História 2004
2004 / 2-3. szám - ÉVFORDULÓ - HARASZTI GYÖRGY: Kárpáti rapszódia
Kárpáti rapszódia A szegénységből a gettóba Kárpátalja az elmúlt 90 évben öt államalakulathoz tartozott. 1919-ig a történeti Magyarország része volt. Kiterjedt az egykori Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros megyék túlnyomó részére. Ez mindig is az ország legszegényebb, periférikus területének számított. A nem hivatalosan Ruténföldnek, Kárpát-Ukrajnának, Ruszinszkónak is nevezett 12 171 km 2 kiterjedésű terület 1910-ben 602 774 főt számláló népessége (anyanyelv szerint, amely a magyar statisztikák kiindulópontja volt) 31%-a magyarnak, 10%-a németnek, 55%-a ruténnek és 1,05%-a szlováknak vallotta magát. Magyar nyelv és szegénység E viszonylag kis területen élt az ország egyik legnagyobb, mintegy 87 ezer főt számláló zsidó közössége. A zsidók szervesen beépültek a helyi gazdaságba és a társadalomba. Tevékenységük nagy fontossággal bírt főleg a mezőgazdaságban, az őstermelés, a feldolgozás és a kereskedelem területén. Nyelvi magyarosodásuk, bár az ország leginkább hagyományt tartó zsidóságának számítottak, jelentősen előrehaladt. A gettószerű életből való kiemelkedés első foka ugyanis a magyar nyelvhasználat, az állami anyakönyvezés s a magyar nyelvű iskolák látogatása volt. (A magyar nyelv fajlagos térhódítása az itteni zsidók körében a korabeli szociológiai felmérések tanúbizonysága szerint még a két világháború között - tehát csehszlovák uralom alatt is folytatódott. Feltűnően csökkent a német ajkúak aránya - a magyarok javára - főleg az iparban és a városokban a korábban németül és/vagy jiddisül beszélő zsidók nyelvcseréje miatt.) A zsidóság 80%-a, a nyomorgó többségi lakossághoz hasonlóan, mostoha körülmények között leledzett, 15%-a létminimumon tengődött és csak 5%-a élt rendezett anyagi viszonyok között. Tekintélyes részük földműveléssel és általában őstermeléssel (25%), kis- és nagykereskedéssel - ideértve a kereskedelmi alkalmazottakat is - (38%) foglalkozott, a többiek között nagy számban voltak napszámosok, ipari munkások vagy fuvarozók (16%). Az általános nyomorúság miatt a nők és gyermekek többsége is dolgozni kényszerült. Magyarként a csehszlovák otthonban Az 1920-38 közti években Kárpátalja Podkarpatska Rus néven a Csehszlovák Köztársaság részét képezte, autonómia nélkül. Haszonélvezője volt a polgári demokratikus vívmányoknak, de - jóllehet Csehszlovákia legszegényebb régiója - külön gazdasági és szellemi támogatást nem kapott. Trianon után az itteni zsidóság népi-nemzeti alapon szervezkedett. (A csehszlovák állam külön nemzetiségként tartotta számon a zsidókat, hogy ily módon csökkentse a magyarok és németek számarányát.) 1927-ben Ruszinszkó 604 745 lakosából 93 023 volt zsidó, a népesség 15,28%-a. A számos vallási, szociális és kulturális intézménnyel rendelkező több mint 400 hitközség mindegyike, az egy ungvári kongresszusi (neológ) gyülekezet kivételével, ortodox volt, és egyházi igazgatás szerint a pöstyéni Jüdische Kanzleihoz tartozott. (A hitközségek legnagyobbika a munkácsi volt, ebben a városban a zsidók szám-1 aránya meghaladta a 43%-ot. Kárpát-alja három legnagyobb városában, ' Munkácson, Ungváron, Beregszászon ( az 1930-as években a lakosok több mint 20%-a volt zsidó, 16%-a magyar.) 2 A kárpátaljai zsidók közül 79 722 Vegyes, zsidó-rutén muzsikusbanda. Verecke, 1895 Friedman Ábrahám szatócsboltja, Huszt, 1939