgyalásokon azonban a felszínen egyelőre nincs semmiféle haladás. Az USA ragaszkodik a hírhedt „nullamegoldáshoz”, azaz, hogy a Szovjetunió semmisítse meg a maiga SS 20-as rakétáit, az amerikai telepítésről való lemondás fejében. Ez olyan helyzetet teremtene, hogy a „nulla” csak a szovjet oldalon jelentkezne, miközben Nyugat-Európában megmaradna az angol és francia független atomütőerő 162 rakétája. Ez a Szovjetunió számára elfogadhatatlan. Jurij Andropov, az SZKP főtitkára felajánlotta, hogy a Szovjetunió 162- re (tehát az angol és francia rakéták együttes számára) hajlandó csökkenteni a maga közép-hatósugarú rakétáinak mennyiségét, ezt viszont az Egyesült Államok elutasította. Reagan azonban kénytelen volt számításba venni, hogy Bush alelnök nyugateurópai útja során az Egyesült Államok szövetségesei valamiféle „közbeeső megoldást” sürgettek: azt, hogy Washington ne ragaszkodjék mereven az eredeti „nullamegoldáshoz”. Reagan tett egy fél lépést ebbe az irányba, amikor ezúttal először felsorolt bizonyos feltételeket is. Ezek a következők: 1. Ragaszkodik a rakéta tér lepítéshez, de a rakéták számáról lehet vitatkozni. 2. A brit és francia atomütőerőt nem lehet belerakni a mérleg nyugati serpenyőjébe — ez az Andropovjavaslat ismételt visszautasítása és eleve tartalmazza a „beépített egyenlőtlenséget” az európai rakétaegyensúlyba. 3. Az esetleges megegyezés által érintett szovjet rakétákat meg kellene semmisíteni. (Ez Schultz külügyminiszter távol-keleti útján Pekingnek és Tokiónak tett amerikai ígéretekkel van összefüggésben.) Így érthető, miért nyilatkozta a minap Gromiko szovjet külügyminiszter a Pravdának: „Teljes határozottsággal mondható, hogy az Egyesült Államok és a NATO részéről mindeddig semmilyen olyan javaslat nem érkezett, amely megfelelne az egyenlőség elvének”. Összességében megállapítható: az amerikai elnök ismételt élesen szovjetellenes kijelentéseit nem lehet egyszerűen a szélsőjobboldali hallgatóság kedvére tett szónoki fordulatoknak tekinteni. Reagan személyében (aki a jelek szerint indulni akar az 1984-es választásokon) olyan mereven konzervatív, az erőpolitikának egyértelműen elkötelezett politikus ül a Fehér Házban, mint a hidegháború óta még sohasem. A washingtoni Hilton Szállóban mondott beszédnek — a rakétakérdéstől eltekintve — ez a legfőbb tanulsága. Végső soron nem módosította ezt a képet az a néhány, az említettekhez viszonyítva másodrendű külpolitikai kérdés (Közel- Kelet, Közép-Amerika), amellyel Reagan a beszédben foglalkozott. Az általános kép tehát semmiképpen sem biztató. A Reagan-beszéd újabb bizozonyítéka annak, hogy 1983 nehéz világpolitikai év lesz. Az elkövetkező hónapokban fog kiderülni, hajlandó-e Washington visszalépni az erőegyensúly megbontását célzó politikától és tárgyilagos álláspontot kidolgozni. — ie — A megnyugtató mosoly Reagan szónoki kelléktárához tartozik (Fotó: AP—MTI—KS) összeállította: Pilisy Elemér FRANCIA KÉRDŐJELEK Folytatás vagy útelágazás? „Városról városra visszanyerni Franciaországot!” — Chirac párizsi polgármester pártjának, a republikánus RPR-nek plakátjai valósággal elárasztják a francia városokat. Giscard d’Estaing volt elnök pedig úgy véli, hogy március 6-án, a helyi közigazgatási választások első fordulóján, majd egy héttel később, a második fordulón az ország valóságos útelágazáshoz érkezik. A jobboldali ellenzék szerint a választások nem helyi, hanem országos jelentőségűek, ennek megfelelően félretette belső ellentéteit: a legtöbb helyen közös jelölteket indít. Franciaország több, mint 38 ezer városában, falvában hatévenként újraválasztják a helyi közigazgatás tisztségviselőit. E voksolás hagyományosan az ellenzéknek kedvez. A nagy kérdés: vajon ezúttal is érvényesül-e a papírforma? Tény, hogy már a tavalyi járási választások is a baloldal visszaeséséről tanúskodtak. 