Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1852-04-15 / 86. szám

dám erősen, és a hölgyre tekintve, alig lát­tam arcán a legkisebb kétkedés nyomát, de annál több zavart. — A költők igen hamar teremtik ide­­áljukat. —• Csalatkozik nagysád ! — Hogyan? hát látott ön engemet valaha ? — kérdé kedves meglepetéssel, de több kétkedéssel az elpirult gyermek. — Tegnap este öt óra tájban a váci utcán járt nagyság. — Igen. — Onnét az úri, hatvani és uj világ­­utcába tért — folytatám az utcák neveit nyomatékosan ejtve ki. — Valóban! _Azután egy boltba ment, és onnét fel a kerepesi utón a Mátyás királyig. — Szóról szóra igaz! és mért köve­tett ön mindenüvé ? — Mert ideálom nagyság ! Úgy látszott, hogy szavaim a támo­gatott okok után tökéletes hitelt nyertek. A szép bécsi leány meg volt győződve, mi­szerint szerelmes vagyok bele. Annyi igaz, hogy ideálom volt, mert igen hasonlított ideálomhoz, és én többet nem is mondtam. Nem tanusit piszkosabb jellemet semmi, mint az érzés nélküli szerelmi vallomás. — Nagysád kétkedik — folytatom — oh pedig ha naplómat olvasná! — Ah napló! — sóhajtott olvadozó­­lag a szép leány. Adja át ön nekem napló­ját, én igen, végtelenül vágynám olvasni. Egy költő naplója, mi engemet érdekel! — Óh ez szerfeletti érv lenne ! Adja át ön! —• Fölösleges lesz — mondom udva­riasan — nagyság nem tud magyarul, én pedig magyar nyelven szoktam naplómat vezetni. — Vannak nekem Bécsben magyar ismerőseim, majd megmagyarázzák— szólt a hölgy örülve találó eszméjének. —­ Ezt nem tehetem — válaszolom. Naplóm titkai sokkal szentebbek, hogy sem a hideg világ még hidegebb érintkezésé­nek tegyem ki. Én naplót csak szerelme­met érdeklőleg szoktam vezetni. Béranger pedig azt mondja: Voulez vous être heureux amant ? Loyerguidé par les mystéres. A hölgy elszomorodott, azonban be­csülni látszott bennem, hogy naplóm titka­it olly komolyan veszem. Némelly embe­rek azért szoktak naplót írni, hogy olvas­sák ízetlen ömledezéseiket. G . . . Mari ezt tudta, ő valóban igen mívelt hölgy. — De hátha én megígérném önnek — szólt egy eszmétől megkaparva a felhevült szép Mari — hát ha megígérném, hogy senkinek sem fogom ön naplóját mutatni, átadná ő ön? — Igen! — Tehát mindenre , mi legszentebb előttem fogadom kegyednek, hogy naplóját csak egyedül én fogom olvasni. Kérem önt — szólt kedves remegéssel a mindig ked­vesebbnek tetsző lányka, és megszok­ta ke­zeimet. Én tökéletes confúsióba jöttem, s megszorított kezemmel átadtam a naplót. Naplómat szívem fölötti zsebemben szok­tam hordozni. A belém jó­formán szerelmes leány­kától fél óra múlva elváltam. Ő másnap Bécsbe utazott. Olvasóim előtt rejtve van­­. . . Ma­rival a budai bástyákon történt találkozá­som. — Hogy naplómat megértse, és sza­vát is tartsa, rövid idő alatt megtanulta édes magyar nyelvünket. Ez mindenesetre rend­kívüli, és szép tőle, valamint nem rendkí­vüli, és nem szép az, hogy iránta mi érzel­meiből tökéletesen kiábrándulva találkoz­tam vele mostanában. — Hát igazi ideálja mit csinál ? — kérdő csintalan mosolygással, s kedvesen feddő célzással a most százszor szebb, ma­­gyarosodott Mari. — Majd elmondom édes jó nagysád — válaszoltam némi zavarral — leszek bá­tor tiszteletemet tenni. Meddig fog nagy­ság itt mulatni ? Én jelenleg fővárosi lakos vagyok. , — Én is — viszonzá a fekete hajú, kék szemű szépség. — Kinél, és hol tetszik tartózkodni — kérdem számoló örömmel. — Férjemnél! — élt meg válaszával az egyszerre elfutult Mari. Lakásunk N. N. utca. 3. sz. alatt. — Leszek bátor — feleltem szára­­zan. — — Most fél hatra van. Hat órakor a bécsi után kell lennem távol lévő Károlyom ügyében — szólt édesen ejtve ki a Károly nevet az ifjú menyecske. Ez a Károly férje. — Remélem — folytatá a nő — el­fog ön kisérni. — Hivatalos foglalkozásaim lesznek egy negyed alatt, a bécsi út kissé messze van, végtelenül sajnálom, hogy nem lehe­tek nagysád lovagja. — Hivatalom ugyan nincs, hanem a bécsi uton lakik egy gonosz szellemem, egy üldözőm, kivel találkoznom borzasztó csapás lenne. Ezen gonosz szel­lemet prózai nyelven hitelezőnek híják. — Tehát a viszontlátásig isten önnel. Mit üzen ön Károlyomnak ? — Ismeretlenül