Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-01-02 / 1. szám

szokása ellen danolni halták; szivart szitt s panaszkodott, hogy téntát vagy festéket öntött el s ez sok vakarásába ke­rült a foltok oszolni nem akarván. Azt is látták, hogy nagy ládát hempelygetett le a lépcsőn, mellyet egy targonczás vett át; több nem tudatott. Sokszoros kérdezősködésnek sikerült azon embert, ki e ládát átvévé, s azon hajót, mellyre azt vivé, megtalálni. A láda egy kereskedőhez volt czimez­­ve S. Louisba (Missouriban) Uj-Orleanson át, Uj-York pol­gármesterének jelenlétében felnyittatott; benne Adams holt­teste találtatott, rothadófélben, lepve sebekkel, de tökélete­sen ismerhetőleg. Colt ama három napot, mellyek Adams eltűnte s a test felfedezése között lefolytak, nem használó megszökésre ; i­zéri szobájában elfogatott; a meggyilkoltról ruha és más tulajdon találtatott titkos szobájában, annak órája pedig bizonyos Henshaw Karolinánál, kivel Colt vi­szonyban állott, s mellynél lakott is. A legvilágosabb való­színűség által szorongattatva Colt kimerítő vallomását teve ártatlanságának. Adamsot, — úgymond — ki őt becsület­­sértő szavakkal, végre tettleg is megtámadd, igazságos vé­delemben illé agyon. Legnagyobb pontossággal s olly nyu­galommal és hidegvérrel, melly magát soha meg nem tagad­ja, i­á le azon titokteljes iszonyú jelenet minden részleteit, a czivódást, a tusát, a catastrophát. Elbeszélő, mikint ácsolá össze ugyanazon szekerczével, melly „önvédelmére“ szol­gált, történetesen kézen levő anyagból azon ládát, miként akadályozd meg a vér kifolyását, öntött el szándékosan tén­tát s törné el a vérfoltokat. Ha az sül ki, hogy minden leg­kisebb körülményeket a legokosabban és leghidegebb vérrel számold ki, s hogy véres tettében a legnagyobb ügyességet és ritka jártasságot fejtett ki, akkor ez­­ ugymond elle­ne nem bizonyíthat; hiszen a szerencsétlen esetet a legmé­lyebb homállyal kelle lepleznie, minthogy egyes körülmé­nyek, kivált egy kötélnek a berakásnal­ használata, melly kötel előrebocsátott agyonfojtást gyanu­lathatott, sőt maga a feljelentésnek késő elhalasztása a gyilkosság gyanúját ok­­vetetlen legfölsőbb valószínűségig fokozták volna. Olly kö­rülmények jöttek napfényre, mellyek sokkal iszonyatosabb és visszaborzasztóbbak, hogysem azokat utánbeszélni le­hessen, s azt mégsem hallgathatom el, hogy Colt, a ládába nem jól illő halottat abba belezúzni vala kénytelen. Itt vég­ződik e borzasztó per első stádiuma. Forma szerint ezután még csak néhány hónappal indíttatott meg s itt egyike kez­dődik a legnevezetesebb ügyvédi vitáknak, mellyel az Egye­sült tartományok évkönyvei elémutathatnak. Nagy tehetség, ékesszólás és elmeét fejtetik ki a vádol, valamint a védel­mező részről is; soká lebeg a mérleg; a jury majdcsak nem juthat az itt szükséges egyhangú határozathoz. Végre kimondja elsmerését, melly ekkép hangzik : „Vétkes az el­ső fokú gyilkosságban.