Hölgyfutár, 1853. január-július (4. évfolyam, 1-130. szám)
1853-06-04 / 109. szám
kinek kardja pár nappal ezelőtt vértől párolgó, most mint gyermek , öntudatlanul vagy játékból, lehajolt és szaggatott magának virágokat; majd elmerengett a kelő holdon, mint egy szerelmes lány ábrándos magányában; választott magának egy csillagot az égen, ragyogót, fényeset, a legtündöklőbbet — a szerelemcsillagát, s ráfogta, hogy az a csillag az ő ötcsillaga leend, melly az ö szerelmével, az ö életével egyszerre fog elhomályosulni az égen. Szegény ifjú, minő ábránd volt ez! de ki kitelhette volna el vele ekkor, hogy az ö boldogsága majd elunja megvárni ama csillag elenyésztés? az ő boldogsága hamarabb bealkonyult, s a csillag még most is fenmaradt az égen! Mintegy félóra telhetett el ez ábrándozásában Pugatscheffnek, ki néhány lépésre, épen háttal állt a házikónak, midőn egy ifjú lovag, könnyeden vállalta tévé kezeit. Pugatschell gyorsan visszafordult, s meglepetésében önkénytelen fölkiálta. •— Az egekre, Marvea, te vagy ? Jól látok? Istenemre, nem csalódom ! ezen arc, e ragyogó szemek, e deli termet, ez mind tiéd ! te vagy, te vagy Marvea! Ah mind csodás, álomszerű átváltozás! És milly jól sikerült minden, milly jól áll neked e férfiöltöny s delitermetedhez e tisztikard, fényes aranybojtjával ! Mennyi büszkeség e tekintetben, s hóditó tűz e szemekben! Istenemre, hálát kell adnom az égnek hogy asszonynyá nem teremtett engem, mert ha két keblem volna, a két kebelben sem férne meg a szerelem, mellyel most Hjábban irántad értenék ! Marven mosolygva hallgatá az ifjú lelkesülését, s aztán szelíden jobbját nyujtá, mellyet az hévvel szokta meg s aztán ajkához emelt s megcsókolt. —lm baráti jobbom ! szólt Pugatschell, gyöngéden rázva meg a lány kezét. A világ előtt barátod! S midőn egyedül vagyunk ? — — Szerelmesed ! — susogta a lány , s fejét az ifjú vállára hajtván, karját szenvedélylyel annak nyaka körül foná. E pillanatban lépett ki az aggnő, s Pugatscheff örömében felkiálta: — Sokáig élj anyó! egyedül neked köszönhetem üdvöm, mennyországom. Ám vedd jutalmul ez erszényt, egy évig dolog nélkül is megélhetsz belőle. Most, isten veled jó aszszony! Marvea, végy búcsút e háztól, csak röviden, s aztán isten nevében útra kelünk. Marvea kezét nyújtá az öregnek, egy istenhozzádot monda, s Pugatscheff segítségével lovára pattant. Néhány perc múlva a két lovag meszsze hagyá el a csöndes házikót, s letérve a caricai mezőkről, gyorsan azon erdő felé tartanak, hol a csapat tanyázott. Éjfél már elmúlt, midőn egy távol erdőből tábortűz csillámlott szemükbe, — a szemközt fúvó szél tört hangokat hozván magával a tüzet körülülő rablók énekeiből. Az erdőhöz közel Pugatscheff megállitá lovát s szólt: — Marvea !e néven utószor szólitálak a világ előtt; álnevet kell fölvenned, s álneved leend: Voronec. — Voronec ? jó! — szólt mosolyogva a hölgy; — tehát Voronec! de csak a világ előtt, s ha egyedül leszünk, én ismét a te Marveád fogok lenni ? Oh, mert te ollyan szépen, ollyan édesen tudod kimondani az én nevemet! Mondd csak, hadd halljam még egyszer ajkaidról! Az ifjú odahajolt lováról a szép hölgyhez, gyöngéden átkarold, s édes — a szívbe behízelgő hangon mondd: — Marvea! én aranyszerelmem ! én édes Marveám! A hölgy lovagjára emelé szerelemben égő szemeit, s szenvedélyesen szoktá meg annak kezét s tovább vágtatának. Az erdő szélén csapatjának előöreivel találkozék Pugatscheff, kik azonnal megismervén vezéröket, hódolattal üdvözlék őt. A két lovag leszállt lováról, s gyalog mentek a tábortűz felé, mellynek fellobogó lángja halvány piros fényt sugárzott a zöld lombok közé. A társak fölugráltak, s hurralival üdvözlék kapitányukat. (Folytatása követk.) Beöthy László: Szatmári mogyoró. * Egy furfangos kráglis legény a többi vendégeknél korábban menvén be a vendéglő étteremébe, a pincértől jó előre kipuhatolta mellyik ételből hány adag található. Megtudta hogy a hornyaszeletből három adag van mindössze. Midőn azután az estelizés ideje elérkezett, ő legkésőbben jelent meg, s a beszélgetést akarva a nagyerőkre vitte át. Vitatkozás közepett fennhangon dicsekedett, hogy a 12 adag borjúszeletet is megeszik. Haladéktalanul fogadtak, még pedig jelentős összegben a dicsekvővel. Három adagot legkisebb habozás nélkül eltemetett. A harmadik adag után szomorúan jelenté a pincér, hogy többet nem szolgálhat. Az ítélet kimondása másnapra halasztatott, de abban megegyeztek a vendégek, hogy az azon estéli három adagot a fogadó fél fizeti. Másnap