HOLMI, 1993 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1. szám - Bogoly József Ágoston: Zalai Béla kiadatlan esszétöredéke a halálról: „Encomium Mortis”
98 Bogoly József Ágoston ZALAI BÉLA KIADATLAN ESSZÉTÖREDÉKE A HALÁLRÓL: „ENCOMIUM MORTIS” ! Zalai Béla munkásságának fő területe egy filozófiai rendszerezéselmélet kidolgozása volt. A halál filozófiai fogalmát befejezett műveiben külön nem emelte ki, nem elemezte. Világképének halálra vonatkozó elemeiről, filozófiájának következetesen kiépített halálfogalmáról s ennek a rendszerezéselmélet benső követelményeihez alakított jellegéről eddig pontosan közelebbit nem tudhattunk. Pedig Zalai Béla halálfölfogását fontos ismernünk, mert a tárgykörre vonatkozó bölcseleti gondolatai jelentős adalékot nyújtanak a századvégen újuló és az európai művelődés század eleji szakaszát jellemző, eddig már a források szerint ismert, viszont még csak részben értelmezett halálfogalom és halálgondolat további kutatásához. Zalai Béla életművében az ENCOMIUM MORTIS című fragmentum az egyetlen, ahol a vizsgálódás központi tárgyaként a halál szerepel. Új tekintetben a most közlésre kerülő kézirat a mértékadó. Szembeötlő, hogy az epikuroszi gondolkodásmód nyomai, Lucretius Carus bölcseletének vonásai és Stefan George kötetének címe (DER TEPPICH DES LEBENS, 1899) is megtalálhatók Zalai Béla írásában. Mindezek mellett vannak elemek, ahol a heideggeri Sein zum Tode fogalomtörténeti előzőjével, a kérdéskör töredékes, előlegezett megfogalmazásával találkozunk. Zalai gondolkodására minden bizonnyal hatással volt Georg Simmel 1910-ben megjelent, Zur Metaphysik des Todes című, a Logosban olvasható esszéjének gondolatmenete. Az életnek és a halálnak a szembeállítottságáról a német bölcselő ezt írja: „An die Stelle des »einmaligen« Gegeneinander von Leben und Tod hat zu treten eine einheitliche, unendliche Existenz, in der Leben und Tod sich wie die Glieder einer Kette verschlingen, jedes Anfang und Ende des andern, der Tod fortwährend die Existenz abteilend, formend überleitend. ”* A Beöthy Ottó által írt, Zalai Béláról szóló, körültekintő eljárással készült pályaképhez fűzött műjegyzék sem tünteti föl a halálról szóló írást. Beöthy itt valószínűleg csak a teljes, befejezett művek kéziratát látta célszerűnek megjelölni. Figyelmet érdemel a Zalai Béla születésének századik évfordulóján, 1982-ben Béla Zalai: Allgemeine Theorie der Systeme címmel megjelentetett kötet. A Bacsó Béla szerkesztésében, az ő bevezetőjével és jegyzeteivel ellátott kiadvány végén található egy, az addigi ismeretek alapján, szintén Beöthy által összeállított, teljességre törekvő jegyzék Zalai fönnmaradt munkáiról. A kisebb írások közül még előadásvázlat is szerepel a műlistán, de a halálról szóló töredék itt sincs föltüntetve. * „Az élet és a halál »egyszeri« szembenállása helyére egy végtelen, egységes egzisztenciának kell lépnie, amelyben az élet és a halál láncszemekként kapcsolódnak össze, egyik a másiknak kezdete és vége, a halál az egzisztenciát szakadatlanul részekre osztja, alakítja, továbbvezeti." (Kiss Tamás Zoltán fordítása.)