Honismeret, 2011 (39. évfolyam)
2011 / 5. szám - TERMÉS - A magyar népköltészeti kutatás kezdetei (Küllős Imola)
Az első magyar népköltési gyűjtemények általános jellemzője az volt, hogy szövegeik nem teljesen hitelesek. A szerkesztők nemcsak az ízlésük szerint legszebbnek tartott alkotásokat válogatták ki a rendelkezésükre álló, mások által jól-rosszul följegyzett dalokból, de gyakran „csiszoltak" is a túl nyersnek érzett népnyelvi szövegeken és összevontak, egy dallá komponáltak különböző helyről származó változatokat, dalstrófákat. Ez az eljárás általános volt a XVIII-XIX. századi nyugat-európai antológiák esetében is, éppen ezért a korszerű szövegfolklorisztika egyik feladata a XIX. századi magyar népköltési gyűjtemények hiteles, kritikai újra kiadása, illetve a XVIII-XIX. századi kéziratos énekgyűjtemények szöveghű publikálása. Az első gyűjtemények tulajdonképpen irodalmi antológiaként, dallamlejegyzések nélkül láttak napvilágot. Pedig készültek kottás feljegyzések is, de akkoriban nem volt elegendő pénz a népdalok kottás kiadására. Mindszenty Dániel (akiről csak azt tudjuk, hogy „Gömöri fi") munkáját „88 eredeti magyar dal Fortepiánóra s mellesleg Gitárkísérettel elkészítve a Nemzeti Dalgyűjteményhez" Kodály fedezte fel 1941-ben egy árverésen. Az 1832-ben készített Nemzeti Dalgyűjteménye több mint 200 népdal szövegét tartalmazta s egy komoly tanulmányt a népdalról. „A népdalok gyűjteménye ügyében" (1831) című írásában így vall módszeréről és céljáról. ,.A régi s mai köznépi daloknak egybegyűjtése is tetemes hasznára lehetne a magyar literatúrának, s kivált szolgálhatna kalauzul azoknak, kik eredeti magyar daljátékot muzsikára tenni szándékoznának. Ezekben látnák meg a valódi magyar ízlést lebegni, s e szerint a kerületekhez képest hamarább megtalálhatnák az eredetiség nyalka zománcát [...] Mint Dugonics a példabeszédeket, úgy én a népdalokat külömbféle vidékű lakosok közt szedegetem. Gömör, Torna, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Bihar, Heves vármegyékben való alkalmam hosszabb ideig mulatni, a a népet különböző viszonzatokban láthatni, a tájokbéli danáikat lekótázás végett magamnak elénekelni kikértem.'TM Udvardy Cserna/Cherna János (1799-1890) földmérő, zeneszerző kéziratában egy a magyar népdal metrikai szerkezetéről írott folklorisztikai tanulmányt és 264 szöveget találunk. Ő is elhatárolta a népdalt és a műdalt egymástól, mint Mindszenty, ám a népdalok társadalmi jelentőségét előbbre tartotta esztétikai és művészi értéküknél. Viszont teljesen egyetértett azzal, hogy dallamnak és szövegnek együtt kell megjelennie a gyűjteményekben. mai magyar zenefolklorista meghatva áll az úttörők munkája felett, s csak azt sajnálja, hogy nem hamarabb léphetett nyomukba" - írta Kodály 1943-ban.25 Amint azt Bartók és Kodály írásaiból tudjuk, rendkívüli figyelmet és komoly zenei felkészültséget igényelt a népdalok pontos zenei lejegyzése. Ezért is olyan nagyjelentőségű Vikár Béla (1859-1945) gyorsírással és fonográffal rögzített hiteles gyűjtése a századfordulón.26 Az első kottákat is tartalmazó népdalkiadvány,27 sőt Kodály és Bartók fonográfos gyűjtéseinek megindítása is neki köszönhető. Az intenzív gyűjtés évtizedei 1863-tól az első világháborúig Mivel az iparosodással járó életformaváltás elérte a falvakat is, a néphagyományok „megmentésének" és dokumentálásának elsőrendű fontosságot tulajdonítottak a korszak önkéntes gyűjtői, autodidakta folkloristái. A széleskörű anyaggyűjtés és szövegközlés fontosságának tudata elterelte figyelmüket a népköltészet általános, elméleti kérdéseiről. 1860. Gyulai Pál az Erdélyi Múzeum Egyletben felolvassa Adalék népköltészetünkhöz c. tanulmányát. Előadása az általa felfedezett „Barcsai" (A megégetett házasságtörő) balladáról szólt, s tulajdonképpen ez indította el az erdélyi magyar népballadák módszeres felkutatását. 1863. Kriza János Vadrózsák-ja még csak 17 magyar balladatípust közölt. (Manapság kb. 100-120 típust ismerünk.) Viszont e kiadvány gerjesztette az ún. Vadrózsa-pert,és melynek hatására megindult a balladák tudatos gyűjtése a magyar nyelvterületen. Bartók a „Népdalkutatás és nacionalizmus" c. írásában (1937-ben) így reflektált a román-magyar balladák kapcsán kirobbant vitára: „Tagadhatatlan, hogy a népdalkutatás, valamint általában minden népművészeti tanulmány megindulásának ösztökéjét a nemzeti érzés felébredésében kell keresnünk. A népköltési és népzenei kultúrértékek felfedezése feltüzelte a nemzeti büszkeséget, s mivel összehasonlításra kezdetben semmiféle mód sem volt, minden nemzet fiai azt gondolták, hogy ilyenfajta kincsek birtoklása az ő egyedüli és legsajátabb kiváltságuk." 24 Idézi Kodály Zoltán. Visszatekintés. Bp. 1964. II. 159. 25 Kodály i. m. II. 179. 26 Küllős Imola: Vikár Béla gyűjtéseinek szövegfolklorisztikai jelentősége. Néprajzi Hírek 38.évf. 2009/4. 20-35. 27 MNGYVI. Vikár Béla: Somogy megye népköltése. Bp., 1904. 28 Julián Grozescu a Fővárosi Lapokban megvádolta Krizát, hogy a magyar népballadák románból „fordítottak", „zsákmányoltak".