História 2007
2007 / 9-10. szám - EMBER ÉS KÖRNYEZET - POLLMANN FERENC: Tank, páncélkocsi és repülőgép : Az I. világháború fegyverei
1918. április 24-én, amikor 3 AZV véletlenül szembetalálkozott a brit Mark IV-gyel. Páncélkocsi A dualista Monarchia azonban nem csupán a harckocsigyártásban maradt le jelentősen riválisaitól, hanem a páncélkocsik alkalmazásában is. Pedig 1915 szeptemberében már készen állt akészítőiről, Romanicsról és Fellnerről) Romfellnek nevezett, 1 db Schwarzlose géppuskával ellátott, négykerék meghajtású páncélozott gépkocsi. Sorozatgyártására azonban nem került sor, mindössze 1-2 további példány készült belőle. Németország is csupán 3 tucatnyi, különféle gyártók (Daimler, Erhardt, Büssing) által készített páncélkocsival rendelkezett. Ez a harci eszköz a másik katonai tömb hadseregeiben is csupán korlátozott számban állt rendelkezésre. A világháború folyamán robbanómotorral működő erőgépeket vontatási célokra is alkalmaztak. Főleg a nehéztüzérség eszközeit (pl. a Monarchia 30 és feles önjáró mozsarait) mozgatták ilyen módon. Ezek a korábbi évek folyamán kifejlesztett, különféle típusú lánctalpas traktorok célszerűen módosított változatai voltak. A repülőgépek hadieszközként való alkalmazása kezdetben csupán a felderítésre korlátozódott. Személyzetük fegyvert is csak azért vitt magával, hogy ellenséges területen bekövetkező kényszerleszállás esetén meg tudja védeni magát. Noha légvédelem híján a csapatok felülről hatékonyan támadhatóak voltak, a viszonylag kis teherbíró képességű gépekkel gondolni sem lehetett komolyabb bombák felvitelére. (Erre a célra a hadviselő felek inkább a léghajókat alkalmazták.) Robbanó szerkezetek levegőből történő ledobását a hadviselés nemzetközi szabályai egyébként is tiltották (Hága, 1907), az erre vonatkozó deklarációt azonban a fontosabb hatalmak közül csak az Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország írta alá, ám ők sem ratifikálták, így is eleinte csupán a ma oly népszerű dart játékban használatos hegyes nyilakat, valamint kisebb kézibombákat hajigáltak a repülőgépekből, nem túlságosan nagy eredménnyel. Komoly változást jelentett azonban, amikor sikerült megoldani a fedélzeti géppuska és a légcsavar szinkronizálását, így a fegyvert kezelő pilóta előre is tudott tüzelni anélkül, hogy saját gépében kárt okozott volna: a lövésre mindig akkor került sor, amikor a propeller szárnya nem volt a cső előtt. Ez a forradalmi újítás a holland származású Anthony Fokker nevéhez fűződik, aki 1915 nyarán a németek számára megalkotta az első szinkron-géppuskát. Az új találmányt hamarosan az antantállamok repülőgépein is alkalmazták. Ezzel párhuzamosan jelentős mértékben felgyorsult az új, nagyobb teljesítményű motorok és gépek fejlesztése, és fokozták a termelést. A központi hatalmak e téren sem vehették fel a versenyt az antanttal. Összességében a világháború folyamán az antant és szövetségesei kb. 2 és félszer annyi repülőgépet voltak képesek előállítani, mint a német-osztrák-magyar-bolgár-török koalíció államai. A repülőgépmotorok teljesítményének növekedése megnyitotta a lehetőséget a bombázógépek fejlesztése előtt. Ezek mozgékonyságban messze felülmúlták a kormányozható léghajókat (kiszorítva őket a hadviselés eszköztárából), viszont sebezhetőségük megmaradt. Szükségük volt a vadászgépek nyújtotta védelemre. A repülőgépek specializációja lehetővé tette a különféle feladatok összehangolását és a rendelkezésre álló harceszközök kötelékbe szervezését. Az ellenséges utánpótlási vonalakat lerombolni hivatott bombázók és a vadászok együttműködése (melyben az utóbbiak feladata volt nem csupán a saját bombázók védelme, de az ellenséges légierő megsemmisítése is megnyitotta az utat a légi fölény biztosításához. A fejlődés irányát jól mutatja, hogy a világégés végére a légierő önálló fegyvernemmé lett. 1918. április 1-jével létrejött a brit Royal Air Force (RAF). POLLMANN FERENC Irodalom Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. (Főszerk. Szijj Jolán; szerk. Ravasz István.) Bp., 2000. Boldogtalan hadiidők... 1914-1918. (Szerk. Ravasz István.) Bp., 2005. Nagyváradi S. M. Szabó M., Winkler L.: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből. Bp., 1986. Groehler, Olaf: A légi háborúik története 1910-1970. Bp., 1980. Horváth János: Az első magyar építésű páncélgépkocsi. Haditechnika, 1983. júl.-szept. Manfred von Richthofen, a „Vörös báró” és híres, háromfedelű Fokker típusú repülőgépe Az I. világháború alatt a légierő miden hadviselő félnél fontos fegyvernemmé válik. Orosz repülőgép és személyzete, 1915 körül MNM Történeti Fényképtár 26