is üdvözölje. — Ah! ez prózai üzenet öntől. Üzen­jen ön mást — csintalankodék a hölgy. — Praenumeráljon a Hölgyfutárra! Manki. Hirharang. A hajógyárban Óbudán most egy gőzös készül egészen amerikai modor­ban, de azért nem fog amerikai modorban jégbe röpülni. A testgyakorló intézet Budán a várhegy oldalán már megnyílt, és számos növendéke van. Egy hölgy köszönetet mond két ura­snak , hogy húsvét hétfőn hintáját és lovait nem lopták el a városerdőben, hanem csupán néhány óráig kocsikáztatták magu­kat, mialatt ő gyermekeivel a hidegben di­dereghetett. Nem ártana ez urfiakat e csiny­­ért kiásó megizzasztani. Fővárosunkban vannak urfiak , kik hajdan fiatal óriás név alatt voltak is­meretesek most pedig angolból fordítva, „marhahús” címmel vannak fölruházva, és a kráglis szegénylegényeknél egy fokkal alan­tabb állanak. Nem régiiz,darab 4 sétált fölsje a lánchíd előtt reggeli 9—11 óra közt, mind­egyik fehér kaméliát tartva kezében. Föl­tűntek mindenkinek, s föltűntek egymásnak is. Midőn már egészen sötétkékre rárlódtak, kölcsönös szólongatás után kisült, hogy mindnyájan illy tartalmú illatos levélkét kaptak postán. ,Legyen ön holnap reggel 9-11 óra közt a láncaidnál, s egy nő cse­léd, kezében piros kaméliával, valahová ve­­zetendi önt, hol epedő szív és nyílt karok várakoznak önre. Kezében fehér kaméliát tartson ön, ez lesz az ismertető jel.­ April első napja volt, s az uracsok leginkább azt sajnálták, hogy ebédre kölcsönzött pénzü­ket a fehér kaméliára pazarolták. Prágában egy pesztonka sétálni menvén szeretőjével és a rábízott gyer­mekkel, a nyűgösködő kis­fiút úgy megver­ték a szerelmesek, hogy egyik szemére meg­vakult. Ebből némel­y pesti és budai szü­lők is tanulhatnának. Londonban siketnémák számára most minden vasárnap rendesen prédiká­ciót tartanak , természetesen , csupán le­jekkel. Talbot kisasszony búcsú hangver­senyében Patikárus zenebandája is részt vesz, így aztán legalább ő közönségre , a közönség pedig élvezetre számolhat. A lóverseny Bécsben május első napjaiban fog véghez menni. Egy kisasszony vízgyógyinté­­zetet készül nyitni Bécsben. Ha szép, úgy sok vendége a zuhany alatt is forróságot fog érezni. Pozsonyban tűz volt nem rég, s négy becses hízott ökör életét veszté. Bécsben most igen fényes boltot nyitottak, hol csupán sódarokat árulnak, mellyek mindenféle díszes alakzatokat ké­pezve vannak fölmáglyázva. Linzben egy csodaorvos csupán mozgás által gyógyítja betegeit. E szerint járdakoptatóink halhatlanságra számolhat­nak. — Bécsi lapok szerint fővárosunk­ban hihetőleg tébolyda fog létesülni. Csak jó nagy legyen. D­ingelstedt színházigazgatót most már csak azért gáncsolják, mivel a kérdéses szerkesztőt hátulról botozta meg, és nem elölről. Ez tudomásul szolgálhat. Egyéb semmi. Egy arszlánka sokat nézett ki ablakából, s észre vette, hogy átellenről egy szép hölgy gyakran néz rá, másnap te­hát azonnal tüzes szerelmi nyilatkoztatot irt neki, mellyre illy választ kapott: Szen­vedélyes festőnő vagyok, gyűjteményemben elhízott ostobaság kifejezési­ arcra volt szükségem, most már kész a kép, köszönöm, hogy szíves volt ön mintául szolgálni.4 . — Tegnapelőtt mutatta be magát színpadunkon az újonan szerződtetett Kob­­ler család. Kobler N. és Kobler L. első táncosnők, Kobler Ferenc első táncos, és a család feje, az öreg Kobler mint ballet­­mester. A közönség őket zajos tapsokkal fogadá, és játék folytán is többször kitap­­soló. Lám, lám, egy két tag távozása railly könnyen pótolható ! Különösen a férfiról, Kobler Ferencről mondják, hogy hasonlat­­lanul jobb Campillinál. — — M­á­t­r­a­y Gábor ,,Magyar nép­dalok egyetemes gyűjteménye 44 cím alatt, ismeretesebb népdalainkat füzetekben szán­dékozik kiadni. E vállalat, úgy hisszük, ki­fizeti magát, s irodalmi tekintetben is igen nagy becsű­ leend. — — Jövő vasárnap lesz a múzeum dísz­teremében a második hangverseny a mú­zeum udvarának sétánnyá alakítása tőkéjé­nek növelésére. E hangverseny, miként hisszük, épen ollyan érdekes lesz, mint az első, sőt a­mennyiben új, eddig még nem hallott egyéniségek fognak benne részt­venni, talán még érdekesebb. ■— Ezek között vannak Nagy Róza kisasszony, 343

Next