1983 elején pedig a jobboldal óriási hangerővel jövendölte meg, hogy a mostani választásokon földcsuszamlásszerű győzelmére lehet számítani. Chirac választási beszédeiből például a francia tömegek arról értesülhettek, hogy a jobboldal, amennyiben visszaszerzi a politikai hatalmat, meg fogja semmisíteni mindazokat a társadalmi reformokat, amelyeket Mitterrand 1981 óta életbe léptetett. Chirac szerint visszacsinálják az államosításokat is. Egyszerűsítenénk a képet, ha mindebből arra következtetnénk, hogy csupán jó vagy rossz választási taktikáról van szó. A jobboldal valódi csalódottságra, bizonytalanságra épít, hisz Franciaország gazdasági válsággal küzd, valutáját két év alatt kétszer kellett leértékelni. Tavaly a külkereskedelmi mérleghiány megközelítette a 100 milliárd frankot. Az 1983-as évkezdet adatai még aggasztóbbak: 9 milliárd frankos hiány egyetlen hónap alatt, csaknem egyszázalékos inflációs rátával — súlyos figyelmeztetés és ráadásul nem a legjobb választási érv a baloldal számára. "Michel Rocard, a tervezés államtitkára, a Szocialista Párt egyik legtekintélyesebb közgazdásza, szándékosan kemény hangot ütött meg, nem győzte hangoztatni: a gazdasági bajok a jövőben fokozódnak, a francia gazdaság még nem látja az alagút végét. A szocialisták nyomatékosan hangoztatják: ha szavazótáborában vannak is csalódottak, akik könnyebbnek hitték az utat az 1981- es nagy győzelem után, ezek a szavazópolgárok mégsem tartózkodhatnak, mert ezzel csak a jobboldalt erősítenék. A Francia Kommunista Párt szintén leszögezte, hogy a tartózkodás nem lehet a baloldal választási fegyvere. A baloldal egyébként — szocialisták, kommunisták, környezetvédők — néhány kivétellel a legtöbb városban, községben már az első fordulóban közös listát indít. Kétségtelen, hogy a helyi voksolás jelentősége nem vetekszik az ugyanaznap tartandó nyugatnémet parlamenti választásokéval. Sőt, Franciaországban is félszemmel Bonnra figyelnek. A francia választások ezúttal elsősorban belpolitikai jelentőségűek, de két évvel a nagy baloldali győzelem után mégis óriási a tét. Az eredmények nem módosíthatják a parlamenti vagy a kormánytöbbséget, ám képet adnak az ország politikai hangulatáról. Szécsi Éva Georges Marchais, az SZKP főtitkára : nem a tartózkodás a helyes taktika Francois Mitterrand köztársasági elnök: a cél a reformok folytatása „Visszanyerni Franciaországot” — hirdeti Chirac Szállodadömping a Perzsa-öbölben „Szállodadömping”. Álmatlan éjszakákat okoznak ezek a szavak kormányoknak, nemzetközi szállodahálózatoknak, sejkeknek és gazdag üzletembereknek, mindazoknak, akik dollármilliókkal szálltak be a szuperluxust kínáló hotelek építésébe és üzemeltetésébe a Perzsa-öbölben. Az utóbbi években északon Kuvaittól délen Muskátig a szuperszállodák egész lánca húzódik az öböl partja mentén. A mindössze 350 ezer lakosú Bahraim fővárosában, Manamában rövid idő alatt hat luxusszálloda épült fel, s most üresen állnak. Ugyanis szigorú és nehezen teljesíthető feltételekhez kötik az idegenek beutazását az országba : külföldi üzletember csak úgy kap 72 órára szóló átutazó vízumot, ha egy helybéli lakos felelősséget vállal érte. S nincs ez másképp Kuvaitban vagy az Egyesült Arab Emírségekben sem. A luxushotelek megállás nélkül csalogatják a turistákat, de azok csak nem jönnek. Mit tehetnek a szállodák? A legkifinomultabb reklámfogásokkal az öböl-menti országokban dolgozó külföldieket próbálják megfogni. Egymással versengve kínálják a különleges, exotikus élményeiket, szórakoztaó műsorokkal, híres szimfonikus zenekarok és operaénekes felléptetésével, képzőművészeti kiállításokkal csábítják a vendégeket. A szuperszállodák magasan fizetett szakembereket alkalmaznak, akiknek mindent meg kell tenniük a ritka vendég szórakoztatásáért és ott-tartásáért. Feladataik időnként a lehetetlen határát súrolják, mert például hogyan is lehet vonzóvá tenni az ötórai tea rendezvényét egy „száraz” arab országban, ahol a táncos kedvű vendég szeszes italok helyett kénytelen vízzel és alkoholmentes üdítőkkel beérni. NÉPÚJSÁG, 