Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1933. 22. évfolyam
Műelemzés - V. M.: Vargha Zoltán: Egy bujdosó naplója 161. p. - Kalmár Anatólia: Magda Gálos: Sigismond Justh et Paris 161–162. p.
másik az egyházi latinság szelleme. A szerző szép rendszerességgel haladva, először a szórványemlékeket, majd a terjedelmesebb nyelvemlékeket veszi vizsgálat alá. Amazokra nézve megállapítja, hogy a bennük észlelhető feltűnőbb stilisztikai jelenségek főkép hangtani természetű alakzatok, míg a későbbi idetartozó magyar nyelvű emlékekben az előbbiek mellett már esztétikai jellegű szóképek is találhatók. A köznyelvi eredetű stíluselemek részint logikai szó-és mondatképletek (közmondások), részint élőnyelvi fordulatok, szólásmódok. A dolgozat értékét növeli, hogy az egyes szakaszok végén a tárgyalt stíluselemek korszerű, előadásformáló jelentőségére is igen világos fogalmazásban mutat rá a szerző s nem feledkezik meg a kérdésre vonatkozó irodalom közléséről sem. V. M. Vargha Zoltán: Egy bujdosó naplója. (Részletek Bizáki Puky Miklós 1848—49. évi magyar kormánybiztos életéből.) Bp. 1933. 33. 1. Ez a tartalmas dolgozat, mely eredetileg a Budapesti Szemle 1933. évfolyamában jelent meg, Bizáki Puky Miklósnak (1806—1887) a magyar függetlenségi harc egykori nevezetes szereplőjének, külföldi tartózkodása alatt írt, 1850 április 1-től 1854 május 19-ig terjedő naplójegyzeteit ismerteti. A szerző részint a napló, részint egyéb megbízható adatok alapján vonzón színes képet nyújt az emigráns politikus svájci, francia- és angolországi tartózkodásáról, magyar és külföldi összeköttetéseiről. Érdekes megállapítása, hogy Puky Miklós 1856-ban egy Pfeffer nevű porosszal társulva Genfben könyvnyomdát létesített. Ennek sajtója alól kerültek ki többek közt Horváth Mihály Huszonöt év (1864) és A függetlenségi harc története (1865) című jeles művei. V. M. Magda Gálos: Sigismond Justh et Paris. Adalékok a magyarfrancia irodalmi vonatkozások történetéhez a XIX. század második felében. A pécsi Erzsébet-Egyetemen az Institut Français számára készült munka. A francia főváros századvégi társadalmának úgyszólván minden számottevő egyénisége ismerte, szerette, buzdította Justh Zsigmondot, a magyar Alföld messzire vetődött fiát, a magyar irodalom egyik kiváló novella- és regényíróját. Rajta keresztül jut közelebb a gall szellem a magyar nép és föld sajátos zamatjának élvezéséhez. Le Livre de la Pousta, Poésies magyares, Beöthy irodalomtörténetének francia fordítása valóságos kapcsolatot teremtenek az ifjú író rokonszenves valója iránt érzett barátságon túl is. Szerző részletes, életrajzi adatokon alapuló képet ad Justh Zsigmond környezetéről idehaza és külföldön, barátairól, ízléséről s az irodalmi és esztétikai hatásokról, miket kezdetben egyrészt Taine, másrészt Bouddha követőjévé teszik, hogy később a francia műveltség és társadalmi fejlettség alaposabb megismerése tevékeny alkotóerőt pattantson ki belőle s Széchenyiként nemzete társadalmának előbbrevitele legyen előtte az eszmény. Birtokán falusi színházat, könyvtárat szervez, Pesten megalapítja a Műbarátok Társaságát, érzi életének korai végét, de utolsó pillanatáig dolgozik. Gálos Magda Justh munkásságát két korszakra osztja. Az elsőt a l'art pour l'art jelszava irányítja, Taine, Bourget lélekelemzése, Maupassant és Daudet realizmusa érződik rajta (Káprázatok, Művészszerelem). A második korszakban a kozmopolita légkör pesszimizmusát hazai levegő és bizakodó hang váltja fel műveiben: a Puszta könyve, A pénz legendája, Gányó Julcsa.