Honismeret, 2002 (30. évfolyam)

2002 / 5. szám - KRÓNIKA - Elment a Garam-menti krónikás (Dániel Erzsébet)

sével és rendszerezésével a komáromi térség gaz­daságtörténetének egyik fejezetét mutatja be. A szerző kutatói feladatul a mezőgazdasági ipartörténet, az élelmiszergazdálkodás témakörei­nek és ezek gazdasági-műszaki jellemzőinek vizs­gálatát tűzte ki. Az olvasó világosan elrendezett, jó érzékkel megtervezett munkát vehet a kezébe, amely a tájainkon háttérbe szorult gazdasági tár­gyú hely­történetírás egyik szép teljesítménye. Ve­zérfonala, hogy egy régió sajátságos agrár- és gép­történeti „látleleteit" hozza felszínre. Külön érté­kelendőnek tartom, hogy módszertani-elméleti problémákat vet fel, vállalja az ellenőrizhetőséget és a kritikát, mikor anyagfeltárásának módját, stratégiáját szemlélteti. Ugyanakkor a szükséges­nek ítélt és alkalmazott segédeszközök listáját (helyszínbejárás, interjúk, fényképdokumentáció stb.) is vázolja. Szerkezetére a horizontális és vertikális irá­nyultság egyaránt jellemző. Horizontálisan a köz­igazgatási-földrajzi tényező (Komárom megye, komáromi régió) pontos körülhatárolása (az 1920 előtti és utáni gazdasági körzetek, hegy- és vízrajzi adottságok), míg vertikális irányban az agrár- és ipartörténeti területek egymásra épülése fedezhe­tő fel. Az élelmiszergazdaság fejlődésének techni­kai-technológiai összetevőit három főcsoportban (állati- és növényipari termékeket, élvezeti cikke­ket előállító iparágak) vizsgálja. Figyelmet szentel a komáromi és a környékbeli ipartörténeti emlé­kek feltárása és dokumentálása mellett a műszaki bázis (pl. gőzgépek, villanymotorok) kialakulásá­nak és fejlődés­ének is. A kötet az élelmiszeripar előzményeivel, a népi iparral és a kézművesiparral szintén foglalkozik. A megyei élelmiszeripar kezdeteit a XIX. század elejére teszi. Az osztrák-cseh tartományok földraj­zi közelségét, a térség mezőgazdaságának fejlődé­sét előmozdító, segítő tényezőnek tekinti. A ked­vező hatást az ipari forradalom hazai jelentkezésé­ben látja. A tulajdonképpeni élelmiszeripar kialakulása a céhes ipar eltűnésével, lemorzsolódásával, illető­leg a nagyüzemi termelésre való áttéréssel függött össze. A vasútépítés, amely a regionális iparoso­dás hajtóerejének is tekinthető, az ipar feltételei­nek létrejöttét kedvezően befolyásolta. Az ipar­ágakat előbb magyarországi viszonylatokban, majd helyi keretben elemzi. Ezt a historiográfiai mó­dszert végig tudatosan alkalmazza. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert ez a módszer a szlová­kiai magyar helytörténeti munkák többségéből -természetesen a tárgyalt témát figyelembe véve -hiányzik. A múlt homályából olyan felvidéki érde­kességeket villant fel, mint például az 1830-ban alapított bátorkeszi cukorgyárat, amely Közép-Eu­rópában is a legelső volt, vagy a komáromi „sör­ipar" XVII-XVIII. századi megszületését, hánya­tott sorsát, majd gyors megszűnését. A történelem szakos pedagógusok is haszonnal forgathatják. Felhasználhatják az oktató-nevelő­munkában, hiszen olyan ősi, népi feldolgozási munkafolyamatokat és technológiákat mutat be, melyekről a fiatalabb nemzedéknek hiányos isme­retei vannak, mára már kivesztek a hétköznapok világából (pl. a kenderfeldolgozás, a selyem előál­lítása). Másrészt a modernizált ipari feldolgozás alapmunkálatait is bemutatja (pl. a pálinkafőzés munkamenetét, az ecet készítését, a dohányszüre­tet). A szerző néhány megállapítását azonban pon­tosítanám. Utal az „arisztokratáké?) bankjainak" iparfejlesz­tő tevékenységére, mely során az ipari üzemeknél befektetett tőke növekedett. A XIX. század első fe­lében Magyarország nemcsak az ipar, a kereskede­lem, hanem a bankügy területén is a fejletlen or­szágok közé tartozott. Kialakulatlan tőkepiac, hi­telhiány jellemezte. Az éppen formálódó magyar ipar csekély tőketámogatására csak az 1840-es évek második felében került sor. Az ipar tőkeszük­séglete csupán a XIX. század második felében nö­vekedett. Érdemes lett volna foglalkoznia a komá­romi pénzintézetek helyi iparkapcsolataival - ha egyáltalán voltak iyenek -, hiszen az első város­beli takarékpénztár már 1845-ben megnyitotta ka­puit. Jobban szét kellett volna választania a külön­böző történelmi-gazdaságtörténeti korszakokat, valamint a régió szempontjából meghatározó, a hatalomváltások okozta határváltozások lokális közgazdasági következményeit (1918-1920, 1938-1939,1945). Természetesen elkerülhetetlen volt a munkafo­lyamatokat, gépeket jelölő idegen szakkifejezések használata, ezért ajánlatos lett volna ezeket külön feltüntetni és megmagyarázni. A kötet földrajzi- és névmutatót tartalmaz, azonban a sajtó- és levéltári források jegyzéke megkönnyíthette volna az olvasó tájékozódását, mivel az irodalomjegyzékből nehezen visszakeres­hetők. Egy szlovák és egy idegen nyelvű tartalmi kivonat hiánya is érezhető. A szerző a jelen helyi társadalmának gazdasági boldogulására próbál cselekvési, tájékozódási mintákat bemutatni. Közben hangsúlyozza az 1890-es évekbeli határokon átnyúló regionális gaz­dasági-kereskedelmi egymásra találást, mely fo­lyamatnak megvoltak a több mint kétszáz eszten­dővel ezelőtti előzményei és indikátorai. Munkája nem a cáfolhatatlan, megkérdőjelezhetetlen té­nyek „igézetében" született. Tisztában van vele: új tények figyelembevételével az adott kérdéskörről új vélemények születhetnek. (KT Kiadó, Komá­rom, 1997.) Gaucsík István VESZPRÉMI SZEMLE Várostörténeti folyóirat A 2001. év végén igazi kulturális eseménynek számított a Veszprémi Szemle új, 7. számának megjelenése. Utoljára 1997 decemberében vehet­tük kézbe a hatodik számot. 1993-ban indult a fo- 90

Next