1983. március 5., szombat LISSZABONI LEVÉL Egy ismeretlen magyar Portugáliában Meglepett, hogy portugáliai tanulmányutamnak már első hetében — tulajdonképpen magyar történelmi vonatkozású iratokat kell keresnem a levéltárakban — nekem szegezték a kérdést: mit tudok Carlos Mardélről, a magyar származású (hungaro) mérnökről? Szégyellhettem, de még a nevét sem hallottam. Ám nem írnak róla a kis atlanti parti országról szóló, régi s újabb magyar kiadású bédekkerek sem. Mardel Károly a nagyon alapos portugál— brazil lexikonok egybehangzó állítása szerint Magyarországon született 1695-ben. Feltehetően Bécsben tanulta ki a hadmérnöki szakmát, majd több európai országot érintve 1733-ban érkezett Portugáliába. Mérnökezredesi rangot nyert, s már legelső terve maradandó alkotásnak bizonyult; a nagy lisszaboni vízvezeték, az Aquas Livres volt ez, mely abban is emlékeztet ókori római elődeire, hogy egészen a legutóbbi időkig működött. Mardel hamarosan ismertté tette nevét reprezentatív köztéri kutak, és arisztokrata paloták építésével is, majd a királyi udvar fogadta fel, hogy gótikus és reneszánsz „castello”-it ő alakítsa komfortosabbá. 1755. november 1-én borzalmas földrengés döntötte romba Lisszabon legnagyobb részét. Szerencsére akkor már öt éve ambiciózus főminisztere volt a királyságnak: Pombal márki, a felvilágosult abszolutizmus portugáliai megalapozója. Oroszlános szobra jelképezi ma azt az energiát, mellyel kigondolta és megszervezte a főváros újjáépítését.Budapesten végezte a közgazdasági egyetemet az a fiatal portugál kutató, aki nemrégiben bizonyította be Thomas Morus „Utópia”-jának hatását a márki koncepciójára: egymást derékszögben metsző utcák, köztük háromemeletes palotatömbök a Baixában, Lisszabon centrumában.) Pombal márki főépítésze Manuel de Mara volt, aki első adjutánsának, Eugenio dos Santosnak a halála után, 1760-ban Carlos Maráéit vette maga mellé. Mardel többnyire kész terveket kapott, de azokat szabadon kezelte, s a portugál szakkönyvek szerint javított rajtuk, stílusában pedig „élénkebb középeurópai ritmust” — személyes véleményem szerint: barokkos effektusokat — adott az épületek emeleteinek, ablaksorainak, tetőzetének. Keze nyomát olyan centrális fekvésű tér őrzi Lisszabonban, mint a Rossio, bár ennek északi főépületét, a „Szent Hivatal” (az inkvizíció) hajdani palotáját tűzvész tüntette el az 1830-as években, s helyén most a Nemzeti Színház áll. Mardel „grandiózusnak és méltóságteljesnek” mondott tervet dolgozott ki a Tejo folyó torkolatára néző másik főtér, a Praca do Commercio királyi kikötőjére és diadalívére is. Ezt azonban csak módosított formában valósították meg később olasz építészek. Mardel elképzelését egy festmény őrzi számunkra, amelyet a világhírű kocsimúzeumban (vagy sokszorosított poszteren) lehet látni. Pombal márki ugyancsak elégedett lehetett Mardel munkájával, mert őrá bízta Ceirasban álló palotájának tervezését és kivitelezését. Nem volt hálátlan vele szemben az utókor sem Portugáliában: egy kis utca viseli nevét Lisszabonban, s a múlt év végén rendezett nagyszabású városi kiállításon méltó helyet kaptak a Közmunkaügyi Minisztérium Levéltárában őrzött tervrajzai is. Úgy vélem, nekünk is ismernünk kell Mardel Károly nevét a mai Magyarországon. Bán Péter Eger LAKÁSÉPÍTŐK I A Volán 4. sz. Vállalat 1983. március 1-től március 31-ig, építőanyag-fuvarozásokra kedvezményt hirdet a lakosság részére: föld-, salak-, homok-, bányakavics- (sóder-), építőkő-, tufakő-, tégla- és szilikátblokk-fuvarozásokra. 15% kedvezményt ad a fuvarszámla végösszegéből, ha a fuvarozásra megrendelt áru mennyisége a 8 tonnát eléri vagy meghaladja. A kedvezményt csak a felsorolt áruféleségekre adjuk. A fuvarozások megrendelhetők valamennyi árufuvarozást végző szolgálati helyünkön, fuvarvállaló irodáinkban: Volán 4. sz. Vállalat, Eger, Dobó tér 9. Telefon: 13-782. Gyöngyös, Kossuth L. út 26. Telefon: 11-472. Hatvan, autóbusz-pu. Telefon: 18-55.