Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1834-04-24 / 33. szám

csütörtökön április 24-én 1834. T E R MÉ S ZE T - TUD O MÁK Y. Elvadult ember. III-ik János lengyel király 1676- ban nagy vadászatot rendelvén, ezen alkalommal a’ vadászok valamelly barlang torkánál egészen elvadult emberre találtak, ki tökéletes medve természetű hangit ’s maga viseletűvé fajult el. Ezt a’ maga épségében hatalmukba kerítvén a király elébe vitték, ki azonnal rendelést tett, hogy ezen már inkább állat mint ember ismét emberré képződhessék, ’s vadságát levetkezze. A’ király vágya nehány hónapok elmúltával teljesült annyiban, hogy a’ szerencsétlen az állatok módja szerinti járásról elszokott, ’s lassanként emberi formát váltott. Végre a’ beszédet is megtanulta, de a’ mellyet igen ritkán gyakorlott. Lelki tehetségei kifejlődés nélkül maradtak, ’s teste egészen elerőtlenült. Vadsága» kori állapotjáról annyira megfelejtkezett, hogy midőn azt neki említették, bámulással hallgatta ’s hitelt sem akart adni a’mondottaknak. A’ magánynak szenvedélyes barátja volt,’s került, a’ mennyire lehetett, minden társaságot, de a’ miben csak igen ritkán ért czélt a’ neki alkalmatlan sokaság miatt, melly naponként rajta bámészkodott. Ezen szerencsétlen ember kifejlődésének kezdő fokáról ’s úgy szólva csak bölcsőjéből kevés évek mulván sírba száll. *) Krizbai Dezső Miklós. *) Dugonics példabeszédei 1-jé köt. 185. lapon is emlékezik egy vad emberről Frónius Mihály irománya szerint, ki említi, hogy Erdélyben Brassónak egyik oláh lakosa a’ Brassó és oláh ország közt elterjedő erdőben 1781-ben egy hasonló vad embert fogott, kit azután Brassóban pénzért mutogatott és némelly apró házi foglalatosságra, miután megszelídült, nagy nehezen szoktatott. 1784-ben Frónius még látta őt, de ekkor onnan elutazván nem tudhatá ki , mi történt tovább a’ vad emberrel. ‘ Kis József (Monum. Hung. 1. köt. 349. lap) és mások szerint tudjuk, hogy Sopron megyében a’ Fertő tónak hanja (bánság) mellett a kapuvári eger-erdőben 1749-ben mintegy 8 esztendős vad fiu találtaték , ki a’ vízben úszást, sast és szénát szenvedélyesen szétette.