Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 5. szám - KRÓNIKA - Elment a Garam-menti krónikás (Dániel Erzsébet)
sével és rendszerezésével a komáromi térség gazdaságtörténetének egyik fejezetét mutatja be. A szerző kutatói feladatul a mezőgazdasági ipartörténet, az élelmiszergazdálkodás témaköreinek és ezek gazdasági-műszaki jellemzőinek vizsgálatát tűzte ki. Az olvasó világosan elrendezett, jó érzékkel megtervezett munkát vehet a kezébe, amely a tájainkon háttérbe szorult gazdasági tárgyú helytörténetírás egyik szép teljesítménye. Vezérfonala, hogy egy régió sajátságos agrár- és géptörténeti „látleleteit" hozza felszínre. Külön értékelendőnek tartom, hogy módszertani-elméleti problémákat vet fel, vállalja az ellenőrizhetőséget és a kritikát, mikor anyagfeltárásának módját, stratégiáját szemlélteti. Ugyanakkor a szükségesnek ítélt és alkalmazott segédeszközök listáját (helyszínbejárás, interjúk, fényképdokumentáció stb.) is vázolja. Szerkezetére a horizontális és vertikális irányultság egyaránt jellemző. Horizontálisan a közigazgatási-földrajzi tényező (Komárom megye, komáromi régió) pontos körülhatárolása (az 1920 előtti és utáni gazdasági körzetek, hegy- és vízrajzi adottságok), míg vertikális irányban az agrár- és ipartörténeti területek egymásra épülése fedezhető fel. Az élelmiszergazdaság fejlődésének technikai-technológiai összetevőit három főcsoportban (állati- és növényipari termékeket, élvezeti cikkeket előállító iparágak) vizsgálja. Figyelmet szentel a komáromi és a környékbeli ipartörténeti emlékek feltárása és dokumentálása mellett a műszaki bázis (pl. gőzgépek, villanymotorok) kialakulásának és fejlődésének is. A kötet az élelmiszeripar előzményeivel, a népi iparral és a kézművesiparral szintén foglalkozik. A megyei élelmiszeripar kezdeteit a XIX. század elejére teszi. Az osztrák-cseh tartományok földrajzi közelségét, a térség mezőgazdaságának fejlődését előmozdító, segítő tényezőnek tekinti. A kedvező hatást az ipari forradalom hazai jelentkezésében látja. A tulajdonképpeni élelmiszeripar kialakulása a céhes ipar eltűnésével, lemorzsolódásával, illetőleg a nagyüzemi termelésre való áttéréssel függött össze. A vasútépítés, amely a regionális iparosodás hajtóerejének is tekinthető, az ipar feltételeinek létrejöttét kedvezően befolyásolta. Az iparágakat előbb magyarországi viszonylatokban, majd helyi keretben elemzi. Ezt a historiográfiai módszert végig tudatosan alkalmazza. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert ez a módszer a szlovákiai magyar helytörténeti munkák többségéből -természetesen a tárgyalt témát figyelembe véve -hiányzik. A múlt homályából olyan felvidéki érdekességeket villant fel, mint például az 1830-ban alapított bátorkeszi cukorgyárat, amely Közép-Európában is a legelső volt, vagy a komáromi „söripar" XVII-XVIII. századi megszületését, hányatott sorsát, majd gyors megszűnését. A történelem szakos pedagógusok is haszonnal forgathatják. Felhasználhatják az oktató-nevelőmunkában, hiszen olyan ősi, népi feldolgozási munkafolyamatokat és technológiákat mutat be, melyekről a fiatalabb nemzedéknek hiányos ismeretei vannak, mára már kivesztek a hétköznapok világából (pl. a kenderfeldolgozás, a selyem előállítása). Másrészt a modernizált ipari feldolgozás alapmunkálatait is bemutatja (pl. a pálinkafőzés munkamenetét, az ecet készítését, a dohányszüretet). A szerző néhány megállapítását azonban pontosítanám. Utal az „arisztokratáké?) bankjainak" iparfejlesztő tevékenységére, mely során az ipari üzemeknél befektetett tőke növekedett. A XIX. század első felében Magyarország nemcsak az ipar, a kereskedelem, hanem a bankügy területén is a fejletlen országok közé tartozott. Kialakulatlan tőkepiac, hitelhiány jellemezte. Az éppen formálódó magyar ipar csekély tőketámogatására csak az 1840-es évek második felében került sor. Az ipar tőkeszükséglete csupán a XIX. század második felében növekedett. Érdemes lett volna foglalkoznia a komáromi pénzintézetek helyi iparkapcsolataival - ha egyáltalán voltak iyenek -, hiszen az első városbeli takarékpénztár már 1845-ben megnyitotta kapuit. Jobban szét kellett volna választania a különböző történelmi-gazdaságtörténeti korszakokat, valamint a régió szempontjából meghatározó, a hatalomváltások okozta határváltozások lokális közgazdasági következményeit (1918-1920, 1938-1939,1945). Természetesen elkerülhetetlen volt a munkafolyamatokat, gépeket jelölő idegen szakkifejezések használata, ezért ajánlatos lett volna ezeket külön feltüntetni és megmagyarázni. A kötet földrajzi- és névmutatót tartalmaz, azonban a sajtó- és levéltári források jegyzéke megkönnyíthette volna az olvasó tájékozódását, mivel az irodalomjegyzékből nehezen visszakereshetők. Egy szlovák és egy idegen nyelvű tartalmi kivonat hiánya is érezhető. A szerző a jelen helyi társadalmának gazdasági boldogulására próbál cselekvési, tájékozódási mintákat bemutatni. Közben hangsúlyozza az 1890-es évekbeli határokon átnyúló regionális gazdasági-kereskedelmi egymásra találást, mely folyamatnak megvoltak a több mint kétszáz esztendővel ezelőtti előzményei és indikátorai. Munkája nem a cáfolhatatlan, megkérdőjelezhetetlen tények „igézetében" született. Tisztában van vele: új tények figyelembevételével az adott kérdéskörről új vélemények születhetnek. (KT Kiadó, Komárom, 1997.) Gaucsík István VESZPRÉMI SZEMLE Várostörténeti folyóirat A 2001. év végén igazi kulturális eseménynek számított a Veszprémi Szemle új, 7. számának megjelenése. Utoljára 1997 decemberében vehettük kézbe a hatodik számot. 1993-ban indult a fo- 90