“ Most új vita kezdődik. Az elitélt baráti az ármány minden eszközeit kifejtik az elhalasztás nyerésére, hogy a közvéleményt, melly majd­ általában Coll ellen van, izgathassák és megváltoztathassák. Minthogy a törvényszerű fensőbb felebbviteli hatóságoktól nem sok vár­ható, iparkodásuk odairányozva, hogy a státuskormányzónak benyújtandó megkegyelmezési kérelmet a nép szava által gyámolitassák. Az ellene hangzó ujyorki sajtót volt maga nyílt levelek egész sorában a legkeserűbb és legcsipes­ módon támadja meg. Mondja, mikint ezen lapok megvesz­tegetésére ő nem eléggé gazdag s tehát nem marad egyebe hátra mint polgártársainak igazságára hivatkoznia, skában ! A supreme court és a court of errors (a legfőbb s a cassatiai törvényszék) helybenhagyják az ítéletet. A kormányzó min­den sürgetésnek daczára, habár a legvégsőbbre menne s protestatio vagy épen fenyegetés alakját öltené, rendüthetlen marad. Világos beható iratban kinyilatkoztatja, miként nem találhat okadatot arra, hogy az őt illető magas jogot gyakor­latba hozza. Úgy látszik, a Colt megszabadításáva a meg­vesztegetés eszközei is, mellyek a felvigyázásával megbízott tisztviselőknél próbáltattak, szinte sikereslen maradtak. Az Ítélet, akasztófa, áll s nov. 20. a börtönudvaron végrehaj­tandó s ahhoz senki nem bocsátandó mint a szükséges tiszt­viselők és a szabadalmas személyek, ezek közt a hírlapok tudósítói (reporters). Colt soká rendiben maradt, sőt a per folyta alatt színe sem változott, örömest beszélt az ügyvé­dekkel, érdekelve olvasá az újságokat, vonásai mindig élénk s olly­kor majd vidám kifejezésüek maradtak. A hosszas rabság után s nevezetesen az utolsó napokban nagy válto­zás történik; megtöröttnek és bátorságvesztettnek látszik s az eddigi leghatározottabban visszautasított lelkészi segít­séget kívánja. Beszélgetései választókerületjének lelkészé­vel (s azokat ez maga a hírlapokban a legpontosabban köz­lé) igen épületesek. Tulajdonképt vétkesnek még most sem érzi magát; embert ütött agyon, önéletét védelmezvén, iszo­nyú sors vett rajta erőt s ő mint a kegyetlenül eltévedő köz­vélemény áldozatja esik el. Lélekjelenlétre intetvén s illy visszapillantásokkal illy időpontban felhagyni felszólíthat­ván, magamegadásra, fensőbb vigasztalási okokra utaltatván, sírva fakadt. Sokáig tartottak attól, hogy az ítélet végrehaj­tását megelőzőleg, magát kivégezendi —jelen hangulatjá­­ban ettől többé nem kell tartani, azonban színte megtartat­nak a szokásos előrevigyázási szabályok. Sürgős kívánsá­gára Henshaw Carolina előbbi ágyasával (egy fia van) ösz­­szeeskedtetik­ egy kis összeget, melly felett rendelkezhe­tett, ennek számára egy takarékpénztárban tett le. Testvé­rétől és bátyjától látszólagos lélekjelenléttel és vidámság­gal véve utolsó búcsúját. Két óra­ azt kére, hogy kivégez­tetése a törvényes nap végeztével, délutáni 4 órakor hajtas­sák végre; ez megengedtetik. Utolsó előkészületjében egy pillanatot sem akar elveszteni s óráját pontosan a seriff szerint igazn­á meg. Magára hagyatik. Ez időtájban a börtön a rész idő daczára is számos, részint már reggeli 9 óra óta összegyűlt s a hosszú halasztás miatt mindinkább nyugtala­nabbá levő embertömegtől vétetett körül. A börtönudvarban a kedvezményezettek voltak, kik belépti­ jegyekkel voltak ellátva. Legnagyobb feszültség, aggasztó hírek, növekedő nyugtalanság. A pillanat eljött, cellájába lépnek. A holtan fekszik szívébe döfött késsel ágyán végig nyújtva. Majd ugyanazon pillanatban hallani tű­zi lármát, a felette szilárd börtönépület fölötti gyengébb alkatú boltozott torony láng­ba borulva. Kimondhatlan zavar. Azon körülmény, misze­rint Colt azt