Honismeret, 1996 (24. évfolyam)

1100 ESZTENDŐ - Pozsgay Imre: A nemzettudat napjaink politikájában

fölzárkózás Mátyásig abszolút sikeres volt . Azután visszavetett bennünket a török. Ne haragudjanak nagyon a Habsburgokra, visszatagoltak bennünket nyugathoz. De nekünk ők voltak az ősellenség, az osztrák, a habsburg. Nekünk nem volt teljesen igazunk, félreértés ne essék! A szomszédainknak mi vagyunk az ellenség, az ellenség modellje; megkaptuk tőlük azt, amit mi ráakasztottunk az osztrák sógorokra. Azért föl­hívom a figyelmüket valamire: hadd lássuk idegen tükörben magunkat. Hogy létezik az, hogy a szlovákok a testvéri csehekre szintén neheztelnek? Akkor ezek szerint mégse bennünk lehet a hiba. Hogy létezik az, hogy mi az ősellenségünkkel, az osztrá­kokkal puszipajtások vagyunk? Hogy létezik az, hogy az erdélyi szászokat beengedtük hétszáz évvel ezelőtt, megmaradtak hétszáz éven át szászoknak? A románok hetven év alatt túladtak rajaik, 150 márkáért fejenként. Akkor - kérdezem én -, melyik nép teljesíti jobban a történelmi küldetését, hivatását? Bennünk egy baj van: minden rosszat elhiszünk magunkról, nem látjuk a jövőt, pe­dig az alagútból mindig ki lehet jutni. Lehet, hogy egy kicsit később, mint szeretnénk. A második világháborút itt éltem át, igen rosszul éltünk. Azt se tudtuk, megmarad-e az ország? Megmaradtunk. Miért kellene elhinni, hogy vége Magyarországnak? Miért kellene elhinni, hogy alábbvalók vagyunk? Zrínyi megmondta: „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók". Én ezt hozzátenném még: az a nép, amely 2500 éve folyamatos, önmagát külön népnek tartja, amely 1100 évet itt élt, ahol minden szomszéd más nyelvet beszél, minden nép más vallást követ, és mi 1100 év óta megmaradtunk, akkor 1100 éven keresztül még meg fogunk maradni a jövőben is! Katona Imre A nemzettudat napjaink politikájában! A patriotizmus hiánya súlyos betegség, de gyógyítható. Veszedelme ennek a betegségnek abban van, hogy aki belé­esik, nem veszi észre. Magyarán szólva: aki elveszti a patriotizmussal a kapcsola­tát s az élményét, s e tekintetben már nem tud személyeset mondani, az éppen szemé­lyiségében hal meg, de nem tud róla. Mi köze ennek a politikához? Az, hogy ma az értékválságos világban vita zajlik arról, érték-e magyarnak lenni. A vita azért keletkezett ez ügyben, mert vannak, akik úgy vélik, a XX. század végének embere nem tudja feldolgozni azokat a tradicionális fogalmakat, gondolatokat, amelyek a hazafisághoz, a nemzeti mi­benlétéhez kapcsolódnak. S mivel ezt nem tudja megtenni, ezért az integrációkat, a régiókat keresi, s va­lami közvetlen kapcsolatot a világ egyetemes összefüggéseivel. S ebben van a­ ­ A XXIV. Honismereti Akadémián Csongrádon 1996. június 25-én elhangzott előadás szerkesztett szövege. (Szerk.) :

Next