a kráglis legény tele gyomorral odább állott. * Bizonyos vidéki színpadon a „harminc éves kártyás“ adatott. A címszerepet huszonöt éves ifjú játszotta egészen természeti alakjában. A közönség eleinte nevetni, későbben zúgni kezdett, sőt ilyen kitételek is hangoztak: — Harminc éve kártyázik, s még csak huszonöt éves! Minő botrány, minő ügyetlenség ! A címszereplő színész hallván a zajos kitöréseket, illedelmesen meghajta magát, s ekép nyilatkozott: — Fiatal vagyok annyi bizonyos, de én tíz éves koromban már kártyázni kezdettem, s azóta éjjel nappal folytonosan kártyázom , mi együtt véve épen harminc évet tesz. * Bekopogtatott X. színházi referenshez Y. énekesnő, s 10 darab új aranyat olvasván asztalára, felkérte, hogy az nap estéli előadását magasztalná, s dicsérné meg lapjában. X.-nek az nap este rendezvánsa akadván, kimaradt a színházból, a magasztalást s dicséretet azonban még korábban megírta, s az illető lapnak átküldötte. Az előadás elmaradt, a kritika másnap mégis megjelent. Midőn több lap e miatt X. referenst megrohand, ugyancsak lapjában igy válaszolt: Y. énekesnő szobámban produkálván magát, az érctiszta és csengő hangokról meggyőződtem, miként bizonyosan sikert aratand, s ez alapon írtam meg előlegesen a bírálatot. X. az érctiszta és csengő aranyokat értette, s igy nem hazudott. * — Fiam, a komolyabb társaságokat keresd! — szólt az atya kicsapongó gyermekéhez. — Kedves atyám, komolyabb társaság a világon sem igen lehet, mint az „óránál“ ejteli 8 órától reggelig ültünk hatan kerek asztal körül, folytonosan ittunk, de egyetlen árva szócskát sem szólottunk! * Egy vidéki arszlán, minthogy napi üzleteiből nem tud kijönni, éjszaka egy arany órát lop, s bemegy a fogházba. * Egy szerkesztőre, kiből kereskedő lett, egykori szerkesztő társa lapjában illy éket csinált. X. egykori szerkesztő mostanában, durva kelmékkel kereskedik, bízvást ajánlhatjuk el a közönség pártfogásába, miután ez üzletbeni ügyességét, már szerkesztő korában gyakrabban tanusította. * Május első napján esküdött meg a nagyreményű ifjú. Ugyanaznap délután azonban véletlenségből jobb szemét kiszúrta, és félszemre megvakult. Távolabb lakó barátja, ki csak az esküvőről hallott valamit, e szavakban gratulált : Kívánom, hogy május másodikán, mindazokon ment keresztül, mellyeken május első napján átmentél. * Ugyancsak ez a jóbarát, egy más faluban lakó kedvesének, gyalog emberrel virágbokrétát küldött, melly útközben elhervadt, s mellyet e sorok kisértek: Szeretett Nellim! Mint e virágbokréta , úgy virágozzál te is. * Bizonyos ironc, felkeresett bizonyos szerkesztőt, bemutatott neki 10 verset, s felkérte adná ki lapjában, megígérvén egyszersmind , hogy minden versért 1 aranyat fizetem. Az eszélyes szerkesztő ezt válaszolta: írjon tisztelt ön még 90 verset, hozzon még 90 darab aranyat, s én egy külön kötetben fogom kiadni, mi nekem kellemesebb, önnek dicsőségesebb leend. * Egy másik szépliterator pedig, e szavakkal nyújtott át egy csomag verset, a szerkesztőnek : — Végtelenül szenvedek, fogadja ön fájdalom csepjeimet! — Köszönöm ! de nem fogom bevenni, most csak ön szenved, ha beveszem, akkor pas des deux fogunk szenvedni, lapom meg meghalhat. Butter Flórián: Hirharnng — A Döme által szerzett „Malvin négyes“ máris szembetűnő kelendőségnek örvend. Újra figyelmeztetjük szép olvasónőinket e kedves zeneszerzeményre, melly, kiállítását illetőleg is, bárraelly diszasztalon helyet foglalhatna. — Magasb körökben egy eljegyzésről beszélnek, melly Szerbia volt hercegének fia, herceg Obrenovits Mihály, s a kellemdus Hunyadi Julia grófnő közt köttetnék. — Szelestey beteges nejével az emsi fürdőbe utazik. Óhajtva várjuk az érdekes tudósításokat. — Dolgozótársaink közöl többen rövid idő múlva megházasodnak. Legközelebb ketten kötendnek ki a boldogság révében, de azért az irodalom terén is folyvást működni fognak. — Hartleben K. A. könyvárusnál új A. B. C. könyv jelent meg, csinosan festett hetven képpel. Ajánljuk a szülők figyelmébe. — Mutsenbacher nészabó váciutcai szállásán, Mocsonyi házban, második emeleten igen jeles virággyár létezik, melly ezelőtt Glatz K. neve alatt működött, s méltó kedvezésben részesült. — Mind az idegenek, mind helybeli mulatni vágyóinknak tudtul adjuk, miszerint holnap délután 4 órakor a császárfürdői kertben nagy zenekör tartatik, mellynél a cs. k. gr. Khevenhüller gyalogezred közkedveltségü hangászkara, felváltva Sárközy Ferenc nemzeti zenebandájával működni fognak. — Érdekes magyar és német ,kép-