kéré és nyeré meg, hogy közönséges nem pedig raboknak rendelt ruhában akasztassák, melly ruha elillanását lehetlenné tette volna, alig enged kétséget ab­ban, hogy ezen elszöktetés elő vala készítve s hogy az el­­maradhatlan zavarban sikerült volna is, ha a tű­z nehány pillanattal előbb üt ki a toronyboltból, ha maga nem végezi magát ki, midőn az kiütött. így múlt ki ezen bűnbánat nél­küli, iszonyúan hatályos ember. K­i­s F­u­t­á­r. B­á­­­c­z é d­u­r­a. Egymást daczolva érik a tánczvigalmak jelentései, levelekben hordják azokat szét mindenfelé nyomtatott betűkben, hogy szépeink, tánczosaink eleve korán elkészülhessenek, szabóink új divat u­tán ez öltönyökkel szolgálhassanak, czukrászaink sütkérezhessenek, tán­czáraink a tánczkedvelőket uj divatu tánczokba jól kiképezhessék, s mint látszik, nem is kevés hatást gyakorolva, mert az előkészüle­tek mindenfelé valóban szerfelettiek. — Lassan barátim, s barátnőim, ne olly hevesen, ne annyira el­ragadtatva, mindent feledve — tartok, nehogy azon ékes tánczserem, mellyben vigadoztok, azon fehér ruha, virágkoszoru, mellyben ge­­niuskép röpködtök, azon incsiklandó czukros étkek és italok, mely­ íveket hevüléstek ellen költetek el, azon igen kedves s alig félben hagyható társas vigalom, mellyben olvadozva andalogtok, örök veg­­bucsuvétü­l szolgáljon. — Igen hiszem, hogy gyermekét szerető édes anya és atya gyermeke, testvér testvére, jóbarát hűbarátja hideg tetemeit fogja busán könnyezni a vig farsang végével, mert lesz­nek, s lenni fognak, kik feledve mindent — a bálozás következtében hosszas nyavalyáskodás után szivszoritva kénytelenittetnek, mint öngyilkosok a halállal megbarátkozni, s kiaszott csontkarjaiba kulcsolva az örök sötétség kapuján általlépni, s alászállani a der­mesztő jéghideg sirverembe, ott megbánva túlságos léteiket, a föld nyomasztó súlya alatt nyögni és lakolni. Ugyanis igen tisztelt tánczkedvelő emberbarátim, kik ha virágzó életpályátokról ön­­emésztve idő előtt lelépni nem akartok, s becsülői, kedvelői vagy­tok az egésségnek, a hosszú életnek, olvassátok el figyelemmel az én tánczjelentésemet is, s minden évben, főleg akkor, midőn tánczra készültük, annyival is inkább, mivel amaz költséget, sokszor keserű aggódást szülő adósságot készít, midőn az enyém ezt nélkülözi vagy legalább bizonyos korlátok közé szorítja, s mivel a vendéglők czukrászok , szabók és tánczárok önhasznot halászva rajtatok csak ny­erekednek, én ezt háttér­be szorítva, egyedül egésségtöket, ked­ves életeteket iparkodom biztositni. Azért vegyétek szívesen, bal­­ítélet nélkül lelkesen, mind olly orvos egyéntől, ki az átaljános egés­zégiés őrködést legszentebb tisztjéül tűzte ki életórája utolsó kon­­dultáig, nehogy akkor legyetek kénytelenek bánkódva visszaemlé­kezni bálozédulámra, s orvosi művészettől lehetetlenséget fajokkal esdekelni, midőn már mindenképen a halálnak lesztek felbonthatat­lan rabtánczai közt. Ez oknál fogva (szülők) és tánczkedvelők Először. Őrizkedjetek minden olly táncztermektől, mellyek rosszul készülvek, az egésségnek, az életnek ellenségesen kitárt té­véi , mert az alacsony szűk, ablak táblákkal nem, vagy rosszul el­látott ablaku , embermagosan körül nem deszkázott, falú, homokkal súrolt nem viaszolt padlalu, szellőző csövek nélküli, fagyu gyer­tyákkal világított táncztermek nem egyebek kéi készítő gyászlakok­nál, mellyekben az emberpára, a fagyugőz, (porhuzó lég, falhideg) annyira megrontja az egésséges életre megkivántató savitó ve­gyes, tiszta léget, hogy a tüdők éltető helyett posromlottat kapnak, mellynél fogva a vér nem savittathatván (üteresülhetvén) eléggé, az élelmüség is nem az egésség, hanem a betegség, nem az élet, hanem a halál felé törekszik. Jobb modorban kellene minden táncz­­termeket elkészíteni, s azokat, mellyek az egésségnek nyilván mé­szárló tévéi, mindaddig zárva tartatni, m­ig azok úgy nem készülnek, hogy bennük éltét bár ki se félthesse. Azok, kik hasznahajtó ter­meiket az egésség tekintetéből jól és czélszerűen készíttették el, nevüket felejthetetlenné tették, mert önérdekükön kívül még a köz­jóra is valódi hasznot tettek. Másodszor. Nőknél a mell­ füzönyük, férfiaknál a derék­szíjak, mellsajtoló mellények, szűk ujjú öltönyök jól lehet hogy tetszetősben nyomják ki a test állását, de mit használ az ideiglenes helyestestüség, ha később azt igenis nagy helytelenség követi, s ha általuk a test olly undok csontvázzá alakittatik, mellytől még az éretlen agya is rémülve fut, vV derékszögetök alatt szenved a máj, gyomor, lép , a mellsajtolók alatt a tüdők és szív, valamint a szűk ujjakban a karok, s másodrendűig minden ezekkel összefüggésben lévő életművek. •­ Most azon életművek, mellyek elsőrendűig szo­­k­tatnak, életműködésükben akadályoztatnak, nedveiktől, mind tulaj­don ösztönüktől megfosztatnak s gyengeségbe ejtetnek, amazok pedig, mint az agy, alhas és lábak túlságos élettehetségbe helyhez­­tetnek s erőtulságba hozatnak, miáltal az egész életmüség felhány­­torgattatik s szűk ruhák félretéte után egy ellenfordulattal örökre lebetegíttetik, máj-, lépkeményedések, dugulások, örökös gyomor­beli bántalmak, vérfolyások, köhögés, tüdővész, vérköpés, szív- és fejbajok létesülnek. Azért egyszerű, a testhez lazán álló, könnyű öltözetben volna czélszerű­ tánc­termekben megjelenni, hogy a táncz által túlságosan ösztönzött életművek semmi ellentállásra sem akad­va elég kényelműséggel engedhetnének a fölösig hullámzó vértö­megnek tért és utat. Jótállás mellett legyen mondva, helyes lehet és bárkinek is tetszhető az erre egyébként érdemes nőnem, ha feszes ruháját hon hagyva, könnyű, lazállásu öltözetben jelenend is meg. — E tekintetből a zekemodorba öntött öltözetek volnának tán a leg­kedvezőbbek? — Tekintve a mondottakat, a 100 — 150 évet ösz­­szehasonlítva 25 —30-zal, azzal is betegessel, csakugyan közmeg­egyezéssel oda járulhatnának a­ gyermekszerető atyák és anyák, hogy azokat jövendőben laz és ne mint eddig vér, és lelket kiprése­lő öltözetben tánczoltatnák. Ügyes szabóink pedig azon iparkodhat­nának, maguknak haszon mellett érdemeket is szerezve, hogy az illy laz állású báli öltözetek mentül előbb hozatnának divatba, előkelő dámáink által pedig közhasználatba. Harmadszor. A táncz remegésig fárasztó, fullasztó, izzaztó soha ne legyen, mert igy élvezve betegitő, életsiettető s legtöbb esetekben korán hallató. Ez oldalról a táncz legkedvezőbb tánczo­­sainknak, mert ők kényelmüleg rendelkezvén addig tánczolnak, meddig vágyuk izüleit, újólag ismét akkoron, midőn magukat ki­pihenték, minélfogva egésségü­ket is jobban biztosíthatják s kímé­lik is szépeinknél. Szépeinkre nézve rosz és igazságtalan követe­lés az, hogy ők pihenés nélkül folytonosan alig hagyva az egyik tánczást, tánczoljanak ismét és tüsz int másikkal. Csekély belátásom szerint e tény a méltatlanságok szinte nagyobbika s olly hiba, melly okszerű javítás nélkül épen nem hagyathatik. Ugyanis, jónak, czél­­szerű­nek gondolnám a következendő­ s pedig még ez idei farsangon divatba hozni. — Minden tánczra készült nő vinne magával egy szálocska csinált virágot, bizonyos jeléül annak, hogy tánezra kelni akar, vagy nem. A tánczosoknak illy esetben mindenkor arra volna szükség ügyelni, valljon tánezra kérendő tánczosnéjoknak a virá­­gocska kezükben van e, vagy ruhájukba ellű­zve, mellyet ha kézben látandnak, jele leend annak, hogy a tánczos nő még pihenni vágy, az ellenkező esetben pedig tánczost vár, mellyel szépeinket nemcsak szabad rendelkezéssel tisztelnék meg, hanem kikerülnék még azon temérdek ízetlenségeket is, mellyek nem ritkán őket becsület fogy­táig szokták háborgatni, s épen azért, mert pihenni akarván tánczra nem kelhetnek, s az ebből eredő anyázsmákat elvétik , rendszerüleg nem teljesíthetik. Negyedszer. Táncztermekben húzólég, ablakok közé való település, falhozi támaszkodás, egy kortyni hideg víznek, egy kávés kanálnyi fagylaltnak elköltése, kint a hűvös jég, hideg föld, lábutazás általi meghűlés, hogy mennyire legyen életveszélyeztető, mindenki előtt ismeretes, azért röviden csak arra vagyok bátor figyelmeztetni mindenkit, azaz azokat, kik testüket bővülésbe hozták, hideg ita­lokkal és ételekkel, név szerint vízzel és fagylalttal *) soha ne élje­nek, mert velük nem enyhülést, hanem hevülést, nem menekvést, hanem tüdővészt nyernek. Azzal, hogy ez nem árt, mert többször nem ártott, senki ne büszkélkedjék, mivel, habár nem mindig adja is ártalmas hatásának nyilván­os jeleit, az lappangva később évek múlva is kárt készít, s előbb utóbb halált.­­ Mindazok, kik hevü­ket csillapitni akarják, mielőtt hűsítővel élnének, addig pihenjenek, mig légvételük és szívverésük szaporotlan azaz rendes reend, leg­jobb hűsítők az órákig szobában állott vízzel készült lemonade, a czukrozott citrom vagy narancs szeletek, a m­ondolatéj, ártalmas pedig minden hevítő, főleg a bor, fekete kávé, tán ezutáni dohányzás, szipázás, nem különben a jólakás bormivekkel, mellyekkel egy vas életű egyén csak akkor élhet illetén, midőn hevülésének épen semmi nyomát sem érzendi. Ötödször. Záradékul minden bálozóknak a kocsin való haza menetelt ajánlom, s tanácslom erre nézve a költség nem kímélését, mert izzadt, nedves testtel gyalog hazamenni, annyit tesz, mint elő­re vészt látni s abba önkényt rohanni. Szépeink és tánczosaink­ legszentebb czélból indulván ki, e bálczédulámat, habár tánczva nem int is, kérlek, soha ne feledjétek s vegyétek olly forró szívességgel, mint minővel iránt én, hogy aranyrózsákkal, ezüst nefelejcsekkel ültetett jó illatú életpályátokat emésztő tövisekkel soha ne cseréljétek fel. Költ, Sümeg dec. 1842. ifj. Trstyánszky József, _______ r. orvos. *) E legveszélyesbb, álarczba burkolt nyalánk találmány mióta köz­­használatba hozatott, tömérdek a romlott mellű és vég nélkül sok a tüdő vészben idő előtt elhaltak száma. A nagyvárosi lakóknak e nya­lánkság, a fagylalt­tárok, épen azok és ollyanok mint a csoportosan települő legyeknek a czukrozott méreg porczellán edényben, mellyet szeretve jó izüen nyalogatnak s később tőle váratlan mindannyian elhalva fölfordulnak. Átok van azon városiaknak egésségü­kön, kik körében holmi fagylalt­tárok építtetnek, mert hevült testük hű­sitésére után útfélen illyesmire találva, életüket csak koczkáztatják. Nem egyszer láttam dámákat, főleg suhonczokat a pesti Kioszkba, izzadt testtel fagylaltat enni, utána jégvizet, sőt jégszeleteket is nyelegetni s tapasztalni kórházakban, hogy attól szörnyű halált haltak. H Ha a reszélyt előre nem látó gyermeknek kezeiből a kést vesszük ki, hogy életét ne koczkáztassa, tanácsos volna az illy részre csalogató tárokat bezáratni s nem után útfélen felállítani. Kinek kedve fagylalt evésre ___van, egye azt hon, vágya szerint. (244) Osqi orgonáiés hivatalra. {2) Marmarosi Szigeten a rom. kath­. egyházi orgoná­ién szolgálat , mellyhez 160 for. p., kész szállás 12 öl tűzifa, egy mázsa só, 6 pozs. m. búza és 12 p. m. rozs szerződött áron, valamint '/, úrbéri telek — megürül­vén, betöltésére csőd hírdet­elik a­ képen, hogy a kik azt elnyerni kívánják, korukat, erkölcsiségöket, zene-és énekismeret-, nem kevésbbé a magyar nyelvbeni jártas­­ságukat tanúsító oklevelekkel elláb­ott folyamodásukat, mellyben mostani tartózkodásuk helyét is tudatni kötele­sek, legfölebb 1843. évi Januar lökéig Szigetre a mar­­marosi kam. igazgatósághoz juttatni el ne mulasszák. (*3*) (.242) (3) Sorház haszonbérbe adása. A zombori kir kincstári igazgatóság részéről köz­hírré tétetik, hogy Bács vármegyében kebelezett Kóla mezővárosában lévő uradalmi nagy serház 1843ki május elsejétől kezdve három és félévi használatra, 1843dik fehr. hó 21dik napján reggel 10 órakor a zombori kir. kincstári igazgatósági épületben tartandó nyilványos ár­verés útján a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe áltás en­­gedtetni fog. A bérleni szándékozók az árverésre 1000 pengő forintnyi bánatpénzet ellátva megjelenendők ; a bérleti feltételeket előleg vagy a nevezett kincstári igaz­gatóságnál , vagy a Kulai kir. kincstári tiszttartósági hi­vatalnál megtekinthetik. Ezen serháznak egyes hozzátartozandóságai a kö­­vetkezendők: a serfőzés- és pályinkaégetéshez, valamint a maláta mindennemű kezelésére megkivántató külön épületi osztályok; egy nagy maláta-daráló malom, melly ökör-liprással hajtatik, elégséges és elkü­lönözött pin­­czék, a serfőzési és pályinka- égetési mindennemű ke­zelésekre szolgáló szerek , edények és egyéb kellékek, külön lakások a serfőzőnek, annak segéd­emberei és molnárja számára; egy mellék­épület felmérési haszná­latra , korcsmáros lakással, mintegy 14.000 mérő árpa és egyéb gabona töltésre, a maláta, komló , széna és fa elhelyheztetésére elégséges padlás, raktár és egyéb arra alkalmazott tartási hely, mintegy 80 darab ökör számára való istálók és elégséges sertés ólak és obrok. Ezen serház-bérlethez tartozik azonkívül egy a serházi szar­vasmarha számára kijelölt elégséges legelő, a felmérési gyakorlat ezen serházból kiterjedt az egész haszonbéri idő alatt a Kulai uradalomnak tizenkilencz igen népes és a palyánkai uradalomnak tizenhárom jókora helységeire. POZSONYBAN, nyomtatja Schmid Antal.

Next